Mióta az ember vízre merészkedett a hajózás a tengereken mindig a bátorság és kitartás fokmérője volt.
Az egyiptomi és görög vitorlás gályák után mind több és több vitorlával szerelte fel az ember a járműveit. Megjelentek a hatalmas vitorlás hadihajók (sorhajók) és
eljött a tengerek királynőinek a klippe-
reknek a kora is.
Végül megjelent a gőzgép....de ez már egy másik történet......
"Először találtak a világon egy elsüllyedt, de igen jó állapotban megőrződött középkori földközi-tengeri kereskedelmi vitorlást, a koggéra a Fekete-tenger bulgáriai felségvizeinek régészeti feltérképezését végző nemzetközi kutatócsoport (Black Sea M.A.P.) bukkant."
A Dat grote Kraweel avagy a Pierre de Rochelle (La Rochelle-i Péter) nevű 1460-ban a franciaországi La Rochelle-ben készített karavella, vagy más vélekedés szerint karakk, volt az egyik első karavella típusú hajó, amit északon gyártottak.
Amúgy állítólag egy Juliaan nevű breton mester kezdett neki a karvel palánkozású hajók gyártásának a hollandiai Hoorn városában 1459-ben.
A Pierre de Rochelle története azért is érdekes, mert a hajó már 1462-ben egy villámcsapásban súlyosan megrongálódott a Balti-tengeren és Danzigba kényszerült betérni javítás céljából. A hajó azonban egy elfajult nemzetközivé dagadó vita alanyává vált, amibe a francia király mellett a Hansa vezetése, sőt a lengyel király is bevonódott. Végül Danzig város tulajdona lett a hajó, akik hadihajóvá alakították át Peter von Danzig (Danzigi Péter) néven, és részt is vett harcokban az angolok ellen, bár a hajó nem volt hosszú életű. 1478-ban már ki is selejtezték.
Az 1588. évi Gravelines-i tengeri ütközet a spanyol és az angol flotta között egy 1601. évi holland festményen.
Az előtérben a portugál São Martinho galleon, amely ebben az expedícióban a spanyol Nagy Armada zászlóshajója volt.
1580-ban Portugália spanyol uralom alá került és a portugál flotttát alárendelték a spanyol birodalmio érdekeknek.
Az 1588. évi Anglia elleni tengeri expedícióban portugál hajóknak is részt kellett venniük.
Mindenesetre azért érdekes, hogy a spanyolok egy portugál hajót választottak zászlóshajónak, ezek szerint nekik nem volt ilyen nagy és impozáns galleonjuk...
A portugál flotta 1541. évi szuezi expedíciója egy képen.
A kép bal oldalán hátul két karrak, elöl két gálya, jobboldalt hátul a nagy hajó egy galleon, elöl pedig egy caravela redonda (négyszögvitorlázatú karavella).
16. sz. eleji portugál karrakok egy festményen, az előtérben a 120 ágyús, magas építésű Santa Catarina do Monte Sinai (Sínai-hegyi Szent Katalin), a korabeli portugál flotta egyik legnagyobb hajója:
A holland heringhalász-flotta abban a korban gyakran a partoktól egészen távolra követte a heringrajokat.
A heringhalászat és a sózott hering készítése egy jövedelmező ágazata volt a holland gazdaságnak.
A 17-18. században a holland heringhalász-flottát egy-egy holland hadihajó (sorhajó vagy fregatt) is elkísérte, hogy megvédje az esetleges kalóztámadásoktól.
Ezen az 1700 körüli képen egy holland hadihajó kíséri a heringhalász-flottát:
Szicíliában? Hova? és vajon melyik görög írt róla, Szicíliai görög történetíró van nehány de nem túl sok....azért kérdem mert itt élve hátha utána tudok nézni van.e erre hagyatékuk...
.
Küldök neked egy képet, ezt Syracusában fotóztam, kevés a vitorláshajó erre.........
A hajótestet kívülről tűlevelűgyantával kezelt vászonnal vonták be, amire meszet kentek és aztán készítették el a dekorációt, ami a képen látható hajó testét fedi.
A Minos nevű replika, amit a Krétai Hajózási Múzeumban őriznek, sokat elárul a mínoszi hajókról. Egy helyi hagyományos technológiával gyártó üzem készítette a másolatot. Ennek a teste belülről 17 méter hosszú és 4 méter széles. A hajó gerincét egyetlen meghajlított szálfából, egy 22 méteres ciprusfából készítették. A palánkozathoz szintén ciprusfát használtak, mégpedig a kettévágott törzseket szimmetrikusan a hajó átellenes oldalán építették be. Gyantával és csaknem 800 méternyi kötéllel rögzítették a palánkokat. A hajótest belsejébe helyezett A-alakú keret tartott ellen a palánkoknak, amit vízszintesen helyeztek el benne. 30 evezős, a kapitány és két-két kormányos illetve matróz alkotta a legénységet.
A mínoszi Kréta volt az első nagy jelentőségű talasszokrácia a Mediterráneumban. A kutatások szerint a krétai hatalom Kr. e. 1470 körül juthatott új stációba, amikor Knósszosz központtal egységesedett a sziget. Viszonylag sok és jó minőségű hajóábrázolás maradt fönn a krétai civilizációból, de a későbbi görög történetírók, költők is érdekes információkat őriztek meg.
A birodalom a kereskedelemre épült, talán a Földközi-tenger nyugati medencéjére is kiterjedt az érdeklődésük. A hatalmi centrum azonban vitathatatlanul az Égei-tenger térsége volt, ahol Thuküdidész szerint Mínosz gyarmatokat alapított a szigeteken, elűzve onnét a károkat, és fiait nevezte ki a gyarmatok élére. Bizonyára a Thészeusz athéni királyfiról szóló monda is tartalmaz annyi valóságmagot, hogy a helléneknek adózniuk kellett a krétaiaknak, esetenként az előkelők gyermekeit is kezesül kellett adniuk.
Továbbá az is meggondolandó, hogy a Mükénei kor erődjei a tengerparttól távolabb létesültek.
Persze hogy lejárt, sőt nem is volt az igazából szabadalom-na de hát mondtam hogy az angolok...
A spanyolok már az 1500-as évek elejétől alkalmazták az ólomlemezelést, a francia Le Superbe 74 ágyús 1708-ból már rendelkezett rézlemezeléssel, bár ez vitatott, egyesek szerint olyan 50 évvel később kapta, az East Inadiaman-ok is kaptak alkalmanként. Az ólomlemezelés az 1700-as évekig használatban volt.
Az angol rendszer lényege tulajdonképpen a technológiában volt, amely lehetővé tette a karvel és klinker borításnál is az alkalmazását: szurok-nemezréteg-szurok-rézlemez réteg.
Szia, a szabadalom, már rég lejárt. A probléma már a rómaiakat is érintette. Olyan anyagot kellett találni, amelyik lemezként kellően toxikus, szegecsként pedig kellően szilárd. Ha különböző anyagokat választasz, akkor a sósvizzel együtt galván elemt készítesz, és az egyik anyag korrrodálni fog. Nem véletlen, hogy az angolok még vas szeget is nagyon keveset használtak a vízvonal alatt. Az önmagában is elporlott idővel. A vörösréz ilyen szempontból nem volt rossz választás. Édesviz
-1670-ben sir Philp Howard és Francis Watson királyi szabadalmat kaptak a hajófenék ólomborítására, hengerelt ólomlemezek és rézszegekkel, a Royal Navy-nk olyan 20 hajóját látták el ezzel a század végéig.
-1727-ben benjamin Robinson és Francis Hankshee királyi szabadalmat kaptak hajófenék rézlemez borítására, de a Royal Navy csak 1759-ben végzett a HMS Invincible-n kísérleteket a rézlemezborítással, amely bevált
-az első angol hadihajó amelyet már ezzel rendeltek meg az az 1761-ben vízrebocsátott HMS Alarm volt, 32 ágyús fregatt. Ezt 1766-ban javították, akkor fedezték fel rajta a problémát: vasszeg nem jön ki jól a rézlemezzel. 1783-tól már nem használtak vasszeget.
Előzetesen: 2. Spanyol hadsereg, 1568-1630 között;
Erről rengeteg anyagom van, hadszervezet, taktike miegymás, nagy része elektronikusan is hozzáférhető.
5. Francia és német hadsereg, 1560-1630 között.
A francia seregekről (hugenotta és királyi), illetve az itt szerepelt német zsoldosokról van egy rakat anyagom, főleg a vallásháborúk időszakából, ennek nagy része viszont nyomtatott - jó hír, hogy sztem nagy részét te is könnyen eléred odakint az egyetemi könyvtárban.
6. Spanyol, angol, holland hajóépítés és tengeri hadviselés az adott korban (a gibraltári tengeri ütközettel bezárólag), hajók, matrózviseletek, matrózhétköznapok.
A 16. századi spanyol flottaszervezésről és építésről éppen most készül egy kisebb tanulmány, anyagom több polcnyi, de nagy része ennek is nyomtatott.
7. Fegyverek (szúró-vágó, lőfegyverek, tüzérség).
itt elsősorban a hidegfegyverekben és a hajóágyúkban tudok segíteni.
8. Titkos diplomácia, kémkedés, merényletek.
Erről annyi anyag van, hogy győzd feldolgozni:) A 16. századi mediterrán spanyol diplomáciai és kémszolgálatról van két rövid tanulmány kéznél, mindjárt nyitásnak. De van rengeteg anyag a párizsi és az angliai spanyol kémkedésről is.
Üdv, idővel az Indián-háborúkra is sort kerítek, de valahol el kell kezdeni. Elsőnek a Németalföldi ,,polgári" forradalom és szabadságharccal kezdek (Nyolcvanéves háború, ha úgy jobban tetszik). Nem csak az újkor és középkor határán lavírozó első komoly háború (a harmincéves nyitánya), hanem egy olyan, amely bőven kimeríti a terepen, városban és vizen vívott gerillaháború fogalmát. Nem csak nyers számokkal akarok foglalkozni a ,,füzetekben", hanem dokumentumokat akarok szerepeltetni bennük, és gyakorlati ismereteket adni (alkalmazott módszerek, a fegyverek, felszerelési tárgyak, stb. stb. stb.) A füzeteknek az elsődleges célja - gyakorlati ismeretanyagot nyújtani az olvasónak (p.l. milyen egy keréklakatos szerkezet, miképpen fúrták a muskétákat, hogyan kell azt tölteni, miképpen öntötték a lövedékeket, a töltés módjai, a lőpor-mennyiség számítása hogyan ment akkoriban; vagy a tüzérségnél - hogyan ment a kvadráns alkalmazása; fortifikációban - tábori erődítések, aknák, a holland erődök jellegzetessége; táplálkozás - miképen oldották meg a hajókon és tábori körülmények között az élelmezést (vannak receptek és leírások); egészségügynél - miképpen küzdöttek a skorbut, illetve járványok ellen; tereptan - hogyan ment a tájolás, és a korabeli térképészet sajátosságai; közelharc - szúró-vágó, zúzó és szálfegyverek alkalmazása, azok anyaga, gyártási technológiája, pusztakezes és fegyveres közelharc(tusa). Mindez bőséggel megszórva olyan forrásirodalommal, aminek az érdeklődő utánna tud nézni (sajátos ,,ajánlott irodalom" és forrásjegyzet a KORABELI szakkönyvekből. Gyakorlatilag nem csak történelmi leírás, hanem gyakorlati segítség rekonstrukcióval, történelemmel foglalkozókank, illetve olyanoknak, akik hivatásszerűen űzik a fegyveres szakmát.
Tudom, hogy nagy fába vágom a fejszémet, de valahol el kell kezdeni.
Minden segítséget előre is megköszönök (elsőre a tüzérséggel készülök el, van anyagom bőven, de szükségem lesz majd anyagra a korabeli német, francia, holland és spanyol tüzérségről, illetve spanyol, angol és holland hajóágyúkról.)
"Végre nekiláttam összeírni/összeállítani az első, gerillaháborús füzetemet. "
Szia István!
Ha a gerillaháborúkról írsz könyvet, szentelhetnél egy fejezetet az arizonai/új-mexikói apacs indiánoknak. Kétségkívül ők voltak Észak-Amerika legkiválóbb gerillaharcosai: cirka kétszázötven évig harcoltak a spanyol, majd a mexikói, majd az amerikai hódítókkal úgy, hogy lényegében csak az utóbbiak tudták őket végleg legyőzni.
Komoly katonai és anyagi erőforrások bevetése árán...
