Populizmus avagy a KGST-rendszer védelme
Minden átalakulás megköveteli a társadalom viselkedésnormáinak bizonyos megváltoztatását, és ennek eredményként kikényszeríti a munkához való viszony vagy a munkastílus újragondolását. Ez több fájdalmas problémát, és gyakran munkanélküliséget is jelent. Kényelmesebb lenne a dolgozók többsége számára, ha a megszokott gyakorlat továbbra is megmaradna, de ez a status quo a szocializmusban terjesztett lustaság, hanyatlás maga.
Ez okozta a társadalmi fejlődés megtorpanását és a gazdasági lemaradást. Az efféle gondolkodás nem életképes a piacalapú társadalomban, ahol nap mint jobb és minőségibb szolgáltatás és termék kínálatával, előállításával maradhatunk csak talpon. A szocializmusban a magyarok elvesztették az ez irányú törekvést és viselkedési normatívát, sokan élvezték a langyos víz adta lusta szokások kellemességét. Az ellenzék antireform-törekvése elsősorban a lusta polgár konzervatív gondolkodásán alapul, így konzerválják az elavult KGST rendszerét.
A legnagyobb ellentmondás, hogy a Fidesz, amely antikommunista ideológiai harcot indít, de facto védi a szocializmus időszakából öröklött szisztéma fenntartását. Az még érdekesebb, hogy az összes parlamenti párt közül a hangosan antikommunista Fidesz hasonlít legjobban Lenin bolsevik pártjához. Amint Adam Michnik írta a New York Times március 25-i számában: "Bújhat a populizmus a nosztalgikus posztkommunizmus álarca mögé, vagy lehet antikommunizmus bolsevik arccal: mindkét esetben ugyanarról beszélünk. Közös bennük a változástól való félelem és a szabadságtól való menekülés." A mai populizmus nem a jövő irányába halad, hanem a múlt iránt vágyakozó gondolkodáson alapul.
A populizmus két tényezőt foglal magában: az egyik az elavult osztogató gondolkodás, másik a polgárok értelmi színvonalát lenéző arrogancia. Ez utóbbi tényező vezet egyébként a bolsevik stílusú pártvezetéshez. E tényezők a Kádár-rendszerben is megtalálhatók voltak, sőt a Kádár-rezsim maga is populista (paternalista) rezsim volt. Ebből a szempontból a Fidesz mai politikai gyakorlata a kádári politika egy változata csupán. Lássuk be, ez azért eléggé ironikus.
A pragmatizmus útján futó "régi baloldaliak"
Hogyan látja a nagyobbik kormánypárt az egészségügy problémáját? Helyesen értelmezik a probléma lényegét, ennek megfelelően kezdték el a reformokat? Nem hiszem, mert a mostani reformot nem az MSZP, hanem az SZDSZ kezdeményezte. Az SZDSZ-nek világos reformpolitikája van: privatizálás és több-biztosítós rendszer.
Ha a kórház-privatizációt nem szűk (nemcsak a magántőkének adott megbízásban), hanem tág értelemben (orvosi önigazgatás helyett felelős testület által vezetett gazdálkodás) értjük, akkor helyesnek tartom ezt a politikát. Ez a szempont sokkal fontosabb és lényegesebb az egészségügyi reformban, mint a több-biztosítós modell.
Ebben politikában mi az MSZP szerepe? Úgy tűnik, hogy a szocialisták félnek a drasztikus reformoktól a polgárok reagálásai miatt. Miután az MSZP-nek nincs világos elképzelése az egészségügyi reformról, ezért nincs teljes bizalma ebben a reformban sem.
A mai MSZP-t mozgósító erő nem a párteszme, hanem a Kádár-rendszerből öröklött pragmatizmus. Ha kegyesen értelmezzük e pragmatizmust, akkor ez a reformhoz való rugalmas alkalmazkodást jelent, de ha kritikusan, akkor opportunizmust. A MSZP magát szocialista pártként definiálja, ám nem tud valós szocialista politikát folytatni, de nem deklarál kapitalista politikát sem, csak futja kényszerpályáit - minden önbizalom nélkül. Ez az MSZP pragmatizmusa.
Ez talán legkönnyebben a gázár-támogatási rendszerében érhető tetten. A milliós számú egyéni családtámogatás rendszere nem más, mint tipikus populista politika. Ebben egyszerre van jelen pragmatizmus és populizmus vagy opportunizmusba hajló pragmatizmus. Ha összeszámoljuk a sok millió papír kitöltésére-feldolgozására vagy a sorban állásra fordított időt, rájövünk, hogy óriási pénz- és emberi munka pazarlás történik. Az MSZP a legköltségesebb megoldást választotta a támogatási összeg elosztását illetően.
Miért a legdrágább megoldást választotta a kormány? Mert így jól látható a kegyes osztogató, és mérsékelni véli a polgárok elégedetlenségét. Ha ilyen populista politikát folytat egy kormány - akár MSZP-, akár Fidesz-vezette -, az állami költségvetési reform soha nem tudja elérni a célját.
Kádár szociáldemokrata volt?
Amikor Gyurcsány Ferenc döntött az MSZP-székház elköltöztetéséről - a kádári örökség felszámolásáról -, Horn Gyula úgy reagált, hogy Kádár szociáldemokrata volt, és nem helyeselte értékelése kiragadását a kor kontextusából. Milyen értelmében volt szociáldemokrata Kádár?
A Kádár-rezsim tényleg a szociáldemokrácián alapult?
Bár a Kádár-rezsim a puha diktatúra viszonylagos rendszere volt, lényegében megtartotta a szovjet típusú szocializmus minden alapjellegét. Kádár klasszikus szocialistaként a nép életszínvonalának emelésére törekedett, nem saját vagyonának gyarapításán fáradozott, mint a többi szocialista ország vezetője. Viszont Kádár soha nem veszítette el a hagyományos szocializmusba - a tervgazdaságba és a munkáspárt diktatúrájába - vetett hitét. Mint ismert, Kádár engedélyezett piacszerű kísérleteket, de csak korlátozottan: amenynyit a Szovjetunió vezetése még megengedhetőnek tartott. Ezért a magyar gazdaság soha nem vált piacgazdasággá a Kádár-rendszerben. Sőt, az MSZMP vezető szerepét senki sem kérdőjelezhette meg.
Nyugat-Európában a szociáldemokrata jóléti állam előfeltétele a piacgazdaságon alapuló politikai pluralizmus. Ebből a szempontból a Kádár-rendszer nem volt szociáldemokrácián alapuló rendszer. Csak abban fedezhető fel a kádári Magyarország és a szovjet blokk közötti eltérés, hogy Kádár a nép életszínvonalának fenntartása érdekében aktívan használta a külső forrásfinanszírozást. Ha csekély mértékben is, de megpróbált lazítani a Moszkva szabta korlátokon, ezt a célt szolgálta egyébként Magyarország IMF-tagsága is. Ez egyben rámutat Kádár paternalizmusára (egyfajta osztogató populizmus) és egyben a valósághoz való alkalmazkodóképességére (pragmatizmusára). A Kádár-rendszer e két markáns jellegzetességét a mai két nagy politikai párt külön-külön örökölte.
A Kádár-rendszer tanulsága e szerint, hogy drasztikus reform nem lehetséges; egyébként ő maga is ennek megfelelően cselekedett: eleve korlátozta magát a szűkre szabott, határokon belül ható reformok érdekében. Kádár tehát nem tudott túllépni a szovjet típusú szocializmus abszolút korlátain. Azaz reformálható-e egy bukott rendszer, vagy sem?
Ez a mostani egészségügyi reform alapkérdése.
(Morita Tsueno, japán közgazdász)
