Belekoty: "No most akkor mit értünk világegyetemen? Amit belátunk, vagy az egészet ami végtelen? Mert ha az amit belátunk, akkor nyalván nem zárt renccer, ha minden akkor meg végtelen.
Különben meg miért biztos hogy azon kívül amit belátunk van valami? Miért nem lehetett a Nagy Reccs előtt jóval másütt egy másik Nagy Reccs, aminek a cuccai már elérhettek ide?"
Amit látunk az nyílt rendszer, csak erröl van fizikai információnk. Csak ezzel szabadna folgalkozni. Nagy Reccs nem volt soha sem: A stabil elemirészecskék mindig 'voltak' és maradnak is.
Belekotty: "Hmmm egy elektron és pozitron annihiláció önmagában vizsgálva zárt rendszernek tekinhető?"
Elöször is az elektron és a pozitron találkozásánál annihilációról szó sincs, ezek az elemirészecskék csak kötik egymást. A probléma természetesen nem felel meg zárt rendszernek: A kötési energiának megfelelö energiamennyiség KISUGÁRZÓDIK, átmegy mezö energiává és ez c sebességgel távolodik el az elektron + pozitron találkozási helyétöl. /A részecskék energiája nem marad meg./
Ja most jön a definiciókkal és axiómákkal (szavakkal) való dobálódzás.
Ha tágul nem zárt punktum, nem érdekes hogy nem hat kölcsön semmivel. Párhuzamos axióma és kész. Ja hogy a kölcsön6ással nincs szinkronban esetleg az érdektelen.
Hmmm egy elektron és pozitron annihiláció önmagában vizsgálva zárt rendszernek tekinhető?
No most akkor mit értünk világegyetemen? Amit belátunk, vagy az egészet ami végtelen? Mert ha az amit belátunk, akkor nyalván nem zárt renccer, ha minden akkor meg végtelen.
Különben meg miért biztos hogy azon kívül amit belátunk van valami? Miért nem lehetett a Nagy Reccs előtt jóval másütt egy másik Nagy Reccs, aminek a cuccai már elérhettek ide?
Két galaxis sem távolodik, ha egymás gravitációs terében vannak, nem kell hozzá kötél. A lufis példát úgy szokták pontosabban emlegetni, hogy a lufi felszinére pénzérméket helyeznek (ezek a gravitáció által egymáshoz kötött objektumok, pl. galaxishalmazok). Vagy el lehet képzelni egy végtelen nagy, folyamatosan növekvő mazsoláskuglófot is, amiben a mazsolák felelnek meg a pénzérméknek és csak a tésztá tágul, azaz a téridő maga.
A teridot leiro egyenletek nem meterrudakra meg hasonlokra szolnak, hanem ket egymastol fuggetlen pont tavolsagara a gravitacios terben. Ket olyan pontnak a tavolsaga, amit a gravitacional erosebb kolcsonhatas kot ossze (tehat minden mas), nem fog valtozni, tehat a meterrude se.
Elolvastam az ajánlott írást, asszem nagyjából megértettem, hogy mi a helyzet.Én magamnak a következőképpen fogalmazom meg:
Amikor azt mondják, hogy a tér tágul, akkor ebből egy laikus még nem fog tudni eligazodni, mert bizonyos dolgok tágulnak, és bizonyos dolgok nem. Egy kristályrácsban az atomok távolsága pl. nem tágul, de pl. a fény hullámhossza igen. Szerintem amikor egy laikusnak a lufis példát elmondják, abból még nem fogja tudni, hogy a kristályrácsban az atomok távolsága nem nől, míg a fény hullámhossza nől. Ezt explicite le kellene írni ezekben az írásokban, mint ahogy az általad linkelt írásban leírják.
Most, hogy már érteni vélem, én az egészet magamnak úgy fogalmazom meg, mintha a Newton törvényeket (persze kiegészítve a spec-rel-el) úgy módosítanánk, hogy az a test, amelyre nem hat erő, az nem egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, hanem olyan mozgást végez, mintha a táguló lufin lenne. Azután amikor erő hat rá, akkor ehhez a 'mozgásához' (amit nem is tekintünk valódi mozgásnak) képest mozdul el megfelelőképpen.
Magyarul most már értem, hogy Brooklyn is tágulna, ha a betontömbök kristályrácsa nem akadályozná meg ebben, és két galaxis sem távolodna, ha összekötnénk őket egy kötéllel, illetve ha nem lenne elég erős a kötél, akkor egyszerűen elszakadna a kötél.
Ja, úgy könnyű, nincs a két csillag között se víz, se tengerfenék..még egy árva telefonkábel sem.. kizlag a gravi. Tehát, ha valamit meg akarunk tartani, akkor azt földelni kell. :-))
A szubjektív időparadoxon leginkább a vécéajtó két oldalán mutatkozik elő.. Hogymíg az egyik oldalon ürül a hólyag, a másikon feszül.. Ez a felfúvódóhólyag-bránelmélet.. :-))
Veszel egy univerzum térképet. Be van Skálázva akár csak egy Budapest térkép:
Nah most a budapest térképem az 1:25 000 méretarányu, azaz ami a térképem 1 centi az a valóságban 2,5 km.
Ha a budapest térképünk skálája ugyanugy nőne mint a univerzum (nem tudom a növekedés mértékét ezért hasraütök), pl minden nap megduplázódnak. Akkor holnap már 1:50 000 lenne a méretaránya. Azaz két pont közt a térképen ma 2,5 km van, de holnap már 5 km lenne. :)
A tér nem nő, hanem gyarapodik.. Ezt a szót haxnálta Lukács Béla a friderikuszműsorba'. Ergo sűrűbben lesz.. :-DDD Na ezt ércse meg a mindennapi betevő nyárs-és választópolgár!
A nyáj is gyarapodik -jó esetben-, noha a tagjai nem nőnek az égig..
a terkepre rajzolt kor peldajanal nem csak a kor sugara no allandoan (fenysebesseggel), hanem a terkep skalaja is
Ezt az analógiát már olvastam ismeretterjesztő könyvben is, de soha nem értettem meg. Te el tudnád magyarázni részletesebben?
Mit értünk az alatt, hogy a skálája nő? A Párizsi méterrúd hossza is nő?
Ha nő a Párizsi méterrúd hossza is, akkor miből gondoljuk, hogy nő az univerzum skálája, ha nem nő a Párizsi méterrúd, akkor meg miért nem? (Mert Párizs kitüntetett hely?)
Szóval a problémám az, hogy ha a skála teljesen konzekvensen nőne, akkor abból nem szabadna érzékelnünk semmit, hiszen a méterrúdunk is nőne. Vagy mégis?
Nem értem, hogy miért mondják a fizikusok, hogy a skála nő (a tér nő), és miért nem azt mondják, hogy egy óriási skálán a tömegek taszítják egymást a megfigyeléseknek megfelelőképpen.
Persze nyilván biztos az egyenleteket kellene megértenem, de jó lenne egy ellentmondásmentes szemléletes kép is.
Nem kell, h új térrészek kerüljenek bele, eég az, ha valamilyen ok folytán a már meglévő térrészek elve/mintája alapján kopírozódik, gyarapodik a tér magától.. :-)
