Azért Németh Miklósról se felejtkezzünk el, bár ő annyira háttérbe húzódott, hogy szinte nem is említik. Pedig egy ekkora horderejű döntés a kormányfő nélkül még akkoriban is elképzelhetetlen volt. Csak ő nem ment el Németországba a kitüntetésért. Szvsz előbb kell lenni egy kormánydöntésnek, aztán állhat elő a külügyminiszter nemzetközi fórumon javaslattal.
Horn Gyula volt az, aki elsőnek kezdeményezte a Kelet-európai országok Ny-i határai mentén az elektromos jelzőrendszer lebontását, megszüntetését az európai külügyminiszteri értekezleten. Ezt követően került sor, hazai kormányszinten történő tárgyalásokra.
Akkor még meg volt a Varsói Szerződés, és tartani lehetett a tagországok várható reagálásától - végül is az EJR, a határzárak megszüntetése mellett foglaltak állást és 1988-ban kormány szinten tárgyaltak a lebontásáról. Ennek eredményeként 1989 elején az MSZMP Politikai Bizottság számára készült egy előterjesztés, ahol az EJR lebontását javasolták.
Ezt az 1989. februárban elfogadták és intézkedtek a bontáshoz szükséges lépesek megtételére.
Így történt, hogy Alois Muck és Horn GYula átvágták a „vasfüggönyt”.
Én nem kötözködni akarok, de Horn Gyula, mint külügyminiszter, nem volt olyan helyzetben, hogy utasítást adhatott volna a határőrségnek. Azt csak Horváth István belügyminiszter tehette, mivel a határőrség a belügyminiszter irányítása alatt működött.
Az akkori viszonyok ismeretében - ahogy Te is írtad - az egész mögött nyilván egy párt- illetve kormányhatározat volt. Horn Gyula a helyszínen ezt adhatta tovább. Ezzel nem kívánom kisebbíteni a rendszerváltásban játszott szerepét. Azon kevesek közé tartozott, aki túl tudott lépni a saját árnyékán.
Valóban méltatlan, hogy e jeles nap alkalmából sehol nem említették meg a nevét.
A próbabontáson az osztrák és a magyar külügyminiszter Alois Mock és Horn Gyula unnepélyes keretek között, a kijelölt szakaszon saját kezüleg vágták át a drótokat.
Így kezdődött!
A határőrség országos parancsnoka 1989. március 19-én előterjesztette a jelzőberendezés lebontására vonatkozó feladattervet. Ennek alapján április 18-án a határőrség egy gyakorlattal egybekötve megkezdte a vasfüggöny lebontását. A bontás hivatalos megkezdését 1989. május 2-án a határőrség országos parancsnok helyettese jelentette be. ... A magyar-osztrák határon négy helyen - Jánossomorja, Bécsi út, Kőszeg, Rábafüzes - kezdték meg az elektromos jelzőrendszer (EJR) felszámolását. A próbabontáson részt vettek a határőrkerületek vezetői, szakemberei, több vállalkozó, hogy a teljes bontás megvalósításához tapasztalatokat szerezzenek.
Amikor a bontásra vonatkozó kormányhatározat megszületett, már 150 km-es szakaszon megtörtént a felszámolás. Az EJR megszüntetését döntően a határőrség erői végezték, és csak kismértékben vett részt benne a honvédség (2 műszaki század). A határőrség fokozott erőfeszítésével, - a BM által tervezettnél egy évvel korábban - 1989 augusztusára a vasfüggöny véglegesen leomlott. Az egész folyamat az akkori külügyminiszter Horn Gyula utasítására történt.
Gyalázat, hogy a Schengeni Egyezmény életbe lépése napján Horn Gyula nevét sehol, senki, egyetlen egy rádió, TV adó, a média még meg sem említi.
Csak közigazgatásilag nem. Megmaradtak, mint pl. egy település, város, vagy falu, megye közigazgatási határa, úgy megmarad az országhatár is, amit csak egy tábla jelez. Észre sem veszed, ha pl. Magyarországról átmentél Ausztriába, vagy Szlovákiába.
Ne károgjál! Most mit károgsz, mint egy odvaros tüdőbeteg varjú.
KÁR! KÁR! KÁR! KÁR!
Régen mikor vármegye rendszer volt, a jobbágyok nem közlekedhettek egyik vármegyéből a másikba, csak a földesúr külön engedélyével. A jobbágyfelszabadítás micsoda nagy előre lépés volt. Ma észre sem veszed, ha pl. Tolnából Baranyába utazol.
Azért ez hatalmas nagy előre lépés. Végre leomlanak, megszünnek a határok. Végre megvalósul a „határok nélküli Európa”.
Ahol idáig volt un. határövezet, határzár, múszaki zár, szögesdrót-kerítés, nyomsáv, elektromos jelzőrendszer, azt megelőzően aknamező, ott most akár sétálva, kirándulva szabadon átsétálhatsz a szomszédos ország vendéglőjébe, megihatsz egy jópofa sört, megebédelsz, aztán visszasétálsz.
Valóban. De ahol egykor aknazár volt, ezután gond nélkül átsétálhatsz. Határok vannak az országon belül is, de ritkán tudatosul Benned, amikor egy község vagy egy megye határát léped át.
Ha figyelmesebben olvasod „LINKET” akkor rögtön világos lesz, hogy ilyen, mint Határőrség megszűnik. A határrendészeti, határellőnőrzési feladatok nem. Azt ugyanúgy tovább a rendőrség kötelékébe tartozó határőrök, 2008. január 1-jétől volt határőrök, mint rendőrök látják el.
De itt részletesn olvashatsz róla – —>>Schengeni egyezmény –, hogy milyen feadatokat kell a volt határőröknek továbbra is ellátni
"Nem voltak hajléktalanok a budapesti utcán - állítólag akkor is volt talán ugyanennyi nincstelen..."
El voltak helyezve téeszekbe és gyárakba. Gyakorlatilag nem csináltak semmit, de mégis többet a semminél, arról nem is beszélve, hogy mentálisan karban voltak tartva. Tavaly voltam Japánban két hetet, és ahogy időm engedte, próbáltam beleszagolni a sűrű hétköznapi életbe, a társadalmi viszonyokba. Lehet, hogy hülyén hangzik, de többször is olyan érzés fogott el, mintha a 70-es évek Magyarországán lennék, persze modern kiadásban. Amerre jártam, mindenütt "töltelékemberekkel" találkoztam. Vannak olyanok, akiknek csak az a dolguk, hogy ajtót nyissanak a kajáldába belépő vendégeknek, vagy ürítsék a szálloda bejáratánál lévő hamutartót. És ugye Japán hatékonyságát senki nem vonja kétségbe. Szóval nem törvényszerű, hogy a kapitalizmust csak úgy lehet művelni, ahogy mi tesszük.
Na jó, de az, hogy egy vízumot mennyire könnyen vagy nehezen adunk meg, kizárólag rajtunk múlik. És azt legalább ellenőrizni tudjuk vele, ki jön az országba. Ha akarod, a magyarnak megadod szó nélkül, viszont a nemkívánatos embereket meg kívül tarthatod. Nem minden állam osztogatja olyan fogcsikorgatva a vízumokat, mint az USA. Thaiföldre pl. olyan szinten tutira megadják, hogy akár érkezéskor a repülőtéren is megveheted. Gondolhatod, hogy senkivel nem utaztatják át a fél világot csak azért, hogy kiutasítsák az országból.
És számukra mi változott? Útlevéllel továbbra is utaznak, ahová akarnak. Mint ahogyan mi eddig. Bár szegényeknek úgysincs nagyon pénzük, így többnyire nem a határmenti procedúra az, ami visszatartja őket az utazástól.
Ezt az 1989. februárban elfogadták és intézkedtek a bontáshoz szükséges lépesek megtételére. 
