A múltkor szombat este, hazafelé az árkon keresztül közelítettem meg házunk bejáratát. Mivel közben négykézlábra is ereszkedtem, hogy jobban lássam az utat, észrevettem az árok oldalában egy csomó ilyen zöld frincfrancot. Akit szintén érdekel, mik ezek a furcsa kis lények, segítsen őket kitalálni!
Ha annyira szeretsz, tündéri tütü, végezz ki szereteteddel, de csak lassan; pillanatig se légy fukar hozzám, hisz így magasztalhatlak még sokáig. Se kutyám, se macskám; kire vigyázzak hát hiába? (Csak te, konokul türelmes szív, bírd az iramot minél tovább!) A butát még butábbá, de a bölcset még bölcsebbé egyaránt te teszed, aszerint, ki mire érdemes s én eszerint szeretnék szeretkezni még véled kerek száz esztendeig akár; mindenkit szeretvén, ki az életre esküszik s boldogabb sorsot akar az élet édességes kínálata szerint!
A bor története: az emberiség története. A kocsmában egyébként találkoztam egy kollégával, aki tegnap este a betonjárdával borotválkozott. Nem volt épületes látvány....
Szerintem meg inkább őshonos lehet. Persze, hogy itt lehetett-e már a jégkorszak idején is, vagy sem, azt nem merném megtippelni...
Tényleg, remek kérdés: az emberiség történetében mióta lehet jelen a részegség? Biztosan igen régóta, tekintve, hogy részeg állatokat is láttunk már valamennyien. Na akkor inkább úgy kérdezem: mióta van alkoholizmus? Kinek van valami ötlete?
Nekem az időben legkorábbi emlékem ezzel kapcsolatban a kelta népek söre... A keltákat pedig a vaskortól számítják. Szerintem a bor fiatalabb ital.
Ja értem, tehát az nem elég ide, ha a növény árokparti, de még a fénykép készítőjének be is kell lennie állítva. Hát akkor pláne nem nyertem: se árokparton nem fotóztam, részeg meg pláne nem voltam.
(nem is lehettem: velem volt kedves nejem is, és kaptam volna fejemre, ha növényfényképezés ürügyén útközben benézek egy-két kocsmába!)
Mi az, hogy nincs??? Épp tegnap fotóztam Crocus reticulatus-okat! Nemsokára teszek is fel képeket a másik topicba. Igaz, azokat nem árokparton fényképeztem...
Az, hogy a "Milyen növény?" topic a "Kertészet" témakörben van, nekem se nem oszt, se nem szoroz, mert a kertészethez nem sok közöm van... Leszámítva, hogy volt egy ilyen nevű egy féléves tantárgyam is az egyetemen... A dísznövények nem igazán mozgattak soha, nem szeretem az ember beavatkozását az evolúció folyamatába. De ezt csak zárójelben jegyeztem meg, nem akarok megbántani a kerti növények barátai közül senkit!
Bár... Imádom, amikor a saját korábbi gondolatmenetem késztet elgondolkodásra:-)))
Jut eszembe, emberi beavatkozás kontra evolúció, ez a kérdés nem is annyira egyszerű. Mert mi a helyzet számos közismert szántóföldi gyomnövényünkkel? Az úgynevezett kultúrnövény-utánzó gyomokra gondolok most itt elsősorban. Ezek mai formájukban soha nem fejlődtek volna ki, ha nincs az ember, és a rendszeres növénytermesztés. Remek példa erre a konkoly. Ez a faj számos tekintetben (magasság, virágzási idő, magok mérete és súlya, stb.) alkalmazkodott, illetve hasonlóva vált az őszi vetésű gabonákhoz, amiket évezredeken keresztül gyomosított. Tehát közvetett módon hatottunk számos faj evolúciójára, anélkül, hogy akartuk volna.
Csak olyan semmilyen...mint látod, nem is a "Kertészet" témakörben van, hanem a "Kávéház"-ban, meg már jó régóta nem írtunk bele. Pedig az elmúlt két nap besikerült, de az árokpart növényeivel nem kerültem azért közelebbi kapcsolatba....
"A Hello Kitty-elemzők szerint sikere abban rejlik, hogy ennek a cicának valódi zen karaktere van, viselkedése Buddhához hasonlatos, míg sejtelmes-romantikus megjelenése Mona Lisát idézi fel."
Hát bocs... :( Deugyemilyen elképesztően irritáló ez a sertésrózsaszín lufifejű cicapatkány???? ÁÁÁ!!! :((( És MINDEN és MINDENKI és MINDIG tele van ezzel... nekem meg tőlük van tele mindenem... :((( Na, megyek keresek egy pszichiátert, mer baj lesz! :(
Ja... túléli a piát... túléli ha elütik... ráadásul 67 éves... és közben még vidám is... sőt, "ho-ho-hóóó"-zik!!! HÁT PERSZE, rájöttem: egészbiztos ő a MIKULÁS!!! Csak kicsit lazított, mert sok melója volt mostanában... :)
Na bakker, eddig Hello Kitty-mentes életem volt, mert azt sem tudtam, mi az. Köszönöm neked, hogy megtudhattam (fintorog). Én, meg a kíváncsiságom, hogy utánanéztem.
