Kezdetben voltak a "kliensek". Olyan pártközeli cégek (tulajdonosai és/vagy menedzsmentje), akik előnyös állami megrendelések fejében némi segítséget nyújtottak a pártok választási kampányához. Mára megfordult a kocka. Ma már egymással is együttműködő "tiszteletre méltó társaság", onorata societá (mafia) lett az egykori kliensekből, és többé-kevésbé ők szabják meg a gazdaságpolitikai döntéseket is, miközben apanázst nyújtanak (oldalfüggetlenül) nemcsak a pártoknak, hanem egyes politikusoknak is.
Egyikről sem tudok olyat, hogy pártfinanszírozásért cserébe a cégeik állami/önkormányzati megrendelést kaptak volna. Tehát nem kliensek. Ellenben Cs. (Csányi) Sánor, OTP-vezér és MOL-részvényes Bokros szerint pártokat és politikusokat támogat mindkét oldalon, mint egykor a Postabank macija. (Igaz, Bokros később azt állította, hogy nem mondott neveket a Financial Times-nak.)
Szerinted H. Gyula, Cs. Sándor, Sz. Imre , K. Gábor patrónus, vagy kliens volt?
Nem engem kerdeztel, viszont ugyis tudod kik ezek, de azert csak ideirom a Te kedvedert: Horn Gyula, Csintalan Sandor, Szekeres Imre, Kuncze Gabor. Gazemberek egytol egyig!
segítek: rendszerint a maffia a jogállam és a szabad piac kolátozása mellett, a konzervatív jobboldali csoportokhoz csatlakozik...itt magyarországon, mint a keleteurópai országokban más...itt az újmaffia új vezérei a korábbi magasrangú párt-és állami emberek, a volt titkosszolgálat emberei...
Ez a topik arról szól, hogy mafiózók megvesznek pártokat és politikusokat. Azaz, hogy már nem a politikusok futtatnak "vállalkozókat", hanem vállalkozók futtatnak politikusokat azáltal, hogy a politika tartalmi kérdéseit is meghatározzák. A kliensrendszer sima lopás a közvagyonból. A mafia sokkal rosszabb ennél: a demokratikus rend felszámolása.
Aki számlát nyújt be, az per definitionem nem patrónus, hanem kliens. Ha ajándékot veszel egy szegény gyereknek, akkor patronálod. Ha számlát nyújtasz be neki, akkor nem. Szmlát a vízvezetékszerelőnek kell(ene) benyújtania az ügyfélnek (megrendelőnek, kliensnek).
Mondok egy példát. 1987-88-ban jó viszony alakult ki a MŰSZERTECHNIKA kisszövetkezet és vezetője, Széles Gábor, és az alakuló MDF között. Széles a szövetkezet tulajdonában lévő irodát ajánlott fel az MDF-nek és a Hitel folyóiratnak. Azaz patronálta az akkor még "sem ellenzéki, sem kormánypárti" baráti társaságot.
A kilencvenes években viszonyt patrónusból klienssé vált. Az MDF-vezette kormány a tulajdonában lévő bankon keresztül "szellemi apportként" milliárdos vagyont juttatott neki, és így tette a székesfehérvári IKARUS és VIDEOTON fő tulajdonosává. Széles benyújtotta a számlát.
Ezzel azonban még nincs vége. Széles Gábor és/vagy a cégei nyilván (ez persze csak feltételezés) támogatják a Fideszt a választási kampányban és talán két kampány között is. Ami, ha a támogatás összege szerepel a Fidesz pénzügyi beszámolójában (szerintem nem szerepel), rendben van. Ha viszont Szélesnek a támogatásért cserébe politikai kívánságai is vannak, és ha ezeket a kívánságokat más kliensekkel - akár az MSZP vagy az MDF "futtatóival"* - együtt szeretné átverni a parlamenten, akkor már a tőke diktál, létrejött az "onorata societá", a tiszteletre méltó társaság, a mafia**, amely akár az egész államot behálózza, és innentől kezdve ők diktálnak. A választók szándékai nem érvényesülnek, a párt(ok) és egyes fontos politikusok külön sápot húznak futtatóiktól, és megszűnik a demokratikus rend.
*Vagy más pártok klienseivel. :)
**A "mafia" szót szándékosan írom egy "f"-fel, ellentmondva az akadémiai helyesírásnak, mert csak. Az egész világon egy "f"-fel írják.
Igazad van, léteznek patrónusok és kliensek is, az önzetlen adakozókat kár ide keverni. Patrónus az, aki a saját jövedelméből/vagyonából ellenszolgáltatás nélkül juttat a pártoknak, kliens az, aki cserébe állami/önkormányzati eredetű pénzből viszontszolgálatra, pl. megrendelésre tart igényt. Az "onorata societá" pedig prostituálja a pártokat.
Ilyen alapon Seki Waker megjegyzése T. Csabára - Fodor Gábor szponzorára - nem volt éppen sportszerű. Annál is kevésbé, mert Fodor nem hívta meg a kampányában dolgozókat egy egymilliós bulira sem a maga, sem más pénzéből, sem számlával, sem számla nélkül. És nem tudunk arról, hogy T. Csaba közpénzekhez jutott volna.
Hoppá, Seki! Neveket! Bár én olyan emberekről beszéltem, akik kliensekből a pártok futtatói lettek, tehát az illető úr nem felel meg az ismérveknek, mivel nem határozza meg az SZDSZ politikáját, de ha egyszer már rágalom, akkor legyík kövír! A Marketing Centrum egyik kedves megrendelőjéről (klienséről) van szó?
