Bár sokan nem is sejtik, de benne van a politikai megosztottság és a féltársadalmi konszenzus, a gourmet életfelfogás és a sültparasztság.
Hajrá cvekedlipártiak és spenótrajongók, kard ki, kard! Illetve villa és kanál:)
A netről szedtem, aztán rögtön módosítottam rajta, de mindjárt megkeresem és belinkelem.
(Közbevetésként annyit, hogy anno, először megcsináltam hozzá a sárgabarackos szószt, vagy mifenét, majd elkészülte után konstatáltam, hogy jó lesz ebbe a sima, házi sárgabaracklekvár is. Másodszorra azzal csináltam és ugyanolyan jó lett. Viszont ebből kiindulva, ha valakinek más lekvárja, házi dzsemje van, vagy lefagyasztott bogyós gyümölcse, az abból is tud jó kis pikáns réteget rakni bele.)
Hát, ezen én még innen vagyok, de az biztos, hogy a házi süti semmivel sem helyettesíthető ... (és mégis veszik a szupermarketekben a dobozos aprósütiket, meg a hűtőpultból a tortákat, egyebeket ... )
Amikor nem jönnek a gyerekek, mi is szolidak vagyunk.
De ha itt vannak: nagyanyó, ugye lesz sok zserbó (bolti szóba sem jöhet), nagyanyó, ugye lesz disznótoros, meg jaj, de finom a te almás káposztád, ilyet sehol sem lehet enni stb.
Halászlét azt nyári családi ünnepeken - van belőle három- szoktunk a kertben, bográcsban, lakásban még nem főztem.
Bort, ha tutira akarunk menni, akkor Somlói juhfark - ezt én is megiszom tisztán, bár nem vagyok egy nagy szeszkazán -, még akkor is, ha tudom, az a trendi, hogy a kaja mondja meg, milyen legyen a bor.
Van házi cseresznyepálinka, és mivel ilyet én(+több nőtársam) nem iszom, egy részéből csináltam legutóbb zölddiólikőrt, még abból is van, meg limoncello (ez is házi).
Nálunk a férjem már egy hete jajgat, hogy már most mennyire utálja a karácsonyi zabálós időket (szó, mi szó, engem is meg szokott viselni), pedig évek óta nagyon szolídan bonyolódik. Most is elhatároztam, hogy csak minimális adagokat csinálok.
A rántott hal az tengeri halfilé - én nem eszem meg a szálkás halakat, a fogas meg ritkán elérhető ... -, a majonézest úgy csinálom, hogy az ecetes krumplisalátából veszek ki egy keveset és abból lesz a majonézes. Ha marad hal, az is belekerül az ecetes lébe később és úgy elfogy.
A 25-i ebéd az egyik évben anyósomnál, másik évben a szüleimnél szokott lenni. Mióta anyósom nincsen, maradtak anyuék. De egy ideje ő is inkább lemond az egész napos sütés-főzés-mosogatás hármasáról és étterembe megyünk, aztán otthon süti és iszogatás közben estig elvagyunk.
26-án mindig nálunk volt nagy, közös családi ebéd - volt úgy, hogy tizenketten jöttek, 5kg-os sült liba volt a kaja -, de anyósom halálával ez egyre szűkült, tavaly már csak a szüleim és az apósom volt, meg mi. Az idén is erre készülök, a kacsa és a sütik az addigra eltelt gyomornak elegen lesznek. Boros meggylevest szoktam még csinálni (hidegen), most izgat egy olyan, hogy forró meggykrémleves citromfagylalttal ...
Töltött káposztát is szokott anyám főzni, abból is kerül hozzánk, de ezt is a férjem eszi egyedül.
A kocsonya nálam is max. szilveszterre aktuális.
3 tepsi zserbó? Tudtok élni! :-D)
Sósat nem sütök, csak szilveszterre, akkor viszont muszáj is. Ja, és újév napján ebédre egy bazi nagy lábos lencsefőzeléket. (Mire oda eljutunk, ez az egyetlen, amire vágyom, kis ecettel, babérlevéllel ...)
De azért még ne tartsunk itt, úgyis olyan hamar elmegy ez a pár nap már ...
Volt, amikor meg akartam reformálni kissé a karácsonyi menüt, de ez élénk tiltakozást váltott ki.
Így aztán Karácsony este halászlé, rántott hal, krumplisaláta.
Lesz egy fazék jó töltött káposzta is füstölt hússal főzve, s a gyerekeknek egy nagy disznótoros rengeteg lilakáposztával, hagymás krumplival, előtte valami zöldségkrém levessel.
Jönnek egy napon a nászomék is, akkor lesz jó orjaleves, meg gombás borjúszelet.
A zuram kocsonyát is szeretne, de azt már csak a két ünnep között főzök, Szilveszeter előtt.
Sütök viszont 3 tepsi zserbót (ennyi szokott fogyni), én is kaptam pár kosár diót, lekvár van dögivel, gyümölcstortát is készítek a nyári málnatermésből, meg túrós pogácsát.
Hagyományos, hagyományos ... az is van már ezerféle. Mindenkinek más és más a hagyományos ...:-)
Bejglit nem sütök, azt csinál az anyukám diósat és mákosat. Nálunk csak a férjem eszi, ezért két rúddal mindig kapunk, az neki elég.
Ami tuti: mindig sütök zserbót és valami szárazat - de ez utóbbi évente más és más. Tavaly narancsos-csokis keksz volt.
Az idén még holnapig gondolkodom, mert holnap meg kell sütnöm. Stollen vagy panettone a két jelölt.
Ha nagy jövés.menés ígérkezik, akkor a zserbó mellé csinálok egy másik, krémesebb sütit is. Jelöltek: mézes-krémes és diótorta (...sok diónk van ...). De ez még nem biztos.
24-én este muszáj lennie rántott halnak rizzsel, tartárral és majonézes krumplival, mert a gyereknek ettől karácsony a karácsony ... :-D)
25-én közös családi (éttermi) ebéd. (Idén olyan helyen, ahol nem tudom, hogyan élem túl: iszonyú méretűek az adagjaik ... remélem, ilyenkor is van étlapon salátatál ...)
26-án már tuti a kacsa - elkészítési módja még a jövő zenéje.
Bár önző módon én tartom itt a frontot, ha bárkinek segítenek az idekerülő ötletek, az jó.
Nálunk hagyományos menü van. De én a diós-mákos bejglin felül csinálok gesztenyés és mogyorós bejglit is. Sőt ha sikerül szereznem pucolt mandulát, idén olyat is. A mogyorósat pont úgy mint a diósat, csak nem rakok bele aszaltszilvát. A gesztenyésnél pedig pici kakaó+rum ( de semmi tej!)megy a püréhez.
Én nem tettem bele annyi répát, mint amennyit Eszter ír, csak egyet és a krumpli is több volt (egyáltalán pont úgy csináltam, mint korábban a berét/tócsnit, csak a répa és a hagyma volt a plusz). De isteni finom és köretnek is jól fog mutatni majd karácsonykor.
A muffinsütőt jól kiolajoztam, de elég nehezen akart kijönni, legközelebb alacsonyabb hőmérsékleten fogom sütni talán és akkor egyenletesebben sül át ...
Na, ezt én megcsináltam szombaton, tejfölös bablevessel isteni, és a büdös olajszag, ami egyébként a bere(=lapcsánka és tsai.) sütését szokta kísérni, most egyáltalán nem létezett.
Nekem meg pont azért kell ilyeneket főznöm, mert az ember odáig van értük. Anyukám cseresznyéből is csinált a hét elején, kiküldött egy nagy bödönnel, az tegnap fogyott el, de a ház ura már mondogatta, hogy ha elfogy, akkor jó lenne meggyből is ... :-)
Lajos Mari recept, ő tényleg megbízható. A Nők Lapja Konyhában viszont összefutottam már olyan recepttel, amit nem tudom ki írt le, de hogy az alapján sose főzné meg senki, az tuti! Én is befürödtem vele.
Nálam nincs cseresznye, meggy is csak mutatóban, pedig milyen sok virág volt, de méhecske alig.
A zuram nem nagyon szereti a gyümölcsleveseket, de magamnak én is készítek. Van egy nagyon jó meggyes sütis recept a régi Horváth Ilona féle szakácskönyvben, azzal próbálkozom majd. Olyan krémes-habos gezemicében kell elkeverni a megget, és azzal megtölteni a béles-tésztát.
Meggy az nem sok volt nálunk az idén (ezért lesz csak egy nagy méretű jénaiban leves), de cseresznye az dögivel. Az e heti Nők Lapjában van egy cseresznyés sütemény, én azt fogom megsütni holnap.
Még nem melegedett át a ház annyira, szóval én csak délután fogok sütni ...
Ami a meggyleves minőségét illeti, még senki sem panaszkodott. :-) Magam sem - pedig én nem nagyon szeretem a gyümölcsös mártásokat, leveseket. Rémálmomban jön elő, anno a suliban, gyerekként, mikor almából csináltak gyümölcslevest és melegnn kellett megenni. Borzalmas volt az íze. Szerintem innen az ódzkodás az ilyenféle ételektől...
Most teszek bele egy kis vörösbort is, úgy döntöttem. Holnap délben hidegen isteni lesz!
Szia! Nálam is itt van egy nagy tál meggy, még gondolkozom, mi legyen belőle. Lehet, hogy valami béles vagy pite, majd még kitalálom hajnalig. Ilyen melegben csak kora reggel érdemes sütni.
Viszont jó meggylevest nem mindenki tud készíteni, ezt bizton állíthatom.
