Nem tudom, ti hogy vagytok vele, engem állandóan kisértett, níg a jó bajnoka voltam, és nem akartam rossz lenni. Amióta jóra, rosszra egyformán tekintek, eltűnt, mint a kámfor.
Rosszul tudod. Jelenleg nem nagyon van olyan hivatalos teológia vélemény, szent irat, ezoterikus tanitó aki ezt tanitaná. Illetve ha van akkor szivesen elolvasom.
A tudatosság először azokat a korlátokat semmisíti meg, melyeket a környezet erőltetett rád, hogy ne legyen veled gond. Ezért a tudatosság útján elinduló ember gyakran kiszámíthatatlannak tűnik a jól idomítottak szemében. Talán még gonosznak is.
Értelek Adept. Kicsit ácsorog az agyam ezen, mert belegondolok, hogy mindezt az áldozatot szellemi tudatossággal teszi meg a szellem. Ha ez igaz lehet, akkor a megtett áldozat (amiket magára vesz/vállal a karma szempontjából) elég lehet ahhoz, hogy eltöröltessék.
És épp ezért lehet igaz, hogy még a gonoszt sincs jogunk megitélni...
(Most is tanultam Tôled valami nagyon fontosat! Köszönöm!)
Az embernek lehetősége van tudatosan a rossz mellett dönteni (ez a szabadság alfája). Isten akkora szabadságott adott a teremtményének, hogy még a saját Teremtőjét is megtagadhatja. Ez az ember. Emiatt nagyon is lehet valaki tudatosan gonosz. Persze ez már egy teljesen más elbirálás alá eső dolog, mint az hogy valaki tudatlanságbol tesz rosszat, de jo a motivácioja. Vannak szellemek akik az emberiség fejlődése érdekében bevállaltak olyan inkarnációkat, ahol tudatosan gonoszak. Ez egy komoly áldozat, mert karmája van, amit később le kell dolgozni. De mégis hatalmas fejlődési lehetőség, mivel hatalmas áldozat. De a normál embernek nem ez a feladata, hanem inkább a Jó felé törekedni szakadatlanul.
Bizony!!! Az ellenerők egyik fő törekvése az hogy elrejtsék a saját müködésüket. Igy sokszor nehéz őket leleplezni. Ezért jó nekik az ha tagadják őket, ha háttérbe szoritják őket. Onnan jobban lehet ügyködni.. A tudatosság fényét nem állják. Bármilyen folyamatot áttudatositasz magadban, onnan eltünnek és felszabadulsz. Sokszor elég tudatosan átmenni egy folyamaton már attól is gyengülnek. Nem hiába beszélt szinte minden tanitó a tudatosságról (még Buddha is aki konkrét gonoszról nem is nagyon tanitott)
Divat lett a szellemiségrôl beszélni, és divat az idôt, teret megkérdôjelezni. Márpedig a szükségrendben létezik a tér és idô, ezért az itt-és-most-ban pontosabb az, amit Te mondtál...
Hogyan létezhet az, hogy valaki tudatosan átadja magát a Gonoszságnak? Ha át is adja magát, az valamilyen észlelési hiányosságból fakadhat. Tehát adott helyzetben választás történik, de az érzékelés nem megfelelô. Lehet e ezt ugy nevezni, hogy önmagunk tudatos átadása a Gonosznak... ? Tudom, hogy a törvény nem tudása nem mentesit a törvény betartása alól... mégis...
Akkor szaladj innen gyorsan, mert megfertôzôdsz nyálezó gondolatokkal, aztán mehetünk ápolni téged... és most nincs ilyesmire szabad kapacitásom :))))))
Úgy figyeltem meg, hogy ez az úgynevezett "sátáni erô" akkor jelentkezik, azon a ponton, ahol a legkisebb tudatossággal bírok. Ha "átvilágítódnak" a sötétben lévô "pontok" az emberben, ott már nem kísérthetô: választhatja tudatosan a kedvére lévô megoldást. Akkor tudsz a "jón" keresztül fejlôdni, ha képes vagy tudatosan azt választani, mert ismered a lehetôséget.
Amiket felsoroltál mind relativ dolgok. Egy embernek ezek lehetnek jutalmak. De egy magasan fejlett spirituális tanitonak lehetnek kisértések. Egy beavatott már nem a kajával és a csajokkal jutalmazza magát, mert nem a kettes csakra szintjén van a tudata. Viszont hasonló örömet érez akkor ha embereknek segit, vagy meggyogyitja őket. Ez már egyértelmüen pozitiv karma.
Van egy kozmikus törvény ami azt mondja hogy senkire se biznak olyan terhet amit nem bir el és nincs olyan helyzet amiben nincs meg a szabad akarat és nem választhatunk.
Amit én tennék: Megtenni mindent amit lehet. Ha motiváció megvan mindkét ember megmentésére, akkor megtetted amit lehet. Ami nincs benne a lehetőségeimben annak nincs számomra karmája. Gondold csak el, odaérsz egy tömegbalesethez ahol 10 embert kéne megmentened, de te csak 5öt tudsz. Akkor 5 ember halálának a karmája sulytana? Dehogy is. Az ember halála ugyanugy benne van az Isteni tervben. Ez csak emberi szinten szörnyű lehetőség.
Ne törd a fejed ilyen kérdéseken (tud-e isten olyan követ teremteni stb), mert ezek az elme szintjén feloldhatatlan ellentéteket hordoznak. A fejlődés azt jelenti hogy képes az ember a látszólagos ellentéteket egyre magasabb szinten szintézisbe hozni. Az elme korlátozott, nem képes erre.
Persze igy is meg lehet fogalmazni "nem-kész". Hiszen pont ezt a hiányos állapotot tudják kihasználni az ellenerők. De van egy másik definicójuk is: " a nem kellő időben és helyen megjelenő Jó" Minden jelenség a fejlődés egy adott pontján jó és előrevivő. Amint atavisztikussá válik, vagy tul korán jelenik meg ugy már nem megfelelően hat. Gondolj csak pl egy egyszerü jelenségre mint egy információ. Ha tul korán vagy tul későn kapod akkor már rombolo is tud lenni, de mindenképpen felesleges.
A duális világban van fény igy van sötétség. Minden dolognak megjelenik a poláris ellenpárja, hiszen egyensulynak kell lenni. Az isteni szinten viszont már egység van. Ott csak szeretet van. Ezért a Gonosz nem egy "ellen-Isten", hanem az Isteni teremtésben résztvevő, teremtett lény, aminek létjogosultsága van (ez az amit a exoterikus keresztények nem tudnak megemészteni). Persze hosszu távon a Gonosz is fejleszt, hiszen hátráltat, probára tesz, megerősit. Ez a feladata. De tudatosan átadni magad neki nem szabad, jön magátol is... Valahol minden létező a fejlődésünket szolgálja. De lehet a Jón keresztül is fejlődni. Én inkább ezt probálom választani.
Negatív karma? Az rossz nekünk? Egy mazochistának akkor egy keleti kényelmes luxuspalota háremmel pl.? Egy aszkétának pedig mindennap elnöki svédasztal, amiről bármennyit ehet-ihat? Egy ferences szerzetesnek egy ifi fitness válogatott lánycsapat, aki mind belészeretett és bármire hajlandók neki?
Megmondva ôszintén, Te vagy az elsô ember, akinek ebben az Indexben irtam anno, ez miatt különleges helyed van az életemben... :-) arról nem beszélve, hogy mindig tanulok Tôled...
Nademost, azt mondom Neked Kedves Adept, hogy mindenre, ami ellentmond az isteni szeretetelvnek, én azt mondom: 'nem-kész'...
Tulajdonképpen minden ami bennünket körülvesz ezen a Földön, a 'nem-kész' állapotában van. Többé vagy kevésbé. De egy nap minden megegészségesedik. Legalábbis elindul a megegészségesedés :-) utján... Ebben valahol mélyen hiszek...
Abban is, hogy minden betegség, fájdalom és minden amit gonosznak minôsítünk mi emberek, áldásként, segitségként van adva nekünk... Hogy kivonhassuk általuk a kulcsainkat, a gyógyitó erôket ...
Nincsen sötétség, soha nem is volt. Az isteni szeretetelv alapján létezünk, mi találtuk ki, magunkból kivontuk és szétáramoltattuk a világba mindazt, ami sötét. Életerôt adtunk annak, ami eredendôen velünk ellentétes Ezért mi emberek vagyunk az egyetlen, akik képesek vagyunk megszuntetni mindezt. Ha ezt felismerjük és ez alapján éljük az életet, akkor a sötétség megszünik, mert bár odaadtuk egykor, de felismerve pusztitó hatását, most elvesszük tôle a létezéshez szükséges erôt... Ekkor minden, ami a 'nem-kész' kategóriájába tartozik, automatikusan fénnyel, szeretettel telitôdik meg, és önkéntelenül saját Forrása alapján, az által és felé kezd élni... (nem tehet mást!)
Elméletben minden olyan dolog, ami ellentmond az Isteni szeretetelvnek az gonosznak minősithető. Kicsit bonyolultabban minden erény (ami a szeretetből származik) ellentéte rossznak minősithető. Ez minden korban adott és negativ karmát okoz.
Pontosan. Vagy ahogy Paulo Coelho fogalmazza: „ A bűnök megelőzik az erényt. Ahogy egy nagy bölcs mondja: aki nem vétkezett, az nem méltó az erényre – mert nem győzött le semmiféle kísértést.”
Tudom, persze. Például kozmikus gonoszság volt, hogy kamasz koromban a szemben lévő ház ablakában egy lány hangulatlámpánál elkezdett vetkőzni nekem, halálra izgultam magam, és amikor láthattam volna valamit, akkor leoltotta a villanyt. Na az volt kozmikus gonoszság.
