Mt.18. 2. Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: ,,Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
Na de milyenek olyanok?
Ilyen gyermeki feltétlen bizalmat elvárni abban a vallási környezetben és feltételek közt amiben ma élünk, nem gondolod, hogy túlzás?
Isten iránt a feltétlen bizalom nem túlzás, hanem az alap. Hogy az emberek nem bíznak Istenben, az épp a vallások következménye, de nem kötelező vallásba betagozódni, mindenki hihet, és bízhat közvetlenül Istenben. Ott van isten, ott vannak a kinyilatkoztatások, lehet szobában egyedül Istenhez imádkozni, és feliválogosítást kérni. Nem lehet a vallási környezetre kenni mindent.
Nem egészen, hanem mint ismeretlen világ működését megtanuló gyermek fejlődését, tanítását. Ez lehet benső, szellemi tudáshoz jutás abból merítkezés, de kellenek tanítók is vagy akik ismertetik az alaplépéseket.
Az első lépés az mindenképpen az ujjászületés anélkül senki nem mehet be Isten országába, majd ebben az új országban gyermekként kell viselkedni, nem lehet a régi felnőtt beidegződésekkel nagyoskodni, mert ez az ország valószínű nem úgy működik mint amit az ember megszokott, ha felnőttként viselkedne eltévedne az elején, mert újszölöttből előbb fel kell nőni.
Azt pedig nem hiszem, hogy Isten országában túl sokan eljutnának felnőttségre, érettségre, bár fiúság szelleméről és, hogy meghaladjuk a mestert mint ígéretről halottunk már.
Jézus valóban feltétlen bizalomról, az Istenre hagyatkozásról is beszél, de neki könnyű volt, mert küldött volt, tudhatta miről beszél.
Vagy legalábbis ha hitetlenebbek vagyunk akkor szellemi megvilágosodott, mester.
Az ő tanítványának is könnyű lehetett lenni, mert rá bizalommal hagyatkozhattak a tanítványai, pár év alatt 12 tanítványt nevelt fel, valamiylen csodadolgokat is bemutathatott amelyek igazolták mesteri szintjét.
Ő elvárhatta és ezek szerint el is várta a feltétlen gyermeki bizalmat, mint olyan vezető aki akár az életét is odadja a tanítványaiért.
De jogos a kritika, mert ha ma valaki ugyanezt várná el, józan ember nem követné. Nem hiszem, hogy vannak olyan formátumú, tisztességes mesterek akiket ilyen módon követni lehetne.
Leghangosabban inkább sarlatánokról, az emberek naívságával visszaélő szektavezérekről hallani, megdöbbentő esetek vannak, amitől kikerekedik a szemed, hogy nem igaz milyen szekták és milyen hülye emberek vannak.
Istenként imádnak gyarló embereket...stb
Én sem lennék gyermeki módon ilyen emberek tanítványa.
Inkább elfogadom a felnőtt szkeptikus gondolkodás jogosságát mai világunkban.
Főleg, hogy tizenévet eltöltöttem pünkösdi gyülekezetben, tehát nem szeretnék engedelmes, mindent elfogadó bárányka lenni újra, akinek megmondják, hogy miről mit gondoljon és csak hagyatkozzon a bölcs vezetőire.
Olyan közösséget pedig nehéz találni ahol felelősségteljes, szülői gondoskodással fáradoznának a hitben kiskorú szellemi épülésén és ezt mindenekfelett való célnak tartanák.
Inkább az engedelmességethangsúlyozzák de az engedelmes tanítványhoz olyan mester is kellene, nem véletlen, hogy Jézus milyen tanítványokat nevelt.
Sajnos, pár generáció múlva az a tudás az a tanítás ami az eredeti Jézusi volt eltorzulhatott és azóta sem állt helyre.
Ilyen gyermeki feltétlen bizalmat elvárni abban a vallási környezetben és feltételek közt amiben ma élünk, nem gondolod, hogy túlzás?
Szerintem ebben az idézetben dacára annak, hogy kisgyermekekről szól, nem azokat kisgyermekeket kell érteni a meghatározásban amire mindenki gondol, tehát menjünk be egy oviba és tanuljuk el az ottani gyerekek viselkedését, legyünk egy 3 éves óvodás szintjén. (bár sokat lehetne tanulni agyerekek őszinteségét...stb) Hanem elsősorban mint ujjászületett emberek kisgyermekként kerülnek be isten országába és az ottani növekedéshez vélte szükségesnek Jézus, hogy gyermekként kezdve hagyatkozzanak az Isten tanítására, gondviselésére. Arra a szellemi energiára tudásra amit újjászületett emberként hozzájuthatnak, hagyják, hogy a Szellem megtanítsa őket mindenre, az élet az univerzum titkaira, a világ erőinek működésére...mindnere. Tehát vessék el az addigi felnőtt, világi gondolkodásukat és hagyják azt, hogy isten tanítsa őket teljesen más alapokkal kezdve, mint amit a világban felnőve, amely értékek, viselkedésmódok közt alakult a személyiségük, lelkük. Jézus ugyebár maga is isten gyermeke volt, ő mondta, istentől született. Hívők szerint ez kétszeresen is igaz, tehát szó szerint isten volt az apja, szkeptikusabbak szerint ő volt a megvilágosult emberek közt az egyik így mondhatta magát isten gyermekének.Mint aki istentől született. így könnyű ezt az állapotot elfogadni, istenre hagyatkozni ha valakinek olyan vezetése van istentől, kijelentései, kapcsolata van istennel mint Jézusnak. Bár a Golgotán azért kínlódott, hogy feladva a félelmeit továbbra is gyermeki hittel ráhagyatkozzon erre.
Ne felnőtt okos módon gondolkodjon, hogy jó eddig hallgattam az istenre de most már ez biztosan hülyeség amit akar a golgotai feladatot már nem válalom be.
Ha mégis Jézusnál keres valaki menedéket (tehát keresztény), akkor tartósan nem marad más megoldása mint a regresszió: legyünk kisgyermekek ebben a kapcsolatban.
Ezt nagyon eltaláltad nazuna, biztos, hogy ilyen vetülete is van annak a példázatnak. Állítólag a zsidóknál több szó is volt az apa, atya kifejezésre, a mygyar nem adja vissza olyan árnyaltan, és amit Jézus Atyjára használt, az a gondoskodó, óvó, szerető apa, atya, aki iránt a gyereke feltétlen bizalommal van.
Ez pedig nem tartalmaz sem félelmet az apával/atyával szemben, sem taktikázást, kijátszást, alkudozást, érdekérvényesítést, hanem bizalmat. Bizalmat abban, hogy Isten a javamat akarja, bizalmat abban, hogy a hajam szálát is számontartja, és bizalmat abban, hogy ő jobban tudja, mi a jó nekem, mint én magam.
Látod mókuska, poláris a gondolkodásod, szélsőségekben gondolkozol, de ez jó, mert nem vagy langyos, hanem hol hideg, hol forró. Ha neked Jézus tanításának követése vallásos túlbúzgóság, akkor az vagyok. Ez számomra nem ideális, hanem én ilyen vagyok.
A család másodlagos Isten mögött ezt is vállalom, az életemben meg is valósítottam, köpködtek is érte, nem baj. Nato, politika, egyebek nem az én területem. Ha te pofonvágsz, az az én területem, hogy arra én mit lépek.
Hát sajnos ezzel nem lehet letiltatni, de lehetsz mindenütt az ellenpólusom, és hozzászólásaiddal helyes alternatívát adhatsz az én kártékony gondolataimmal szemben.
Nagyon szeretek arról a témáról olvasni milyen a felnőtt viselkedés, talán mert voltak és vannak nehézségeim vele. Létezik ennek tudományosabb megközelítése, aminek az egyik alapművéről így ír egy egyetmi hallgató:
Ami számomra nyilvánvaló, hogy a kereszténység szülő-gyermek kommunikációt használ. Szóba sem jöhet, hogy Isten és ember egyenlő partnerként álljanak egymással szemben, és itt nem hatalmi szempontokra gondolok, hanem az érzelmi viszonyoláshoz. Nincs elvi esély sem leülni egy sör mellé Jézussal, és nyitott kimenetelű beszélgetésben egyezkedni a kölcsönösen kedvező megoldásról ... annak esélyével, hogy én győzöm meg Jézust a jobbik megoldásról.
Ha mégis Jézusnál keres valaki menedéket (tehát keresztény), akkor tartósan nem marad más megoldása mint a regresszió: legyünk kisgyermekek ebben a kapcsolatban.
"nincs miért jobbá tenni dolgokat, hisz így van jól!!!!!!!!!!!!!!!!!" ezt csak megerő ezzel : "Ez így igaz, én nem is szeretnék semmit sem jobbá tennisítettedl" lehet az első idézet nem volt szó szerinti, csak értelemszerű(szó, szimbolika;valahol már említettem!)
Két vonalon jössz sniffi, egyszer azt mondod Jézus ideológiája értelmetlen, mert halálra itélték, másrészt azt mondod az én értelmezésem rossz. Ha szerinted Jézus ideológiája értelmetlen, akkor annyi bőven elég, értelmetlen ideológiát nem is lehet helyesen értelmezni.
nincs miért jobbá tenni dolgokat, hisz így van jól!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ez így igaz, én nem is szeretnék semmit sem jobbá tenni.
Szerintem ebben az esetben sem szabad a XX-adik században, a betük jelentésére koncentrálni, már elegen haltak meg szvsz, Keresni kellene a szavak szimbolikáját, ahol talán vissza szólna, a felsőbb teremtő erő helyett a civilizáltság fogalma. Ahol az egyedekből épül fel a közösség a faj, ami nem hátrány, ha van. De ha nincs közösség, faj sincs. Mivel az ismétlődés, a nagy számok, adják a lehetőséget, s ez nem számmisztika, tények. S míg egy szám osztható, addig az értelmes faj tudja hogy oszthatatlan. Nincs alá fölé rendeltség a világban nélküle. S ha egy szellemiség, ideologia halálra itéli alkotóit, nem igazán vall értelmes alkotókra. S ezen, dogmatikus idelogia terjesztőinek is megkérdőjelezi fejlettségét, hozzáértését. A tapasztalatok nem értelmezésénél nagyobb badarságot, nincs miért jobbá tenni dolgokat, hisz így van jól!!!!!!!!!!!!!!!!!
végül is lehet hogy te látod jól és még megtérhetek Isten országába.
Én nem biztos, hogy jól látom, megtéríteni meg egyáltalán nem akarlak. Én annyit tudok, hogy nekem bevált.
Tehát mitől forradalmi?
Ma a családot, mint értéket, mint társadalmi egységet helyezzük alapértékként a középpontba.
Jézus a családi köteleket Isten Országának keresése mögé helyezte. Mt.12.48. Lk.14.25.
Ma hallgatólagosan elfogadjuk, hogy első a világi élet, valamiből élnünk kell, vasárnaponként pedig törődünk Istennel.
Jézus tanítása szeritn legelső dolgunk Isten Országának a keresése, és az Isteni gondoskodásra való hagyatkozás az anyagias világias öngondoskodás helyett. Lk.12.31. Mk.8.34-36.
Ma a rossz elleni küzdelem a világjelszó, annak jegyében pedig az erőszak elleni erőszak, sőt a megelőző erőszak is elfogadott.
Jézus azt tanítja mindent az ellentéte olt ki, erőszakra erőszakmentességgel, rossz ra jóval válaszoljunk, ne szálljunk szembe a rosszal. Mt.5.38.
A mai társadalmi ideál az önzetlenség, a jóság.
Jézus azt tanítja ne tegyek különbséget önmagam és felebarátom között Mt.22.39. és ne jó legyek, hanem tökéletes, azaz ne tegyek különbséget jó és rossz között. Mt.5.45. Mt.7.1.
Ez a néhány idézet már megfelelően mutatja a jézusi tanítás és a mai világ közötti hatalmas szakadékot. Ezért volt 2000 éve is forradalmi, és ezért az ma is, ha betartják.
Rendben, akkor ma az. Ezért is követik oly kevesen.
Tessék rabbinikus irodalmat olvasni, nem csak Bibliát, ha meg akarod érteni. Ha pedig a szülők elhagyására gondolsz, az khmm. nemhogy forradalminak nem nevezhető, hanem antiszociális is.
Jézus nem a társadalmat akarta megreformálni, hanem az egyént Isten országába elvezetni.
Nem is tudom .... nagyon rossz javaslat lenne, hogy legyünk felnőttek?
Ez megint tartalom kérdése, lehet hogy a gyerekek felnőttebbek, mint mi vagyunk, mert fel merik vállalni negatív érzelmeiket, melyeket mi gyáván elfojtunk magunkban.
Eddig oké, de Jézus miért pont ilyen tulajdonságokat állít példaképül? A válasz gyakran az, mert "ez a jó", de a farizeus rögtön megkérdi, hogy miért ez a jó, kinek jó ..stb? Amire ugye az egyszerű válasz annyi, hogy a mennyei Atyának ez tetszik, ez az erkölcsos ..stb és pont.
Én abból indulok ki, hogy Jézusnak is volt törekvése a saját értékrendszere irányába, és mint minden tanító a saját látásmódjáról igyekezett meggyőzni másokat. Meglehetősen nehéz út olyan embereket meggyőzni, akik gyakorlatias kérdéseket tesznek fel, azt tudakolják, hogy mit eszünk holnap, akik tanultak filozófiát, isemernek többféle világlátást, ... láttak már karón varjút, láttak már kereszten embert. Egy szakállas zsidó farizeust jóval nehezebb a mozgalomba állítani, mint egy kisgyermeket, aki keveset látott a világból, és akár fizikai, akár lelki hatalommal könnyű felé kerekedni. Bizonyára lesz akit ezzel megsértek, de aféle lelki pedofíliának érzem ezt, amikor nem akarunk felnőtt módon kommunikálni, hanem e kisebb ellenállást keressünk infantilisek felé.
Jézusnak az egyszerűen gondolkodók kellenek, akik olyanok mint a kisgyermek, akik "lelki szegények", akik nem spekulálnak, otthagyják apjukat és anyjukat, nem éreznek aggodalmat (felelőséget!) a jövő iránt ... míg az igérvény szerint a minden gondolatot megrágók nehezebben jutnak a menyországba mint a teve át a tű fokán.
Nem is tudom .... nagyon rossz javaslat lenne, hogy legyünk felnőttek?
Az önzetlen kivételével egyetértek. Sokszor próbálom viccből kisgyerekek játékát elkérni, sosem akarják odaadni, ragaszkodnak a megszeretett kis tlajdonukhoz játékukhoz. Ha vendég gyerekkel kerülnek emiatt konfliktudba, és sírva ölelgetik kis játékukat, a szülő felnőtt módra erőszakkaligyekszik rávenni az önzetlenségre, ami a gyermeknek nem természetes sajátja.
A gyermekben az a nagyszerű, hogy "negatív" érzélemeit, indulatait is természetesen megéli, nem fojtja el, nem tesz különbséget jó és rossz, helyes és helytelen között, szerintem ezért állította elénk példaképül Jézus.
Ez azt jelenti pozítivan, a tanár diák kapcsolat révén, a segítő széndékával fordul a nemtudo-bb felé. Az elfogadja a segítő jo-bbbot, az így kialakult nexus. A tudo-bbbt beleveszítheti tudásába. Azaz nem szándékos a félre vezetés, a tudobbb valóban hibázott, abban nem tartott lépést a valósággal. Így mind a ketten hátrányos helyzetbe kerültek, hisz a tanulás idejére mind a ketten kívül rekedtek a valóságon. Ha ezt belátják nincs gáz, tanulnak. Ha nem egymást okolják, és belehalnak úgy lemeradnak. Hát kb., így hirtelen.
légy pozitív, csak nehezére esik észre venni, tanításközben lelehet maradni a tanulással! Tudás átadáskor nehéz, lépést tartani a környezettel, hiszen "lassít" a tudni vágyóért.
Istennek, Jézusnak tulajdonítunk minden olyan elvárást, aminek mi is örvendenénk ha a más olyan lenne. Egyszerű, őszinte, segítőkész, önzetlen, együttműködő, naív ... amivel a mi dolgunkat könnyítené meg vele kapcsolatban. Tulajdonképen színtiszta önérdek - egy gyerekkel könnyebb elbánni.
Ezerszer látott kép.Uzsonnázó család a fűben,s kissé odébb,szinte elfeledve az árnyas liget előterében,magányos gyerekkocsi.Látszatra semmi se történik a tökéletes idillben.Pedig mennyire hogy történik!Méghozzá olyasmi,ami egyedül a világ születéséhez fogható.A gyerekkocsi sátra alól egy néma csecsemő figyel egy néma fát.
Olyan ez a fa,mint egy óriás dajka,első tanító.Minden levele egyforma:csecsemőkorunkban ő oktat minket a világ,a létezés beszédére.És csak egy csecsemő figyelme lehet oly erős,hogy ezt a beszédet meg is értse.Később figyelmünk lankad,s a fák szavait elfelejtjük.De mégse egészen.
Mert mit is" mond" egy fa egy csecsemőnek?Pontosan azt,ami kimondhatatlan.De ez a kimondhatatlan és néma nyelv mégis létezik,sőt minden lehetséges beszéd közül a legerősebb.Arról szól,hogy a világ van.Ez az egyetlen hatalmas szó alkotja egész szótárát.Később a világ arról beszél majd,hogy ami van,miként és milyen formákban létezik.Ez a beszéd már kimondható,tengernyi szóból és végtelen mondatból áll.Ez a világ második nyelve,a felnőttkor beszéde,mely lassan-lassan feledésbe meríti az első,néma beszédet.De amint mondottuk már,mégse egészen.A felnőttkor kimondható,gyakorlati nyelve olykor el-elnémúl bennünk,hogy-ha pillanatokra is-visszatérjünk az első és paradicsomi eszmélésünk egyetlen néma és hatalmas szavához.Hogy úgy lássuk a világot,ahogy az a teremtő Isten tenyerén fekszik."Én vagyok,aki vagyok"-mondotta Isten önmagáról.A teremtés legfőbb szava viszont az a mondat,amivel a világ teljes súlyával teremtőjére támaszkodik,valami ehhez,a föntebbi mondathoz hasonló lehetne:"A világ az,ami van".
A gyerekkor fái,akár a paradicsoméi,ettől a mondattól beszédesek s némák.
