Férfit akart fölszedni a homofób szenátor VIDEÓ
Tények 2007. augusztus 29. 15:39:59
Szexuális ajánlatot tett egy homofóbként ismert republikánus szenátor egy másik férfinak, egy repülőtér vécéjében. Akiről ráadásul kiderült, hogy rendőr.
Miután letartóztatták a Minneapolis-i reptér férfivécéjében történt zaklatásért, Idaho szenátora azt mondta: "Nem vagyok meleg. Szeretem a feleségemet."
VIDEÓ: a férfivécében tett szexuális ajánlatot
A szenátor a rendőrségen azt mondta: "Valóban olyan dolgot tettem, amit nem lett volna szabad", de az újságíróknak már úgy fogalmazott, hogy az egész félreértés volt. A republikánus vezetők etikai vizsgálatot kezdeményeztek.
A szenátor korábban többször felszólalt a melegek ellen, és 1998-ban aktív szerepet játszott Bill Clinton korábbi amerikai elnök felelősségre vonásában a Monica Lewinsky-féle szexbotrány kirobbanása után.
De bizony, aki (bármilyen érdekből) a melegeket üldözi, az homofób. Akkor is, ha titokban meleg. Ahogyan az antiszemita akkor is antiszemita, ha (öngyűlölő) zsidó, vagy csak (érdekből) antiszemitaként viselkedik.
Orbán sem úgy gondolkodik, ahogyan beszél - de egy politikust a szavai és a tettei minősítenek, és nem az, hogy titokban esetleg szeretné leköpni magát.
Azért egyet leszögezhetünk. Nem mindenki homofób aki annak látszik. Furcsa lenne, ha egy buzi lenne homofób. legfeljebb politikai érdekből nyilvánosan a buzik ellen van, de, hogy homofób legyen....Más meg politikai érdekből nácinak meg homofóbnak nevezi azokat, akiknek nem szimpatikus a homoszexuális felvonulás. Pedig nem biztos, hogy ettől nácik, vagy félnek (iszonyodnak) a homokosoktól, csak más az izlésük és ezt még ma is ki merik mondani.
Nappal fundamentalista keresztény prédikátor, éjjel meleg droghasználó.
A hatalommal rendelkező képmutatók sajnos napjainkban csak ritkán lepleződnek le ilyen diadalmasan – a kivétel, aki erősíti a szabályt, Ted Haggard amerikai prédikátor, akit tavaly a média nyilvánossága előtt ért utol a bibliai igazságszolgáltatás. „Ted Pásztor” , az ultrakonzervatív protestáns Új Élet Egyház pásztora, a fundamentalista keresztényeket összefogó, 30 millió tagot számláló Nemzeti Evangéliumi Keresztény Szövetség (National Evangelical Association, NAE) elnöke jól ismert volt meleg- és drogellenes kirohanásairól. A Jesus Camp c. dokumentumfilmben például látható, hogy Haggard és társai egy nyári táborban részt vevő gyerekekből olyan fanatikus keresztes lovagokat képeznek, akik gyűlölik az Iszlámot, a melegeket és mindent, amire a Bush-kormány felszólítja őket. A Times magazin 2005-ben a 25 legbefolyásosabb vallási vezető közé sorolta, aki a Fehér Házzal is szoros kapcsolatban állt, mivel a legtöbb területen vehemensen támogatta a Bush-kormányzat politikáját. A felszínen erkölcsös életet élő, ötgyermekes családapaként mutatkozott hívei előtt – a látszat azonban csalt.
Mike Jones meleg masszőrként és kísérőként ismerte meg Haggardot, aki évekig járt hozzá kliensként körülbelül havi rendszerességgel. „Art” -ként mutatkozott be (középső neve Arthur), de magánéletéről semmit sem árult el. Jones szerint rendszeres szexuális kapcsolatban álltak, ráadásul Ted Pásztor a szex előtt előszeretettel szippantott be egy löket metamfetamint, hogy kellemesebbé tegye a légyottot. A metamfetamin ilyen jellegű használata közkedvelt az amerikai melegek körében. Jones csak később szerzett tudomást arról, hogy kicsoda is „Art” valójában. Klienseinek többsége nős férfi vagy pap, ezért önmagában ez a tény nem zavarta volna. Az viszont kiütötte nála a biztosítékot, amikor 2006 őszén a televízióban látta „Art”-ot, amint a meleg házasság legalizálását célzó colorado-i törvényjavaslat ellen prédikált. Jones később elmondta az ABC hírügynökségnek: annyira felháborodott ezen a képmutatáson, hogy a klientúrája feladását megkockáztatva leleplezte a férfit (emiatt később valóban elvesztette megélhetését). Elküldte a sajtónak azokat a hangposta üzeneteket, amelyeket Ted hagyott a telefonján, és amelyeket a szakértői vélemények is igazoltan az ő hangjának nyilvánítottak. Haggard először tagadta a vádakat, és kijelentette, hogy soha senkivel nem állt meleg kapcsolatban, és soha nem használt illegális drogokat.
Kezdetben a keresztény gyülekezet is mögötte sorakozott fel, a „liberális” sajtó aknamunkáját sejtve a botrány mögött. Egy belső vizsgálat során azonban kiborult a bili, és Haggard hamarosan hivatalosan is elismerte, hogy igénybe vette Jones szolgáltatásait, de tagadta, hogy valaha szexuális kapcsolatot létesített volna vele. Később azonban – a nyilvánosság vagy a lelkiismerete nyomására – részleges beismerő vallomást tett. „Csaló vagyok és hazug. Az igazság az, hogy bűnös vagyok szexuális erkölcstelenségben,” jelentette ki. Tagadta ugyanakkor, hogy drogot használt volna. Érzékletes históriát adott elő arról, hogy ugyan az Ördög megkísértette őt a metamfetaminnal, valójában csak megvásárolta a szert, de sohasem használta fel. Halkan megjegyezzük, hogy a törvény persze nem ilyen elnéző a droghasználóval, mint Ted Pásztor saját magával szemben, hiszen a fogyasztást a megszerzésen és a tartáson keresztül bünteti. Tanulságos mindenesetre, hogy Haggard úgy ítélte: a meleg botlást még csak-csak megbocsátják neki, de az illegális droghasználatot soha (lásd az Index közvéleménykutatását). A biszexualitását sem fogadta el persze, beiratkozott egy olyan terápiára, amelytől azt várta, hogy „kigyógyítsák” a melegség betegségéből. Mivel azonban a melegség nem betegség, az eredmény meglehetősen kétséges. Bár lemondott a pásztori tisztségéről is, az egyház vigasztalásul 138 ezer dolláros nyugdíjjal kárpótolta…
PS: Nem semmi, nem elég hogy nevetségesen képmutató, de még 138 ezer dolláros nyugdíjjal kárpótolják...
Köszönöm a politológiai gyorstalpalót, sokat tágult a horizontom, meg szélesedett, ilyesmi.
Nyomatékosan kérünk, ne higgyétek, Hogy természetes az, mi mindennapos! Mert e korban, a rendszeresített rendetlenség, Tervszerű erőszak, embertelen emberség E véres zűrzavarában semmit se mondjunk Természetesnek, ha nem akarjuk, Hogy örökérvényűnek tekintessék.
Bushék Amerikájában a liberális szitokszónak számít.
Hát én ezt nem mondanám. Én mindenestre hoztam egy "Pruod Liberal" választási kitűzőt a 90-es években Amerikából, és hoztam egy "Proud Conservative" kitűzőt is. Liberálisnak Amerikában a Demokrata Párt balszárnyát nevezik (l. még "vérző szivű liberális", TGM), konzervatívnak pedig a Republikánus Párt jobbszárnyát.
meglehetősen értelmetlen a topik (bár felismerem a hátsó szándékot a hazai "jobboldal" izélgetésére), hiszen egészen mást jelent Ámérikában jobbosnak lenni, mint Magyarországon. Főként ha azt is figyelembe vesszük, hogy Bush a poszkomcsi Gyurcsányt preferálja Orbánnal szemben. Itthon a liberálisok a komcsik hagyományos szövetségeseinek számítanak a kormányzás terheinek vállalásában és a barna veszedelem elleni fáradságos harcban, de Bushék Amerikájában a liberális szitokszónak számít. Például.
