szzegény kövér hülye. A mai katonák szakemberek, egyetemett végzettek, akikkel ilyen feladatot elvégeztetni nagy luxus lenne. Egy kórházban sem az ápolók, orvosok takarítanak, avgy főznek a korház konyháján.
Ajaj...:-) Az "orvostársadalom" megütötte a szemem,mert épp az a baj, hogy ott is sokféle érdek van, és kerékkötés ebből kifolyólag. Na szóval alényeg, hoyg ez tényleg bonyolultkérdés,ezért nem kéne egyik irányban se leegyszerűsíteni, férevezetni (mármint a politikának az embereket). Ovirólmeg csak annyit, hogy persze, álláspontja változik rendszerint, és akadályoz, ahol tud, ezt tudjuk.
"Noha mint a lentiekben (87) olvastuk, 1999-ben igen, most éppen nem aktuális a dolog."
Azzal a különbséggel, hogy 99 tájékán nem lett se hidfoglalás, se puskaporos készülődés, se "genetikai" izé, se kormánynak nekimenés, se TV-ostrom, se nemzeti ünnepek gyalázása, se semmilyen "gárda" szervezése....
„Holott az államnak az lenne a feladata, hogy megvédje polgárait az erőfölényben lévő érdekcsoportoktól, a világból érkező külső hatásokkal szemben.”
Csak emlékeztetőül:
Rákosi apánk megvédett minket a Marshall-segélytől, a piszkos, mocskos imperializmustól, a szelvényhasogató gaz monopolkapitalistáktól, továbbá törődött az egészségünkkel - a megtermelt javak jegyrendszer keretén belüli egyenlő elosztásával.
Kádár apánk megvédett minket a Varsói Szerződésben rejtező, országunk szuverenitására törő katonai hatalmaktól, az 1970-es évek elején kitört, a nyugat-európai országokat padlóra küldő olajválságtól, önmagunktól, Hruscsovtól, Brezsnyevtől, az 1968-as csehszlovák és nyugat-európai ellenforradalmaktól, és így tovább.
Mikola miniszter úr éppen ma tolmácsolta főnöke utasításait: Követeljük, hogy a kormány állíccsa vissza… fejezze be… álljon el…!
Noha mint a lentiekben (87) olvastuk, 1999-ben igen, most éppen nem aktuális a dolog.
"majd a kórházakat is megpróbáljuk magánkézbe adni ott, ahol lehetséges."
Szerintem a legolcsóbb kampány lenne, ha nem kellene spotokat kitalálni a sok kreatívnak, hanem egszerűen korábbi -- szinte a fülemben csengő -- fontoskodó hangú nyilatkozatokat kell csak bejátszani.
Természetesen mindkét oldalról, úgy lesz igazán muris.
Bocs, de ez annyira érdekes kérdés, hogy érdemes egy kicsit többet is idézni Orbán szövegéből. Egészségügy privatizációja Orbán-módra? MIAZHOGY!!!!!!
Szerda Reggel 1999. december 29.
Kondor Katalin: Ön az elmúlt alkalommal azt mondta, hogy a szavazási malőr miatt hamarosan újból beterjesztik a háziorvosi praxis privatizációjára vonatkozó törvény javaslatot. Ez már megtörtént?
Orbán Viktor: Igen. Az egészségügyi miniszter két-három nappal ezelőtt aláírta az előterjesztést. Én pedig a kormány nevében benyújtottam azt. Lényegében azt a szövegváltozatot nyújtottuk be, ami a parlamenti vita eredményeképpen végszavazásra került. Ezért jó esély van arra, hogy a lehető legegyszerűbb és leggyorsabb menetrend szerint alkothassa meg a Ház ezt a jogszabályt. A Házelnök úr azt ígérte, hogy még a két ülés között konzultál a frakcióvezetőkkel, és akkor a végleges menetrendet kialakít ja. Arra kértem, tegyék lehetővé az orvosok számára, hogy február elsejével már egy elfogadott törvény alapján tervezhessék a jövőjüket. Nagyon remélem, hogy a Ház vezetői meg tudják oldani ezt a kérést is. Kondor Katalin: Volt hallgatónk, aki kifogásolta, hogy - mivel a kisgazdák nem voltak benn a teremben Ön az ellenzéket okolta az eredménytelenségért. A hallgató szerint, ahol a koalíció meg tud szavazni egy adott törvényt, ott nem volna szabad az ellenzékre hivatkoznia, mert ez nem őszinte. Végül is úgy tűnt, mintha a kormányon belüli ellentéteket akarta volna ezzel elpalástolni. Orbán Viktor: Valószínűleg azért van véleménykülönbség közöttünk, mert más szemüvegen keresztül nézzük a világot. Lehet úgy is, hogy ellenzékre és kormánypártra osztjuk. Van, amikor ez a látásmód indokolt is egyébként. Én mégis, nagyon bízom abban, hogy egyre többen nézzük majd Magyarországon úgy a világot, hogy vannak olyan ügyek, amelyek fölött nem nagyon lenne érdemes tengelyt akasztani egymással. Itt van például ez a praxis-privatizáció. Az orvostársadalomnak, szerintem, több mint 90 %-a, ha egyáltalán lehet ilyen ügyben számot mondani, egyértelműen helyesli, akarja. Most, hogy nem sikerült, sokkal jobban hallható egyébként a hangjuk. Azt mondták, ha most megkezdődik a háziorvos-privatizáció, nemsokára megkezdődhet a járó beteg ellátásban, a szakrendelésben, és utána elérkezhetünk a kórházakig is. A kormány szándéka éppen ez. Mert az a tervünk, hogy idén befejezzük a háziorvosit, utána megindítjuk a szakorvosit, majd a kórházakat is megpróbáljuk magánkézbe adni ott, ahol lehetséges. Ezért mondom azt, hogy az ilyen ügyeket - melyek mögé egy-egy olyan társadalmi csoport, mint az orvosoké, egyértelműen sorakozik fel - talán még az ellenzék is megszavazhatná. Nem akarom a felelősséget senkire sem áthárítani. Azért vagyunk kormányon, hogy a feles többséggel megalkotható törvényeket, valóban a parlamenti többség, a polgári oldal alkossa meg. Megvan a felelősségünk, amit nem kívánok más nyakába varrni. Csak azt mondom, hogy nem mindig kellene föltétlenül ellenzéki szemüvegen keresztül nézni közös ügyeinket.
sorry, de rossztól kérded, mert nem ismerem eléggé az eü-t ahhoz, hogy meggyőző válaszom legyen, nem is nagyon látsz ilyen témájú topikban.
Arra hajlok, hogy - itt és most - a privatizáció illetve a magánbiztosítók bevonása több kárt fog okozni, mint hasznot. De ebben inkább tévedhetek, mint sok másban...
Ok. Akkor már csak az a kérdésem, hogy ez azt jelenti-e, hogy az egészségügyben ne privatizáljunk. Egyáltalán, soha. Vagy elképzelhetők-e olyan jogi ésmás feltételek, hogy mehetne relatíve lopás nélkül. És ha maradnak a jelenlegi tulajdonviszonyok, akkor mit kéne lépni - mert hogy az állapotok sok tekintetben tarthatatlanok, az nem vitás.
Kövérről, pontosabban 1998-2002-ről e tekintetben már elmondtam röviden a véleményemet: veréb mondja bagolynak.
Bár nem vagyok ornitológus, és a fejkörméretek illetve a közpénzek/közvagyon lenyúlásának összehasonlításánál ez nem jelent pontos arányt...
Az ÁSZ-t illetően nem is kötelező elfogadni az álláspontjukat, én például egy picit sötétebben látom, ami történt - tudom, ez téged nem lep meg.
Sárközyt illetően nem világos a kérdésed. Az említett jogszabályelőkészítési vitában az volt az álláspontja, hogy a privatizációs lízing teremtsen csak lehetőséget a vagyon privatizálására tulajdonképpen a törlesztés terhe nélkül, és ha ez "lopás" - annyi baj legyen, a gyorsaság a fontos, nem az erkölcs...
De azt is mondhattam volna, hogy számomra a lopás a nemkívánatos!!! mellékhatás (mint a gyógyszernél -ha van, ne szedjük?), és nem az esszencia a privatizációnál. Naív lennék?
Ezzel nincs vitám, bár az ÁSZ véleményét, tevékenységét sem kell feltétlenül tökéletsnek ítélni. Még egyszer mondom, én elismerem a lopás lehetőségét, de ez a topic Kövér véleményével kezdődött, ami viszont a mi párbeszédünknél jóval egyszerűbb logikán alapul: privat.=lopás (és csak az+népnyomorítás) - ha a szocik csinálják (ha véletlenül ők, akkor persze nem az). Sárközy itt magáról is beszélt,úgy érted?
"Nincs olyan szelete a magyar életnek, ami optimizmusra adna okot, nem pedig totális elkeseredésre és kétségbeesésre "
A ritmusérzék: a magyar-olasz meccs másnapján totális kétségbeesésről és elkeseredésről beszélni. Sztem Kövér tegnap egész este a csupasz falat nézte és a bajszát rágta.
Én a kiszervezésről, privatizációról, mint közgazdasági kategóriáról beszéltem (ld. pl. Savas könyvét), így a konkrét feltételek címszó alatt azt értettem, hogy egyáltalán mi állami feladat, mit indokolt magákézbe adni, hogyan, kinek, mennyiért stb.
Sárközytől kérlek hozz idézetet, ahol ezt mondta, mert én szoktam őt olvasni, hallgatni, és ilyesmire nem emlékszem. Egyébként kiváló szakember, csak sokszor az íróasztalfióknak ír:-(
Annak, hogy mit indokolt magánkjézbe adni, hogyan, kinek, mennyiért - létezik közgazdasági (de nem csupán pl. költséghatékonysági!) oldala (hiszen pl. a jövedelem és a vagyon-megoszlásra gyakorolt hatás előrejelzése még bőven belefér a döntés közgazdasági vetületébe), továbbá az előkészítés (szabályozás) és a végrehajtás részben összefüggő, részben elkülönülő olyan kérdései, amelyen eldől az is: ki, mennyit tud lopni.
Idézek az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézet: Privatizáció Magyarországon (2004) c. kötetből:
„…A korrupciós kapcsolatok halasztott, esetleg fél évtizeddel halasztott szívességekkel, anyagi előnyök juttatásával valósulhattak meg, amelyek „adminisztratív trükkökkel”, csalásokkal párosultak. A folyamat méretéhez viszonyítva feltehetően kevés volt (lehetett?) a lepénzelés (egy-két ilyen ügyről tudunk). Elsősorban azért, mert nem volt rá szükség……Az ÁSZ munkatársai … néha hitetlenkedve írják le … a képtelenségeket súroló tökéletes felelőtlenséget, a hozzáértés teljes hiányát, a fegyelmet sértő elemi eljárási hibákat. Ezekre a változó előírások, a képességi és képzettségi korlátok, az alkalmazkodás nehézségeinek elismerése sem adhat magyarázatot… …
(A szakmai közvélemény felelősségéről):…a szakmai elit (részben azért, mert maga is közvetlenül vagy tanácsadóként, jogi szakértőként érdekelve, „korrumpálva ?” volt, pedig mindenek elé helyezte a folyamat gyorsaságával kapcsolatos (részben vélt) előnyöket s könnyen gyógyulónak reméltea társadalmi morálban, bizalomban esett sérüléseket. Valójában sem partner, sem akarat nem volt ahhoz, hogy erről az iszapos, valójában igen nagy veszteségeket okozó pályáról a privatizáció és a privatizálók lépései felemelkedjenek…”
(valamennyi kiemelés tőlem)
--
A pirossal kiemelt rész tipikus Sárközy-álláspont. A nyilvánosság előtt természetesen nem (sőt tudtommal előadásokon sem) fogalmazott oly durván (lopás - gyorsaság/stabilitás tradeoff), mint szűkebb körben. Megjegyeztem, hogy amikor az 1992. évi privatizációs törvénytervezet (későbbi LIV tv.) előkészítése során egyesek pl. kifogásolták, hogy a privatizációs lízing tervezett szabályozásakor a lízingbe vevő által a társaságnak nyújtott vezetési-szervezési szolgáltatás ellenértékével miért kell azonosnak lennie a törlesztő részleteknek a futamidő alatt, akkor a vita bizony az említett nyílt Sárközy álláspont kifejezéséig jutott.
Kövérnek igaza van..csakhogy ebbe a lerohasztásba a fidesz is tevékenyen résztvett.
A jelenlegi komplett parlamentnek,képviselöstül,mindenestül..a politikai elittnek komplett el kellene tünnie a közéletből.
Politikusaink komplett mindkét oldalon eljátszották minden hitelüket.Mindkét oldalnak gyurcsányostul-orbánostúl,jobbikostól-szdszestől-mszpstől el lkellene takarodniuk.
Én bizalmat szavaztam gyurcsánynak,de sajnos elkqrta..és nem váltotta be a hozzáfüzött reményeink,erre sok balos már rájött...mert amit az Mszp-szdsz müvel az bezony a baloldali -liberális politikától nagyon messze van,ez bizony kökeményen egy plutokrata,vadkapitalista politika...és mi nem ezt kértük!!
Tehát Változást az országba....de nem egy ultrajobbos szarságot,hanem egy igazi köztársaságot!!
A TB sosem volt az.:-( Ijesztő azt hallani, hogy a legtöbb szakmabeli sem ismeri teljeskörűen a különböző modellek jellemzőit, előnyeit, hátrányait, következményeit. Mert tényleg bonyolult dolog, és azt biztos, hogy egyik modell sem egyértelműen üdvös vagy épp káros - ezért is nehéz dönteni. Meg aztán az érdekek. De az biztos, hogy nem kéne ezt az egészet populistán leegyszerűsíteni.
Ugye milyen szép is lenne, ha ma is ilyen szép, síma, átlátható lenne a renccer???
"Szerda reggel" 2000 nov 15 Ez a költségvetés egyik legnagyobb bugyra, tehát gondolom, óriási harc folyik a birtoklásáért. Ahol pénz van, harc is van, ezt nem tartom különösebben izgalmasnak, vagy újszerűnek sem. Én inkább a szakmai részét vizsgálom. Amikor a polgári kormány megalakult 1998-ban, még a társadalombiztosítási önkormányzatok kezében volt ez az irdatlan összeg. Mindenki tudja, hogy azok a létező legbotrányosabb formában múködtek és az a közpénzek elszivárgásának az egyik legmélyebb és legszélesebb csatornája volt. Ezt megváltoztattuk és új megoldást kerestünk. Mai formája szerint, egy politikai államtitkár, Frajna Imre úr felügyeli a nyugdíjalapot és az Egészségügyi Pénztárat, aminek az élén viszont egy főigazgató áll. Fölötte is Frajna politikai államtitkár úr végzi a munkát. Ő pedig a Pénzügyminisztériumhoz tartozik. Ez a fölépítés önmagában nem is olyan izgalmas. Az teszi érdekessé, hogy az egészségügypolitikához szükséges pénzek nincsenek az Egészségügyi Minisztériumban. Még csak valami, a minisztérium felügyelete alá tartozó pénzügyi alapnál sem, hanem a Pénzügyminisztérium háza táján találhatók meg. Miután a Pénzügyminisztérium jó gazdája a pénznek, Járai miniszter úr soha nem szokott megengedni holmi túlköltekezést, eddig mindig arra kellett garanciát találni, hogy ne "csak a pénzügyi szempontok" érvényesüljenek. Most azon dolgozunk - ez lényegében az új hír -, hogy ezt megfordíthassuk. Sok tanulmányt olvasva, sok hozzáértő szakemberrel beszélve, úgy látom, hogy meg kellene fordítani a dolgot. Így jobban érvényesülnének az egészségügyi szempontok, és a Pénzügyminisztériumnak kell garanciákat kapnia arra, hogy nem fordul elő olyan túlköltekezés, amelyért aztán majd a költségvetésnek kellene helytállnia. Így oda kerülhet a Pénztár, ahol az egészségpolitikát is alakítják, vagyis az Egészségügyi Minisztériumhoz. Ez elég bonyolult jogi és technikai átszervezést igényel. Ennek az előkészítő tanulmányai készülnek és előmunkálatai folynak. Ha ezt le tudtuk zárni, lehetségessé válik egy ilyen átalakítás. Akkor majd meghozhatjuk a személyi döntéseket is.
