Borókai Gábor jelenleg az egyik legjobb magyar újságíró. Laza, de nem jópofizó, pontos, de nem száraz, stílusos, de nem stílusoskodó. Technikailag nagyon magas színvonalon úzi a szakmát, nagyon jók a váltásai, van nyelvi humora, és jó ritmusúak az írásai. Nem egy durva megmondó ember, - ennél ő jóval intellektuálisabb - felesleges tehát számonkérni tőle a keménységet. Lehet őt persze nem szeretni, miképp a rovatát is is, de egy dolog biztos: mind írásainak a stílusába, mind az azokban közölt érvekbe nehéz belekötni. EZ van.
Szerintem jó kormányszóvivő volt Borókai és jó újságíró is. Ezt a cikkét viszont nem tudom értelmezni(tudom,mit akart mondani, de a fogalmazás kb. hármas alá..) :o)
nem láttad amikor borokai zsebre tette az egyik TV-ben az összes manir politologust pár percen belül?Szinte zavar támadt a karmába.Azóta Borókai nincs,nem lehet a köz szolgállati hir fojamba.Tanulságos volt.
Bocs, de mi a bánat ez a baromság? Kb. két sort bírtam elolvasni belőle... Szokásos manemes fröcsizés? Egyáltalán ki a 'som ez a borókai? Ismerős a neve... mintha valami sértődött maffiatag lenne.
Borókai Gábor: Népszavanna - Súlyos teher alatt nem csak a pálma nő, de a tévedések is megszaporodnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a magára többnyire adó Népszabadság példája. Az ellenzéket szigorú kontroll alatt tartó orgánum - saját otromba hibája miatt - egyetlen hét alatt kétszer is teljes kapitulációra kényszerült. Folyt.
Véleményvezért vegyenek! Az elérhető listákat a Magyar Nemzet hozta nyilvánosságra, s belőlük jól kiolvasható, hogy a szocialisták által uralt Miniszterelnöki Hivatal éppúgy jeleskedik a baráti lélekerősítésben, mint a szabad demokrata elnök irányította gazdasági minisztérium.
A technikában nincs újdonság. Minden kormányzat csoportosít maga köré - számára - fontos embereket a visszacsatolás végett, s azok szolgálatait ellentételezi. Ami mégis meghökkentő, hogy mostanra a mértéktelenség vált általánossá. A kifizetettek száma és az átutalt összegek nagysága hatványozottan növekedett. Vannak, akik szerint a kommunikációs tanácsadói tarifák csupán igazodtak az "alkotmányos költségek" változásaihoz. S amikor az állami pénzeket merőkanállal fölözik le a hatalmon lévők, akkor a látóemberek sem vakíthatók meg arcukba fújt kakaóporral.
A korrupt, mihaszna államról mély megvetéssel írogató, hírhedten liberális szerzők már a Medgyessykormány óvatlanul közreadott, majd gyorsan visszavont és bezúzott telefonkönyvében szépen sorjáztak. Azóta elmúlhatott a szégyenérzet, és a tarifák is emelkedtek, elvégre miért ne járna a szociálliberális megmondó embereknek a zseton, ha az ócsított állam szakmányba veheti fel a kiszuperált minisztereket, a választók által leváltott megyei pártelnököket, akik fizetésük mellé még komfortos autót is kapnak? És miért lenne pofátlanul sok a kommunikációs tanácsra felszámított ötvenezres óradíj, amikor a kormányfő nem röstell MSZP-s képviselő magánbizniszéről tárgyalni a szomszéd országban? És miért ne érne meg néhány tízmilliót a csönd azoknak, akik sarcos időkben százmilliárdos kormányzati negyed építésébe kezdenek, eladják az egészségügyet, a MÁV nyereséges szállítócégét, s gondolkodnak az aranytojást tojó tyúkként emlegetett Szerencsejáték Rt. privatizációján? Miért is? (A baloldali és liberális véleményvezérek közül már az is büszke magára, aki mélységes szervilizmusában nem akaszt kitüntetést a miniszterelnök nyakába...)
Nagyon gömbölyű ez a világ, alig lehet rajt fogást találni. Amikor az egyik nagy kereskedelmi csatorna hírfőnöke médiastratégiát gyárt a kormány számára, majd híradója közönséges kormánypropagandával kezdődik, az a kérdés sem látszik túlzottan apatikusnak, hogy egyáltalán lehet-e.
Mi azért nem adjuk fel. Vagy inkább úgy írom, hogy mi azért sem adjuk fel. S bár olykor hiszünk az ellenkezőjében, józanabb pillanatainkban tudjuk, hogy nem a politika, s nem is a média a mindenható.
Népszavanna - Súlyos teher alatt nem csak a pálma nő, de a tévedések is megszaporodnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a magára többnyire adó Népszabadság példája. Az ellenzéket szigorú kontroll alatt tartó orgánum - saját otromba hibája miatt - egyetlen hét alatt kétszer is teljes kapitulációra kényszerült.
A lap előbb képtelen volt tisztességgel idézni Orbán Viktor két évvel korábbi(!) tusnádi szavait (nem mintha szükség lett volna rájuk), majd maszatolós cikkét hosszas, pontos tartalomismertetéssel volt kénytelen korrigálni. A pénteki szerkesztő pedig annyira megörült egy Fideszhez köthető botránynak, hogy a hír igazságtartalmának ellenőrzése nélkül, "Kontrát fegyverrel?" cím alatt inszinuálta az Orbán-kormány belügyi politikai államtitkárát. A Népszabadság tudni vélte, Kontrát Károly volt az a képviselő, aki az Andrássy úton fegyverrel a kezében fenyegetett meg egy védtelen biciklistát. Vasárnapra aztán kiderült, hogy a nevezettre még fazonjában sem hasonlító, egykori MSZP-képviselő, Vadász János járt a tett helyszínén, de nem mint elkövető, hanem mint "összetűzésbe keveredő". S a bocsánatkérést sem nélkülöző írásban immár - a tényújságírás nagyobb dicsőségére - a kerékpáros válik utcai terroristává.
Nyomasztó mindennapjait éli a kormánypárti sajtó. Miniszterelnök még tán sosem volt ily népszerűtlen, s kormányon sem látszott ennyire a koncepciótlanság, a szétesettség. Az odahúzó médiumoknak nagy erőkkel kell hát ráugraniuk az ellenzék, legfőképp Orbán minden apró hibájára, rossz félmondatára, hogy a botrányok sorát ellenbotrányokkal lehessen egyensúlyozni. Ebben a lelkiállapotban, az elboruló tekintet horizontján egyre gyakrabban összemosódnak az arcok, a nevek és a tények.
