Az idióta szomszédom minden reggel motor-túráztatással ajándékoz meg. Én meg tegnap egy üveg whisky társaságában éjszaka István a királyt énekeltem neki...
Ha már látom, hogy a másik is én vagyok, olyan erős az empátia bennem, hogy nem is ébred bosszúvágy bennem, akkor az nem eltekintés, hiszen szóba sem kerül a bosszú.
Valahol itt van a kutya elásva. Ha már felébredt a bosszúvágy (azért legtöbbször sajnos felébred), az empátia és a "másik nézőpontjába helyezkedés" az első lépések arrafelé, hogy ne csak "eltekintés" legyen, hanem feloldás is. Ha meg sem születik a bosszúvágy, akkor nincs miről beszélni.
Itt épp az a lényeg, hogy mi van akkor, amikor megszületik. Egyébként jó téma nagyon.
Nos szépeket, jókat, értelmesseket, bölcseket, tapasztaltakat szépen átadhatunk filozófikus csomagokba, szépen átmasnizva etikai szállakkal, lelki szinekkel, de ettől még az ember ember marad, érző és ösztönössen reagálónak! Dalai Láma is egy ember, semmi több...., bár szavait isszák sokan és auz gondolják, hogy az ő csatornájából kiömlesztve életelixir mások lelkére....., de valójában nem így van! Nem vagyunk egyformák, sem azonos szinten, de a Dalai Láma sem oldott meg mindent, betegségeket, avagy természeti katasztrófát visszafordítani sem képes, bár önmérsékletet bizonyosan erőltethet magára....., bizonyos határig....., neki nagyobb türelmi küszöbjei vannak, míg másoknak kisebb....., de azzal, hogy megkülönböztető tulajdonságait fejleszti, attól még nem véd meg a gyilkosoktól, a rabolóktól, avagy a hamis és ellen lámáktól sem!
a megkülönböztető tudatosságra való képességünket. Megfosztanak attól, ami képessé tesz bennünket, hogy megítéljük, mi helyes és mi helytelen,
Buddha Középső út tanítása azt mondja, a jó és a rossz csupán az elme hamis visszatükröződései, és öntartalmuk nincs. A buddhizmusban sem az alapító tanításait követik, ez megnyugtató a keresztények számára.
"Lhakpa Cering dührohama nem eredményezett mást, mint két jókora zúzódást, ami őt csupán kellemetlenül érintette, de az esetből láthatjuk, hogyan tehetik tönkre a zavaró érzelmek egyik legbecsesebb tulajdonságunkat, nevezetesen a megkülönböztető tudatosságra való képességünket. Megfosztanak attól, ami képessé tesz bennünket, hogy megítéljük, mi helyes és mi helytelen, felmérjük, mi ígér tartós hasznot és mi csupán időleges előnyt magunknak és másoknak, felismerjük cselekedeteink valószínű kimenetelét, s így fikarcnyival sem vagyunk különbek az állatoknál. Nem nagy csoda, ha a zavaró érzelmek befolyása alatt olyasmit teszünk, ami rendes körülmények között eszünkbe se jutna."
(Őszentsége a Dalai Láma, Tendzin Gyaco)
Amida
ps.: valami ilyen értelemben gondolom az érzelmeket bűnnek
"Isten megítéli a gonosz tetteket, a gyilkosokat, így a mózesi törvényben is ki van hangsúlyozva, hogy egy családot ért támadást, gyilkosságot meg kell, meg lehet bosszúlni!"
A Józsué 10-ben "isten" jóváhagyása és bíztatása mellett kiirtott kánaánita népek utódjai is bosszulhatnak? Úgy tűnik azon vannak! Csak közben eltelt néhány évezred. A helyszín ugyan nem változott sokat.
A bosszűvágy nem bűn, sem nem bűn a gyűlőlködés!!!!!hanem ösztönössen kifakadt érzésmechanizmus! Más véghez vinni egy tettet, és más gondolni a tetre és megfontolni....., de nem megtenni! Isten megítéli a gonosz tetteket, a gyilkosokat, így a mózesi törvényben is ki van hangsúlyozva, hogy egy családot ért támadást, gyilkosságot meg kell, meg lehet bosszúlni!
Én nem azt mondtam, hogy boszúljak széltébe-hosszába szüntelen, de van határa is, sőt oka is annak, amikor az ember ilyen érzésekkel teli, főleg akkor bosszantó, ha magatehetetlen....!
"Igazad van, tiszta szívvel, jó kedvvel ölni nem bűn." ------------------------------------------------------------------------------------------------------- Így van! Majd egy gonosz és megfelelően karizmatikus vezetés "isten" nevében úgyis megideológizálja a tettet.
Szerintem nem. Én nem vagyok korzikai, vagy sziciliai etc. nem így nevelkedtem.
Azonban ez a megfontolásom nem is vallási megfontolás. Mert a vallások tanításában a "Ne ölj!" parancs vagy elvárás eléggé vitatható, pl a Bibliára is hivatkozhatnék.
Sok az ellentmondás az ölés kérdése körül. Egyszerűen azért mert maga az ölés bizonyos esetekben az ember ősi ösztöntudatából fakadó okokból történik, mint az utód védelme, a fajfentartás vagy a megélhetési terület védelme.
Azonban, az ölést nem szabad - szerintem - sem a bosszúvággyal, sem a gyülőlettel indokolni.
Aki bosszúból vagy gyülöletből öl, az az ölésnél két nagyobb bűnt vesz a nyakába: a bosszúvágy és a gyűlölködés bűnét.
Kérdés, mit tartok eltekintésnek. Aquila non captat muscas, a sas nem kapkod legyek után, jelentéktelen figurákon az ember már azért sem áll bosszút, mert nem pazarolja rá az energiáit.
Akivel szemben bosszúvágy ébred bennem, az fontos nekem, az nagy fájdalmat okozott, és azért akarok rajta elégtételt venni.
Ha bosszúvágy van bennem, és elfojtom mgamat nem szeretem, ha kiélem, akkor a máskat nem szeretem, valamelyik újjam meg kell harapnom. Ha már látom, hogy a másik is én vagyok, olyan erős az empátia bennem, hogy nem is ébred bosszúvágy bennem, akkor az nem eltekintés, hiszen szóba sem kerül a bosszú.
Ha a bibliából indulok ki, akkor Isten megengedi a bosszút, ha a római katolikusok újszövetségeiből indukok ki, akkor ezt kell látnom, hogy Jézus még a port is levereti tanítványaival azok ellenében, akik nem barátian, emberiessen fogadják őket....., de azt is elmondja, hogy aki megöli a küldötteket, azokra Isten kegyetlenül halállal lesújt! Nincs kegyelem! Jézus azt is elmondja, hogy az tanítványainak is, hogy ne higyjenek el mindent, hanem meg kell ítélni mi az igaz! A teológia sajnos emberi, felekezeti értelmezéseken alapszik...... Aki fegyverrel ől, az fegyver által leli halálát, sugallja az evangélista.... Jézus kimondja, hogy nem azért jött, hogy békét, hanem háborúságot jött szítani!
Az ember nem akar bosszút minden áron, de van egy határ, amit Isten sem tűrne el! Akkor miért tűrném pl. én?
Itt van mindjárt Jerikó esete. Nagyon útban voltak a választott népnek és annak "isteni" akaratának. Ez elegendő volt ahhoz, hogy Jerikó népét, jószágait maradéktalanul kiírtsák, és lerombolják az épületeket. Útban voltak, meg kellett bosszulni.
Ha meg mese az Ósz.,akkor a mese mondanivalójának morális értéke gyalázatos. A diadalittas, vérszomjas "honfoglalóknak" biztos édes volt a bosszú! És tükrözi "istenük" igazságát és könyörületességét.
Nézd, nekem (hálisten) még nem voltak ilyen súlyú élményeim. Nem kell olyan messzire menni, elég, ha a saját portája körül söpröget az ember. Már az sem semmi, hidd el.
Mindig elöször a személyes élményekről rántsuk le a leplet, utána jöhetnek a többiek dolgai, mert akkor már van mihez nyúlni, egy belső tapasztalás.
A te családodban öltek már meg, kínozták már meg valakit? Isten bizony remélem, nem, komolyan. De biztos érezted már áldozatnak magad akkor, amikor megsértettek, megaláztak egy szóval, egy mondattal, egy gúnyos megjegyzéssel.
Induljunk innen, szerintem, és ne akarjuk egyből a világot megváltani, mert ahhoz nagyon kicsik vagyunk, én úgy érzem. Egy személyes példán (kicsiben) megélhető és megérthető talán, hogy hogyan müködik a bosszú és a bosszúvágy, meg lehet vonni a párhuzamokat.
""" A bosszúvágynak egyetlen ellenszere van: a VALÓDI megbocsátás, nem hazudott, nem elfojtott, nem eröltetett, hanem IGAZI. De ahhoz sok mindenen végig kell "lépcsőzni" belül, és ez komoly belső munka, foglalkozni kell vele. """
Ugye arra gondoltál, hogy a meggyalázott ember bűnbánatra is jusson az ellene bűnt elkövetők helyett, mert ez az igazi szívből jövő megbocsájtás a gyilkosok, szadisták és halálta kínzók felé! Netán legyünk önkéntesek, akiken az ilyen emberek levezethetik vágyaikat, feszültségeiket, ösztöneiket, kényszerképzeteiket......, kielégítve testi és szellemi igényeiket????? Csak egy a bibi, hogy az áldozatokká vált megőlt emberek már valódi megbocsájtást sem tudják kilehelni.... Van egyáltalán aki igazságot tesz, tehetne?
Isten? ő nem igazán ér rá az áldozatokkal foglalkozni, elég neki ha hagyja a szadista gyilkosokat szabadon garázdálkodni!
Ha eltekintesz a bosszútól, az lehet gyávaság is, lustaság is, de felülemelkedési próbálkozás is. A motiváció határozza meg.
Jobb irányba visz, ha először megpróbálsz önmérsékletet tanúsítani, és vágyaiddal szembe menni. Azonban tapasztalatból tudom: ha csak "eltekintesz" a bosszútól, az még nem megoldás, bár kétségtelen, hogy első lépésként megteszi. A cél inkább a feloldás, a vágy eltüntetése.
Az igazi az, amikor eltünik belőled a bosszúvágy, de ahhoz irtó sokat kell belül dolgozni :))) Addig pedig csak (ha nem vigyázol) színesíti az "elfojtás-palettát". :))
A bosszúvágynak egyetlen ellenszere van: a VALÓDI megbocsátás, nem hazudott, nem elfojtott, nem eröltetett, hanem IGAZI. De ahhoz sok mindenen végig kell "lépcsőzni" belül, és ez komoly belső munka, foglalkozni kell vele.
