Egy olyan törzsasztalt szeretnék létrehozni, ahol szabadon fecseghetünk elsősorban műveltségi, kutúrális kérdésekről, amiből már sok, de ez remélem más.
beszéd – Hangadással történő kommunikáció, az emberi fajra és minden emberi közösségre egyetemesen jellemző (szemben a nyelv más kifejezési formáival, az írással és a jeleléssel), a nyelvi kifejezés legáltalánosabb és legtermészetesebb formája. A beszéd produkciójának és feldolgozásának képességével minden ember rendelkezik, más fajokra azonban nem jellemző. Sok versengő elmélet van kialakulására nézve, biztosat nem tudhatunk, általában úgy gondolják, hogy (a legfeljebb nyolcezer éves írással szemben) nagyon régóta használjuk. A beszéd képességének megjelenését fontos evolúciós változások támogatták: a légzés és a hangadás akaratlagos ellenőrzése, a gégefő leereszkedése és a rezonátorüregek megnövekedése tette lehetővé, hogy a hangok szélesebb spektrumát képezzük. Ezt kiegészítette a finommozgások szerveződésének és a finom szekvenciális feldolgozásnak a fejlődése, valamint a beszédhangok akusztikus és artikulációs tulajdonságainak összekapcsolása. A beszéd felismerése speciálisnak tűnik a hangok feldolgozásán belül: a beszédet nem tudjuk nem beszédnek hallani, és az emberi beszédet a beszédhangok összetettsége és fizikai tulajdonságainak változatossága ellenére nyelvi jelekre tudjuk bontani és megértjük. A gépi beszédfelismerés és beszédprodukció dinamikusan fejlődő tudományterületek, és bár a gépek már mindkettőre képesek, teljesítményük még elmarad az emberé mögött.
"A modern világ a kreativitás és a termelékenység területén egy újabb nagy ugrás bekövetkezése előtt áll, és a stabil munkahelyet jelentő állást, a holnap gazdasági valóságában már, ismeretlen fogalomként tartják majd számon." (Fortune Magazine)
Ajánlott OLVASMÁNY mindazok számára, akik még rendületlenül hisznek a Mikulás, a húsvéti nyuszi, és a biztonságot nyújtó FIX ÁLLÁS című "tündérmesékben".
Eljött az ideje, hogy felismerjük: leginkább a birkákhoz hasonlítunk szinte valamennyien. Követjük a tömeget, és igyekszünk megfelelni a közizlés elvárásainak. Nincs kedvünk "kilógni a sorból". Nem gondolkodunk, csak szófogadóan engedelmeskedünk.
Szembefordulni a nyájjal: nehéz, de nem lehetetlen dolog. Sosem lesz belőlünk alkotó ember, de még érdekes személy sem, ha nem vagyunk hajlandók a saját fejünkkel gondolkodni.
Nem kell félnünk a kritikától sem, hiszen csak így szabadíthatjuk fel az alkotó energiánkat és gondolkodhatunk eredeti módon. Merni kell bátran felvállalni egy általunk helyesnek vélt gondolat megvalósítását, és ellen kell tudnunk állni annak, amit helytelennek tartunk. Ha már mindenáron félnünk kell valamitől, akkor féljünk inkább a nem gondolkodástól!
Az érzelmi intelligencia (EQ) olyan képességek összefoglaló megnevezése, mint az önmagunk ösztönzése, a csalódásokkal dacoló, rendíthetetlen kitartás, az indulatok lefékezése, a vágykielégítés késleltetése, hangulatváltozásaink kiegyensúlyozása, az empátia és a remény.
Az ambíció, az önkontroll és az önismeret, szintén az érzelmi intelligencia fejlettségére utal, mint ahogyan az is, ha "bánni tudunk" az emberekkel. Ha nem csak saját, hanem mások lelkiállapotában is eligazodunk, ha megtaláljuk velük a közös hangnemet és leolvassuk róluk az érzelmeiket.
Vannak, akiknek az EQ-juk annyira fejlett, hogy valósággal elvarázsolják a környezetüket. A művészek, sikeres politikusok, közéleti személyiségek sohasem az IQ-jukkal hódítják meg a nyilvánosságot, hanem intelligenciájukkal, a fellépésükkel, bájukkal, amit másként karizmának is neveznek.
Sokáig úgy tartották, hogy a magas IQ megjósolja a sikert , úgy a tanulmányokban, mint a munkavégzésben egyaránt. A legutóbbi felmérsek alapján az IQ a legjobb esetben is csak 20%-át teszi ki a sikeres életvitelt befolyásoló tényezőknek. A fennmaradó 80 % más erőkre vezethető vissza.
Az IQ nem sok támpontot ad arra vonatkozóan, hogy nagyjából azonos kilátásokkal, iskolázottsággal, lehetőségekkel rendelkező személyek életpályája, miért különbözik annyira.Gyakran előfordul az életben, hogy 160-as IQ-jú személyek 100-as IQ-júak beosztottjaiként dolgoznak, ha az előbbiek interperszonális intelligenciája gyenge, az utóbbiaké viszont fejlett.
Elegendő elmenni egy érettségi találkozóra, és tapasztalni azt, hogyan vegyülnek el a hajdani kitűnő diákok az átlagos karriert felmutatni képes társaik között. Ezzel szemben megfigyelhető az is, hogy számos átlagos bizonyítvánnyal rendelkező diákból, milyen sikeres vállalkozó lett...
Sajnos, az iskolában nem fordítanak kellő gondot az érzelmi intelligencia - egyfajta szellemifürgeség - kifejlesztésére. Még nem eléggé közismert az, hogy az érzelmi élet, akár a matematika vagy az olvasás, művelhető magasabb vagy alacsonyabb színvonalon. Ehhez is meghatározott készségek szükségesek, amelyek elsajátítására a személyiségfejlesztés nyújt remek lehetőséget.
Számtalan bizonyíték támasztja alá, hogy az érzelmileg rátermettek, akik felismerik és kézben tartják saját érzelmeiket, másokét hatékonyan befolyásolni képesek, előnyt szerezhetnek minden téren, akár a magánéletükben, akár a munkakapcsolataik területén.
A fejlett érzelmi képességű embereknek jóval nagyobb az esélye a sikeres, megelégedett életre, mert elsajátították azokat a lelki szokásokat, amelyekkel a teljesítőképességüket képesek növelni.
" Olyan világban élünk ahol egyre inkább csalódás és kudarc vár azokra, akik sorsuk irányítását ki akarják kölcsönözni egy mindenről gondoskodó szervezetnek, vagy egy atyáskodó államnak. A profi, következményeivel együtt vállalja, hogy sorsáért mindenek előtt ő felel - ő, és senki más. Aki visszariad ettől, aki nem állandó tanulásként fogja fel az életet, aki másoktól várja sorsának jobbra fordulását, az legjobb esetben is naiv amatőr, a középszerűség emberileg rokonszenves, de szakmailag sikertelenségre ítélt képviselője." (Cavett ROBERT)
INTELLIGENCIA – mentális képességeink leírására használt, tág értelmű kifejezés, amely számos különböző jelentést hordozhat (általános intelligencia, praktikus intelligencia, állati intelligencia, machiavelliánus intelligencia, szociális intelligencia, érzelmi intelligencia, mesterséges intelligencia, stb.). A szűkebb értelemben vett pszichometrikus intelligencia a mentális (vagy IQ) teszteken elért eredményt jelenti, amely felnőtteknél azt adja meg, hogy a személy milyen eredményt ért el az adott népesség átlagához viszonyítva. A tesztek eredményeinek változatosságát a spearmani iskola kétfaktoros elmélete egy általános értelmi képesség feltételezésével, míg Thurstone és követői számos különálló képességgel írták le. A változatosságot legjobban leíró hierarchikus modell az általános faktort és a speciális képességeket egyaránt elfogadja. Galton nyomán a brit iskola hívei szerint az intelligencia egyéni különbségei az idegrendszer jellegzetességeire (vezetési sebesség, a jelátvitel pontossága) vezethetők vissza, míg mások ezt a tudás, vagy összetett kognitív folyamatok (pl. végrehajtó funkciók, figyelem) eltéréseivel magyarázzák. Az intelligencia örökletessége azt jelenti, hogy egy népesség teszteredményeiben található változatosságot milyen arányban okozzák a genetikus különbségek: a legelfogadottabb érték ma az 50%. Az intelligencia-tesztek viszonylag pontosan képesek előrevetíteni az iskolai eredményességet és a munkahelyi alkalmasságot.
Néhány erkölcsi alapelv (Erkölcs a Wikipédiából)
Az erkölcs forrásaitól és filozófiai megítélésétől függetlenül felismerhető néhány nyilvánvaló általános alapelv:
Ahhoz, hogy az emberiség képes legyen a tudásából következő megnövekedett felelőségének megfelelni, társadalmán belül fejlett közösségi szellemre és erkölcsre van szüksége. A közösségi szellem, közös akaratot, közös távlati célt jelent, valamint hatékony együttműködést ennek megvalósításában, a közös erkölcs pedig olyan értékrendet, amely viszonyítási alapot szolgáltat a helyes és helytelen, káros és hasznos cselekedetek megítéléséhez.
Minden egyes ember része annak a rendszernek amelyet bioszférának illetve azon belül emberi társadalomnak nevezünk. Életének minden egyes mozzanata hatással van erre a rendszerre. Fontos lenne, hogy tudatunk segítségével képesek legyünk felmérni, előrejelezni élettevékenységünk hatásait és ennek megfelelően próbáljuk kedvező irányba befolyásolni a folyamatokat. Ehhez természetesen rendelkeznünk kell valamilyen elképzeléssel (modellel) a világról, és rendelkeznünk kell valamilyen elképzeléssel arról, hogy mit tekintünk kedvező vagy kedvezőtlen irányú folyamatnak (jövőkép).
Az egyes jelenségek, személyek tevékenysége, cselekedetei erkölcsi megítélésében célszerűnek látszik néhány szempontot figyelembevenni:
Közismerten erkölcstelennek tekintett cselekmények elkerülése önmagában nem jelent megoldást a problémákra.
Erkölcstelen viszont csakis egy konkrét cselekedet lehet. Erkölcstelen személyről, személyek csoportjáról vagy tárgyakról beszélni a legtöbb esetben értelmetlen. Cselekedetnek lehet viszont tekinteni valamilyen mulasztást is.
Csak tudatos és szándékos cselekedet lehet erkölcstelen és csak olyan mértékben amilyen mértékben a következménye előre tudott és szándékolt volt.
Csak olyan cselekedet lehet erkölcstelen, amelyet a cselekvő szabad akaratából követ el és amelynek elkerülésére (vagy kevésbé rossz alternatíva választására) lehetősége volt.
Csak olyan cselekedet lehet erkölcstelen, amely valakinek (élőlénynek, élőlények csoportjának) kárt okoz. Ha egy cselekedet nem okoz hátrányt vagy kárt senkinek sem akkor erkölcstelenségről beszélni értelmetlen.
Erkölcstelennek kell tekinteni az olyan cselekedetet, amely összességében aránytalanul több kárt okoz bárkinek (bárkiknek), mint amennyi haszna abból bárki másnak (másoknak) származik. Az aránytalanság megítélése gyakran nehéz. Kárnak kell tekinteni a jó közérzetben, lelki egészségben, érzelmi állapotban okozott sérüléseket is.
Erkölcstelennek kell tekinteni az olyan cselekedeteket amelyek a társadalom egésze, az önértékek, a bioszféra, a kultúra vagy általában az emberiség ellen követnek el, függetlenül attól, hogy az jár-e az haszonnal bárki számára is.
Lehet, hogy rosszul adom elő Kabos minden idők legizgalmasabb, legérdekesebb történetét, amihez képest Mariska néni (aki az utcán tanált egy géppisztolt és felvette)története kismiska. Szóval felült Kolombusz a hajójára és irány Ameriga. (Tudom, hogy rosszul írtam, de akiről elnevezték a földrészt, azt valahogy így hívták.) Ott aztán lennének nem amerigánok, hanem indiánok. Kolombusz urat meglátva elkezdik énekelni a Glóri, glóri alleluja című közismert dalocskát és az egyik felkiált: Nézze mán főnök, fel vagyunk fedezve.
Zöldségesnél
Egy nõ dinnyét vásárol. Vagy harmincat megnyomkodott, szagolgatott, mire a
zöldséges:
- Legközelebb a férjét küldje el vásárolni, az nem válogatós.
- Mibõl gondolja?
- Ha az lenne, nem magát vette volna feleségül.
Fürdetés
Az anyuka fürdeti a kisfiát, amikor az megkérdi:
- Anyu! Ha megnövök, nekem is két fütyim lesz, mint Apunak?
- Ugyan már Pistike, honnan veszed, hogy Apunak kettõ lenne?
Amikor pisil, akkor mindig a kicsit veszi elõ.
Amikor meg megjön a bejárónõ, akkor a nagyobbikat...
Nagy kérdés
- Drágám, nem lehetne mégis elvetetni ezt a gyereket?
- Na de Lajos, már elmúlt 10 éves!
- Akkor legalább azt a rohadt hegedûjét?
Apróhirdetés
Egy férfi felad egy hirdetést:
"Feleséget keresek!"
Másnap kap száz levelet, mindegyikben ez áll:
"Mit szólna az enyémhez?"
Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:
-Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?
-Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész. - Mielõtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják a tripla szûrõnek. Az elsõ szûrõ az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?
-Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és ...
-Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem. Most próbáljuk meg a második szûrõt, a Jóság szûrõjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?
-Nem, épp ellenkezõleg... -Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz.
Semmi baj, a harmadik szûrõ még vissza van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?
-Nem igazán. -Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?
Ezért volt Szókratész egy nagyszerû filozófus és ezért tartották igen nagy becsben.
És ezért nem jött rá soha, hogy a legjobb barátja a feleségét dugja.
