Horn Sólyom nénikéjét emlegette
Horn Gyula volt miniszterelnök megsértôdött Sólyom László köztársasági elnökre, születésnapi beszédében legalább is úgy fogalmazott az ôt ki nem tüntetô államfô kapcsán: “A jó nénikéjét”.
Nem sokkal a meglepő kijelentés után Gyurcsány Ferenc miniszterelnök próbálta félbeszakítani Horn beszédét, neki a volt kormányfő azt mondta: „nem szenvedsz a szerénység betegségétől", mikor Gyurcsány “Isten áldja Horn Gyulát” felkiáltással lekísérte Hornt a színpadról.
Horn és Szigeti kapta a Sánta Kutya-díjat 2007. július 13. 20:00
MNO Horn Gyula volt miniszterelnök a "Sánta Kutya-díj" életműdíját, míg Szigeti Péter, az Országos Választási Bizottság elnöke az éves Sánta Kutya-díjat kapott az úgynevezett magyar cenzúra napjának ünnepélyét szervező bizottságtól pénteken.
Az tuti! Ha nem csillapodik a tempója, akkorra lesz 60 gyermeke, 180 unokája, 540 dédunokája 1620 ükunokája. Ha figyelembe vesszük, hogy 2200-ra már mi komcsik-libsik mind alulról szagoljuk a narancsot, ez több mint elég! :-D
7. évfolyam 28. szám, 2007.07.12. EREDETI DOKUMENTUMOK - Az igazi Horn Gyula A Heti Válasz birtokába került eredeti források alapján világítja meg Horn Gyula volt miniszterelnök pályájának ellentmondásos időszakait: karhatalmista múltját és a rendszerváltás idején végzett munkáját. Folyt.
(A forrásokra épülő elemzésünket lásd a Heti Válasz 2007. július 12-én megjelenő 28. számának 14-17. oldalán!)
Az alább közölt iratokból többek között az is kiderül, a politikus - állításával ellentétben - már 1956 novemberétől a megtorló kádári karhatalom tagja volt. A rendszerváltást követően Horn Gyula mindig december közepi szolgálatkezdést jelölt meg, s megfogalmazása szerint már csak ezért sem lehetett ott fegyveresként az alakulata által december 6-án elkövetett Nyugati pályaudvari vérengzésen.
Amúgy meg az 56-os forradalmárokat gyalázó volt pufajkás, volt mszmp-s kormánytag egy grállovag Mécs Imréhez képest, aki beállt kurvának, de közben szűz akar maradni (azaz beül az mszp soraiba képviselőnek, aztán meg hazaárulózza azokat, akik 56-ban a szovjetek oldalára álltak). Hornról tudjuk, hogy kicsoda-micsoda.
Érdekes, az én környezetemben mindenki egy büdös komcsinak tartotta őt 1993-ban éppúgy mint egy vagy két évvel később. Önmagában attól, hogy az utódpártban tevékenykedett, és a múlt rendszer közismert figurája volt, a részletek ismerete nélkül. Nem is érdekeltek az életrajzának a részletei. Valahogy úgy voltunk ezzel, hogy mégis mi a fasz lett volna egy 1990 előtt vezető pozícióba emelkedett személy, mint a kommunista hatalom lojális kiszolgálója, vagyis gerinctelen féreg.
Az mszp az mszmp utódpártja, az mszp közismert személyiségei a múlt rendszer közismert vezetői voltak. Ezért függetlenül attól hogy konkrétan mit lehetett tudni Hornról 1994-ben, az mszp választási győzelmével a választópolgárok többsége deklarálta, hogy ezt az utódpártot elfogadta olyan politikai erőként, amely méltó a demokrácia keretei között is a hatalomra. Ezzel egyben deklarálta a többség azt is, hogy nem érdekli az utódpárt múltja olyan szintig, hogy amiatt ne szavazzon rá.
Ezért mi, akik soha nem szavaztunk az mszp-re, és szarba se nézzük a volt kommunistákat, egy kisebbség vagyunk, és ezt tudomásul kell venni, nem lehet örökké azt emlegetni, hogy ezek pufajkások, stb. mert ez senkit nem érdekel rajtunk kívül. Számomra az mszp mint az elnyomó állampárt jogutóda mindig is egy végtelenül ellenszenves párt volt, amelyet mindig is utáltam, soha meg sem fordult a fejemben, hogy rájuk is szavazhatnék, mondanivalójuk se érdekelt soha. Úgy vélem, hogy egy ezzel olyan kisebbséghez tartozom, amely elmondhatja magáról, hogy mi vagyunk "a jobbak". Más meg nyilván a fordítottját gondolja ennek.
Már nem tartom illedelmes dolognak Horn Gyulával foglalkozni.
Leépülőben van, beteg és idős ember, aki tudtommal már semmilyen tisztséget nem visel.
Nagyon helyes, hogy a kitüntetését megtagadták, mivel az egész rendszerváltás értelmét vesztené, ha valakit, aki szerint a hazaárulók a törvényes rendet védték, az államfő kitüntetne.
De a kitüntetés megtagadásán túl további rugdosást, gúnyolódást nem érdemel, mivel az 1990 előtti tetteit a választópolgárok többsége egy óriási választási győzelemmel látványosan megbocsátotta, a mostani megszólalásait meg már az aggkori elbutulás mondatja vele.
Emellett az elkúrónál emberileg és miniszterlnökként is sokkal jobbnak bizonyult.
Ez ugyanaz, mint ami Fekete János esetében történt. Sólyomnak ki kellett tüntetnie azt a genxtert. Akkor meg arról cikkeztek, hogy miért nem fogott vele kezet. Pedig az se lett volna túlzás, ha a nemzet egységét képviselő közt elnök bemosott volna neki egyet.
Szerintem az is érdekes, hogy posztkommunista rehabilitáció folyik a polgári értékrend szélsőségesnek való beállításával. Akiknek a nagy magyar forradalom és szabadságharc vérbefolytása a törvényes rend védelme, azoknak a FIDESZ naggyűlés szétveretése is törvényes. Ez nem provokáció, hanem történelemhamisítás.
