A kormány tiszteletben tartja az Alkotmánybíróság döntését, de a miniszterelnök szándéka Horn Gyula kitüntetésével kapcsolatban nem változott. A végén még utcát nevez el róla :)
A "rendszerváltó" Népszabadság Ungváry Krisztián 2007. július 24. A Horn Gyula ki-nem-tüntetésével kapcsolatos megnyilvánulások arra utalnak, hogy a közvélemény-formálók nagy részének torz fogalmai vannak az MSZMP és Horn rendszerváltás körüli tevékenységéről.
A kitüntetés kérdése szimbolikus. Ha Horn Gyula megkapta volna az elismerést, ezzel az MSZ(M)P rendszerváltás körüli "érdemei" is elismerést kaptak volna, amiről az érintett 2002. július 5-én a Népszabadságban így nyilatkozott: "Tény, hogy elsősorban a hazai reformerők fogalmazták meg a rendszerváltás szükségességét. Azt, hogy az állampárti rendszer antidemokratikus és teljesítményellenes." Reformerők alatt Horn saját pártjának reformszárnyát értette: "Nem szívesen dicsekszem, de tény: mi voltunk azok, akik idejében felismerték a nemzet érdekeit és cselekedtünk. (...) Az új politikai elit tudatosan és nem az utca nyomására döntött úgy, hogy be kell vezetni a többpártrendszert."
Mintha a demokratikus ellenzék nem létezett volna! Mintha Magyarország nem baloldali - ugyancsak jelentős - része nem szorgalmazta volna a rendszerváltást! Horn ezzel a kirekesztő felfogásával nem áll egyedül. Az MSZP politikusainak jelentős része magát tartja a magyar baloldali progresszió örökösének, sőt ezt a progressziót jelöli meg nemcsak az MSZP, hanem az MSZMP valódi lényegeként is.
1989-ben az MSZMP KB ülésén azzal akarták elvenni Nagy Imre újratemetésének élét, hogy az eseményt a "megbékélés napjának" javasolták, 1956-ot pedig polgárháborúnak minősítették. 1956 forradalmárai szerintük ugyanazért a demokratikus szocializmusért küzdöttek, amelyért az 1989-es MSZMP. Kovács László ezt pontosan meg is fogalmazta: "a másik oldal tulajdonképpen ez az oldal". A reformokért küzdő MSZMP 1989-ben 1956 örököse volt. És akkor valóban nincs is másik oldal...
Az MSZP politikusainak a rendszerváltásban betöltött kulcsfontosságú szerepe tagadhatatlan. 1990 elejéig ők határozták meg az eseményeket. Ebből azonban önmagában még nem állapítható meg, hogy az MSZMP, illetve Horn szerepe pozitív vagy negatív. Ez a szerep akkor értékelhető reálisan, ha azt vizsgáljuk: miben kellett bátorságot és önállóságot tanúsítaniuk, mennyiben voltak hajlandók hatalmuk önkéntes korlátozására, és mennyiben tartózkodtak a nemtelen politikai módszerek használatától.
Ha így tesszük fel a kérdést, akkor lepleződnek le az MSZP politikusainak élethazugságai. Horn és társai legkésőbb 1986 körül észrevehették, hogy az államszocialista rendszer menthetetlen, s a Szovjetunió sem képes már arra, hogy meghosszabbítsa haláltusáját. Logikus módon ettől kezdve azzal foglalkoztak, miképp menthetik át politikai és gazdasági hatalmukat. Arról azonban szó sincs, amit Bauer Tamás állít (Horn Gyula és a állami kitüntetés, július 18.), hogy ennek érdekében bármikor szembefordultak volna mindazzal, amivel korábban karriert csináltak.
A magyar gazdaság állapotát jellemzi, hogy ebben az időszakban évi fél-egymilliárd márka nyugati hitelre volt szüksége a fizetőképesség és az ellátási színvonal megőrzése érdekében. Magyarország az 1980-as évek közepétől gazdasági értelemben a fő hitelező, az NSZK köldökzsinórján élt. Horn emlékirataiban maga is bevallja, hogy az NSZK pénzügyi segítsége nélkül "a magyar reformerők [értsd: az MSZMP], különösen az 1988-1989-es átalakulási szakaszban, nem maradhattak volna talpon." A hitelek nélkül Magyarországon azonnal 30 százalékos életszínvonal-csökkenés következett volna be, és ezt az MSZMP nem kockáztathatta meg. Ezek után az, hogy Németh Miklós és Horn Gyula "kiengedte" a keletnémet menekülteket, figyelembe véve, hogy biztosak lehettek a szovjetek csendes jóváhagyásában, nem nagylelkű gesztus, hanem minimálisan szükséges lépés volt politikai túlélésük érdekében.
Horn nem szívesen emlékszik vissza azokra a törvénytelen titkosszolgálati eszközökkel készített jelentésekre sem, amelyeket a BM az ő számára írt, és úgy tesz, mintha ezek megrendeléséhez neki, a Központi Bizottság tagjának semmi köze nem lett volna. Életrajzi könyve, a Cölöpök tanúsága szerint csak "ritkán" vetett egy-egy pillantást a tájékoztatására készült BM-anyagokra. Mintha ebből az következnék, hogy nem is volt köze az állambiztonsághoz. A III. Főcsoportfőnökség irataiból azonban más derül ki. Az 1989. május 15-i rendőr-főkapitányi operatív értekezleten például ő tartott politikai tájékoztatót. Horn mindent megtett azért, hogy az olvasó még a legkeményebb állambiztonsági akciókról is azt hihesse, hogy azok a szocialista progresszió eredményei. Az 1985-ös Európai Kulturális Fórumban játszott "progresszív" szerepéről így ír: "A kormány a vezetésemmel létrehozott egy operatív bizottságot, a KB érintett osztályai és a társminisztériumok képviselőiből. (...) A legnagyobb gondot szocialista szövetségeseink jelentették. (...) A magyar képviselők viszont toleránsak voltak, és ez egyaránt vonatkozott a külügy, belügyi vagy a kulturális tárca embereire."
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által kiadott Ellenfórum 1985 című kötet bizonyítja, hogy az "operatív bizottság" elsősorban az emberi jogokon esett sérelmek eltussolására jött létre. Az Európai Kulturális Fórum lezárulása az ideiglenes "liberalizmus" végét is jelentette: Lezsák Sándort például kirúgták az állásából, mivel egy október 22-i rendezvényen magnóról lejátszatta Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét.
Horn szemérmesen egy szót sem ejt arról, hogy az a párt, amelynek ő KB-tagként és kormánytagként a vezetői közé tartozott, hogyan privatizálta a vagyonát 1988-1990 között, holott ezért ő is politikai felelősséget visel. Kitüntetésének szorgalmazói is mélyen hallgatnak erről, és a közvélemény már elfelejtette, hogy az MSZMP 1989 folyamán 17 vállalatot "gründolt", melyeknek átadta értékesebb ingatlanjai kezelői jogát, és amelyekkel sajátos privatizációs tranzakciókat hajtott végre. Ugyanezt tette a KISZ, az MHSZ, a Béketanács és más MSZMP-s alszervezetek. A különböző korrupciós ügyek (Next-2000, Cimbriana, KISZ-székház stb.) ma már a jótékony feledés homályába vesznek.
Horn Gyulának és társainak történelmi szerencséjük volt. A pártállam összeomlása nem járt együtt hatalmuk megszűnésével, rövid szünet után ismét lehetőséget kaptak az ország kormányzására, s azok, akik a diktatúrát működtették, még a politikai felelősségre vonást is elkerülték, annak ellenére, hogy korábbi vétkeiket a párt és az állami vagyon széthordásának tolerálásával tetézték. Hornt német partnerei ráadásul még különféle kitüntetésekkel is elhalmozták, pusztán azért, mert épp ő állt azon a helyen, ahol a vasfüggönyt bontani kellett. A békesség kedvéért mindezek felett még napirendre lehetne térni. Ma már talán az sem érdemel sok szót, hogy Horn pufajkás múltját bátyja megölésével magyarázza, miközben az iratok egyértelműen mutatják, hogy már egy hónappal korábban is a megtorló egységeknél szolgált. De a demokrácia eszményeinek meggyalázása nélkül nem lehet kitüntetni egy olyan politikust, aki most is azt állítja, hogy a pártállam fegyveres megtorló szervezete, melynek tagja volt, "csak a törvényes rendet védte".
Afölött sem lehet napirendre térni, hogy ehhez a gyalázathoz a magyar értelmiség és közélet nagyjai fonnak glóriát. Gerő András szerint (Akarta, megkapta, július 14.) 1956 "erőteljesen tartalmazott polgárháborús elemeket", mert "magyarok öltek magyarokat". Csakhogy nincs még egy forradalom, amelyben ez olyan kevés esetben fordult volna elő, mint 1956-ban!
A nyílt hamisítások eltűrése, sőt kitüntetéssel való honorálásának szándéka logikus folyamat. A hazugság intézményesen beépült a magyar politikai életbe. Gerőnek és Bauernek értelmiségiként nem kellene egy ember élethazugságait tolerálható politikai véleménynek tartania. Az MSZ(M)P saját szempontjából kiválóan vezette le a rendszerváltást. Horn a hatalomátmentés szimbolikus alakjaként születésnapja alkalmából bízvást meg is érdemli a kitüntetést. A pártjától. De nem a nemzettől.
az éleslátó megállapítás a fiatal kereszténydemokratáktól származik (pár nappal ezelőtt hívták fel afigyelmet arra, hogy Medgyessy is a szocik előtt akart így áldozatot bemutatni - támorának mentése érdekében - és mst Gyurcsány Ferkó is ugyanezzel próbálkozott - szerencse, hogy a Köztráűsasági elnök nem érdekelt a szoci szavazatgyűjtésben :) szerencse, hoigy nem valamelyik szoci muff a köztársasági elnök - pl. a zakkant Szili Kati :) az biztos megadná hornnak, ami kell - akár orálisan is :)
Kösz, hogy érthetőbbé tetted a hozzászólásomat, pontosan erről van szó, a jelző-rendszer még működött, miközben a sajtó elterjesztette a hazugságot. Az ndk-s határsértők nem a jelzőrendszeren akadtak fenn, hanem amikor a jelzőrendszer bejelzett, és elrendelték a határzárat. A határzár az, amikor a határőröket közvetlenül a határnál 150 - 100 - 200 méterenként lerakják egy ifáról, miközben a riadócsoport egy kutyával a friss nyomon üldözi.
A "vasfüggönyt" úgy hívták, hogy SZ-100-as jelzőrendszer, - két vadfogó kerítés között került felállításra a jelzőrendszer maga, és gyengeáram alkalmazásával jelezte, ha valaki elvágta vagy át akart hatolni a kifeszített huzalok között.
Ez a rendszer nem fizikai akadályként szolgált, hanem a nevéből adódóan is jelző funkciót látott el, - a határőr járőr az adott szektor jelzésére a megadott helyszínre kialakított eljárás szerint foglalta el figyelőállását a határ és a jelzőrendszer között és elfogta a határsértést megkísérlő személyt.
Ezen a kerítésen nem akadt fenn senki, - legfeljebb a vadfogó kerítés szögesdrótja szakíthatta ki a koma gatyáját, ha ügyetlenkedett.
Ha nem kapcsolták a rendszert ki, akkor bekapcsolva vághatta át vagy feszíthette szét, aki akarta, - ha nem mozdult a jelzésre járőr.
Miért gondolod, hogy ilyen baromságokkal kell traktálnod a nagyérdeműt?
A vasfüggöny elektronikus rendszerét a sajtóban beharangozottól eltérően egy nappal később kapcsolták le. nagyon sok NDK-s fennakadt aznap a rendszeren. Ennek az okait kellene kutatni, így 17 év távlatából.
Tudomásom szerint Csoóri és a nevezett urak már kaptak keresztet. (Csoóri nagykeresztet). Népnemzeti poétánk újabb munkássága (Márciusi Charta) - Sólyom László köztársasági elnök tavaszi Magyar Nemzet-interjújának olvasatában is - nem egyeztethető össze Köztársaságunk alkotmányos rendjével. Az államfő helyében megfosztanám Csoórit a rendjeltől.
A magyar kitüntetettekből itélve szegény az az Eu, ahol ez a legrangosabb kitüntetés!
A németek bizonyára azért ontják a kitüntetéseket Hornra mert nekik még nem ártott. A KE meg azért tagadta meg a kitüntetést, mert a magyarságnak viszont igen! Ennyi!
Horn Gyuláról pedig bíróság sem mondta ki, hogy bűnös. És ha már a bíróságokról szólunk, meglepő, hogy manapság sorban derül ki egykori nyilas- és németbarát főtisztek ártatlansága, és mindig ugyanazon bírói tanács hozza meg ezeket az ítéleteket.
Téged se a logikádért és a tisztességedért. A horgyul nevű előember máig sem tagadta meg 56-os "munkásságát". Az általad emlegetett vitéz Kisbarnaki pedig cserkészvezető volt, akinek az égvilágon semmi köze nem volt a nyilasokhoz.
Meg kell hagyni, hogy ócska, sunyi szövegeddel te sem emeled a kojalíció föld alatti erkölcsi-értelmi színvonalát. :))
Horn Gyulát Aachen polgársága kitüntette a Károly-díjjal - amelyet Európa tán legrangosabb elismerésének tartanak (másik magyar díjazott: Konrád György) -, az államfő viszont megtagadja tőle a Köztársaság legmagasabb kitüntetését. Igaz, én nem is vennék át rendjelet olyan államfőtől, aki visszaadta az egyik nyilas nemzetvesztő, vitéz Kisbarnaki főtiszti rangját. Az előterjesztő a történelmet nem ismerő Szekeres Imre miniszter volt. Sólyom elnöktől ugyanakkor elvárható, hogy amilyen vehemenciával belevetette magát Horn miniszterelnök - senki előtt sem titkolt - múltjának tanulmányozásába, legalább annyira ismerje meg Kisbarnaki tetteit is. Netán a tekintetes vitéz úr élete és tevékenysége - magyar állampolgárok százezreinek kiirtásában való közreműködés - összeegyeztethető Köztársaságunk alkotmányos rendjével?
Ami pedig az életutat illeti, Pál apostolt sem Saulus néven tanúsított cselekedetei miatt tiszteljük...
Mi tartja vissza gyurcsányit, hogy kitüntesse Horn elvtárst?
Miért Sólyom faszával akarja verni a csalánt, megmondta kerek-perec, hogy nem akarja kitüntetni. Teljes joggal.
Nagyon jól jegyezte meg pár MSZP-s, hogy ezen az alapon a '94-'98 közötti kommunista-neokohn kormányzás is összeegyeztethetetlen az Alkotmány értékrendjével.
"Az államfő döntésének indoklásában kifejti, Horn Gyula mostanáig fenntartott és képviselt nézetei az 1956-os forradalomban játszott szerepéről, és ezen keresztül a forradalomról, összeegyeztethetetlenek a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjével."
Jó, hogy időben szóba került - a végén még miniszterelnöke lett volna egy országnak...
"Ha nincs ez a G., akkor te se pofazhatnal itt szabadon es nagy mellennyel." - mert milyen jól is pofáztak az emberek, média, Kisz Kb, Politikiai Biz és az MSZMP vezetése 1986-ban a csernobili katasztrófáról! Ha a svédek nem jelentik be a sugárzás növekedését, akkor a fentiek G-vel együtt kussoltak volna.
