Hugo Chavez arra szólította fel XVI. Benedeket, hogy kérjen bocsánatot a latin-amerikai indiánoktól. A pápa korábban kijelentette, hogy egyháza nem kényszerítette rá magát a térség őslakosságára.
"Arrogáns, tiszteletlen": a pápa nem kér bocsánatot a tömeggyilkosságokért 2007. május 24. 07:29
Elismerte szerdán XVI. Benedek pápa, hogy sok igazságtalansággal és szenvedéssel járt a gyarmatosítás és a keresztény hit terjesztése Latin-Amerikában.
"Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a latin-amerikai gyarmatosítás árnyoldalait, és nem feledkezhetünk meg a lakosság által elszenvedett igazságtalanságokról" - jelentette ki a római katolikus egyházfő, aki azonban – néhány dél-amerikai vezető követelése ellenére – nem kért bocsánatot nagy felháborodást keltett, május közepén, Brazíliában tett kijelentése miatt.
Május 13-án a pápa Aparecidában latin-amerikai püspökök előtt kijelentette: Jézus és evangéliumának hirdetése soha nem jelentette a prekolumbián kultúráktól való elidegenedést, és a kereszténységgel nem erőltetettek rá idegen kultúrát Dél-Amerikára.
Az amerikai indián vezetők "arrogánsnak és tiszteletlennek" nevezték a pápa látogatása során tett megjegyzését. Hugo Chávez venezuelai elnök pedig egyenesen azzal vádolta meg XVI. Benedeket, hogy nem hajlandó tudomást venni a Kolombusz Kristóf 1492-es amerikai partraszállását követő "holokausztról". (Transindex/MTI)
Dehogy látom fekete-fehérben! Miből szűrted le, hogy azték párti vagyok? A nagy földrajzi felfedezések az új területek kifosztásáról, gyarmatosításáról szóltak, nem a nyalóka osztogatásról. Közép- és Dél-Amerikában milliók életébe került a gyarmatosítás. Egyrészt szó szerint írtották az őslakosokat, másrészt rabszolgasorsban tartás miatt pusztultak, illetve a behurcolt betegségekbe. A gyarmatosítók nem is vették emberszámba az őslakosokat és ez nem csak Amerika meghódításánál igaz. Ezt kár bolygatni, mert ez így volt. Ezért miért is kellene hálásnak lennie az őslakosoknak? Ez olyan, hogy milyen jót tettünk az avarokal, mert megszüntettük a kultúrájukat, az államiságukat. Hálátlan fajta! A pápa kijelentése kapcsán nem érdekes mi történt Mexikóban a XIX. században.
Ha fekete-fehérben nézed a világot, akkor persze muszáj valaki mellé odaállnod, és mivel olvastad Máj Károly könyveit, és el vagy telve az indiánromantikával, naná, hogy aztékpárti vagy.
A helyzet az, hogy a Mexikóban a konkviszta piallanatában sokan felszabadítóként üdvözölték a spanyolokat, mert elegük volt az aztékok szűntelen vérfürdőjéből, ezt nagyon jól el tudom képzelni. Ahogy azt is, hogy a katolikus térítésből és a spanyol uralomból is hamarosan elegük lett.
A spanyolok nem kispályáztak, ők mindent és gyökeresen meg akartak változtatni, és meg is változtattak. Sok rossz dolognak végetvetettek, és nyilván sok jónak is. A benszülöttek arrafelé nem ismerték a szabadság fogalmát, az azték uralom idején erről szó sem lehetett, és a spanyol hódítást követő időszakban ugyancsak reményük se lehetett a szabadságra. A felszabadítás-elnyomás meg amúgy is relatív fogalmak...
Lássuk a későbbi Mexikót.
A XIX. század elején szárbaszökken egész Latin-Amerikában a függetlenségi mozgalom, így Mexikó is kivívja a szabadságát Spanyolországtól. Na, mostmár szabadok a mexikóiak? Nyet, mert jön Santa Ana, és vele a legkeményebb despotizmus és elnyomás. Mikor végre megszabadulnak a diktátortól (külföldi segítséggel), egy másik külföldi hatalom, jelesül Franciaország teszi rá a mancsát Mexikóra, és császárságot csinálnak belőle. A népnek megint szar, nekiállnak harcolni a szabadságért. Juarez győz, pár év viszonylagos nyugalom következik, majd jön Diaz, és vele megint egy olyan diktatúra, amilyenhez hasonló alig van az akkori -- egyébként diktátoroktól és uralkodóktól hemzsegő -- világban.
Vagyis a mexikóiak nagyjából minden komolyabb változást követően visszasírhatták az előző elnyomóikat, mert az új még borzalmasabb volt elődjénél... Azt hiszem, valami ilyesmi lehetett a feeling a spanyol hódítást követő években is. Először örültek, hogy nincs többé tömeges szívkitépés az áldozati köveken, aztán lassan rájöttek, hogy a spanyolok is csak meggazdagodni jöttek oda, és a papok is mást prédikálnak, mint amit valójában gondolnak és tesznek. Hát így megy ez Mexikóban és a világban.
Tizenhatodik Ratzinger ettől még bőven bekaphatja.
Persze. Az aztékokon kívül úgy sem érintet más népeket ez a kis cserkész kirándulás. Ó Cortez, meg az ő felvilágosult humánus emberei. Meg a több tízezer későbbi követői. Tulajdonképpen az őslakosok köszönettel tartoznak a hódítóknak:)
Azt hiszem, a legjobb leírást az akkori viszonyokról a svájci Hans Leuenberger tollából kapjuk. Ő nem elfogult egyik fél irányában sem:
„Tenocstitlan azték várossal egy zsarnokuralom süllyedt el a romokban és az iszapban, anélkül azonban, hogy negyedmilliónyi lakossága elnyerte volna a szabadságot. Ahhoz a két évszázadig tartó vérfürdőhöz képest, amelyet az azték birodalom despotái rendeztek részint háborúk, részint emberáldozatok formájában, a történész szemében szinte eltörpülnek a spanyolok véres tettei.Miközben a külföld, sőt a művelt mexikóiak egy része is díszhelyre állítja az aztékokat a nagy világkultúrák panteonjában, az archeológusok serényen tovább dolgoznak, és kevésbé dicső következtetésekre jutnak. Talán nincs messze az az idő, amikor sok mexikói már nem lesz büszke azték őseire. Egyre világosabbá válik az a felismerés, hogy az aztékok nem egy kultúra megteremtői voltak, hanem szétforgácsolói azoknak a magasrendű kulturális javaknak, amelyeket elődjeik alkottak meg az Anahuac völgyében, ott, ahol Mexikó mai fővárosa fekszik. A tudományos kutatások fényében az aztékok emberáldozatai az emberi méltóságot lábbal tipró terroruralom megnyilvánulásainak látszanak. Az azték államban a gondolkodás szabadsága elképzelhetetlen volt. És ha – mint állítani szokták – a napistenségnek feláldozott véráldozat a legmagasztosabb, a legfenségesebb aktusnak számított, miért áldoztak fel mindig csak rabszolgákat meg hadifoglyokat, miért nem kerültek az áldozatok közé olyanok, akik a felső réteg, a nemesség tagjai voltak? A foglyul ejtett ellenséges harcosok közül miért éppen a legkiválóbbakat áldozták fel? Nem egyszerűen az ellenfelek erejének megtizedelése volt ez? Miért sújtották kegyetlen büntetéssel a meghívott nézőseregből azokat, akik az áldozati oltárhoz vezető lépcsőkön nem mosolyogva lépkedtek, hanem a rémület jeleit mutatták, vagy éppenséggel sírva fakadtak? Korabeli azték krónikások elég sok leírást hagytak hátra ahhoz, hogy helyesbíthessük az azték kultúrvilággal kapcsolatos eddigi elképzeléseket.Micsoda világ volt az! Halállal büntették, ha valaki térden alul érő köntöst merészkedett magára ölteni; ilyen ruhadarabot csak a nemesség tagjai viselhettek. Halállal büntették, ha valaki eltévesztette a lépést a táncban, amelyben gyakran százak vettek részt egyszerre. Halállal büntették a hamisan játszó vagy rossz ritmusban doboló zenészeket. A spanyol hódítók leírása szerint az aztékok áldozati helyei valóságos mészárszékek voltak, falaikra ujjnyi vastagságban tapadt a megalvadt vér. Az áldozati templomok kamráiban a koponyák tízezreit találták. És mindezt – még sok más egyébbel együtt – egy kozmologikus kultúra kifejezésének fogadta el egyszerűen a világ.”
Készséggel elismerem, hogy a spanyolok és a kereszténység mexikói térhódítása következtében a bennszülöttek általában nem szakadtak meg a szakadatlan röhögéstől. Az azonban alaposan valószínűsíthető, hogy az aztékok kétszáz éves rémuralma után a spanyol uralom valóságos dzsembori lehetett a számukra az első években, évtizedekben.
Hááát... Én is Cortezt választom. Jó arc volt, maroknyi emberrel hatalmas földet hódított meg. A szerencsétlen mexikói bennszülötteket pedig felszabadította az aztékok embertelen rémuralma alól.
