Szerintem Árpád magyarjai is tisztában lehettek az Alföldnek amúgy nem túl bonyolult földrajzával és vízrajzával, hiszen dokumentált, hogy 862-vel kezdve a magyar seregek már több hadjáraton is részt vettek a Kárpát-medencében.
A kérdés itt inkább az, hogy a bolgárok vajon tényleg nem számoltak ebből az irányból támadással vagy csak lebecsülték a veszélyt.
Vagy elbizakodottságukban egyszerűen csak mellőzték a felderítők jelentéseit (mint Custer 1876-ban Little Bighornnál).
Persze források híján soha nem fogjuk megtudni, egy történelmi regénybe meg a szerző azt ír erről, amit akar. :-)
A 7. napon meg kell pihenni, ha nincsenek váltott lovaid. Egyébként nagy mennyiségű vezeték-váltó lóval közlekedtek a "lovas nomád" kultúrájú hadak. A mongol kísérő hadak is egy héten belül feltűntek Pest városa előtt a hágók áttörése után. Az alap kérdés mennyire volt előre megtervezve és felderítve az út. A mongolok a Kárpátok, és az Alföld földrajzával tisztában voltak.
"Hadik András 4320 katonájával, köztük a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak. Az ellenséges hátországban a felfedezést elkerülendő az éjszaka leple alatt meneteltek, míg napközben elrejtőzve pihentek. Ily módon mindössze hat nap alatt tették meg az ellenség földjén a jelentős távolságot (450 kilométert, vagyis naponta mintegy 70–80 km-t). Ilyen menetsebességet csak úgy érhettek el, hogy Hadik a gyalogságot szekérre ültetve szállíttatta." a wikiből,
visszafele emlékeim szerint 100 km felett volt a teljesítmény.
Mondjuk a regény szerint a nappali lovassági csata egy magasfüvű réten történt, ahol a dús fű a lovaknak a csüdjéig ért.
Ráadásul, mivel kora reggel volt a csata, a fű még nagyon nedves, harmatos volt.
Mindez valószínűleg lassította valamelyest a lovassági rohamok gyorsaságát, de azok a regény szerint még így is átütő erejűek voltak.
Az éjszakai rajtaütésben meg maga Szalán, a bolgár Sóvidék helytartója is elesett, miután félálomban kitántorgott a sátrából és kardot ragadott. Bátran harcolt ugyan, de végül egy magyar dárda keresztül ütötte a testét.
Szóval "Zalán futása" az ebben a változatban, ami a regényben volt, inkább "Szalán halála" volt.
Halála után a bolgár sereg maradéka rendezetlenül menekült dél felé, a Balkán mélye felé, így gyakorlatilag az Alföld egésze a győzedelmes magyarok kezére került.
A korabeli magyar könnyűlovasok a harcba általában 2-3 tartalék lóval vonultak, a gazdagabbak akár 4-5-tel is.
Ha elfáradt alattuk a hátasló, egyszerűen gyorsan átnyergeltek és átültek az egyik tartalékra.
Így a sztyeppei hadviselést nem ismerő ellenfelek számára hihetetlen gyorsan tudtak haladni.
A másik meg az, hogy Szalán és tisztjei vagy elmulasztották az alapos felderítést vagy figyelmen kívül hagyták a felderítők figyelmeztetéseit, mint George A. Custer alezredes 1876-ban, a Little Bighorni ütközet előtt...
Szóval a lényeg, hogy a bolgárok valószínűleg belealudtak a kényelmesnek, előnyösnek tűnő pozíciójukba.
Volt ilyenre példa többször is a világtörténelemben, a labdarúgásban is sokszor előfordul.:-)
A magyarok főleg villámgyorsan mozgó könnyűlovas hadoszlopokkal operáltak. Viharos gyorsaágú felvonulásuk és manőverezésük alaposan meglepte Szalánt és a bolgár hadvezetést, nem is tudtak mit lépni rá...
Bolgár oldalon is relatíve kis létszámú, max. néhány ezer fős sereggel kell számolni, hiszen a főerőik a Balkánon harcoltak a bizánciakkal és a magyarokkal.
Én úgy emlékszem, hogy a regényben az alpári (bácsalpári) csatában nem maga Árpád vezette a magyar seregeket, még csak nem is valamelyik törzsfő, hanem egy alacsonyabb rangú vezér, a nevére már nem emlékszem.
Árpád a fősereggel meg a nép nagy részével fönt táborozott a Felső-Tisza mentén. :-)
Meg úgy emlékszem, hogy nem is a főerő volt, hanem csak egy nagyobb csapattest, talán 2 vagy 3 lovasezred.
Két csata is van benne a bolgárokkal, egyet nappal vívtak nyílt mezőn, elsöprő erejű magyar lovasrohamokkal meg volt egy éjszakai rajtaütés is, amikor a magyarok a sötétségből előrontva a sátraik között kaszabolják le az álmukból felvert, álmosan kóválygó bolgárokat.
A nappali ütközet volt előbb a regényben, talán az feleltethető meg az alpári csatának.
Mindez persze csak regény, a honfoglalás konkrét hadtörténeti menetéről aligha fogunk megtudni valami konkrétumot is...
"Árpád fejedelem még el is sírta magát Vereckén, és ezt mondta: Hát megérem, hogy saját két szememmel meglássam őseink földjét, ami annyira hasonlít az Aranyos Szegeletre!"
Mondjuk, ha összevetjük a szélsőségesen kontinentális klímájú, száraz turáni sztyeppvidékkel, akkor a kiegyenlítettebb klímájú, kifejezetten gazdag növény- és állatvilággal rendelkező, vizekben, rétekben és erdőségekben gazdag Kárpát-medence valóban paradicsomi helynek tűnhetett Árpádék szemében.
A kabar katonáskodó férfiak voltak nyugaton a nők gyerek és idősek (határörzők) a besenyő támadás frontvonalában. A magyar nyelvű családokat meg át tudták vinni a Kárpátokon!
A kora középkori államszervezettség a központi területekre nagyobb népsürűséget szervezett és a külső területekre kisebbet és akár nagyon alacsony népsürűségű határvidékek voltak hatalmak között. A Kárpát medence 2/3-a 3 egymással nem baráti viszonyban lévő hatalom kezében volt. A Tiszántúl, Kárpátalja, Keleti Felvidék és Észak Erdély Keleti Frank, Morva és Bolgár hatalmak határvidéke volt és ez a terület a nyugati krónikák alapján a Honfoglalás előtt a Kárpát medence harcaiba beavatkozó Magyar Törzsszövetség átjáró háza volt. TKP. A Magyar Törzsszövetség átvette a Morva, Keleti Frank Bolgár hatalmak közötti terület felügyeletét már évtizedekkel korábban a Honfoglalás előtt.
Általában a határörzést a csatlakzó népek kapják, így a besenyő veszteséget az otthon tartozkodó kabarok (bolgár török-aláni nyelvű csatlakozók!) szenvedték el és feldúsult a Magyar Törzsszövetség magyarul beszélő nőkkel a besenyők előli Kárpát medencébe vonulás során!
Bár valamiért szimpatizálok a déli útvonal ötletével, a jelenlegi adatoltság mellett egyet kell értenem azzal, hogy nem egy valószínű forgatókönyv. Nem mondom hogy lehetetlen, de egyenlőre nem éri meg nagyon erőltetni, leginkább csak bajok vannak az elképzeléssel.
De hogy ne értsek már annyira egyet mindenben :)
"Az én meglátásomban a Vereckei-hágón való benyomulás egy markáns, központilag vezérelt, egységes művelet volt..."
Ebben én továbbra sem értek egyet és inkább azt a verziót pártolom amit korábban részletekbe menően is előadtam, leletekre és a nyugati évkönyvek adataira építve (és aszem olvastál is).
Az olyan akciók mint Morávia elfoglalása biztos központilag vezérelt katonai akciók voltak. Még Etelköz kiürítéséről is elhiszek egy ilyen szervezettséget, bár személy szerint nem hinném, hogy így történt. De a Dunától keletre eső területekre szvsz úgy "szivárogtak" be folyamatosan a magyarok a 870-80-as évek folyamán, mindenféle komolyabb központi akarat és egyben dicső honszerző harcok és hadműveletek nélkül.
Benkő regényében a déli útvonalon, Havasalföldön, ill. a Déli-Kárpátok hágóin keresztül is érkeznek kisebb-nagyobb magyar csoportok a Kárpát-medencébe, bár ez az őrjáratozó, portyázgató dunai bolgár csapatok miatt a regényben is egy nagyon veszélyes útvonal volt.
Bizony, ha a Kárpát-medence keleti felében akkor van egy erős katonai hatalom, akkor az könnyen katasztrofális következményekkel járt volna a magyar törzsekre, végső soron felmorzsolódás lett volna belőle.
Így azért mellénk állt a szerencse is a vezérek jól átgondolt döntései mellett. :-)
A történelmi földrajz terén nagyon ott vagy a szeren. :-)
Egyébként a regényben annak a hadosztálynak, amely Levente parancsnoksága alatt harcol Szimeon ellen a dunai bolgár állam északi tartományaiban, a döntő része kabar harcosokból tevődik ki.
A regényben Szabolcs vezér serege fedezi utóvédként a besenyők elől nyugatra húzódó magyar törzsek visszavonulását, döntő részben a saját törzsének, a Nyéknek a harcosaiból áll a hadteste.
Mivel a Déli-Bugnál a bolgároktól elszenvedett igen jelentős vereség után vagyunk, továbbá egy hadtest még mindig lent harcol valahol Bulgáriában, az elővéd seregei meg már a Nagyalföld meghódítását viszik végbe, amellett a vonuló törzseket oldalról is fedezni kell, katonai erőből az utóvédnél égető hiány van.
Sem létszám, sem kiképzettség tekintetében nem Szabolcs vezér utóvédje képezi a magyar haderő legértékesebb részét, ezért aztán nem csoda, hogy megállítani nem, max. lassítani tudják az egyre intenzívebbé váló besenyő előrenyomulást.
Mellesleg már ezelőtt eldönti a fejedelmi tanács, hogy a törzseknek be kell húzódniuk a besenyők elől a Kárpát-medencébe, ergo a hős Szabolcsnak nem az a feladata, hogy megállítsa a besenyőket, hanem csak az, hogy lelassítsa az előrenyomulásukat, hogy a magyar törzsek rendezetten és nagyobb vérveszteségek nélkül érjék el a Kárpát-medencét.
Hozzáteszem, hogy ez csak egy regény, de szvsz. akár így is történhetett. :-)
Egyébként én nem írtam olyat, hogy a kabarok szenvedték el a besenyőktől a legnagyobb veszteségeket, hanem azt, hogy a törzsszövetség legkeletibb törzse vagy törzsei.
Sőt, szerintem a kabarok 895-ben már a Kárpát-medencében voltak, tehát lehet, hogy ők szenvedték el a legkisebb vérveszteséget.
És, ha a legnagyobb veszteséget a bolgár-török aláni-iráni nyelvű kabarok szenvedték a besenyőktől és az anyanyelv átadó magyar nyelvű nőkbenj dúsultak a honfoglalók a Kárpát medencében?
És, ha a legnagyobb veszteséget a bolgár-török aláni-iráni nyelvű kabarok szenvedték a besenyőktől és az anyanyelv átadó magyar nyelvű dúsultak a honfoglalók a Kárpát medencében?
Földes Péter: Ha az ősi krónikák igazat mondanak hatása. Ha a törzsek konstantini sorrendjét vesszük, akkor ez ugyebár Szabolcs, Álmos/Árpád, Huba, Kurszán, Csaba, Tétény, On.
Viszont nála nem csupán kende és gyula volt, hanem minden törzsfőnek volt saját tisztsége. Szerinte Szabolcs volt az előd (az elővéd vezetője), Álmos az "árpád", ami fia mint a tisztség várományosa kapott meg névként is, Huba a gyula, Kurszán a kende, Csaba a jenő (ami egyezett törzse nevével), Tétény a harka vagy más néven "vérbulcsú" (aki a vérszerződésként keverte a vért), Ond az örsúr.
Vagyis: előd, árpád, gyula, kende, jenő, vérbulcsú és örsúr - hol köszönt ez vissza? ;)