Szerintem kicsit mechanikusan képzeli el a hivatkozott linked a szabad akarat kérdését, nem veszi ugyanis figyelembe a környezet jelentőségét. Ugyanis egy döntést nem határozza meg egyértelműen és determinisztikusan az egyén megelőző élettapasztalata, mert a környezettel szemben kialakult konfliktusos helyzet igen más belátásra is tud késztetni, élettapasztalat ide vagy oda. Lényegében a társadalmi rendszerek nagynak mondott eltervezői pont ezzel a belső meggyőződéssel szemben külső determináltsággal próbálják felépíteni a társadalmi berendezkedésüket, ezért alkotják uralmi elképzelésüknek megfelelően a törvényeiket és szabályaikat, amelynek való engedelmeskedés igazából nem tűrné meg a belső gondolati vagy érzelmi meghatározottságot, de mindenképpen konfliktust teremt az egyén és a környezete között. Ebben a konfliktusban aztán igen fura döntések születnek erőktől, elképzelésektől, tévedésektől, hitektől függően.
Ne menjünk azért ilyen messzire. Mert hogy KI drótozott mit, és hova, külön vitát érdemel, főleg olyanokkal azok azt nem tudják megindokolni, hogy éppen legfrissebb döntéseiket milyen alapon vagy indoklással hozták.
Ebben a kérdésben amely az egyházban mindig sok összeütközést okozott azt tanítjuk, hogy az ember háromféle állapotát vagy helyzetét kell figyelembe venni.
1. Milyen volt az ember a bűneset előtt? Először azt, hogy milyen volt az ember a bűneset előtt; vitán felül: igaz és szabad, aki megmaradhatott a jóban is, és elhajolhatott a rosszra is. De a rosszra hajlott, és így magát is, és az egész emberiséget is bűnbe és halálba sodorta, amint az imént mondottuk.
2. Milyen volt az ember a bűneset után? Aztán azt kell figyelembe venni, hogy milyenné lett az ember a bűneset után. Értelme ugyan nem vétetett el, és akaratától sem fosztatott meg, s nem lett teljesen kővé vagy fatuskóvá sem, de mindezek annyira megváltoztak és meggyengültek az emberben, hogy többé már nem képesek arra, amire képesek voltak a bűneset előtt. Az értelem elhomályosodott, az akarat pedig szabad akaratból szolgaivá lett. Mert a bűnnek szolgál, nem akaratlanul, hanem akarva. S valóban, akaratnak is mondjuk, nem pedig nem akarásnak.
3. Az ember önként cselekszi a rosszat. Ami tehát a rosszat, vagyis a bűnt illeti, ezt az ember nem Istentől vagy az ördögtől kényszerítve, hanem önként cselekszi, teljesen szabad akaratból. Ha pedig amint gyakran lehet látni Isten meggátolja az embert leggonoszabb cselekedetei és tervei véghezvitelében, ezzel még nem törli el az ember szabadságát a rosszra; hanem Isten, a maga hatalmával, elejét veszi annak, amit az ember amúgy szabadon elhatározott. Mint ahogy József testvérei is szabadon határozzák el, hogy megölik őt, de nem tehették meg, mert Isten tanácsvégzése másképpen határozott.
4. Az ember magától nem képes a jóra. Ami viszont a jót és az erényeket illeti, az ember értelme önmagától nem ítél helyesen az isteni dolgokról. Az evangéliumi és apostoli Szentírás ugyanis újjászületést kíván mindannyiunktól, ha üdvözülni akarunk. Ezért az Ádámtól való első születés semmit nem használ nekünk az üdvösségre nézve. Pál azt mondja, hogy az érzéki ember nem foghatja fel Isten Lelkének a dolgait stb. (1Kor 2,14). Ugyanő másutt tagadja, hogy önmagunktól alkalmasak volnánk valami jót gondolni (2Kor 3,5). Tudott dolog pedig, hogy az akaratot az elme vagy az értelem irányítja, de miután a vezér vak, világos, hogy meddig jut el az akarat is. Ennélfogva amíg újjá nem születik az ember, addig nincs semmi szabad akarata a jóra, és nincs semmi ereje a jó véghezvitelére. Az Úr így szól az evangéliumban: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek (Jn 8,34). Pál apostol pedig ezt mondja: A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen, minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, sőt, nem is teheti (Róm 8,7).
5. A tudományokmegértése. A földi dolgok megértésének a képességét azonban a bűneset ellenére sem vesztette el teljesen az ember. Isten ugyanis irgalmasságából meghagyta szellemi tehetségét, ám ez nagyon távol áll már attól, amely a bűneset előtt megvolt az emberben. Isten megparancsolja, hogy elménket kiműveljük, s egyúttal képességet és előmenetelt is ad hozzá. Nyilvánvaló az is, hogy Isten áldása nélkül egyetlen tudományban sem jutunk előre. A Szentírás egyértelműen Istenre vezet vissza minden tudományt. Még a pogányok is istenségeiktől származtatták a tudományokat, mint akik feltalálták azokat.
6. Milyenek az újjászületett emberek képességei, és meddig terjed szabad akaratuk? Végül lássuk, van-e szabad akaratuk az újjászületetteknek, és meddig terjed az. Az újjászületésben a Szentlélek megvilágosítja az értelmet, hogy megértse Isten titkait is, és akaratát is. A Szentlélek pedig az akaratot nemcsak megváltoztatja, hanem készségekkel is felruházza, hogy önként akarja és tehesse a jót (Róm 8,19). Ha ezt nem ismernénk el, megtagadnánk a keresztyén szabadságot, és behoznánk a törvény szerinti szolgaságot. Csakhogy így szól Isten a prófétánál: Törvényemet az ő elméjükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be (Jer 31,33; Ez 36,2627). Az Úr is ezt mondja az evangéliumban: Ha majd a Fiú megszabadított titeket, valósággal szabadok lesztek (Jn 8,36). Pál is így szól a filippiekhez: Mert nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek őbenne, hanem az is, hogy szenvedjetek őérette (Fil 1,29). És újra: Meg vagyok győződve, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi azt az Úr Jézus napjáig(Fil 1,6). Hasonlóképpen: Isten az, aki munkálja bennetek azt is, hogy akarjatok, azt is, hogy véghezvigyétek (Fil 2,13).
7. Az újjászületettek cselekvőleg működnek, nem csak szenvedőleg.Közbevetve azt tanítjuk, hogy itt két dolgot kell szem előtt tartani. Először azt, hogy az újjászületettek számára a jó választása és cselekvése nemcsak passzív véghezvitel, hanem tevőleges is. Isten teszi ugyanis velük, hogy azt cselekedjék, amit cselekszenek. Helyesen iktatja ugyanis ide Ágoston azt, hogy Istent segítőnknek nevezzük. Segíteni pedig csak az tud, aki tesz is valamit. A manicheusok megfosztották az embert minden cselekvéstől, és mintegy kővé és fatuskóvá tették.
8. Az újjászületettekben gyenge a szabad akarat. Másodszor, szem előtt kell tartani, hogy az újjászületettekben megmarad a gyengeség. Miután ugyanis bennünk van a bűn, és az újjászületettekben életük végéig küzd a test a Lélek ellen, az újjászületettek semmiképpen nem tudják akadálytalanul véghezvinni azt, amit elhatároztak. Ezt az apostol megerősíti a Róm 7-ben és a Gal 5-ben. Ez a mi szabad akaratunk tehát azért gyenge, mert az ősi Ádám és a velünk született emberi romlottság bennünk van, és életünk végéig bennünk is marad. De miután a test erői és az óember maradványai nem olyan erősek, hogy teljesen kiolthatnák a Lélek munkáját, ezért a hívőket szabadnak mondhatjuk, de csak úgy, ha elismerik gyengeségüket, és semmit sem kérkednek a szabad akarattal. A hívőknek mindig szem előtt kell tartaniuk azt, amit boldog Ágoston olyan gyakran és nyomatékosan hangoztat, az apostol nyomán: Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1Kor 4,7). Idetartozik az is, hogy amit elhatároztunk, nem teljesül azonnal. A dolgok kimenetele ugyanis Isten kezében van. Ezért könyörög Pál az Úrhoz, hogy tegye szerencséssé útját (Róm 1,10). Már csak ez okból is gyenge a szabad akarat.
9. A külső dolgokban szabadok vagyunk. Különben senki sem tagadja, hogy a külső dolgokban szabad akarata van az újjászületett embernek is, és az újjá nem születettnek is. Mert az embernek az a közös tulajdonsága a többi értelmes lényekkel (melyeknél nem alábbvaló), hogy egyes dolgokat akar, másokat nem akar. Tehát: szólhat vagy hallgathat, elmehet hazulról vagy otthon maradhat stb. Bár itt is mindig figyelembe kell vennünk Isten hatalmát; ez cselekedte, hogy Bálám nem juthatott el oda, ahova akart (4Móz 24), és a templomból visszatérő Zakariás sem tudott megszólalni, amikor akart (Lk 1,22).
10. Eretnekségek. E kérdésben elítéljük a manicheusokat, akik tagadják, hogy a jónak teremtett emberben a szabad akarat volt a gonosz kezdete. Elítéljük a pelagiánusokat is, akik azt mondják, hogy a megromlott embernek elegendő szabad akarata van a jó cselekvésére, amelyre parancsot kapott. Mindkettőjüket megcáfolja a Szentírás, amely az előbbiekhez így szól: Isten az embert igaznak teremtette (Préd 7,29), az utóbbiaknak pedig ezt mondja: Ha a Fiú megszabadított majd titeket, valósággal szabadok lesztek (Jn 8,36).
Minden tevékenységünk, elhatározásunk az életünk folyamán szerzett, megélt, események, élmények, érzelmek, emlékek, lexikális tudásunk alapján történik.
Igen igen és az angol források is, a bármely nyelven írt források is, hibás az egész világ akárhány milliárd híve és vezetője, nálad azonban nincs hiba tudjuk tudjuk.
Attól hogy valami a Katolikus Lexikonban szerepel még bőven lehet hibás, mint például ez az idézeted is. Ugyanis az a meghatározás hogy a "lét teljességét osztatlan egységben birtokolja" eleve ellenőrizhetetlen, igazolhatatlan állítás, másfelől a létezésben található megosztottságra és ellentmondásokra nem ad magyarázatot. Tehát nem vezethető le a tökéletesség elve egy olyan igazolhatatlan állításból, amelyet egyébként is a létezésben található tökéletlenségek alapból cáfolnak.
Mint mondtam, a tökéletességet nem egy abszolútumból kell levezetni, hanem magából a létezőből aszerint, hogy mire van rendeltetve. Ha rendeltetésének megfelelően működik, lehet tökéletesnek mondani, ha nem, akkor persze tökéletlenül végzi a dolgát, ha egyáltalán tudja.
Ha ~ a létező világ végső oka, akkor benne minden tökéletességnek meg kell lenni, amit a világban tapasztalunk, mégpedig végtelen teljességben.
...A lét teljességét osztatlan egységben birtokolja, azért benne nincs változás v. fejlődés. Őt minden tökéletességében végtelennek kell mondani (DS uo.)"
Magyar Katolikus Lexikon Isten (tudom hogy Te okosabb vagy mit a szerkesztők)
Na és akkor akkor hány Isten van? Ahány Isten van annyi tökéletesség van. (De Te jobban tudod tudjuk nem vitatjuk.)
Ennek a következtetésnek a hibája a tökéletes fogalmának félreértelmezésében kereshető. Nem csak egy tökéletes létezhet, a tökéletesség nem csak egy általad ellenőrizhetetlen létező tulajdonsága lehet, hanem minden létezőnek, amely a rendeltetésének megfelelően működik. Ily módon a tökéletlenség nyilván az, amely nem a rendeltetésének megfelelően működik.
A szabad akaratot nem a lehetőségek ismeretének birtokától függően vagy az élettapasztalatok automatikus következtetéséből eredőnek kellene magyarázni, hanem attól kell megkülönböztetni, hogy az adott lehetőségek és élettapasztalat mellett a döntést te magad hozod meg, vagy valami parancsoló határozza meg helyetted. Vagyis nem tekinthető szabadnak annak az egyénnek az akarata, akinek a cselekedeteit rajta kívül más felettes hatalom határozza meg, így az egyén cselekedeteinek folyamatában nincs beleszólása.
Ennek fényében persze hogy értelmetlen magyarázat az általad közölt teológiai magyarázat, hiszen abban tényleg további kérdést vet fel a jó és a rossz érdembeli eldöntésének kérdése.
szó nincs róla. A Teremtő tökéletes a teremtett világ tökéletlen. Ennyi. Ha a teremtett világ ugyanolyan tökéletes lenne mint a teremtő Isten akkor két egyaránt tökéletes létező lenne, amit azonban kizár hogy Egy Isten van.
"A szabadakarat az a lelki tehetség, mellyel szabadon határozhatjuk el magunkat a jó és igaz vagy a rossz és a hamis követésére. " A fenti mondat egy theológiai meghatározás, amelynek minden szava megkérdõjelezhetõ, körülírást igényelne, de még akkor is annyira viszonylagos, hogy szinte értelmetlen. Mi az hogy jó, mit jelent az, hogy igaz, valamint ezek ellentéte? Ki határozza meg, ezeket a nagyon viszonylagos értékeket? Kinek jó, vagy rossz, igaz, vagy hamis? Szabadon, vagyis befolyás nélkül választunk, döntünk, vagy követünk valamit, valakit?
Ha a pszichológia oldaláról akarunk okosabb lenni, olvashatunk mázsaszámra okos könyveket. A végeredményben tudálékos szócséplésben elszédülhetünk ugyan, de a lényeg nem derül ki a a többnyire idegen szavak, kifejezések kavalkádjából.
Ha az ember kettõ, vagy akár több alternatíva, lehetõség közül választhat és dönt, vagy választ a sok közül, akkor csak úgy dönthetett és csak azt választhatta, amit az egyén "elõélete" determinált és így az egyedül lehetséges döntés, választás volt!
Az egyén elõélete alatt értem: az összes információt, azok folyamatos kiértékelését, a hozott döntéseket, azok hatásainak kiértékelését, külsõ események, élmények hatását, azok feldolgozását, amelyet a szóbanforgó személy születése pillanatától a döntés meghozatala elõtti idõt bezárólag megélt és emlékezetében tárolt. Nevezhetjük egyszerûen élettapasztalatnak.
Olyan, mint szabad akarat nem létezik, mert minden döntés, amit egy ember (és állat) hozott, automatikusan következett az élettapasztalatából. A különbség csak annyi az ember és állat között, hogy az utóbbi mérlegelési háttere egyszerûbb.
Egyéni véleményem szerint az u.n. szabad akarat nem más, mint "késleltetett, lassított reflex"!
Feltúrtam mindent má, de nincs sátánom. Közben tanátam egy csomó elveszettnek hitt dolgot is, annak meg örülök.:)...de sátán nem vót közte...estére megyek a teszkóba, ha lehet kapni, veszek.;)
Ja, az más. Akkó mekknyugottam, mer még elkeszdem keresgetni, hoty mér nincs meg sehun a sátánka, elveszett a zenyém szerintem. Bótba nem lehet kapni? Csak hoty mekklegyen...tudod, legyen má nekem is, ha a többiek menőznek vele.:P Moncsicsim is vót...meg rupik kockám is.
