Roberto Ruspanti egyetemi tanár, költő, műfordító, a magyar irodalom és kultúra olaszországi népszerűsítője nem érti, hogy mi történik Magyarországon. Képtelen fölfogni, hogy a megszorítások, a munkahelyi "ésszerűsítések" nélkülöznek minden emberséget, s a kollaboráns szakszervezeteknek semmi ereje sincs a dolgozók érdekeinek védelmére. Ami itt történik az Olaszországban elképzelhetetlen. Ezért nyílt levelet írt és visszaadja kitüntetését Sólyomnak.
Sőt, egy szicíliai kis faluban meghalt egy aggszűz, akira napok múlva találtak rá. Az ellen sem emelte fel a szavát a digó, pedig neki mint európainak, mint műfordítónak, mint irodalmárnak, azt kellene tennie, az olasz focival, meg a szicíliai aggszüzekkel kéne foglakoznia, nem a magyar kultúrával! Adta teremtette, digója! Mit nem képzel!? Terjessze csak a magyar kultúrát, de ne pofázzon bele!
Bezzeg, te nem vagy szájhős! Te kiállsz akár a tüntető tömeg elé is, és elmondod ott is, amiket itt szoktál, nekünk, a gép mögül, ismeretlenül.
Neked csak az nem tetszik, hogy vannak gerinces emberek (akik nem a gép mögül nevenek másokat szájhősnek), aki felemeleik a hangjukat (ahelyett, hogy újabb kitüntetéseket és a velük járó pénzeket könyörögnének aguknak), imádott kormányod ellen, ráadásul ezt kívülről teszik, ami egy kicsit jobb rálátást biztosít. Fájdalom, nem tetszik mindenkinek a rombolás, amit a mi kis porcelánboltunkban, az utóbbi években elkövetnek.
Nem tévesztesz össze valakivel? Nem emlékszem, hogy gyakorta asszóztunk volna. Az itteni két bejegyzésedből úgy véltem, hogy elkötelezett vagy. Ha tévedtem, bocsánat érte.
Igyekszem az eszembe vésni az általad mondottakat, és a továbbiakban elkerülni a félreérthető megjegyzéseimet! MC!
Te tudod, hogy a levél tartalma igaz-e? Tudsz valamit az Irodalmi Múzeumban történt elbocsátásokról?
Mert itt csak egy sértett férj levelét olvashatjuk, semmi mást. Talán, ha ideírna az is akinek az aláírása szerepel az elbocsájtó leveleken, többet tudnál Te is.
R.Ruspanti úr feleségének munkahelyéről elbocsátottak jónéhány embert. Nem derül ki a levélből, hogy az asszonyka is köztük volt-e.
Mindenesetre Ruspanti úrnál ez kiverte a biztosítékot, nyílt levelet ír és feltételezésekbe bocsátkozik.
"Túllépve tehát a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum előbbi, konkrét példáján ( ... ), talán ugyanez az eljárásmód vonatkozik az ország számos kulturális és közigazgatási intézményére."
Eszembe jutott, hogy közel két hete olaszországban egy focimeccs után megöltek egy rendőrt.
Írt-e Ruspanti úr nyílt levelet az olasz köztársasági elnöknek, hogy pl. lemond az olasz állampolgárságról?
Pedig megírhatná azt, hogy túllépve ezt az esetet, talán minden focimeccs után Olaszországban rendőrt ölnek! És ezért lemond erről-arról, akár az állampolgárságáról is.
Hagyd ezeket az idiótákat a fenébe! Mindenki -kivétel nélkül!- csak addig kell nekik, amíg egyezik a véleményük. Mihelyst valami "rosszat" tesz, egyből egy sötét, mucsai bunkó lesz. Így járt az egykor -általuk- istenített TGM is, aki mára egy szánalmas öregemberré változott (mondjuk az én szememben mindig is az volt és az is marad) röpke néhány hét alatt. Látod, most sem arra reagáltak, hogy a levél tartalma igaz-e, hanem hogy Olaszországban mindenki korrupt, meg Berlusconi, meg Husika.... A lényeg, hogy a lényegről terelődjön el a szó.
A topiknyitó elfelejtette, vagy szándékosan elmulasztotta belinkelni a nyílt levelet. Nos, itt van.
„Kilenc évvel ezelőtt jelent meg a magyar sajtóban egy nyilvános felhívásom arra vonatkozóan, hogy a Művelődési Minisztérium állítsa vissza a Petőfi Irodalmi Múzeum elnevezésében az onnan korábban kivett ’Petőfi’ nevet. A felhívást petíció követte, amelyet számos magyar értelmiségi is aláírt. Most a politikai vezetéshez és a közvéleményhez fordulok a magyar értelmiségi dolgozók napjainkban súlyosan megsértett jogainak a tiszteletben tartásáért.
A magyar kultúra szerelmeseként – és egyben a magyar irodalom elismert kutatójaként, illetve fordítójaként – megismertettem és megszerettettem Olaszországban számos magyar írót és költőt, így például Petőfi Sándort (egyik fordításom a ’János Vitéz’ volt), Ady Endrét, Kosztolányit, Kaffka Margitot, Kassák Lajost stb.. Feladatomnak tekintettem ápolni a Magyarországról alkotott képet, a magyar népnek és kultúrának az imázsát. És pontosan azért mert mindezt mindig védtem, most úgy érzem, hogy kötelességem szót emelni az ókori görögök által ’polis’ – nak hívott politika, illetve ’politikai gondolkodás’ néhány magyarországi aspektusa ellen.
Ez a demokratikus, európai ország, amelyet a nagy olasz politikus és író, Giuseppe Mazzini (nagy Európa párti és Kossuth Lajos barátja) a ’Duna királynője’-ként emlegetett, valójában nem demokratikusan és nem európai módon jár el a dolgozókkal, az alkalmazottakkal, az értelmiséggel szemben.
Kezdve a sort a dolgozók csaknem állandó jelleggel minimálbéren történő foglalkoztatásával, ami valójában nem más, mint a dolgozók jogainak megsértése és egyben a munkáltató kibúvója az államnak fizetendő adók és járulékok alól, folytatva a dolgozók szerzett jogainak a megsértésével (a fizetések megdöbbentő havi csökkentése), egészen az értelmiségi közalkalmazottaknak a néhány óra alatt lezajló azonnali elbocsátásáig.
Közalkalmazottak, köztisztviselők, minisztériumok, kulturális intézmények, múzeumok, iskolák és egyetemek dolgozóit azonnali hatállyal elbocsátják, egyik napról a másikra kerülnek utcára. Mindez, a közvélemény hallgatása mellett zajlik, a szakszervezetek képtelenek megvédeni a munkavállalókat attól, hogy ne fosszák meg őket az egyik legalapvetőbb emberi joguktól: a munkához való jogtól.
Demokratikus európai emberként, Magyarország barátjaként, valamint a magyar irodalom és kultúra külföldi terjesztőjeként emelek hangot a liberális, a demokratikus és európai szellemmel ellentétes eljárásmód ellen, melynek bemutatására példaként hozom fel azt, ami ezekben az órákban számos magyarországi kulturális intézményben zajlik.
Jellemző példaként említhetem a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban történteket, ahol az azonnali, mintegy 36 óra leforgása alatt véghezvitt hirtelen elbocsátás húsz-, harminc- vagy éppen negyvenéveseket érintett, köztük diplomás (főiskolai, egyetemi végzettségűeket), munkaképességük teljében lévő embereket. Ezeket a dolgozókat 36 óra alatt úgy kidobták, mintha nem is állampolgárokról, nem is emberekről lenne szó, hanem elnyűtt tárgyakról. Ez a tömeges, minden kritériumot nélkülöző felmondási hullám leginkább egy lottósorsolásra emlékeztet. Az alkalmazottak úgymond vakon történő elküldésének célja az, hogy eleget tegyenek az eldöntött munkaerő-leépítésnek. Mindez bármilyen áron történhet, akár kihasználva a szimpátia-antipátia, vagy éppen a személyi preferenciák lehetőségét is. Mi olaszok gyakran bíráljuk politikusainkat, de egyetlen olasz vezetőnek sem jutna eszébe, hogy a közszféra alkalmazottait ily módon küldje el. Ráadásul mindenfajta mérlegelés és indok nélkül. És sajnos minderre a törvény lehetőséget nyújt.
Az elbocsátások hírét megelőző napokban az alkalmazottak rettegnek a munkahelyükön és kétségbeesetten néznek körbe, várva, hogy mikor ’sújt le’ rájuk az azonnali felmondás, éppúgy mintha a hóhér bárdjára várnának. A félelmük óriási, olyannyira, hogy a kollégák közül senki nem mer hangot emelni, mert mindegyikük abban reménykedik, hogy a bárd talán a másikra sújt le. És amikor a vezetőséghez közel álló, leginkább szektához hasonlító, a dolgozókkal macska-egér játékot űző, szűk körű bizottság kétségbe nem vonható döntése alapján elérkezik a felmondás pillanata, mindezt a kollégák magas fokú közönye kíséri: mert a megmaradók, mintegy láncreakcióként, félnek saját helyük elveszítésétől. Nem tehetnek mást, mint fellélegezve hálát adnak az Égnek, hogy mindez nem velük történt.
Manapság úgy tűnik, mintha a magyar politikai vezetést egyfajta erkölcsi és kulturális érzéketlenség irányítaná. Túllépve tehát a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum előbbi, konkrét példáján (amelyhez őszintén szólva családi érzelmeim is kötnek, hisz miért tagadjam, nem bűn, hogy a feleségem pont ebben a Múzeumban dolgozik, minthogy az sem bűn, hogy egy olasz Magyarországon kíván élni: továbbá kulturális kötődéseim is ide húznak, hiszen éveket felölelő Petőfi-kutatásaim és fordításaim jól ismertek mind Magyarországon mind Olaszországban), talán ugyanez az eljárásmód vonatkozik az ország számos kulturális és közigazgatási intézményére. Hangot akarok adni bírálatomnak és tiltakozásomnak egy olyan törvénnyel szemben, mely mindezt lehetővé teszi, és amely elvont fogalomként - lét és család nélkül – kezeli a dolgozókat.
Ezért elhatároztam, hogy a magyar értelmiségi dolgozókkal szemben alkalmazott jogtiprás elleni tiltakozásom, és a dolgozókkal – köztük kollégáimmal – való szolidaritásom jeleként, készen állok visszaadni Magyarországnak a ’Szabadság Hőse’ (2006) emlékérmet és a Magyar Köztársaság Elnöke Sólyom László kézjegyével ellátott oklevelet, valamint azt a Pro Cultura Hungarica kitüntetést, amelyet a magyar kultúra olaszországi terjesztése érdekében eltöltött harmincéves munkásságom elismeréseként kaptam Magyarországtól.
Nem csupán mint demokrata és európai állampolgár, de még inkább mint a magyar kultúra külföldi terjesztője úgy érzem, most csalódtam Magyarországban. Ennek európai története és kultúrája nem érdemli meg azt, hogy ekkora csorbát szenvedjen az a Jogi kultúra, amelyen egész Európa és az európai népek egymás mellett élése alapul."
> "Képtelen fölfogni, hogy a megszorítások, a munkahelyi "ésszerűsítések" > nélkülöznek minden emberséget, s a kollaboráns szakszervezeteknek > semmi ereje sincs a dolgozók érdekeinek védelmére. > Ami itt történik az Olaszországban elképzelhetetlen." <
Az érvelés kegyetlenül pontos és megtámadhatatlan: - Kollaboránsak az mszp-vel szorosan együttűködő álszakszervezetek? - Igen! - Védi valaki ténylegesen a dolgozók érdekét? - Nem! - Embertelenek az "ésszerűsítéseknek" álcázott elbocsájtások és kádercserék? - Igen! s ráadásul ésszerűtlenek is.
Akkor meg miért fröcskölődnek itt sértődötten egyesek?
Tiltakozások a genovai rendőri brutalitás ellen 2001. július 26. csütörtök 22:38 [MTI]
Százak tiltakoztak csütörtök este Berlinben, Párizsban és Marseille-ben a genovai G8-csúcs biztonságára vigyázó olasz rendőrök brutalitása ellen. A genovai őrizetből hazatért globalizációellenes tüntetők megrázó beszámolóinak hatására a német fővárosban mintegy kétszáz tiltakozó vonult fel. Transzparenseiken olyan feliratokat vittek, mint "G8-ak Genovában: a lövések biztosítják hatalmukat. A felvonulók közül többen a Genovában fejbelőtt tüntető, Carlo Giuliani fotóját vitték. A német külügyminisztérium közlése szerint még mindig 15 német globalizációellenes tüntetőt tartanak olasz börtönökben, további négyet pedig kórházban ápolnak. A francia fővárosban egy hasonló esti megmozduláson mintegy másfél ezren vonultak az olasz nagykövetség épületéhez, a rendőrség azonban távol tartotta őket az épülettől. Franciaország második legnagyobb városában, Marseille-ben három rendőr sérült meg az összetűzésben. A tüntetők az olasz főkonzulátus utcatábláját sebtében átfestették Carlo Giuliani utcára.
De jo is hely Olaszorszag ahol a focis csocselek rendoroket ol, ahol olyan kormanyfo lehetett olyan bunozo mint Berlusconi (aki aztan sajat buntetlenseget szavaztatta meg), vagy ahol a volt miniszterelnok es felesege a sajat hazastarsi balhejukat a mediaban eli ki.
Az olasz kitüntetett visszaadja kitüntetését Sólyomnak.
Roberto Ruspanti egyetemi tanár, költő, műfordító, a magyar irodalom és kultúra olaszországi népszerűsítője nem érti, hogy mi történik Magyarországon. Képtelen fölfogni, hogy a megszorítások, a munkahelyi "ésszerűsítések" nélkülöznek minden emberséget, s a kollaboráns szakszervezeteknek semmi ereje sincs a dolgozók érdekeinek védelmére. Ami itt történik az Olaszországban elképzelhetetlen. Ezért nyílt levelet írt és visszaadja kitüntetését Sólyomnak.
"Magyarország kormánya valójában nem demokratikusan és nem európai módon jár el. Készen állok visszaadni Magyarországnak a "Szabadság Hőse" (2006) emlékérmet és a Magyar Köztársaság Elnöke Sólyom László kézjegyével ellátott oklevelet, valamint azt a Pro Cultura Hungarica kitüntetést, amelyet a magyar kultúra olaszországi terjesztése érdekében eltöltött harmincéves munkásságom elismeréseként kaptam Magyarországtól."
