Jó lenne futtatni egy olyan topikot ebben a témában ahol nem az indulatok szabadulnak el, hanem az érvek.
Próbáljunk jelzök nélkül érvelni.
Vajon elég érett-e az Index közönsége ehhez?
Amennyiben a topik elvadul kérni fogom a teljes törlést.
Hehe... a magyarok ehészen 45 elejéig ületeltek Hitlerrel. Mi is volt a magyar "komoditi"?
Amennyiben Rudolf Kastnert magyarnak tekinted akkor zsidókkal üzletelt. Ha zsidónak tekinted akkor is zsidókat adott el, üzletelt Eichmannal. És nem volt egyedül. Úgyhogy mielőtt nagyra nyitod a pofádat legalább tájékozódjál a történelemről.
Az amerikai Globe magazin szerint Laura Bush egy hónapja különköltözött. Állítólag már régóta nincs rendben a házasságuk.
"Régóta nincs rendben a házasságunk, de Laura hiába próbál beszélni a férjével. Most azzal fenyegette meg George-ot, hogy elválik, és hogy nyomatékot adjon szavainak, elköltözött tőle"- idéz a lap egy bennfenntes forrást.
George W. Bush-t állítólag túlságosan szoros szálak fűzik a külügyminiszteréhez, a feleségét pedig elhanyagolja - írja a Story magazin.
Ki volt a magyar politikus aki a "nyugati civilizacio vedelmeben az oszak alkalmazasanak szuksegessegerol szonokolt" a barbar arabok ellen az amcsiknal?!
De erdekes lesz latni, hogy jovore (pontosabban majd csak 2009-ben) Hillary, vagy barack lesz-e olyan fene nagy bator hogy azonnal kivonjak-e a csapatokat vagy akkor majd jonnek az emberjogi szoveggel, hogy jaj nem tehetik mert akkor meg nagyobb kaosz lenne blabla.
Egyebkent szivesen latnam azon amerikai szenatorok szazalekos aranyat akik mar a legalejen is eliteltek az iraki haborut es ellene szavaztak mindig (pl. a koltsegek stb)
Ne járasd már magad ezzel a nácizással. Azt jelenti, hogy nem tudod mit jelent a náci fogalom és nem ismered az emlegetett politikusok programját. Butaság.
Ez kb. olyan mint azt mondani, hogy azok akik a nacizmust szidtak azok csak "trendik" voltak.
Egyebkent ugy beallitani, hogy Bush rosszabb mint a Demokrata parti ellenzeke, az nagyon trendi. Lieberman, Pelosi, Clintonne, stb. ugyanolyan naci szemet mint Bush es a korulotte levo neo-konok. En remelem, hogy Iranba nagyon beletorik a bicskajuk, es utana USA-t mint nagyhatalmat a vilag elfelejtheti.
Busht szidni mostanában divat. Sose értettem azokat az embereket, akik vakon mennek a tömegek után és folyton az éppen trendi jelszavakat hangoztatják. Itt a topikban is megjelentek páran.
Miert szerinted a demokraciat tobb szazezer ember kiirtasaval kell kivanatossa tenni?
El vagy tevedve.
Egyebkent Bush nem HIBAZOTT. Amikor igy teszed fel a kerdest az ugy hangzik mintha ok mindent megtettek volna, hogy a kialakult helyzetet elkeruljek, az intezkedesekbol szarmazo verontas csupan nehany artatlan malornek koszonheto.
Bush egy utolso naci, de csak annyira mint Cheney, Wolfowitz, Perle, Libby a New York Times stabjanak nagy resze, stb. Es a nacik altalaban nepet irtanak. Irakban egy Holokauszt tortent (nincs mit szepiteni rajta), es most HOlokausztot terveznek Iranba is. Ha szerencsenk van abba mar jobban beletorik a bicskajuk.
In a nationally announced that the United States had reached an agreement to end the war in Vietnam. The agreement established a ceasefire throughout southeast Asia (Vietnam, Cambodia, Laos), stipulated that the U.S. would withdraw its remaining troops from Vietnam, and that the American prisoners of war would be returned. It also recognized that the Thieu government would remain in power but permitted North Vietnamese troops to remain in the South.
The program for releasing the POWs began on February 11, 1973. The return of the servicemen to the United States received substantial coverage on all television networks.
Peace With Honor Address The White House - January 23, 1973
President Richard Nixon Good evening. I have asked for this radio and television time tonight for the purpose of announcing that we today have concluded an agreement to end the war and bring peace with honor in Vietnam and in Southeast Asia.
The following statement is being issued at this moment in Washington and Hanoi:
At 12:30 Paris time today [Tuesday], January 23, 1973, the Agreement on Ending the War and Restoring Peace in Vietnam was initialed by Dr. Henry Kissinger on behalf of the United States, and Special Adviser Le Duc Tho on behalf of the Democratic Republic of Vietnam. The agreement will be formally signed by the parties participating in the Paris Conference on Vietnam on January 27, 1973, at the International Conference Center in Paris.
The cease-fire will take effect at 2400 Greenwich Mean Time, January 27, 1973. The United States and the Democratic Republic of Vietnam express the hope that this agreement will insure stable peace in Vietnam and contribute to the preservation of lasting peace in Indochina and Southeast Asia.
That concludes the formal statement.
Throughout the years of negotiations, we have insisted on peace with honor. In my addresses to the Nation from this room of January 25 and May 8, [1972] I set forth the goals that we considered essential for peace with honor.
In the settlement that has now been agreed to, all the conditions that I laid down then have been met. A cease-fire, internationally supervised, will begin at 7 p.m., this Saturday, January 27, Washington time. Within 60 days from this Saturday, all Americans held prisoners of war throughout Indochina will be released. There will be the fullest possible accounting for all of those who are missing in action.
During the same 60-day period, all American forces will be withdrawn from South Vietnam.
The people of South Vietnam have been guaranteed the right to determine their own future, without outside interference.
By joint agreement, the full text of the agreement and the protocols to carry it out, will be issued tomorrow.
Throughout these negotiations we have been in the closest consultation with President Thieu and other representatives of the Republic of Vietnam. This settlement meets the goals and has the full support of President Thieu and the Government of the Republic of Vietnam, as well as that of our other allies who are affected.
The United States will continue to recognize the Government of the Republic of Vietnam as the sole legitimate government of South Vietnam.
We shall continue to aid South Vietnam within the terms of the agreement and we shall support efforts by the people of South Vietnam to settle their problems peacefully among themselves.
We must recognize that ending the war is only the first step toward building the peace. All parties must now see to it that this is a peace that lasts, and also a peace that heals, and a peace that not only ends the war in Southeast Asia, but contributes to the prospects of peace in the whole world.
This will mean that the terms of the agreement must be scrupulously adhered to. We shall do everything the agreement requires of us and we shall expect the other parties to do everything it requires of them. We shall also expect other interested nations to help insure that the agreement is carried out and peace is maintained.
As this long and very difficult war ends, I would like to address a few special words to each of those who have been parties in the conflict.
First, to the people and Government of South Vietnam: By your courage, by your sacrifice, you have won the precious right to determine your own future and you have developed the strength to defend that right. We look forward to working with you in the future, friends in peace as we have been allies in war.
To the leaders of North Vietnam: As we have ended the war through negotiations, let us now build a peace of reconciliation. For our part; we are prepared to make a major effort to help achieve that goal. But just as reciprocity was needed to end the war, so, too, will it be needed to build and strengthen the peace.
To the other major powers that have been involved even indirectly: Now is the time for mutual restraint so that the peace we have achieved can last.
And finally, to all of you who are listening, the American people: Your steadfastness in supporting our insistence on peace with honor has made peace with honor possible. I know that you would not have wanted that peace jeopardized. With our secret negotiations at the sensitive stage they were in during this recent period, for me to have discussed publicly our efforts to secure peace would not only have violated our understanding with North Vietnam, it would have seriously harmed and possibly destroyed the chances for peace. Therefore, I know that you now can understand why, during these past several weeks, I have not made any public statements about those efforts.
The important thing was not to talk about peace, but to get peace and to get the right kind of peace. This we have done.
Now that we have achieved an honorable agreement, let us be proud that America did not settle for a peace that would have betrayed our allies, that would have abandoned our prisoners of war, or that would have ended the war for us but would have continued the war for the 50 million people of Indochina. Let us be proud of the 2 1/2 million young Americans who served in Vietnam, who served with honor and distinction in one of the most selfless enterprises in the history of nations. And let us be proud of those who sacrificed, who gave their lives so that the people of South Vietnam might live in freedom and so that the world might live in peace.
In particular, I would like to say a word to some of the bravest people I have ever met-the wives, the children, the families of our prisoners of war and the missing in action. When others called on us to settle on any terms, you had the courage to stand for the right kind of peace so that those who died and those who suffered would not have died and suffered in vain, and so that, where this generation knew war, the next generation would know peace. Nothing means more to me at this moment than the fact that your long vigil is coming to an end.
Just yesterday, a great American, who once occupied this office, died. In his life President [Lyndon B.] Johnson endured the vilification of those who sought to portray him as a man of war. But there was nothing he cared about more deeply than achieving a lasting peace in the world.
I remember the last time I talked with him. It was just the day after New Year's. He spoke then of his concern with bringing peace, with making it the right kind of peace, and I was grateful that he once again expressed his support for my efforts to gain such a peace. No one would have welcomed this peace more than he.
And I know he would join me in asking for those who died and for those who live, let us consecrate this moment by resolving together to make the peace we have achieved a peace that will last.
A hivatalnokok a föjegyzöi hivatalban ugyan azok voltak. Közjegyzö, anyakönyvvezetö, portás, takar0φt0≤nö, irodaszolga maradt. Csak a föjergyzö pucolt el. A sarkon is ugyan az a rendör állt.
Vajon mi lett volna és mi lesz, ha Bush utódja egyszerüen kivonul?
Nem fogja csinálni mert akkor elismeri, hogy vesztett, legalábbis ami a demokráciát
illeti. Nixon mikor kivonult Vietnamból elismerte a katonai és erkölcsi vesztést és
ezzel Amerikát letargiába sodorta, csak Reagen és az öreg Bush tudta kirángatni belöle.Nem hiszem, hogy Amerika bevállal még egy ilyen helyzetet. Mindenesetre nem lesz irigylésre méltó helyzetben az utód sem.
Nem jo pelda MO-on a regi kozigazgatas teljesen szetesett 45-ben mindenhol a helyileg alakult Nemzeti Bizottsagok vettek at a kozigazgatas iranyitasat a regi adminisztracio vagy nyugatra ment vagy egyszeruen szetesett.Es ezek a Nemzeti Bizottsagok voltak a helyi hatalmi erok a valasztasokig.Az AVH-ban meg nem voltak volt nyilasok ez csak a terror haza legendaja. Annyiban valoban reszt vett a kozigazgatasban a regi adminisztracio ,hogy akiket a nyilas era felretett ,polgarmesterek, helyi vezetok azok benne voltak a Nemzeti Bizottsagokban vagy pl a Nemzeti Bizottsagok kozuluk neveztek ki ideiglenes polgarmestert,vagy varosi rendorkapitanyt,akkor a rendorseg MO-on onkormanyzati volt
Nem tudom pontosan, hogy McArthur hogyan csinálta Japánban, de hogy élet halál ura volt és csak a Presidentnek kellett elszámolni azt tudom. Igaz, hogy Japán más kultúra.
Kérlek csak olyat állíts itt amit bizonyítani is tudsz.
Szó sincs összekötésröl. a stratégia az volt, hogy a terrorizmus ellen harcot ne az USA-n belül vívják. S elfelejtkezel az ENSZ határozatokröl és a koalicióról aminek per pillanat Magyarország is tagja. A számításba ott csúszott a hiba, hogy nem számolt a vallási fanatizmussal. Oda nem demokrácia, hanem vaskezü diktátor kell. A második hiba volt a hadsereg és a közigazgatás szétzavarása. Még a II VH. esetében is a német közigazgatásban rengeteg középnáci dolgozott. Vagy a Nyilasok az AVH-ban.
Bush ott kovette el a hibat Irak lerohanasakor ,hogy az amerikai naiv demokrata fejevel gondolkodott . Lehet Busht szidni sokmindenert ,hogy tamaszkodik a kereszteny fundamentalistakra,meg mind idonkent oltari nagy okorsegeket de o az amerikai alkotmany keretein belul gondolkodik,ahogy Clinton is es minden elodje. Demokraciat csak olyan orszagban lehet letrehozni ahol ennek megvan a tarsadalmi alapja es ez a szekularizalt polgarsag( PLUSZ A MUNKASOSZTALY,MERT UGYE A TOKE ANELKUL NEM MUKODIK es viszont)) es a kapitalizmus,es ez nem volt meg Irakban.
Iraknak jo szultan kell mert ebben gondolkodnak, egy Harun al Rashid. Utaltak Szaddamot ,A TOBBSEG DE AZ EUROPAI, AMERIKAI DEMOKRACIAT MEGJOBBAN.
Masreszt hiaba allitottak ,hogy felszabaditani mentek oda ,Irak egy ellenseges orszag amit el kellett foglalni es ilyenkor a katonai szabalyok kell hogy eletbe lepjenek, vagyis az ottani fegyveres erok azonnali leszerelese, a fegyverek beszolgaltatasa, a statarium, kijarasi tilalom elrendelese,a maganautok forgalmanak betiltasa az uzemanyagra a jegyrendszer azonnali bevezetese, magyaran a martial law eletbeleptetese,aztan amikor mar elegge maguk ala szartak a nepek akkor lassan kiengedni, eloszo valami babkormanyt letrehozni aztan majd talan 15 ev mulva demokratikus valasztasokat is tartani,szigoru amerikai feluigyelet alatt. Azt kellett volna csinalni amit az oroszok tettek MO-on 56 utan,mas megoldas nincs.
