Lehet a saját kitalációd, mert a Biblia szövegében nem találom, pedig abban ezerszámra olvasható hasonló baromság!
A Bilia szerint - a mennyben - a megholtak lelkei üvöltözik Isten dicsőségét, vagy ülnek a szőlőtőke és a fügefa alatt lelki seggükkel (l: Esaias 65:21,22 ;Mikeas 4:4), miközben talán arra gondolnak jobb lenne visszakapni testüket, mert hiányzik a szex. Aztán az sem világos: kifenének kell a rengeteg király, meg az sem, miféle királyok ezek ország és alattvalók nélkül. Az is kérdéses hogyan lehetnek egyidőben Királyok és polgárok, mégha csak nevükben is?
Lám, egyetlen buta gondolat, megannyi buta kérdést vet fel, ha az ember használja az eszét! Amet-amet, jobb lenne értelmedet a valóság felé irányítani (ha még maradt)!
Valamit végzetesen nem értesz: épp ez benne az isten, h nem a földi seregek élére áll, hanem fogja magát és 3 nap múlva reinkarnálódik, és beszél a tanítványaival, eszik-iszik.
A Földet nem lehet/kell átváltoztatni, a nincs-halál örömhírét kell az embereknek átadni!
Egy Istennek nincs szüksége ételre, vagyis itt egy csalás történt.
Ráadásul milyen Isten az aki nem tudja átváltoztatni a világot.
Azt hittem Isten mindenható.
Ez az Isten, nem az a Isten aki a világot teremtette
Ha hiszed ha nem rengetegen haltak igazukért szenvedésekkel telibb halált, ha választani lehetne biztos mindenki a keresztet választaná az igazi kínhalállal szemben, csakhát nem mindenkinek adatik meg a kegy, h kereszthalált haljon a válogatott kínzások helyett.
Te is beleesel abba a klasszikus hibába, h "ha Isten fia vagy szállj le a keresztről, és szabadíts meg bennünket is!"
Valamit végzetesen nem értesz: épp ez benne az isten, h nem a földi seregek élére áll, hanem fogja magát és 3 nap múlva reinkarnálódik, és beszél a tanítványaival, eszik-iszik.
A Földet nem lehet/kell átváltoztatni, a nincs-halál örömhírét kell az embereknek átadni!
Ahhoz képest, hogy Istent mennyiféle fenomenális jelzővel illették az elmúlt korokban, eléggé gyengécskére sikeredett ez a sovány emberke, akit ráadásul saját szülővárosában is csak közönséges sarlatánnak tartottak.
Istennek valahogy istenesebbre kellett volna sikerülnie, ezzel is erősíthette volna az egyház tekintélyét.
Feltámadni egy mezei sámán vagy fakír is tud, Istentől többet vár az ember
Ezeket csak te gondolod rosszabbnak, a keresztrefeszített abban a pillanatban, h nem bírja a karjával tartani magát (vö. tornász "krisztus" állás - pár mp) elkezd lassan fuldokolni, mivel a tüdejét összeszorítja a saját súlya.
De sztem kár versenyt hirdetni az erőszakos halálok között.
Jézus nem annak következtében támadt fel, mert hogy ő volt az Isten. Hanem mint győztes ember, aki a bűn, más néven szellemi halál fölött győzött.
Ha a testi halálból való feltámadása lett volna a lényeg, akkor itt maradt volna úgy havajozni, mint ahogyan te gondolod.
A testi feltámadása csak egy képlete annak, ami valójában történt.
Azért nevezi magát az Ő testülete, vagyis a Krisztus fejének, mert az is hozzá hasonló győztes emberekből áll!
A Krisztus nem csak őt jelenti, hanem azokat, akik utánacsinálják, Isten segítségében bízva az újjászületést.
Ő Isten elsőszülöttje, vagyis ő az első belsőleg az újjászületés folytán olyanná formált ember, amilyenre Isten gondolt, hogy legyünk: "És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első;(Kol 1,18)".
Amikor meghalt, azt mondta, hogy bevégeztetett: Vagyis teljesen véghezvitte az Ő Újjászületését a "bűnnek testében"-kárhoztatván a bűnt a testben. Igy számunkra hívő embereknek Ő a kezdet, és a vég, emberi mivoltában, és a mindenségre kiható megtartó alfa, és omega pedig Isteni mivoltában.
Tehát első fokon, és első sorban, és így mindenek előtt Ő a Krisztus, mert nélküle nem lenne több mennyei polgár, mint ahogyan fej nélkül nem létezhet élő test. A mennyei polgárokat hívja az Ige királyoknak, mert uralmat vettek magukon a bűn fölött a "fejet követve"! A királyok királya pedig Jézus Krisztus győztes emberi mivoltában! Mint követendő ember nevezte magát Útnak, Igazságnak, és életnek!
Nagyon, sőt gyanúsan határozott vagy. Ilyen témákban (szférákban) ez meghökkentő - emögött nagy űr "szok" lenni.
Isten emberré testesült a fizikai létben. Ugyanolyanná, mint bárki más. Ez már maga egy áldozat. A kereszthalál neki is ugyanolyan kínos volt mint neked - lenne... Tedd meg, aztán kinyilatkozhatsz, addig nem, mert csak magad járatod le.
A megváltás éppen annak bizonyítása, h a halál után is van élet, lehetséges a visszatérés. Ettől kezdve bárkinek rendelkezésre áll a megvált(oz)ás, mivel nem kell a halálfélelmében méltatlan vselekedeteket, gondolatokat átélnie, ha nem akar.
Kérlek - ha már szelid vagy és galamb - ezekben a témákban légy alázatosabb, ha teheted. ;-)
Valamikor félrevezetett keresztényként én is azt hittem, hogy a megváltás a kereszten történt. Ma már megújult keresztényként másként látom az egész eseményt:
Csak Igazságban álhat meg minden. Az igazságot az ember elferdítheti, és ha az igazság kihal a világból, az is összeomlik.
Ez a végromlás következett be abban az időben, amikor a Szentírás szerint eljött az időnek teljessége. Hogy az összeomlás ne következzen be, találni kellett valakit a földön, aki igaz mivoltánál fogva "fix pont"-volt, és ezért a katasztrófát visszatarthatja.
Azért a földön, mert az a szellemi világ alapja, vagy termőkertje, ahonnan mindenki származik, tehát azok is akik már a mennyben, és a pokolban vannak.
Az alapot kellett rendbehozni ahhoz, hogy az egész felépítmény megmaradjon. Mivel nem volt senki erre alkalmas ember, ezért Isten megüresítve magát, emberré lett.
A megüresítéses állapota azt jelenti, hogy hatalmát, és isteni előnyeit magára nem alkalmazva, esendő emberként élt az idő, és tér korlátai közé zárt földön, miközben korlátlan Istenként jelen volt a mindenségben.
Azért nevezték Isten fiának, mert olyan életet élt, amire Isten minket elhívott, hogy fiaiként tőle tanuljunk, és nem azért mert más személy volt.
Ugyan úgy imádkozott segítségért mint mi,mert Isten nem engedett más lehetőséget még magánk sem. Élete során átesett minden kisértésen, nehézségen, betegségeken, miközben Istenben bízott, az emberi bűnre hajlamos természetet sok harc árán legyőzve levetkőzte, és felöltötte magára az Isteni természetet.
A legnagyobb kisértése a kereszthalála volt, amit egy kis mellébeszéléssel megúszhatott volna. Csak azt kellett volna mondania , hogy nem Ő a Krisztus. De az
Igazsághoz hűseges volt halálig. Így vált igaz emberré, egy olyan alappá, ami sziklaként képes volt fenntartani a világot.
Az Ő egész földi élete volt a megváltás műve. Mert megváltott a különben elkerülhetetlen a pusztulástól.
A teljes győzelmének a jele, hogy feltámadt, és hatalmát újra kezéhez vette. Aki ezt megérti az hallja a hetedik trombitaszót, ami őket is a teljes győzelemre hívja, és ezt mondja: "Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.(Jel 11,17)"
Nem azok a Bibliában sokat emlegetett igaz emberek akik önigazultak, hanem akiket Isten igazít meg. Az Ő megigazítása nem lineáris, hanem lépcsőszerű. Ebben az "iskolában" el kell tölteni egy időt minden lépcsőfokon, mÍg az azon a fokon Istentől még megtűrt hamisságait felismeri, és az igazság keresése miatt azokat elhagyva feljebb léphet az ember!
Aki az Igazságot magáért az igazságért keresi örömmel lép feljebb, még ha mindenét el is kell hagynia érte. Mint a "Bárány menyasszonya" aki mindenét hátrahagyva fut a vőlegény/Igazsággal megkötendő frigyre: "Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!(Zsolt 45,11-12)"
Ez az iskola hét lépcsős, és aki felér a tetejére az az Isten által megigazított, vagyis Újjászületett ember!
- Jézus volt az első aki ezt végigcsinálta.
- Aki üdvözülni akar az is végigcsinálja.
- Aki pedig nem az ajtón akar bemenni, az beáll a szembekötősdibe, valami háromcsücskű kendővel magát megvakítva.
Csak szeretném felhívni a figyelmedet egy ellentmondásra ami persze több is van a kereszténységben (Sőt az egész egy ellentmondás) de most csak ezt az egyet emelem ki.
Ha Jézus egy testet öltött Isten, akkor a halála nem lehetett megváltás, mivel az istenek nem halnak meg.
A feltámadása is ezt bizonyítja.
Isten lejött közénk, úgy csinált mintha meghalt volna, aztán haza ment ahonnan jött.
Könnyű annak meghalni aki halhatatlan.
Isten nem hozott áldozatot hanem becsapott minket.
Isten meghatározása túl nagy falat volt a kereszténységnek ezért is bukott bele a szentháromságtanba.
Amelyben lényegében három Istent jelenített meg, de megpróbálta egynek nyilvánítani őket.
oké, igazad van, nem volt vita. Lehet, hogy tényleg megérdemelné, hogy hosszabban reagáljak... Csak hát tényleg nem sok értelme lenne, túlságosan különbözik a meggyőződésünk, nem hinném, hogy találnánk közös nevezőt.
Isten mindenttudó, mindenható, örökkévaló, mindenütt jelenvaló.
Ez csak akkor állhat fenn, ha valaki igaz, és jó. Különben előbb utóbb mindenki elfordulna tőle, és jogosan megkaphatná azt a sokszor hangoztatott jelzőt, amit az emberek egymásnak mondanak : Te egy nagy senki, egy nagy semmi, egy nulla vagy a szememben. Vagyis vagy, de még se vagy! Ilyen a fentartott élet, ami a teremtett emberé. (Jézus a testté lett Isten azt mondta, hogy élete van önmagában, ezzel egyértelművé tette, azok előtt magát, akik gondolkoznak. Egynél több mindenható pedig nem lehet!)
A teremtményeit -hogy fogalmat alkothassanak róla- egy olyan jelképekkel teli világba helyezte, ahol minden róla szól. Véges mivoltunknak megfelelő korlátok közé, ami az idő, és a tér. Ő maga azonban ezeken a korlátokon kívül, és belül is jelen van. Hogy a lehetőségeinket bővítse, testet alkotott magának, ami bár meghalt, de feltámadt, ("Szent nem aradhat a sírban", szent=jó, és igaz) és ezért ha akarja, már
látható, tapintható formában is mutatkozni tud, itt is és az örökkévalóságban is.
Amint mondtam, minden ami körülvesz bennünket, a teremtett dolgok, és minden más ebből származó dolog, tehát még a mi lehetséges csinálmányaink is mind-mind róla, és a vele kapcsolatos szellemi dolgokról szólnak.
Azt olvasom a szintén jelképekben írt Igéjében, hogy mindent értelemmel szerzett. Aki az igaz, és jó keresésére adja a fejét, az értelmes ember, és elkerülhetetlen, hogy megtalálja a "rejtőzködő" Istent, mert Ő ezt jól látva, eléje megy és segíti ebben!
Mi van azzal aki nem értelmes Isten szerint:
Az a maga hamisságában, és gonoszságában marad. Mert, ha belátja is az igazságot, akkor sem igényli, és elutasítja az egyedüli segítséget, Istent. Lényegénél fogva képmutató, méghozzá olyan mértékben, hogy magát is elhiteti afelöl, hogy Ő az értelmes, így önmagának jóságot, és igazságot tulajdonít.
Mivel a minket körülvevő "megfelelések" több oldalról is vizsgálhatók, sőt megfordíthatók, ezért mindenki akarata szerint értelmezheti. Mivel végesek, ezért csak rész igazságokat, (és azok inverzeit is) tartalmaznak, de az értelmes, vagy lélek szerinti összerakásuk rávezet az Igazságra.
Amit most mondok a rejtett dolgokrol, talán egy kicsit mosolyra késztet, de mégis így van:
Amikor a szentírást lejegyezték, még nem volt tudott, hogy egyszer az egész világ az arab számokat fogja használni. De Isten tudta, és olyan formát adott a nyolcasnak, hogy az kifejezze, -persze csak az előtt aki ezt látni akarja- a nulla kígyó szerinti önmagába tekeredését. A szentírás a lelki ürességet, tehát a hamisságot, és gonoszságot, ami az embernek sajátja egy a pusztában/ürességben/értéktelenségben tekergő "régi kígyóhoz" hasonlítja, amit fenevadnak, vagy nyolcasnak is nevez, "ami nincs, noha van".
De áljon itt pontosan idézve:
"...És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon...A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van...A fenevad pedig, a mely vala és nincs, az maga a nyolczadik... és a veszedelemre megy.(Jel 17,11)
Ahhoz hogy szabad akaratról beszélhessünk, annak feltétele az ember szabadságba helyezése! Az emberi szabadságot jól szimbolizálja egy mérleg egyensúlyi állapota.
Ha valami uralkodik az emberen nincs szabad akarata. A mérleg lebillen.
Az ember önmagában üres edényhez hasonlít, ezért nincs benne semmi jó, és semmi igaz, ami valós tartalomnak számít. Ezzel a tartalommal csak Isten rendelkezik egyedül, ezért hívják "Van"-nak.
Az üresség a van-nak ellentéte, vagyis hamis és gonosz. Ilyenek vagyunk mi emberek.
Szabad akaratunk addig nincs, míg uralkodik rajtunk a gonoszság, és a hamisság szeretete, vagyis az alaptermészetünk.
Ha az ember megtér, és engedi, hogy Isten betöltse az életét, megtelik olyan tartalommal, ami a mérleg nyelvét egyensúlyban tudja tartani, és igy már lehet szabad akarata.
- Az istentelen embernek nincs szabad akarata, még ha beszél róla, akkor sincs, mert önmagától nem tud ellenállni a saját hamisságának, és gonoszságának, és az menthetetlenül lehúzza a pokolba.
Ugyan úgy, mint aki valamilyen szenvedély rabja, mert lehet, hogy akarna megszabadulni, de nem tud. Tehát a szabad akarat az ő esetében csak látszólagos.
- Az Istenfélő ember látja mit mond az Úr egy káros dologról, és azt is, hogy maga mit tenne, mégis szabadon tud dönteni a jó és igaz mellett, "mert ki van tárázva"!
Bocsánat ha vulgarizálok, de ilyen gyors levélváltás során nehéz precízen fogalmazni.
Önhatalmúlag bevezetett analógiám szerint a fizikai álapot = szilárd, a lelki = cseppfolyós, és a szellemi = légnemű. Ez nem pontos, csupán jellemzésre szolgáló megközelítés.
