Jó ez a duma. Az ötvenezeréves sumérszityyák túlkompenzáló szintjét hozza! Persze nem meglepő, kell, hogy legyenek szíriuszi zsidók is, akiktől minden más származik. :)))
Az első kötet is egy mesterséges vallás , ha ez megnyugtat.
Tényleg az, de eredete az ősi természeti népek vallása amely már nem volt mesterséges. (egyszerre alakult ki az emberi tudattal)
A kereszténység már színtiszta mesterséges vallás, egy másik kevésbé mesterséges vallásból hozták létre sértődött emberek akiknek újítása nem kellett a zsidóknak.
Mohamedről már ne is beszéljünk aki csak egy közönséges csaló volt.
(ez a vallás sem kellett a zsidóknak)
Érdekes, hogy ezek a vallás gyártók először mindig a zsidóknak ajánlják fel a vallásukat.
"Ha Konstantint nem kerítette volna hatalmába egy ütközet előtti látomása, akkor ma már hírből sem ismernénk a kereszténységet."
Ez persze nagy valószínűséggel egyáltalán nem igaz. A kerezsténység a 4. század elején már roppant mód elterjedt volt a Római Birodalomban, Konstantintól függetlenül már győzelmi pályán volt. Valószínűleg éppen ezt ismerte fel Konstantin, amikor elébe ment a megváltoztathatatlannak.
A Tízparancsolat az Istennel kötött szövetség alapja volt.
Ezt a szövetséget Ábrahám kötötte, Jákób megújította, Mózes és az egész nép pedig ismételten megújította.
Ebben a szövetségben az ókori izraelita társadalom egyesítette a maga érdekeit Istenével, cserébe a védelemért elfogadta Istent mint uralkodót akinek kívánságai életük minden részét meghatározza.
Ez a mítosz a zsidó nép eredet mítosza, ez az Isten az ő szövetségesük.
Erre írtam, hogy: Sajátosan keveredik nálad a tudatlanság az ostobaságból fakadó hibás alapvetésekkel.
A szöveged egy XX. századi vallástudományi szöveg stílusában íródott. Semmi köze nincs az elmúlt majd két évezredhez. A vallásos ember ma sem gondolkodik így. Ez a szöveg ugyanis kortárs és tisztán világi narrációja egy történetnek.
Semmilyen következtetésre nem lehet jutni általa és semmit nem mond az elmúlt majd két évezred zsidó keresztény viszonyairól.
A vallási és családi kapcsolatok erősek és felbonthatatlanok voltak, mint ahogy ez a zsidók egész történelme folyamán is jellemző marad.
Jákób idejében az emberek még mindenhová magukkal vitték házi istenségeiket, de már lehetővé vált, hogy egy nemzeti Isten aspektusából is gondolkozzanak.
Amikor Jákób felveszi az Izrael nevet, ez lesz az a pont, ahonnan számítva Ábrahám Istene gyökeret ereszt Kánaán földjében, és azonosul Jákób leszármazottaival , az izraelitákkal.
Hamarosan átalakul a mindenható Jahveévá, a monoteizmus istenévé.
Sajátosan keveredik nálad a tudatlanság az ostobaságból fakadó hibás alapvetésekkel.
Az Ószövetség istene csak a zsidók istene volt. (saját népi Isten)
Nem Isten a zsidóságé, hanem a zsidóság Istené. Már a gondolatod is iszonytató istenkáromlás, hogy a mindenható Isten valami emberek birtoka lenne! Ha ezt az egyszerű alapvetést nem vagy képes felismerni, akkor mind zsidónak, mind kereszténynek hülye vagy, ateistának meg tudatlan.
Na és ezek után beláttam, hogy mélyen alatta vagy annak a szintnek, amin még érdemes diskurálni. :(
Az Ószövetség istene csak a zsidók istene volt. (saját népi Isten)
Jézus soha nem tagadta meg zsidóságát és nem kívánt új Istent vagy szövetséget létrehozni.
A zsidók nem tagadták meg istenüket, sőt a mai napig kitartanak mellette.
A katolikusok megpróbálták elvitatni a zsidóktól az istenüket, és létrehoztak maguknak egy minden szempontból abszurd vallást amely ráadásul nem is egyisten hit.
Más szóval: míg a Szentháromság három személy és egy lényeg, Krisztus egy személy és két lényeg.
Ráadásul mindegyik egyenként is isteni személy.
Összesítve: az Isten négy személy és Három lényeg.
Tehát van hét Isten.
Ez a kereszténység.
Ez olyan bonyolult, hogy egyház nélkül a kereszténység rövid idő alatt megszűnne létezni.
Ez már nem a nép vallása hanem az elvont filozófusoké.
Isten felbontotta a régi szövetséget*, elküldte Jézust, hogy új szövetséget kössön azokkal, akikben hajlandóság van Isten szavára. Ezért fölösleges az egyháznak Jézus zsidóságával foglalkoznia, ugyanis Jézus eljövetelével a zsidóság megszűnt kiválasztott nép lenni, elvesztette létjogosultságát. A zsidó lét Jézus után puszta anakronizmus.
A gnoszticizmus eretnekség volt, amit az Egyház tűzzel-vassal kiirtott.
Ezért kár szenvedned. A zsidóság nem tényező a katolicizmus szemében. Mint ahogy a keleti ortodoxia számára sem az. A zsidó kárhozott lélek, aki megtagadta Istenét. Az anyagi világba vetettségre van immár ítélve örökkön-örökké. Többek közt ezért lettek kalmárkodásra kényszerítve.
*A kufárok kiűzése a Templomból szimbolikus tett, lényegében az új szövetség megkötésére hajlandóságot nem mutató zsidókat űzi ki Jézus Isten házából. Stb.
Ez nem így van. A pápaság Szent Ágoston nyomán teológiai jelentést tulajdonított annak, hogy a zsidók kitaszítottként, megalázottként és megkülönböztető jeleket viselve, valamint üldöztetésre kárhoztatva, de fennmaradva várják meg a megváltó második eljövetelét, quasi az el nem fogadott megváltás szimulákrumaként.
Tanulságos olvasmány nagyon sok más mellett pl. a Cum nimis absurdum enciklika...
Egy Istennel kötött szövetséget csak Isten bonthat fel, ez okból sem veszthette el érvényét az Ószövetség.
Az egyház kénytelen volt a zsidósággal foglalkozni mivel Jézus maga is zsidó volt és az is maradt haláláig, ráadásul az egész történet a zsidók földjén játszódik és róluk szól.
Először a gnoszticizmust találták ki a zsidóknak a kereszténységről történő leválasztására.
Az Ószövetség istenét elnevezték a gonosz istenének, akinek a helyére lép az Újszövetség istene, a szeretet és irgalom istene.
Jézust , az Ószövetség istene, az ostoba Démiurgosz küldte, de az üzenet amit mond az irgalom istenétől származik.
Jó nagy marhaság, de alkalmas volt a zsidóktól való függetlenedésre, és az antiszemitizmus terjesztésére.
