Írjak jelzőket? Minek, Ti, a "többség"úgyis mindent jobban tudtok. Lelketek rajta. Majd kiderűl a végén. A valóság úgysem érdekel Benneteket.
Az a pár száz ember viszont már eddig is csodákat tett, amiről nektek fogalmatok sincsen. Azt a sok szeretetet, szolidarítást, hálát úgysem tudja senki elvenni tőlem. Hihetetlen számotokra, de még a rendőrségnél is tucatnyian fejezték ki szimpátiájukat, szoldarításukat, elismerésüket.
"Nem sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat..."
Részvéted köszönöm, de neked sincs fogalmad, hogy mi történt a Kossuth téren a valóságban, ki miért hozta oda azokat a fura figurákat, ki volt a tégla...stb. Ez titeket úgysem érdekel, mert süketek és vakok vagytok a másságra.
A nagyapám egy versében, 75 évvel ezelőtt megírta, hogy mi történhet velem, de bebizonyítom, h. mégis érdemes tenni a közösségért, le lehet győzni az ármánykodókat. Csak egy versszak:
"Trombita hangjára otthagyod hitvesed,
Elhagyod házadat, serdülő gyermeked...
És miért...?,
Hogy ármányos örjöngők, vak hatalmu
Áldozata légy?"
Első menetben győztem és sikerült a hivatásos "tüntetésleültetőket", a nemes célok kiüresítőit, az eszmék lejáratóit lerázni. A közöny, a szürke vízözön nem mindenkit öntött el. A hazug, csaló, megtévesztő rabla bandával szembeni harc, a hatalommal való gyűrkőzés gyerekjáték a belső ármánykodó, rágalmazó ellenséghez képest..
Meg fognak ebben az évben bukni!!!
A lényeg, hogy akik egy ilyen védhetetlen min.elnököt, egy ilyen pojáca zsarnokot, egy ilyen hazug erkölcs- és etikátlan figurát relativizálnak, védik a védhetetlent, azokra úgyis magasan teszek... Azok elveszítették számomra minden lehetséges erkölcsi alapjukat arra, hogy figyelembe vegyem véleményüket.
Akinek sem inge, sem gatyája az ne vegíe magára.
Undorodom minden bolsevik, kommunista, "szocialista". a "cél szentesíti az eszközt" mentalitású figurától. Nem is vagyok hajlandó sértegetésekre, személyeskedésekre stb., a nem "magunkfajtára" ídőt pocsékolni.
Béke veletek!
Bolsevikok Utolsó Éve Következik?
Sajnos Szolszenyicin jól látta, hogyan védik majd a zsákmányt.
Hát kössél! Eddig is köthettél volna. Beviszed a mikulásgyárba a szegényeknek szétosztani, oszt jónapot. Többet ér, mint ilyen fétrcművekről topikot nyitni.
Sajnos, nem vagyok gyakorlott az efféle műveletekben, bár kislány koromban a nagymamám még tanított zoknit kötni, de azóta nem gyakoroltam. A sál kötés viszont még menne, és nagyon szívesen, örömmel kötnék meleg sálat, ha valakinek ezzel segíthetnék!
Nem ismerem a vers íróját. Nyilván amatőr próbálkozás, de nem ez a lényeg benne, hanem a gondolatok, érzések, amelyeket próbál megfogalmazni. Ezeket én nem nevetném ki!
Látom, sokan a formába kötöttek bele, mert az sokkal könnyebb, mint belegondolni, mit is jelentenek a megfogalmazott, és kétségtelenül meglévő érzések a mai Magyarországon, és mi az oka mindezeknek.
Rajongók itt olvashatnak egy másik verset eme remek költőtől. Nem tudom, szabad-e ide bemásolni, így inkább csak a linket rakom be. A Szabolcsy művészúr nevére keressetek rá.
Erre tessék... (Érdekes, hogy a vers áprilisban született ám a zavargások kapcsán is elsütheté a srác)
a haza ügye,a magyarság ügye ha fontos valakinek,nem az utcára viszi a véleményét!egyébként sem azok az álproblémák valók az utcára,amivel az ősszel kint voltak.a megélhetés,az ellehetetlenülés,a munkahelyi problémákkal kell az utcára menni,nem azzal,hogy gyurcsány vagy orbán hazudik.így is,úgy is hazudnak mindketten!kár értük,vagy ellenük hőzöngeni!
A haza ügye, a magyarság ügye most is nagyon sok embernek fontos, ebben biztos vagyok! Még akkor is, ha most kevesen mennek utcára azért, hogy politikai véleményt fogalmazzanak meg.
A kormányzati gaztettekkel nem lehet megalkudni, azokat nem lehet elfogadni semmilyen körülmények között! Nagyon sokan gondoljuk ezt így! Akkor is, ha most más dolgokkal vagyunk elfoglalva.
Közeledik a karácsony, az ünnepi készület idejét éljük, a politikai kérdések ilyenkor háttérbe szorulnak. De ez nem jelenti azt, hogy megváltozott volna a véleményünk!
Dédnagyapám, amikor 1938-ban a magyar csapatok ismét bevonultak Kárpátaljára, nagy hazafias rohamában (amit nem csak az örömmámor tetézett, hanem a bakákkal megivott jópár kupiccányiszilvórium is) írt egy hazafias ódát. Nyomban el is küldte Horthy nevére címezve (hogy hol találta meg a szükséges címet - máig rejtély:)). Szó mi szó, pár hétre rá kapott oklevelet meg köszönőlevelet Horthy titkárságától, a kormányzó úr aláírásával.
Nagy lelkesedés a családban, tülekedés a szomszédság részéről: mégis csak nagy dolog ám, hogy a kormányzó úrtúl papiros jött!
A nagy hacacáré közepette dédnagyapám, rendkívül meghatódva, előkotorta a hazafias ódáját,, fégigfutotta, és bedobta a sparhetba.
"S bár a térről elűztetek, De minket le nem győztetek," - Erről valahogy a Gyalog Galopp kezetlen-lábatlan lovagja jutott eszembe :-))
Egy kicsit azért részvétet is nyilvánítok. Elég szar lehet, ha ez embernek ennyire unalmas és céltalan az élete, hogy nincs jobb dolga, mint a tél közepén makacs kisgyerek módjára kinnt feszengeni valamelyik téren. Elég depresszív alkatú csoport lehet.. :-/ (feltételezve persze, hogy eme maroknyi csoport nem lakásproblémák miatt keres magának tartós utcai elfoglaltságot..)
Jobbulást... illetve nem... Onnan jobbra már nehéz bármit is találni :-p
