"az amerikai őslakosság körében nem túl jó a renoméja"
Na...csak a fehér ember aki néhàny évtizede megvàltoztatta a véleményét...hidd el az oslakosok mindig tisztelték és tisztelik az eros kezu parancsolo vezetoket. Lehetetlen volt akkoriban is ugy irànyitani a kozosséget hogy jogot adunk elutasitani az utasitàsokat. Még a majmoknàl is ugy kell viselkedni mint ahogy a him alfa parancsolja.
Amit írtak a spanyol tévének nyilatkozó orvosról kételyeim lettek, hogy nem torzította el az eredmény értelmezését a tévéseknek hogy a számára szimpatikus eredményt kapja, mint Kásler aki szerint a Hunyadiak eurázsiai származásúak.
Ahogy most olvastam a témáról szóló cikkeket, a legvalószínűbb továbbra a genovai származás, persze az ősei lehettek áttárt zsidók, meg kellene várni a tanulmányt hogy más genetikusok is véleményt tudjanak mondani erről.
Vérbő röneszánsz egyéniség volt, viszont Hispaniola kormányzójaként kegyetlenül bánt az őslakosokkal, már az ő kormányzósága alatt megkezdődött a hispaniolai indiánok kiirtása.
Nem csoda, hogy miközben a nyugati kultúrkörben egyfajta kultúrhéroszként tekintünk a Kristófra, addig az amerikai őslakosság körében nem túl jó a renoméja, lényegében a fehér gyarmatosító egyfajta prototípusának tekintik.
Vagy épp akiknek a vagyona 'megtetszett' egyes befolyásos másoknak, vagy épp akik túl sokat hiteleztek eme befolyásosoknak, esetleg az (irigy) szomszédjaiknak, s a hitelezettek így kívánták elkerülni a törlesztést, visszafizetést ...
Torquemadának a nagyanyja szintén marrano volt, így tehát a hírhedt inkvizítor maga is zsidó származású. Sokan úgy értékelik, hogy pont származása, felmenői "képmutató áttérésének" feledtetésére tolta túl katolicizmusát.
A Dominikai Köztársaság azt állítja, hogy Kolumbusz egy díszes világítótoronyban van eltemetve Santo Domingóban. A 2005-ös DNS-vizsgálat mögött álló csoportok elmondták, hogy bár meggyőződésük, hogy a sevillai csontok Kolumbusztól származnak, a santo domingói sír is őrizheti maradványainak egy részét. Történészek és régészek azóta 3D-ben rekonstruálták a Kolumbusz maradványainak otthont adó valladolidi kápolnát. A kutatók mostanra megállapították, hogy először a valladolidi San Francisco kolostorban temették el, amely ma már nem létezik – közölte a spanyol Haditengerészeti Múzeum, amely segített a vizsgálat koordinálásában. A terület jelenleg kereskedelmi övezet a tágas Plaza Mayor közelében, egy széles, sétálóutcás, pirosra festett árkádos épületekkel körülvett területen.
Ez a következtetés „egy részletes történelmi vizsgálatot követően született, amelyet a talajradarok is megerősítettek” – írja a közlemény. A kutatók mintákat vettek a sevillai temetkezési helyről származó elemekből – ólom, tégla, aranyszálak -, és megállapították, hogy ezek megegyeznek a Valladolidban találtakkal – tették hozzá. Marcial Castro, aki a kutatást vezette, elmondta: „Az volt a feladatom, hogy ezekből az arany-, ezüst-, szög-, ólom- és téglaszálakból azonosítsam azt a helyet, ahol Kolumbuszt eltemették, és meglepetésemre meg is találtuk”.
https://zsido.com/egy-uj-kutatas-szerint-kolumbusz-kristof-zsido-volt/ Kolumbusz származása évszázadok óta viták tárgyát képezi. A legelterjedtebb vélemény mindez ideig az volt, hogy itáliai, közelebbről genovai származású volt, más teóriák szerint pedig görög, baszk, vagy éppen – ahogy most bebizonyosodott – spanyol zsidó ... Az expedíció indulásának évszáma a zsidó történelem szempontjából is fontos. Ez volt ugyanis az az év, amikor Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella spanyol királyi pár kiűzte a zsidó lakókat a birodalomból, amennyiben azok nem voltak hajlandóak katolizálni. A közösség döntő többsége a távozás mellett döntött. Az uralkodópár ezzel tizenöt évszázadnyi zsidó életnek vetett véget Spanyolországban.
https://zsido.com/zsido-volt-e-kolumbusz/ 1492. augusztus 3-án két hajókaraván hagyta el a spanyolországi Palos kikötőjét, és indult a tenger felé a Tinto folyón haladva. Az egyik kiutasított zsidókat vitt a fedélzetén. Ők választhatták volna a kikeresztelkedést, vagy a halálos veszélyekkel járó maradást, ám inkább úgy döntöttek: elköltöznek arról a földről, ahol őseik már évszázadok óta éltek, és az ismeretlen felé veszik az irányt. A másik, három hajóból álló csoport India felfedezésére indult Kolumbusz Kristóf vezetésével. Bizonyos vélemények szerint Kolumbusz nem véletlenül indult egy napon az elüldözött zsidókkal. Egy nappal elhalasztotta az indulást, mert abban az évben augusztus 2-ra esett a zsidó naptár legszomorúbb napja, tisá beáv böjtje, mely a jeruzsálemi szentélyek lerombolásának állít emléket. A spanyol király rendelete értelmében a kikeresztelkedést visszautasító zsidóknak 1492-ben, éppen tisá beáv napján kellett elhagyniuk az országot. Vannak olyan történészek, akik szerint nem véletlen, hogy Kolumbusz is ekkor kihajózott ki: valójában ő is zsidó volt. Az általánosan elfogadott vélemény szerint a Colombo család az olaszországi Genovából származik, bár létezik olyan elképzelés is, mely szerint a család eredeti neve Colon volt, és az észak-spanyolországi Galiciában, Pontevedrában éltek. Írásos bizonyítékok híján egyik elképzelést sem lehet szilárdan alátámasztani. Rám Ben-Sálom, a jeruzsálemi Héber Egyetem spanyol zsidóság tanszékének professzora szerint korántsem véletlen, hogy a felfedező családi hátterét homály fedi. „Kolumbusz múltja ködbe vész, és feltehetően szándékosan. Hivatalos dokumentumok nem igazolják a genovai eredetet, és több jel mutat arra, hogy valójában spanyol családról van szó, amit az is alátámaszt, hogy Kolumbusz sokkal jobban tudott spanyolul, mint olaszul. Ferdinánd és Izabella uralkodása alatt számos oka lehetett a hajósnak arra, hogy átírja családja történetét. AZ is lehet, hogy csak arról volt szó, hogy szegény, kereskedésből élő ősei helyett keresett valami elegánsabbat, hogy potenciális támogatóira jobb benyomást tegyen. Az is elképzelhető, hogy kitért zsidó családból származott, és ezt akarta palástolni. Amikor 1480-ban Kolumbusz kapcsolatba került a spanyol királyi házzal, az inkvizíció már teljes gőzzel működött, és veszélyt jelentet minden újkeresztényre. Bizonyíték azonban erre a feltevésre sincs” – mondta Ben-Sálom. Más kutatók arra mutatnak rá, hogy a még genovai leszármazás is előnyösebbnek tűnik a madridi bemutatkozásnál, mint a zsidó háttér, mert bár Genova ellenséges területnek számított, a zsidókat – még a kikeresztelkedetteket is – mindenkinél jobban megvetették. Ezzel együtt voltak olyan kitértek, akik magasra jutottak, legyen szó a királyi udvarról vagy a katolikus egyházról. Lehet, hogy az ő példájuk bátorította Kolumbuszt Az is figyelemre méltó tény, hogy a közvélekedéssel ellentétben Kolumbusz felfedezőútját nem a spanyol uralkodóház finanszírozta, hanem két kikeresztelkedett zsidó kereskedő és a kor egyik legnevesebb rabbija, Don Jicchák Abarbanel. A felfedező első beszámolóit szintén egy conversónak, az aragóniai kincstárnoknak, de Santangelnek küldte el. Vannak kutatók, akik szerint ez elegendő bizonyíték arra, hogy maga Kolumbusz is zsidó felmenőkkel rendelkezett. A beszámolóiban a hajós lelkes keresztényként fogalmaz: „Az első szigetnek, melyet felfedeztem, a San Salvador nevet adtam, ő isteni szentsége tiszteletére. Az egész keresztény világ vigadhat és imádkozhat, mert annyi embert fogunk szent vallásunkra téríteni”. Dr. Aliza Moreno-Goldschmidt, a Nemzeti Könyvtár judaika gyűjteményének vezetője szerint a misszionárius stílusban fogant levél nem bizonyít semmit, inkább csak alkalmazkodik a kor elvárásaihoz. „A spanyol gyarmatosítás hivatalos célja mindig is az új kontinens megtérítése volt, már az inkvizíció megalapítása előtt is” – mondta. „A kor Spanyolországában rengeteg kikeresztelkedett zsidó élt, közülük sokan titokban őseik hitét követték. Már 1492 előtt is több kikeresztelkedési hullám volt. Az újkeresztényeket mindig gyanakvással figyelték, ezért sokan igyekeztek „tisztára mosni” családjuk múltját. Ezzel együtt a tudományos világban inkább arra hajlanak, hogy Kolumbusz nem zsidó felmenőktől származott, és én is ezzel értek egyet. Egyértelmű választ azonban nem adhatunk a kérdésre – még nem találtak olyan születési bizonyítványt, ahol Kolumbusz zsidónak lenne feltüntetve…” – tette hozzá.
https://m.hvg.hu/kultura/20241014_dns-kolombusz-zsido-szarmazas A vizsgálat ugyan tisztázhatta a felfedező etnikai hátterét, ám a szülőhelyét nem lehet belőle megállapítani. DNS-vizsgálat igazolja, hogy Kolumbusz Kristófnak zsidó felmenői voltak – írja a spanyol El País. A vizsgálat alapját a felfedező fiától, Kolumbusz Ferdinándtól származó minták alkották, ebből apai és anyai vonalon is sikerült kimutatni a zsidó származás nyomait. Önmagában ez azért nem igazán nagy szenzáció, mert Kolumbusz zsidó identitását elég meggyőzően bizonyította Cecil Roth brit történész és a felfedező magánlevelezését tanulmányozó Estelle Irizarry nyelvészprofesszor. Roth szerint a Kolumbusz végrendeletén látható szimbólum a kádist, azaz egy ősrégi zsidó imát rejti, míg Irizarry arra mutatott rá, hogy Kolumbusznak a Diego fiához írt, fennmaradt levelei közül egy kivételével valamennyin szerepelnek héber írásjelek, amik a B’ezrat Hashem kifejezésre utaltak, ez magyarul nagyjából az Isten segítségével fordulatra ültethető át. A kutatók Kolumbusz genovai eredetét is kizárták, és helyette a Baleár-szigeteket jelölték meg a felfedező legvalószínűbb származási helyeként. Fontos itt elmondani, hogy egyetlen DNS-vizsgálat sem tudja bizonyítani a mintaadó konkrét születési helyét. Földrajzi régiót meg tud határozni, ami ebben az esetben a Nyugat-Mediterráneum, ám ennél közelebbit nem tudtak megállapítani. A kutatók nyolc feltételezhető helyszín közül állapodtak meg végül a Baleár-szigetekben, ugyanakkor a genovai származás kizárására az El Paísban közölt érvek meglehetősen sántítanak. Egyfelől Kolumbusz maga is genovaiként határozta meg magát, ahogyan ezt a származást jegyezte fel a fia, Ferdinand is az apjáról írt életrajzában. A genovai háttér kizárására felhozott érvek a következők: Kolumbusz ismert levelezése szinte kizárólag spanyol nyelvű. A ma Genovában élő Colombus vezetéknevű emberek DNS-mintái nem mutatnak egyezést a felfedező fiától vett mintákkal. Genovából a XII. században kiűzték a zsidókat. A fenti érvekkel kapcsolatban pár dolgot azért érdemes megjegyezni. Kolumbusz valóban jobbára spanyolul írt, ám a második amerikai útja idején elvitte magával Plinius Naturalis Historiájának egy velencei kiadását is, amelyet ligur nyelvű jegyzetekkel látott el. A ligur egy Liguriában beszélt újlatin nyelv, a középkori Liguria központja pedig Genova volt, ráadásul Kolumbusz a jegyzeteiben a ligurnak egy kifejezetten Genova városa környékén beszélt dialektusát használta. A második érv akkor lesz igazán fontos, ha a Baleár-szigeteken vagy bárhol máshol a Nyugat-Mediterráneum környékén találnak egyezéseket. A genovai származás kérdése azért lehetett fontos a kutatók számára, mert szerintük a zsidó hátteret ki kell, hogy zárja a genovai eredet, ugyanis a városból a XII. században elűzték a zsidókat. Igen ám, de a már korábban hivatkozott Cecil Roth egy külön tanulmányt szentelt a XIII. századi genovai zsidók történetének, amely legalábbis megkérdőjelezi az elűzés végleges jellegét. Mind közül ráadásul a legfontosabb, hogy Kolumbusznak elsősorban nem a származását, hanem a vallását kellett titkolnia. A kikeresztelkedett és az ősi vallást valóban elhagyó (vagy annak gyakorlásában tetten nem ért) zsidók Kasztíliában akár igen előkelő hivatalokat is betölthettek, erre jó példa a cikkben is említett Luis Santángel, aki Aragóniai Ferdinánd kasztíliai uralkodó hitelezője, illetve afféle pénzügyminisztere, valamint Kolumbusz vállalkozásának legjelentősebb támogatója is volt. De említhetnénk a Kolumbusznál száz évvel korábban, Solomon Halevi néven született Pablo de Santa Maria burgosi püspököt és királyi kancellárt is. Az azonban tény, hogy a hírhedt spanyol inkvizíció kifejezetten vadászott a kényszerből katolizált, de a régi vallását titkon megtartó zsidókra és muszlimokra. Meg kell azonban jegyezni, hogy a spanyolul conversóknak nevezett, újonnan katolizált zsidók ellenőrzésére létrejött intézményt 1478-ban hozták létre, amikor Kolumbusz már bizonyíthatóan Portugáliában élt, ám a XVI. század elején keletkezett portugál források is ligurként, itáliaiként vagy genovaiként hivatkoztak rá. Mindent összevetve a kutatások alapján mindössze két dolgot állíthatunk biztosan: hogy Kolumbusz felmenői között voltak zsidók, illetve azt, hogy a Nyugat-Mediterráneum területén született valahol. A történeti források és a szakirodalmi kiadványok döntő többsége a genovai származást tartja valószínűbbnek, de nem lehet kizárni, hogy az újabb kutatások fényében ez változhat. Pláne, hogy a mostani eredményeket prezentáló kutatóknak is az a szándékuk, hogy egy rangos tudományos folyóiratban publikálják felfedezésüket, ahol a tudományos bizonyítás minősége fontosabb szempont lesz, mint a kattinthatóság.
Miska Ciganov odesszai (oroszosan: ogyesszai) születésű cigányzenész folyékonyan beszélt jiddisül, és kitűnően ismerte a romániai zsidó muzsikát. Legismertebb szerzeménye vagy inkább átdolgozása a Koilen c. dalocska, ami a Dus zekele mit Koilen (Zsákocska szén) jiddis dal egy változata. Ennek bevezető szakaszából született az ismert olasz partizándal, a Bella ciao:
Számunkra sokkal érdekesebb a Koilen második része, amiből Szamuil Jakovlevics Pokrassz kijevi zsidó zongorista (az ismertebb Dmitrij és Danyiil J.P. bátyja) az 1920-as években a Vörös Hadsereg lendületes indulóját komponálta. Nálunk Bécsi munkásinduló címen futott, mert az 1934. február 12-i bécsi munkásfelkelés tette igazán ismertté.
https://index.hu/kultur/2024/10/10/bella-ciao-olasz-baloldal-partizandal-jiddis-nepdal-munkasdal/ Orbán Viktor az Európai Parlament szerdai plenáris ülésén mutatta be a magyar uniós elnökség programját. A magyar kormányfő beszéde után a baloldali Left képviselőcsoport felállt, és ökölbe szorított, felemelt kézzel elénekelte a Bella ciao című olasz baloldali, mozgalmi dalt. A dal már évekkel ezelőtt az olasz belpolitikai viták előterében volt, amikor 2021 tavaszán a nemzet dalának kiválasztásakor a baloldal a Bella ciaót terjesztette fel, de ezt a jobboldali pártok kommunista éneknek tartották. Az olasz baloldal szerint a Bella ciao című dalt a himnusz után kell elénekelni többek között az április 25-i nemzeti ünnepen, amikor az olaszok a fasizmus alóli felszabadulásról emlékeznek meg. A baloldali pártok úgy látják, a Bella ciao az olasz köztársaság alapértékeit képviseli. A jobboldal azonban azt válaszolta, hogy a Bella ciao nem felel meg minden olasz ízlésének: túlságosan balos. Nem a partizánok dala, hanem a kommunista partizánoké – mondták. Szerintük ugyanis a Bella ciaónak semmi köze az olasz ellenálláshoz, mivel a dal eredeti változatát az észak-olasz rizsültetvényeken dolgozó munkásnők énekelték, majd 1948-ban a berlini kommunista ifjúsági világtalálkozón módosították a szövegét. ... Az olasz baloldal azt követően javasolta a Bella ciaót, hogy a jobboldali Liga párt szenátorai 2020 októberében törvényjavaslatot nyújtottak be annak érdekében, hogy az Előre, budai srácok az olasz állam hivatalos dalává váljon. Az olaszul Avanti ragazzi di Buda kezdetű dalt az 56-os pesti srácok emlékére Pier Francesco Pingitore 1966-ban írta. (A szerző 2020. október 23-án megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést.) A sorozat akkorát ment Magyarországon is, hogy a Bella ciaóból egy lakodalmas verzió is született. Annak idején az Indexen erről azt írtuk: "könnyen lehet, hogy a magyarok hamar rákapnak a magyar Bella ciao ízére, és már csak azt kellene figyelni, hogy ezentúl hány lagziban hányszor kérik, hányszor ropják rá izzadásig. Mert tény, többnyire az ilyen dalok találják meg leginkább a közönségüket, az ilyen átérzések válnak viharos gyorsasággal népkedvenccé." Olaszországban legutóbb a belpolitikában 2023 tavaszán ment nagyot a Bella ciao. Giorgia Meloni, olasz kormányfő (nőként első ezen a poszton), az Olaszország Fivérei nevű párt vezetője és az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja európai politikai párt elnöke egy szakszervezeti kongresszuson mondott beszéde után a hallgatóság soraiban helyet foglaló szakszervezeti vezetők felálltak, és a Bella ciao éneklésével „köszönték meg” a miniszterelnök szavait. Azóta viszont ahány baloldali rendezvény, szakszervezeti gyűlés csak van Itáliában, ott a Bella ciao el kell hangozzék, a dal elválaszthatatlan része lett a baloldal politikai kultúrájának. A dal eredetéről egyébként két verzió kering. Az egyik szerint a Bella ciao egy gyermekdal melódiájára született, amit az olasz rizsföldeken gyomláló asszonyok énekeltek a XIX. század végén. A dalt a fasiszta és a náci Németországgal kollaboráló Olasz Szociális Köztársaság ellen harcoló partizánok módosították és az olasz ellenállási mozgalom himnuszává tették. A másik verzió szerint egy jiddis népdalból lett az olasz partizándal. Az anekdota szerint egy Párizsban turistáskodó olasz mérnök egy lemezboltban sietősen, leértékelve vásárolt a hazaútra egy CD-t. A kocsiban amikor lejátszotta a Klezmer – Yiddish swing music című korongot, megdöbbenve hallotta, hogy a népszerű Bella ciaót éneklik, mivel a lemezről felhangzó dallam szinte egy az egyben megfelelt neki. A CD-borítót megvizsgálva fedezte fel, hogy "Koilen – Mishka Ziganoff, 1919". A mérnök ezután hosszas nyomozásba kezdett, és kiderítette, hogy az odesszai Mishka Ziganoff roma harmonikás New Yorkban futott be karriert, és ott rögzítette a Koilen című dalt, amely a Dus zekele mit Koilen (Zsákocska szén) jiddis dal egy változata. Az olasz mérnök a La Repubblica című napilapban tette közzé kutatását, amely arról nem szólt, hogy a Bella ciao 1919-ben rögzített zenei motívuma miként került vissza Európába, és lett olasz partizándallá. A legvalószínűbb, hogy hazatérő emigránsok hozták magukkal, és terjesztették el.
Sulyok Dezső: "Az én felfogásom ugyanis az, hogy az a helyzet, amelyet a zsidók Magyarországon ma elfoglalnak, különösen három irányban predominál: a gazdasági életben, a sajtóban és a színházi kultúra terén, de ezeket a pozíciókat a zsidóság nem vette el senkitől. Amikor a zsidóság ezeket a pozíciókat magának megteremtette, akkor nem a másét vette el, hanem ezeket a pozíciókat ő maga csinálta. Ha a Kohnerek nem lettek volna, ha a Kornfeldek nem lettek volna, akkor esetleg a nagy magyar bankok, vagy a nagy magyar iparvállalatok sem jöhettek volna létre, mert most retrospektív szemlélettel nyugodtan állíthatjuk, hogy mások ezeket nem csinálták volna meg helyettük. Véleményem tehát az, hogy a zsidóság nem a másét vette el, hanem munkájával alkotott bizonyos értékeket, amelyek ma a nemzet közkincsei, és amelyek ma ennek a nemzetnek általános gazdasági és kulturális javait képezik."
Egy dolgot hiányoltam belőle, hogy azt nem említette, hogy két Betlehem van ma is, de már Jézus korában is kettő volt.
A "klasszikus" júdeai Betlehem mellett van egy Betlehem fönt északon, Galieleában is, ez az ún. Galileai Betlehem, héberül בֵּית לֶחֶם הַגְּלִילִית, Beit Lehem HaGlilit;
Názáretől mindössze 12 km távolságra.
Néhány kutató úgy véli, hogy Jézus itt születhetett és nem a 150 km-re délre fekvő júdeai Betlehemben, de a nagy többség elutasítja ezt a nézetet.
Mindenestre érdekes.
Eredetileg Zebulon Betlehemének hívták, mert Zebulon törzsének területén terült el.
A régészeti ásatások eredményei alapján a római korban egy viszonylag jelentős, virágzó település lehetett, ahol mészkő edényeket gyártottak, ill. egy hatalmas méretű borsajtó maradványait is feltárták.
Itt lehet olvasni erről a galileai Betlehemről az angol Wikipedián:
Bár itt eben az izráelita topikban teljesen OFF, azért nagyon szép és tanulságos Szent Kristóf legendája:
"Az óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől -- így jutott el Kristóf végül Krisztushoz.
Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot. Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat. Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra. Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: ,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál.
Kristóf ezután fáradhatatlanul térítette az embereket Szamóban, ezért az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával. Jó szolgálatot tett neki a botja, amely a földbe szúrva menten kizöldült. Nemcsak azok a katonák tértek meg szavára és csodáira, akiket az elfogatására küldtek, hanem az a két szolgálólány is bátran vállalta a vértanúhalált, akiknek a börtönben el kellett volna őt csábítani. Miután Kristófnak sem a máglya tüze, sem az izzó sisak nem ártott, kirendeltek négyszáz katonát, hogy nyilakkal célba vegyék, de a nyilak egy kivételével megálltak a levegőben. Az az egy a bíró szemébe repült. Végül lefejezték Kristófot, de még a vérében is erő volt: meggyógyult tőle a bíró szeme."
Igen, a szenthagyomány szerint a Kristóf nem zsidó volt, hanem lükiai, azaz Kisázsia déli partvidékéről való. A 3. század elején élt.
Akkor már gyakorlatilag az egész Kisázsia nyelvileg és kulturálisan görög volt (bár éltek szép számban zsidók, szírek, kaukázusiak, örmények és más nemzetiségűek is).
Szent Kristóf is görög anyanyelvű lehetett.
Erre utal a neve is, hiszen a Khrisztofórosz görögül Krisztus-hordozót jelent.
Bár a történészek szerint nagy valószínűséggel kitalált alak, aki a valóságban sohasem élt.
MEGTALÁLTÁK BÉTSZAIDA ELVESZETT VÁROSÁT, BENNE A SZENT PÉTER HÁZÁRA ÉPÍTETT APOSTOLOK TEMPLOMÁVAL:
"Izrael legnagyobb édvesvizű tava, a Kineret-tó (korábbi, megtévesztő nevén Galileai-tenger) fontos biblikus helyszín: az Újszövetség szerint a tó mentén történtek Jézus tanításai, itt hangzott el a hegyi beszéd, valamint a csodatételeinek egy része (vízen járás, csodálatos halfogás, vihar lecsendesítése) is ide kötődik. A Biblia több olyan települést is említ a tó partjáról, amelyek valódi helyszíne máig kérdéses.
Az egyik ilyen elveszett város a Kafarnaumtól nem messze eső Bétszaida, ahonnan az újszövetségi források szerint Jézus legalább három tanítványa (Fülöp, Péter és András) származott, és ahová a csodatételek közül egy vak férfi meggyógyítását, valamint az ötezer ember megvendégelését megelőző kenyérszaporítást helyezi a szentírás.
A Julias nevű római városnak később otthont adó halásztelepülés mai helyére több jelöltje is volt a régészeknek, de most úgy tűnik, bizonyossá vált, hogy az el-Araj nevű ásatási terület a nyerő.
A helyszínen kutató régészcsoport ugyanis nemcsak római kori maradványokat és a zsidó településre utaló házakat találtak, hanem egy ötödik századi bizánci bazilika romjait is, amely egy Szent Péterhez intézett könyörgést tartalmazó mozaikot rejtett magában. Az apostolok vezetőjéhez intézett felirat a templom sekrestyéjében található mozaikpadló része volt, amelyet bizánci virágmintákkal díszítettek – írja a Haaretz."
"Magdala (Aramaic: מגדלא, Magdala, meaning "tower"; Hebrew: מגדל, Migdal; Arabic: المجدل, al-Majdal) was an ancient Jewish[1] city on the shore of the Sea of Galilee, 3 miles (4.8 km) north of Tiberias. In the Babylonian Talmud it is known as Magdala Nunayya (Aramaic: מגדלא נוניה, meaning "Tower of the Fishes"), and which some historical geographers think may refer to Tarichaea, literally the place of processing fish. It is believed to be the birthplace of Mary Magdalene. Until the 1948 Arab–Israeli War, a small Palestinian Arab village, al-Majdal, stood at the site of ancient Magdala, while nowadays the modern Israeli municipality of Migdal extends to the area."
Arámeus Magdala, óhéberül Migdal, azaz "torony", Magdalai Mária származási helye, kisváros a Genezáreti-tó nyugati partvidékén:
"Magdala Gyakori helységnév Palesztinában, a h. migdál (= torony) kifejezésből képezve. Az ÚSZ-ben említett MAGDALAI MÁRIA szülővárosa, fekvését azonban az evangéliumok nem határozzák meg. Nyilván azonos a Talmudban említett Migdal Nunaija (»haltorony«) nevű várossal a Genezáret-tó NY-i partján, amelyet Josephus Flavius Tarikheia néven (a tárikhosz = sózott hús, hal kifejezésből) virágzó, gazdag városként ír le (A zsidó háború c. munkában), melynek jelentős halászata és katonasága van.AMt 15,39-ben olvasható Magadan és a Mk 8,10-ben lévő Dalmanuta a Magdala variáns nevei, tehát ugyanarról a városról van szó."
Mária Magdolna szócikk a Ki kicsoda a Bibliában c. kézikönyvből:
Mária Magdolna – (evangéliumok) egyike az asszonyoknak, akik gyakran kísérték Jézust és az apostolokat, és „vagyonukkal szolgálának neki”. A Magdolna (Magdalena) névelem melléknév, amely utóbb önálló női név lett, tkp. Magdala városából valót jelent. Valaha Jézus hét ördögöt űzött ki ~ból. ~ ott állt a keresztfa tövében, ő ment elsőként a sírhoz húsvét vasárnap hajnalán, s neki jelent meg először a feltámadt Jézus. – A bibliai tényektől függetlenedett köztudatban ~ bűnbánó nő, a képzőművészeti ábrázolásokon fedetlen mellét lehulló haja takarja el, előtte koponya és feszület a vezeklés jeleként, kezében olajostégelyt tart. Ezek a mozzanatok elárulják, hogy a késői hagyomány ~t azonosította azzal a meg nem nevezett parázna asszonnyal, aki Simon5 lakomáján könnyeivel öntözte és olajjal kente Jézus lábait, s ezért bűnbocsánatot nyert. Ezt a tévedést nyilván egy névazonosság segítette elő, a betániai Mária2 ugyanis hasonlóképp kente meg Jézust saját házában. A bűnbánó ~ legendája Itáliában alakult ki a középkorban a vezeklő és kolduló rendek szellemi hatására. Jacobus de Voragine Legenda Aurea c. középkori gyűjteménye szerint ~ János1 elhagyott menyasszonya volt; a zsidók utóbb Mártával és Lázár1ral együtt kormány nélküli bárkán kitaszították a tengerre, és a lélekvesztő Massiliánál (ma Marseille) ért partot (itt is nyilvánvaló ~ és Mária2 alakjának egybeolvadása). Sok viszontagság után Lázár a város püspöke lett, ~ pedig harminc éven át vezekelt egy barlangban, s imái közben angyalok emelték el a földről. Ereklyéit a szaracénok elől a burgundiai Vézelay apátságába menekítették. A középkorban ~t himnuszok ünnepelték, gyakran mint a kereszt tövében síró asszonyt; a passiójátékoknak is állandó szereplője volt. Goethe Faustjának második részében, a zárójelenet mennyei karában ő a Magna Peccatrix a bűnbánó nők között. Hebbel Mária Magdolna c. drámájának hősnője, Klára a kispolgári erénymánia áldozata: mivel hitvány vőlegénye faképnél hagyta várandós állapotában, csak a halálba menekülhet a szégyen elől. – Mint fentebb láttuk, ~ a vétkeit bánó bűnös nő képi megjelenítője lett, s így látható Piero di Cosimo, Tiziano, Tintoretto, Van Dyck, El Greco, Gentileschi, Giordano stb. festményein. Romano, Tintoretto, El Greco, Vos és Le Brun megfestették (mint láttuk, tévesen) abban a jelenetben is, amikor olajjal öntözi és hajával törli Jézus lábait. Valódi evangéliumi közlésen alapul a vele kapcsolatos másik népszerű képtípus, a „Noli me tangere” ('Ne érints'). Itt a feltámadt Jézus áll mellette, aki váratlanul jelent meg neki (előbb, mint bárki másnak!), s míg ~ önfeledten nyúlna feléje, a Mester tiltóan emeli fel a kezét (Amadeo, Correggio, Dürer, Reni, Ribera, Cano, Jordaens, Rembrandt, Vouet). – ~ címen Bononcini és Massenet írt operát.
Július 22: Magdalai Mária (Mária Magdolna vagy Mária Magdaléna) ünnepe.
Na, az ő személyéről nagyon sokat lehetne spekulálni, az eretnekség határáig és azon is túl, akár az ezotériáig is, de maradjunk csak a bibliai lexikon szócikkénél:
"Magdalai Mária
A nevéhez illesztett jelző szerint MAGDALÁból származott. Lk 8,1–3 szerint azon asszonyok egyike, akik Jézust és tizenkét tanítványát galileai tevékenysége idején kísérték és vagyonukkal segítették őket. Sokakon túltevő szeretetének és áldozatkészségének mozgatórugója a Jézus iránt érzett hála, amiért »hét ördögöt« űzött ki belőle (Mk 16,9; Lk 8,2). Asszonytársaival elkísérte Jézust Jeruzsálembe is. Ott állt Jézus keresztre feszítésekor a kereszt alatt (Mt 27,55k), segédkezett Jézus temetésekor (Mt 27,61; Mk 15,47), elsők között fedezte fel az üres sírt (Mk 16,1–5; Jn 20,1) és neki jelent meg először a feltámadott Úr (Mk 16,9; Jn 20,14).A NY-i egyház hagyományában a tékozló fiú női párjaként értelmezik a Lk 7,36–50 alapján, ahol a bűnös nő könnyeivel öntözi Jézus lábát és fejét megkeni. Igaz ugyan, hogy Lk 8 ezután azonnal Magdalai Máriáékról beszél, helyesebb azonban annál a ténynél maradni, hogy Lk nem beszél a bűnös asszony nevéről. (Annál is inkább, mivel Mk 14,3–9; Mt 26,6–13 és Jn 12,1–8 szerint pedig a Jeruzsálem környéki Betániában történt az esemény.)"
