Nem sokára ünnepelhetjük Rachel Carson születésének 100. évfordulóját:
Rachel Louise Carson (1907. május 27. – 1964. április 14.) tengerbiológus, ökológus, író. Több könyv megírása után 1962-ben lett készen a Néma tavasszal, mely a máig tartó világhírt hozta el számára. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a korszakalkotó könyv megváltoztatta a történelem menetét, mert megjelenése után már nem lehetett a régi módon szemlélni az ember és környezete kölcsönhatását. Carson vészkiáltása országos vitát robbantott ki a növényvédő szerek használatáról, a tudomány felelősségéről és a technológiai haladás szabályozásáról. Tartott attól, hogy a technológia jóval gyorsabban fejlődik, mint az emberiség felelősségérzete Elsőként kiáltotta világgá, majd könyvében példák sorával bizonyította, hogy a növényvédő szerek esztelen használata visszafordíthatatlan pusztítást okoz a növény- és állatvilágban, és beláthatatlan következményei lehetnek az emberre. A leghatározottabban elutasította, hogy az ember céljául tűzze ki a természet leigázását, és tiltakozott az ellen hogy az emberiség egész környezetét elárasszák mérgező anyagokkal. Annál is inkább, mert a veszélyeztetettség mértéke nem ellenőrizhető, a tudósok pedig képtelenek pontosan megjósolni az élő szövet sejtjeiben felhalmozódó mérgek hosszú távú hatásait. Sokan e könyv megjelenésétől számítják a civilszervezeti és az állami környezetvédelem létrejöttét. Máig ható következményei között megemlíthetjük a DDT és más veszélyes vegyszerek használatának betiltását, a Föld Napjának megünneplését, a környezetvédelmi törvények születését és az állami ellenőrző szervek felállítását.
Viccet félretéve magyarországon is elférne ennyi ember, de így csak néhány bigott hittérítő "gondolkodik": még sokan elférnénk a földön mint a heringek.
A baj csak az, hogy már a jelenlegi embertömeg is lelakja a Földet. A Föld már nincs egyensúlyban pedig Kína, India csak most lódul neki az úgymond "fejlődésnek".
Mi fogja megállítani? A természet megoldja csak az nekünk barmoknak kissé fájdalmas lesz.
Az évszázad közepére nem maradnak fogyasztásra alkalmas halak a tengerekben, ha a jelenlegi ütemben halásszák ki azokat - állapították meg tengerkutatók. Mindez nemcsak egyes állatfajok eltűnéséhez vezet, de az emberek élelmezését is veszélyezteti.
Az erről szóló kutatás vezetője szerint már egyetlen faj kihalása is jelentős változást okoz az ökoszisztémában. A normális mértékben szaporodó halak azonban hozzájárulnak a tengerek és óceánok egészségéhez és stabilitásához. Boris Worm, a kanadai Dalhousie Egyetem kutatója kijelentette: változtatni kell azon, ahogy az emberek a tengereket kihasználják, máskülönben ez lesz az utolsó évszázad, amikor még ehetünk tengeri halakat.
A tudósok szerint a biológiai sokszínűségében keletkezett veszteség csökkenti többek között az óceánok hal- és ráktermelő, az élősködőkkel szembeni ellenálló és oxigéntermelő képességét. "Akár a laboratóriumban elért tapasztalati eredményeket, akár az óceánok összességére kiterjedő tanulmányokat tekintjük, ugyanazt állapíthatjuk meg: csökken a tengeri ökoszisztéma termelékenysége és stabilitása" - állapította meg a kutató.
Ha a jelenlegi folyamatok tovább tartanak, 2048-ra a világ tengereinek biológiai állománya összeroppan - vélik amerikai kutatók. A tengeri élőhelyek pusztulása és a túlzott halászat nemcsak a tengeri katasztrófát idéz elő négy évtized múlva, hanem a tenger gyümölcseiből is lényegesen kevesebb jut majd az emberek asztalára.
A szakemberek már az 1960-as évek óta vizsgálják tudományos módszerekkel a tengerek állapotát, ezenkívül archív adatok már ezer esztendeje rendelkezésre állnak a tengerekről, így ma már pontosan tudni lehet, hogy a tengerek élővilága drámaian megfogyatkozott, és a fajok 29 százaléka már most is végveszélyben van. Ha e pusztulási folyamat nem enyhül, akkor a tudósok szerint 2048-ra valamennyi tengeri faj végveszélybe kerül, ami azt is jelenti, hogy a halászat a mai maximális hozam tíz százalékára csökken.
A megdöbbentő jelentés a világ egyik legrangosabb tudományos folyóiratában, a Science legutóbbi számában látott napvilágot. "Akár az apály előidézte vízterületeket vizsgáltuk, akár egész óceánokról szóló tanulmányokat elemeztünk, mindenütt ugyanaz a kétségbeejtő kép bontakozott ki a szemünk előtt. A különféle tengeri fajok kipusztulásával teljes ökoszisztémák mennek tönkre. Megdöbbentett, hogy ezek a folyamatok milyen erőteljesek, sosem gondoltuk volna, hogy ez lehetséges" - nyilatkozta Boris Worm, a jelentés elsőszámú szerzője.
Miközben pusztul a tengeri élővilág, a tengerek biológiailag legyengülnek, és kevésbé képesek az öngyógyulásra, ha olyan sokk éri őket, mint a környezetszennyezés, a halászati kizsákmányolás vagy a globális felmelegedés - mutatott rá Worm. A szakemberek szerint azonban még nincs túl késő. Tengeri rezervátumok és tiltott zónák létrehozásával van remény az akár négyszeres javulásra is. De a kimerült vízterületeken bizonyos fajok elharapózhatnak, járványok törhetnek ki, parti áradások történhetnek, és kártékony algásodás következhet be. A halászatból élő országok gazdasági katasztrófával kell, hogy szembenézzenek - olvasható többek közt a kutatók Science-beli tanulmányában.
Tegyük föl, hogy hülye vagyok fizikához, matekhoz is.
Ettől függetlenül még sok mindent megtehetek egy egészségesebb környezetért:
kezdve olyan banális dolgokkal, hogy nem szemetelek (ez nem is olyan kis probléma, amikor sok ember szeméttárolónak használja az erdőszéleket)
aztán takarékoskodhatok az energiával (gázzal, árammal) is egy bizonyos szintig, persze egy határon túl ez már az életminőség rovására megy
Járhatok munkába kocsi helyett vonattal vagy biciklivel (egyébként vonattal járok, bicóval kicsit messze lenne - 29 km van a lakhelyem és munkahelyem között).
Ültethetek fákat, parkosíthatok is - ezek elnyelnek majd valamennyi szén-dioxidot.
Ezeken kívül azonban olyan nagyon világrengető ötleteim nincsenek:-((((
"Szerintem a felelosseg azok kezeben van akik ismerik a problemakat. Nekik kell mindent megtenni hogy megismertessek ezeket masokkal leginakbb persze a felnovekvo generacioval."
Igen, de nem lehet minden felelősséget a gazdasági-politikai elitre hárítani.
A jóléti társadalmakban élő kb. 1,5 milliárd ember mindegyike felelős a körynezeti problémákért a mértéktelen fogyasztásával, pazarló életmódjával.
Én leginkább arra lennék kíváncsi, hogy az átlagember mit tehet szerintetek?
...Az emberek akkor fognak kevesebb CO2-t kibocsajtani ha ez anyagi erdekuk lesz...
Sokfélék az emberek. Én ismerek olyat, aki környezetvédelmi megfontolásokból nem jár magánautóval. Régen a dohányzás sikk volt, ma inkább csak megtűrt és a művelőik által elhagyandónak ítélt szokás. Régen pl. a szőrmebunda volt az öltözködés csúcsa. Ma magára valamit adó nő fel nem veszi, akkor sem, ha az Operába megy (és nem azért mert fél, hogy az állatvédők lefújják).
Lehet még a szokásokon is úgy változtatni, hogy nem anyagi érdek, hanem egyfajta társadalmi nyomás hatására. Sokat tehet az átlagember szerintem.
Szerintem a felelosseg azok kezeben van akik ismerik a problemakat. Nekik kell mindent megtenni hogy megismertessek ezeket masokkal leginakbb persze a felnovekvo generacioval. Az oktatas szerepe itt kulcsfontossagu. Szeles retegekhez el kell jutatni az informaciot ertheto formaban, eloadasok filmek stb. Tegnap jelent meg Al Gore filmje DVD-n (An Inconvenient Truth).
Az emberek akkor fognak kevesebb CO2-t kibocsajtani ha ez anyagi erdekuk lesz, ehhez globalis CO2 kibocsajtas ado kell, hogy gazdasagos altarnativak jelenjenek meg. Ehhez olyan donteshozok kellenek akkik ertik es felvallajak ezt. A donteshozokat tobbsegi alapon valasztjuk. A tobbseg pedig nem tud a problemakrol. Tehat a legfgontosabb szerintem hogy az emberek megismerjek a problemakat. Ez ugyben sokfelekepnne lehet tenni, kinek milyen lehetosegei vannak. Ha utana olvas az ember es elmodja a baratjanak mar az is valami.
Szeritnem a tulnepesedes az osszes problema gyokere. Kerdes hogy az emberiseg kepes lesz pl az egesz bolygot atgofo globalis populacio szabalyozasra. Ha nem akkor marad a termeszetes populacio szabalyozas (jarvanyok, haboruk, ehinseg).
A WWF szakértői modellei szerint 2040-2050 táján kártyavárként fognak összeomlani a Föld túlterhelt, túlhasznált természeti erőforrásai, ha egész civilizációnk nem hajt végre gyökeres paradigmaváltást addig.
Mit tehetünk, hogy elkerüljük az egyre közelebbi katasztrófát?
