Hanem aztan egy madarfuttyos szep napon eljott a kaszas a kadarmesterert. Nosza a Fercsi meg a Vityka gyerek elindultak vilagga jo nagy batyuikkal a hatukon. Volt abban minden foldi jo, aranyalma, mogyoro, tudomanynak szelenceje, amit meg a felnotas kadarmester adott nekik ingyener'. Mentek, mendegeltek, mig eccer csak kerek- erdo melyen a susogo tolgyek alatt mit latnak szemeik ? Ott all am a vasorru baba, nagy kocos rozsevel a fejen, varazspalcaval a baljaban, arany lopotokkel a jobbjaban, bibircsokos ferde mosollyak a rusnya pofajan.
Aszongya a boszorka:
- Szephuszarok, kesfiaim ! Csuda nagy szerencsetek van, hogy velem talalkoztatok es hogy oreganyatoknak szolitottatok. Ha kialljatok a harom probat, nektek adom Mogyoro Orszag koronajat, kincset, aranyat, a varazspalcamat, de meg az arany lopotokomet is . Hejj, hanem a ket szephuszar rogvest dorzsolni kezdte viszketo tenyeret, csak ugy fustolt nekijuk. Hejj, be boldog volt a ket legeny, csak ugy acsingoztak a sok kincs, a varazspalca, s foleg az arany lopotok utan.
- Na, elo a probaval, oreganyam, essunk tul rajta hama' - hamarkodott Vityka.
- Az am, eltes koru szep holgyem, lassuk mibol elunk- kontrazott Fercsi, a rongylabkiraly.
- Kesfiaim, szephuszarok, latjatok e azt a nagy marha birkanyajat ott az erdoszelen ? Tizmillio begeto bundas-birka, balga joszagok, csak begetnek meg legelesznek bekesen. Ha farkas csordava valtoztatjatok oket, tejesitettetek is az elso probat.
- Ohhh... oreganyam, csak ennyi ?- somolygott a kis ravasz Vityka, mi az neki !?
Hejjj, bizony szolt, kialtott harmat, a pusztaba belefele, elokapta arokaso csodaszerszamat, kozibuk hajitotta, s lass csodat, ecceribe atvaltozott a begeto birkanyaj, egymasnak esett tizmillio ordasfarkas, hogy volt am nagy larma, ver, meg vonyitas. A rosseb se hitte, de meg a vasorru baba se, hogy ilyen tehetseges gyerek ez a Vityka.
- Kesfiaim, szephuszarok, a masodik probara figyelmezzetek !- mosolygott a boszorka kicsiny Javor-bajusza alatt, mert azt gondolta, most megall a tudomany.
- Feri huszar, eredj be a farkas csorda kozepibe es hitesd el veluk, hogy Tunderorszag lakoi mind, finom szolo, lagy kenyer,lakodalmas ejjel-nappal, csak zene, tanc, gesztenyepure, mindenfele piciny, pufok angyalkak lengedeznek, aranyeso, kincseskamra az o legelojuk, meg se nem birkak, se nem farkasok, hanem a Becsi Operahaz Tavaszi Nagygalajanak elsobalos waltzerozo golyabalozoi, kik azt a szot, hogy villanyszamla sose hallottak.
- Hehehe.... vihoraszott Fercsi. - Ennyi ? Nekem ? -
Nosza bepattant a farkasok koze, osszerancolta tudomanyos szemoldoket, kicsinyet ferden, az eg fele forditva fejit, professzori hangon hintette a sodert a sok ordasbirkanak. S lass csodat, hittek neki.
Na de -gondolta magaba a csuf szipirtyo- a harmadiknal kifogok rajtuk.
-Na kesfiaim, szephuszarok, a harmadik proba jon ! - kuncogott magaban a fertelmes, es amellett igen budos venasszony.
- Hagjatok meg eccerre, hogy jo legyen nektek is, nekem is ! - s ekkor mintha pillanatra megfagyott volna az erdoszele kodos ajerja. A ket tokoshuszar egymasra meredt, az oregasszony mindekettore, hogy szemgodrebol, mint ket nagy nyalkas pin-pong labda guvadt rajuk a szeme vagyakozva. De nem telt bele pillanat tortresze, mar a pupjan is billegett az avarban es a ket komisz huszar vadul lokte, mint a tokot, ahol csak ertek a mihasznat. Vo't dirr-durr, csitt-csatt, nyivakolas !
Fertaj ora mulva meghitten pihegtek egymas mellett a hajnalodo erdo nedves gombas-mohas-szarazleveles altalajan. A boszorka edesen, aprokat pihegve, a ket huszar meg a szajren osztozgatva.
Aszongya a pupos boszorka:
- Tudtam am, kicsiny vitezeim, hogy a harmadik proba nagyon fog menni nektek !
- Honnan, oreganyam ? -kerdezte Vityka.
_ Ha mer' nagy kurva vo't apatok is, a ven kadarmester, ti meg meg nagyobbak is lettetek ! Aze'
