"Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek és az Erő. A nagy „Egy”-ben élt a Minden felett. Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen hatalmasságnak hittük. Neve: ÍZ... "
(MB. 1.)
A Világosság Birodalmaöt hatalmas nézetből áll.Benne él az Atya tizenkét Eonjával,a tizenharmadik pedig az EonokEonja.Ez az Élő Éter, a Fénynek Országa.Az Ősszellem mindegyikben lélegzik,és fényével táplálja őket.
Eljött az igazság szelleme, s elszakított bennünkete világ káprázatától.Tükröt hozott nékünk.Ha abba belenézünk, a mindenségbe tekintünk.Megláttatja velünk, hogy két természetrend létezik:A Világosság és a Sötétség birodalma.A Fénybirodalom áthatja a sötétséget,s mégis, a Sötétség kezdettől fogva el van választva a Világosságtól.
add át magad a benned lakozó isteninek.Ajándékozd meg értelmed a hittel.Tökéletesítsd belátásodat.A tanácsot kérőkkel légy türelmes,Megfontolásaidban tartsd meg a bölcsességetŰzd ki a haragot lényedből.Lágy alázatos a vágyaidban.Győzd le a szenvedélyt, mely téged mindenbe belevisz.Higgy rendeltetésedben!Töltsd be tökéletesen, türelemmel, belső megértésben.Őrizd meg elhivatottságod mindörökkön örökké. Ámen…
Mani és az Ős-magyar vallás
Az ősi egyistenhitet még Anyahitáék hozták magukkal a Szíriusz-rendszerből. Az unokája, Magyar alapította meg Ataiszon az első Ősmagyar-egyházat. Tanításuk szerint: “Az a szó, hogy magyar, nem törzset, népet vagy népfajt jelent, hanem a békességre törekvő embereknek a gyülekezetét”. Ezt a hitrendszert vitték tovább Ataisz elpusztulását követően a különböző gyarmatbirodalmakba, köztük a jégkorszak előtti ősi földünkre, a Kárpát-medencébe is. Az Oscus táblák is tanúskodnak arról, hogy az egyistenhit milyen széles körben elterjedt. Az Ős-magyar egyház később a Mani által alapított egyistenhívő vallásrendszerrel ötvöződött, ha úgy tetszik, az Ős-magyar vallás beleolvadt az uruki-mani vallásba. Az uruki-mani hit az uruki-mani biblia alapján hirdette tanait, melynek létrehozója Mani uruki esperes volt.
Mani őspörösnek, azaz felekezeti döntőbírónak 7 fia volt, akik közül a legkisebb, Mani 216-ban született, a Gilgames család leszármazottjaként. Ez a kis Mani a bölcsek között nevelkedett. Kizárólag növényi táplálékon élt. Miután befejezte 236-ban az uruki patesziképzést, Babilonba vezényelték orvosképzésre. Itt 24 karéjos beavatottá vált és 241-ben arbag-gyógyító orvos lett. Babilonban 9 év gyakorlati idő után, 250-ben kezdte meg az önálló működését. Egy nagyhírű gyógyintézetet állított fel és igen sok életmentő gyógyítót képezett ki. Királyokat, papokat, mágusokat és a népi vallások követőit gyógyították.
Legénnyé ütésekor felvette a Nazír szerzetesek daróc ruháját és mezítláb vándorolva az érdeknélküli, igaz szeretet tanítást kezdte hirdetni. Vallotta a jónak és a rossznak az örökös harcát egy emberen belül. Bízott az isteni jóság győzelmében. Megalapította az általa elnevezett "Uruki-Mani keresztény egyházat" és az összes keleti egyházat egyesíteni akarta. Hirdette a Jézus által hozott, az Égből eredő “Szeretet-Egyházát". Agadei és ordoszi rovásokkal is írt és új írásrendszert fejlesztett ki. Ez a nagyműveltségű, világhírű tudós volt az egyedüli olyan vallásalapító, aki az Úr, Él és Vanisten tanait összefoglalta és írásba is fektette. Egy hatalmas, 72 könyvecskéből álló Szövetségi-Szentírás könyv-gyűjteményt írt. Ennek legértékesebb része a Názáreti Jézus levelei voltak, amelyek közül az elsőt 29 tavaszán agadei rovással alkotta Uruk város beavatottjain keresztül a gyülekezetének, “Kik követnek engem?" – címmel. Mivel nagy nyelvtudással bírt, hamar észrevette, hogy később Buddhától kezdve minden próféta az Arvisura-Anyahita által hozott, Égi eredetű tanításokat használta fel, ebből táplálkozott, s a Zaratustra próféta hitéből megalkotott Avesztát is az Ataiszból megmenekült Úr, Él és Vanisten hívők tanításaiból vették át. Ugyanígy megtalálta ezeket a gyökereket az ó- és újtestamentumban is. Mani tudta, hogy az Ószövetség végleges megszerkesztése a jamnai iskolában történt, Domitiánus uralkodása alatt, 81-96 között, az Újszövetséget pedig a második és harmadik században állították össze. A “Jeruzsálem-vagyonközösség" eszméje Maninál megértésre talált, de a jótékonykodó gazdagok “szeretetlakomái" ellen szót emelt. Amikor létrehozták a munkától függetlenített papi és püspöki rendet, erősen tiltakozott az egyházi vezetők hatalmaskodásai ellen. Tanításának óriási tábora lett. Az egyszerű emberek elkezdték hirdetni a tanait. Mivel a testi-lelki betegeket meggyógyította, így igen közkedveltté vált. Vándorlásai között eljutott Biku ujgúr kán országába, amelynek egész lakossága a Mani által megreformált hitre tért át, azaz Ujgúrföldön ez államvallássá is lett. A Gilgames leszármazottak valamennyien áttértek a Mani őspörös által tanított uruki-mani hitre. A Magyar Törzsszövetség vezéri törzsei már 180-ban tagjai és hívei voltak az uruki-mani hitnek, az érdek nélküli egyistenhívő keresztény egyháznak. Mani kezdeményezésére kolostorokat építettek, ahol a népet földművelésre, korszerű állattenyésztésre és fejlett iparra tanították. Ezekben a külön férfi és női kolostorokban a szegények mellett az előkelőség gyermekei is felnevelkedtek. Főként a Magyar Törzsszövetség leányai keresték fel az igen gazdag berendezésű és kitűnő képzést adó kolostorokat.
Mani hamarosan világhírű lett, gyógyító munkája mellett hirdette az Égi-eredetű tanait, de soha nem követelte meg a tizedek fizetését, ezért a tanításai gyorsan elterjedtek. Az ingyenélő hatalmasok azonban összefogtak ellene. Mani az akkori kor legműveltebb beavatottja volt, de a hatalmon lévőknek nem tetszett az, hogy a tudását Égből eredőnek vallotta. Mani szerint az Isten létezésének tudata senkit nem jogosít fel arra, hogy ne dolgozzon, s ez alól még a papok sem lehetnek kivételek. “Társbolygónkhoz hasonlóan mindenkinek munkát kell végeznie, mert dologtalanul senki a más munkájából nem élhet!" Azt vallotta: “Egyes vallások hidetői csupán arra törekszenek, hogy a vallások ürügyén maguknak gondtalan jólétet teremtsenek. Ezért megkövetelik híveiktől a tizedeket és szertartási járulékokat. Vezető vallási állásokat szerveznek, hogy népek nyomorából a maguk jólétét megteremtsék." Ezért a tanáért, hiába volt arbag-gyógyító, minden országból száműzték, később pedig a hitélet vámszedői börtönbe vetették. A Keleti-Limes ideiglenes vezetői örök fogságra ítélték, de egy légiós parancsnok meggyógyításakor Aurélius Probus császár, mivel 277-ben őt is meggyógyította, szabadon engedte. Nem sokkal később azonban Aurélius Probus császárt megölték a katonái, ezért Mani a perzsákhoz menekült. Itt, ha gyógyításai sikeresek voltak, azt megjutalmazták, de ha félhalottakhoz vitették, az uralkodó végelgyengülése miatt bekövetkezett haláláért is őt okolták. I. Sahpuhr perzsa király rokonszenvezett a tanaival. Utóda, I. Bahram azonban börtönbe vetette. Híveinek lázongásai miatt egyik börtönből a másikba vitették, de még ott is gyógyított. Ha valaki gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, a király arany fizetségéért cserébe engedélyezte, hogy Mani meggyógyíthassa. Amikor azonban a Manda-magya-mandeus tanokat kezdte hirdetni, újból börtönbe csukták. Aurélius Carus 282-283 között volt katonacsászár. Amikor a perzsák ellen indult háborúba, egy villám csapott belé. Császárrá tételekor azt hangoztatta, hogy “Legyőzhetetlen Napnak vagyok a parancsolója". Hozzá is elkérték Manit a perzsáktól, de az, amikor a békekövetségbe elindult, nagyon felháborodott a császár kérkedésén és gyógyítás helyett inkább a börtönt választotta. Csökönyössége miatt úgy megverték, hogy belebetegedett.
Az emberi szeretet vallásának megalapítója minden hatalmon lévőnek sértette az érdekeit. Halálát többször is kihirdették, de a szegények ezt nem hitték el, mivel az egyik börtönből a másik börtönbe vitették. Még így is, az örökös kínzások közepette, 216-290 között élt, azaz 74 éves korában halt meg. Csőrös király ugyanis élve megnyúzatta, szalmával tömette ki a bőrét, majd városról-városra hordatta és fára akasztva ilyen feliratú táblát helyezett rá: “Így jár az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette!" Diokletiánus 293-ban még a híveit is elégetésre ítéltette. Mani élete utolsó percéig gyógyította az arra rászorulókat. A római légiósok között is sokan voltak Mitrasz hívők, akik Mani megírt könyveit terjesztették. Ezen uruki-mani keresztény vallást a rómaiak nyelvén mandeus egyigaz Isten vallásnak hívták, s a keleti országrészekben ez lett a leginkább elterjedt. Akit Mani meggyógyított, annak még a légiós katona családja is mandeussá vált. Ezek a mandeusok szívvel-lélekkel szolgálták a 24 Hun Törzsszövetség céljait.
Mani, a küldött Az érdek nélküli szeretet vallása
(L. Nagy Lajos írása)
Egy vallást sem üldöztek oly kegyetlenül és könyörtelenül, mint Mani vallását. A Világosság Egyházát. Az érdek nélküli szeretet vallását, az uruki-manicheus kereszténységet. A nagy érdeklődés keltette reménység miatt elérkezett az ideje, hogy Mani tanítása ismét a régi fényében ragyogjon, és a magyarság megismerhesse a mai kor nyelvén tolmácsolva az eredeti kereszténység misztériumait. Mani szerzetének XXI. századi, a jelenben ható iskolája Magyarországon 12 éve megnyitotta kapuit a viszálymentességet keresők előtt. "Engedjétek tovahaladni a fény tanát, akár a nyugalom és béke értékes portékáját" - üzeni Mani. Mert sokan keresik a világosságot saját lelkükben, és keresik a visszavezető utat a világosság birodalmába, amely végül el fogja nyelni a sötétség birodalmát. Az egyetlen hatalmas hívás újra meg újra felcsendül.
"Babilon országából jöttem, hogy hívást bocsássak a világra." Így tolmácsolta Mani hívását és üzenetét Amin Maalouf libanoni szerző "Les Jardins De Lumiere" (Fénykertek) című könyvében.
A világosságnak ezt a hívását és üzenetét Mani közel 40 éven át tárta az emberek elé, miközben sok országot és vidéket járt be hosszú vándorlásai során. Ennek a különös embernek és tanításainak szenteltem a következő sorokat.
A világosság birodalmának küldötte volt, egy a sok közül, akik eljöttek és akik mindaddig jönni fognak, amíg az emberiség az ellentéteknek és a sötétségnek ebben a világában bolyong, szembehelyezkedve a világosság birodalmával. Bár a múltban megkísérelték Mani hívását és személyét kitörölni a történelemből, a mi időnkben újraéledt az érdeklődés iránta és tanítása iránt. Ezen nem kell csodálkozni, mert elérkezett az az idő, amikor az egyetemes igazság áttör a sötétségen, csaláson és félrevezetésen és sok ember szívét megérinti.
Buzgó valláskutatóknak köszönhetően Maniról nagyon sokat írtak. A múlt században azonban eredeti manicheus szövegeket is találtak, amelyek lehetővé teszik, hogy Manit, szerzetét, egyházát és tanát jobban megértsük.
Korábban ellenfeleinek műveire kellett hagyatkozni, akik kifogyhatatlannak bizonyultak a megsemmisítő kommentárok írásában. A manicheus egyház azonban mindezekkel dacolt, több mint 1200 évig. Mani egyike volt a Gnózis, a világosság nagy küldötteinek. Helye Jézus, Buddha, Zarathustra és Hermész Triszmegisztosz mellett van, de azzal a különbséggel, hogy üzenetét legnagyobb részt írásban is lefektette.
Ellenfeleinek megsemmisítő praktikái elől azonban írásainak csak egyike-másika tudott megmenekülni. Ezekből világosan felismerhető, hogy tanítása megfelelt az eredeti gnosztikus gondolkodásnak.
Egyes tudósok szerint Mani "korának utolsó nagy gnosztikusa". Tanításai a gnózisban, a közvetlen istenismeretben gyökereznek. Világosan beszél a két természetrendről. Az egyik a világosság birodalma, ahol a mikrokozmosz részesült a szellemben és az isteni természet szellemterében. A másik a sötétség birodalma, ahol az eredeti emberiség egy része fogságban van. Mani is beszél az anyagvilágban fogságban lévő, halandó lényhez kötözött világosságszikráról, Isten és az anyag két elvéről, világosságról és sötétségről, igazságról és hazugságról. Mani hívása világos és átható.
A világosságszikráknak vissza kell térniük a világosság birodalmába, ahonnan valaha kikerültek. A földi embernek e feladatnak kell szentelnie magát, hogy az eredeti ember újjászülessen és visszatérhessen egykori hazájába. Maninak természetesen szemére vetették, hogy tanai dualisztikusak, kettősek. De a két elvről szóló tanítása egy különleges fajta dualitásra vonatkozik és mélyebb jelentése van. Megkísérlem, hogy ebben a dolgozatban tiszta képet adjak.
Az ellentétek világa a dialektikus természet, az isteni természettől elválasztott világgá lett. Jóllehet már nem részesül az ősforrásban, nélküle mégis képtelen létezni. A szellem eredeti fényvilágának mintegy árnyképévé vált. Ugyanúgy a dialektikus ember is látszatember csupán, az eredeti szellem-ember árnyék lénye.
Mint minden küldött, Mani is már ifjúságától fogva tudatában volt különleges küldetésének. Ezt a tudati nézőpontot tizenkettedik életévében megerősítette benne egy mély, belső kinyilatkoztatás, amelyben feladatát felismerte. Ezután tanulmányozta valamennyi akkori vallást és filozófiát. Huszonnegyedik életévében következett egy második kinyilatkoztatás a "benne lévő másikról", akit ikertestvérének vagy társának is nevezett. Ez a mikrokozmoszában lévő szellemlélek, aki vezette őt hosszú utazásában. A szellemlélek és a Szent Szellem egyesült benne. Ettől a pillanattól kezdve tudatában volt annak, hogy ő a világosság egyik apostola, vagyis küldött. Az "apostolos" szó (görögül küldött, vagy követ) olyasvalakire utal, akit arra hívtak el, hogy Isten és a világosságbirodalom üzenetét elvigye az emberekhez.
Mani, aki korának valamennyi vallását és a korábbiakat is tanulmányozta, megállapította, hogy bennük az igazság csak töredékesen található. Még a keresztény evangéliumokat is tisztátalannak tartotta, mert felfedezte, hogy azokban is sok gyom burjánzott el.
Úgy mondják, hogy az Ószövetséget el is utasította, mert véleménye szerint tévútra vezető és az igazságtól eltérő kijelentéseket tartalmazott, amelyek aztán keveredtek az eredeti tiszta kereszténységgel és Jézus üzenetével.
Maninak az volt a megbízatása, hogy a nagy vallásokból hozza ismét napvilágra az egyetemes igazság maradványait, és szabadítsa meg őket a gyomtól. Úgy vélte, hogy új kor kezdődött, amikor ismét fel kell hangoznia egy minden elhajlástól és tévelygéstől mentes hívásnak.
Mani felhívása, tanítása és nem utolsósorban személye az akkori világból mély döbbenetet váltott ki. Szülei fejedelmi nemzetségből származnak (apja neve görögül Patak, vagy Pataki). Mani "királyfi" volt. Jóllehet kiváló emberi és isteni adományokkal volt megáldva, mégis inkább fényhordozóként tett benyomást az emberekre. A világosság követe volt, a Gnózis nagymestere, de ugyanakkor gyógyító, művész, festő és tehetséges író is. Hihetetlenül sokoldalú férfiú volt. Egyrészt sok barát és követő vette körül, másrészt ellenfelei szinte megsemmisítő gyűlölséget zúdítottak rá. Hívása és tanítása ellentétben állt ugyanis az ő dogmáikkal és az igazságot nélkülöző tanaikkal. Mindazok ellene fordultak, akik a régi, elavult kultuszokhoz ragaszkodtak, hogy azokkal az embereket fogságban tartsák.
Mani különlegesen tehetséges szónok volt, nagy karizmával megáldva. Hangos szóval hirdette, hogy a fennálló vallások az igazságot csak töredékesen és tökéletlenül tükrözik, hogy tisztaságát az igazság elveszítette, és a féligazság végül is hazugsággá vált. Ezért kell az emberiséget újra összekötni a tiszta, teljes igazsággal.
Azt vetik a szemére, hogy tanítása különböző tanok elemeinek az összeillesztése volt, de ugyanakkor úgy is tekinthetjük, hogy kihámozta és összerakta belőlük az igazság töredékeit, hogy újból a teljes világosságba állítsa őket. Azt is nehezményezik, hogy tanításai kiváltképp személyes kinyilatkoztatásokra támaszkodik. De vajon nem ez-e a helyzet minden küldöttnél és követnél? Az írások nem arról szólnak-e, hogy Jézus minden tanítását mennyei Atyjától kapta? És Hermész Triszmegisztosz nem látomásban kapta-e az egyetemes igazságot?
Mani a gyülekezeteinek szóló leveleit a következő szavakkal kezdte:
"Mani, Jézus Krisztus apostola".
Ezt a megjelölést választotta, mert önmagát Krisztus és mindenekelőtt a Szent Szellem tiszta apostolának tekintette, akiről Jézus azt mondja: "Elküldöm nektek a vigasztalót a Paraklétát". Mani, a parakléta, világvallást alapított, amelyet több mint ezer éven át hirdettek és követtek az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, Kínától Spanyolországig, beleértve Egyiptomot és szinte az egész arab világot. (Álmos királyunk a honba való visszatérés útján Kijevben megállt seregével. Az egykorú feljegyzések egyszerűen "manicheus fészeknek" nevezik a visszatérőket.)
Ennek a hatalmas áramlatnak csak néhány tanúbizonyságát találták meg újra néhány évtizeddel ezelőtt. Mindig és mindenütt megkísérlik a világosság üzenetét a világból száműzni, megsemmisíteni és a feledésnek kiszolgáltatni. "Les jardins de lumiere" című műve utóhangjában Amin Maalouf megkapóan és tisztán adta vissza ezt a drámát.
"Semmi sem maradt fenn Mani könyveiből, művészi érzékkel és odaadással teli műveiből, bátor hitéből, szenvedélyes kereséséből az istenség, ember és természet közötti összhangról tanúskodó üzenetéből. Maninak a szépségről szóló vallásából, a világosságról és sötétségről szóló szubtilis finom vallásából nem maradt fenn egyéb, mint "manicheus" és "manicheizmus" fogalmak.
Ezek olyan szavak, amelyeknek a mai korban sértő kicsengésük van, mert Róma és Perzsia inkvizítorai szövetkeztek abban, hogy Mani személyét az ismeretlenség homályába taszítsák, és tevékenységét elhalványítsák. De mi tette őt olyan veszélyessé, hogy szükségesnek tűnt őt az emberek emlékezetéből is kitörölni?
"Babilon országából jöttem, hogy elhozzam az üzenetet a világnak." Az elmúlt ezer év folyamán hívása elhalt. Egyiptomban Jézus apostolának nevezték, Kínában a világosság Buddhája melléknevet viselte. Reménysége három világtenger partjain virágzott. De ez a remény gyorsan elkeseredett, gyűlöletté változott. A világ fejedelmei elátkozták, számukra ő lett a hazug démon, a bosszúsággal teli edény és szikrázó haraggal nevezték tébolyodottnak. Számukra hangja alattomos ámítás, üzenete gyáva babona, mindent megrontó eretnekség volt. A máglyák aztán megtették a magukét. És ugyanez a sötét tűz emésztette el írásait, emlékezetét s követői közül a tökéleteseket, a büszke asszonyokat, akik megtagadták, hogy nevét leköpdössék és meggyalázzák."
Kedves olvasó, az elmúlt 2000 évben sok küldöttet semmisítettek meg, és követőikre is hasonló sors várt. Egy vallást sem üldöztek azonban annyira könyörtelenül és kegyetlenül, mint Mani vallását. - Kőrösi Csoma Újgúriába igyekezett, oda, ahol 80 éven keresztül a manicheus filozófia államvallás volt (762-842), s majd ez a nép és ez a hit megérkezett a Kárpát-medencébe.
- Gyorsan pogánnyá minősítették őket.
Sokan, megszámlálhatatlanul sokan jutottak börtönbe, máglyára. A magyaroktól elvették írásukat, gnosztikus filozófiájukat, népművészetük csak múzeumban látható. Pogánnyá váltak hivatalból. Csak el kell mélyednünk a gnosztikus művek, mozgalmak történetében. Megszégyenítő következmények: évszázados hazugságok és a feledés homálya.
Szeretnénk Manit a teljes világosságba állítani, a Gnózis fényébe, mert elérkezett az ideje annak, sokan keresik a világosságot a saját lelkükben. Keresik a visszavezető utat a világosság birodalmához, amely végül el fogja nyelni a sötétség birodalmát. Az egyetlen hatalmas hívás újra meg újra felcsendül.
ÍZ-TEN – végtelen ködökben rejtőző – erejéből villámcsapásként vált ki a Fény, de nem tűnt el, mint a lecsapó villám, hanem lett Világossággá és örök maradt. (MB. lt./1.)
na igen, pont ezért kérdeztem. a szövegből látszik, hogy külön jelöli a két, veláris és uvuláris K-hangot (K és Q), a C pedig vagy a magyar CS vagy DZS. bár, ahogy ismerem a módszereiteket, ez sem jelent semmit, mert meg csak a magánhangzók, de a mássalhangzók is teljesen szabadon cserélgethetőek, annak megfelelően, hogy éppen mire akarjátok ráhúzni az egyeztetgetést.
"tudod, hogy ez, amit itt C-vel jelölnek milyen hang?"
Kedves kostas!
Igen, c-vel általában a k hangot szokás jelölni. De ezen szöveg fordításaiban c-ként szerepel. Másrészt ha nem is a c hngot jelöli, hanem a k vagy más hangot az sem változtatna a szó jelentésén. Ha pl. tonzu helyett tonszu-t mondok úgy is egyforma a jelentése. Vagy ha a japán nyelven Kata-t vagy Gata-t mondok mindkét változata egyforma jelentésű. Sorolhatnám napestig. Tudod kostas barátom ez a baj a régi nyelvekkel. Minél régibb annál több az ilyen benne... :)
A piszkálódás pici korban az orrpiszkálással kezdődik. De mit szólsz a Ladány(Ladánybene) Nádasdladány, Kőrösladány, etc. nevekhez ? Én tudom az okát, kíváncsi vagyok a Te véleményedre.
A magóc (Moguc) kifejezés az ó-törökben is előfordul. Pl. "...ol'moguclorqa tas bisiknig bulunginta..." ("...ezeknek a magócoknak adott egy formátlan követ...")
A Garabonc mítikus személy volt eredetileg. Többen eredeztetik a Gal-Gargantos isten névből (ők mítikus óriások).
"- egyrészt egy csodás régi magyar szóképzés köszön vissza a mag ezen származékában, melyet ma már kevés szó - többnyire helynevek - tart fenn ( Túróc, Galambóc, palóc, vadóc, Bajmóc, stb.)"
Igen, mi magyarok a "c"-s nevekről vagyunk híresek. :)
A rangsorra térjünk vissza később, esetleg levélben, mert mások a forrásaink eszerint, de valahol összeegyeztethetők. (Lám a mágust Te ki is hagytad) A garabonc mitikus személy voltával vitázom.
A mágus-ban igazad van annyiban, hogy ez a latinos-rómaias változat, s a magóc-magoc-magosz az eredeti. Ez annál inkább is helyesebb, mert:
- egyrészt egy csodás régi magyar szóképzés köszön vissza a mag ezen származékában, melyet ma már kevés szó - többnyire helynevek - tart fenn ( Túróc, Galambóc, palóc, vadóc, Bajmóc, stb.)
- másrészt ez sokkal azonosabb alak az azonos időből származó görög-ógörög elnevezéssel, a magosz-szal. S ez normális, mert sokkal több ideig, sokkal nagyobb közelségben éltek a szkíták, a pártusok(avarok) a hellénekkel, mint a rómaiakkal. Ráadásul, ha tudjuk, hogy a görög ugyanezen "magosz" szóalakot a "háromkirályok" fogalomkörre is használja - s arra más szót nem - akkor világos, hogy a "három királyok" kik voltak ! A mágusoknak latinosított magoszok, vagy magocok, vagy magócok - (ahogy tetszik.) A magyarság (és névváltozatai) Jézushite, mellyel a Kárpát-medencébe is érkezett innen eredezik. Sok érdekes adat van ezzel kapcsolatban is.
a "gyula" az bizony a kazár duális fejedelemségben (és ezáltal a magyaroknál) a voltaképpeni király rangja, pont nem vallási rang, főleg nem alsó. a "kádár" pedig mintha a hordókészítő mesterember lenne. a "sámán" tunguz szó, kínaiból és végeredményben a szanszkritból, ami hozzánk bőven a XIX. században jutott el, nyugatról. anakronizmus itt.
egyébként is, honnan van a forrás ezekre? az Arvisurán (ami nem forrás) kívül?
kezdjük a végén: sok-sok forrás van -amennyiben Te forrásnak a ma fellehető írásos forrásokat, vagy régi (középkori, vagy előbbeni) írások fordításait érted. Egy-két vezérszó-vezérnév adható annak akit érdekel, de valójában az talál aki keres, mert annak "sorban" mint a lánc jönnek elő, egyik továbbít a másikhoz.
Nézzük pld.: mit ír "kifogásaidhoz" Mireisz László ? :
"gyula" ( előrebocsájtom egyébként, hogy akét ismeret nem zárja ki egymást, hiszen óriási időívekről van szó, s ezért nem szabad egyik jelentést ismerve kizárni a másikat ) : " Ipolyi Arnold kifejezésével élve a "gyula" tűztiszteleti paphivatal", vagyis a gyula egy bizonyos terület, vagy település tűzpapja..." etc. Ettől függetlenül tudom, hogy úgy (is) van mint írod, de kérdés: a többezer év alatt mikor változott, vagy alakult át ? Nem tudjuk egyenlőre.
"kádár" persze igen a hordókészítés a mai napig. és előtte? vagy ezt is azt is ?
M.L.: "Az elöljáró papok között a kádár "papbírói" feladatot látott el ... ez az elöljáró-papi tisztség az ősi "pogány" vallási elemeknek a napi gyakorlatba való átültetésével állt összefüggésben, így alacsonyabb rangú pap végezte e feladatot..."
"sámán" az eredetben -tunguz, szakszkrit (ó-ind) igazad van. Viszont:
Fehér M. Jenő a középkori latin mágusperjegyzőkönyvek között találta:
"1270. július 4.-én Moys comes és a kománok bírája" megidézi többek között "Lőrinc fiát Chamant a toplucsányi várba"
Lehet, hogy a sámán szó is több hullámban jött ? Nem tudom.
Jól van. Tehát, mint már mondtam az Arvisura saját írója, sőt kutatói is csupán egy mesének tartják. Az Arvisura nagyobb része egy vallásról az un. toremizmusról szól. Ezen vallás tanairól, hagyományairól, mitológiájáról, törvényeiről. Másrészt az Arvisurával nagy áttöréseket értek el pl. a teremtéstanban (teremtés matematika, fizika, kémia stb.), az időkutatásban és a fénykutatásban. Az Arvisura különleges matematikai alakzata, az un. Arvisura sokszög is színesíti a matematikát. Fejlett matematikáról tesz tanubizonyságot. Sorolhatnám...
Harmadrészt ha a népművészetünket nézzük, láthatjuk pl. a dimenzió ábrázolásainkat, vagy ha a közmondásainkat nézzük láthatjuk a komoly fizika tudásról tesznek bizonyosságot.
"Gondolkodj rajta, mélyülj el benne. De a legfontosabb, amit csak tudsz ellenőrizd a forrásokban!"
elmélyülni ezekben a forrásnak nevezett dolgokban? végülis a Sithek és Jedik közötti viszony és a Star Was Galaxy is hasonlóan megalapozott. az Arvisura nem forrás semmire. egy ember összekavart valamit ötven éve és annyi. minden előzmény nélkül ez így elég kevés arra, hogy bármiféle kapcsolatba hozzuk a konkrétan nem ismert, de nagyon valószínűleg tengrista hun vallással.
ÍZ alatt nyugodott a Csend. Mozdulatlanságban hordta az ősanyagot. Az ősanyagban - az ősvizet. Az ősvízben – az Élet ígéretét. E három egységét is hittük. Neve: TEN. (MB. 3.)
Néphagyományok, szokások, valamint írásos emlékek(sámánperek).... :)
"Arvisurán (ami nem forrás)"
Aki a hun vallásokat kutatja azoknak igen. Egyébként, aki írta az Arvisurát (Paál Zoltán) az sem tartja igaznak. A kutatói szerint is minden mondatának utána kell nézni (aminek csak tudunk). Nem kell rögtön hamisnak gondolni. Gondolkodj rajta, mélyülj el benne. De a legfontosabb, amit csak tudsz ellenőrizd a forrásokban!
"a magyar vallás hierarchiája a következő volt fentről lefelé: mágusok - tátosok (táltosok)-sámánok - javasok -garaboncok - rabonbánok - regősök - harsányok - gyulák - füvesek - karcsanok - kádárok."
A magyar vallási hierarchia (táltos) négy rangból áll:
-rajcsur(tanítvány)
-harsány(kispap)
-táltos
-főtáltos
A garaboncok csupán mondai személyek. A regősök sámáni rang (tanítók, tanárok). A gyulák szerződéseket kötnek. A kádárok pedig hordókészítők voltak. A mágus helytelen megnevezés, a magyar varázslókra inkább a magóc kifejezés illik.
a "gyula" az bizony a kazár duális fejedelemségben (és ezáltal a magyaroknál) a voltaképpeni király rangja, pont nem vallási rang, főleg nem alsó. a "kádár" pedig mintha a hordókészítő mesterember lenne. a "sámán" tunguz szó, kínaiból és végeredményben a szanszkritból, ami hozzánk bőven a XIX. században jutott el, nyugatról. anakronizmus itt.
egyébként is, honnan van a forrás ezekre? az Arvisurán (ami nem forrás) kívül?
Mani a manicheizmus alapítója.