Rendszert vissza nem váltunkSeres László 2006. július 31. 08:05
A volt KISZ-titkár reformelképzelései, az egészségügy, az oktatás átalakítási tervei valószínűleg többet tesznek a rendszerváltás piacpárti értékeiért, mint a Fidesz elmúlt tíz éve együttvéve.
Művészetünk realizmusa a zsarnokság pofonainak nyoma. Művészetünk realista, mert képtelen a további hazugságra. Realizmusunk alapja az igazság nyilvánvaló szörnyűsége és nyomora.
<!--
var uniq=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
// billboard banner
var oldBillboardHeight = 60;
var oldBillboardWidth = 0;
setTimeout("setBillboardHeight()", 1000);
var i = 0;
function setBillboardHeight() {
h = getobj("billboardbanner_innerside").offsetHeight;
if (h == 0) h = getobj("billboardbanner_innerside").clientHeight;
o = getobj("billboardbanner");
if (h > oldBillboardHeight) {
o.style.height = h + "px";
oldBillboardHeight = h;
}
w = getobj("billboardbanner_innerside").offsetWidth;
if (w != oldBillboardWidth) {
ww = parseInt(getobj("billboardbanner").offsetWidth);
getobj("billboardbanner_innerside").style.left = parseInt((ww - w) / 2) + "px";
oldBillboardWidth = w;
}
setTimeout("setBillboardHeight()", 1000);
}
//-->
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
(Inconnu művészcsoport, 1985)
Tulajdonképpen örülhetünk, hogy a Fidesz a Jó reggelt, Magyarország!-ot nyúlta le a TV2-től. Választhatták volna az Áll az alku!-t vagy az Activity-t is, a Mokka mondjuk inkább egy polgári délutánra lett volna elég, a Megasztár egy Orbán-féle országértékelésre, a Csaó, Darwin számos félreértésre adott volna okot. Játszhatott volna még a Nem a te napod, Gyurcsánynak üzenve, de az is csak akkor működött volna, ha legalább egy Kossuth térnyien (2002) jönnek szeptember 23-án a Hősök terére.
"2006-ban, a rendszerváltoztatás óta először Magyarországon szervezett és nyílt politikai hazugság történt; nyíltan hazudtak az embereknek megint, eltitkolták az ország valós helyzetét, korlátozták az igazság megismeréséhez való jogot, a tájékozódás szabadságát, ezzel pedig az állampolgárok demokratikus jogát a döntés szabadságához" – e szavakkal szólítja a Fidesz az utcára az embereket – amivel semmi baj nem lenne, ha nem lenne úgy álságos, ahogy van.
Tetézi a bajt egy minapi pártelnöki tévényilatkozat a "hazugság" és a "kommunikációs túlzás" közti különbségtételről, ami inkább szólt a saját kampánybéli ígéretcunami megideologizálásáról, mint Gyurcsányék elhallgatásairól, féligazságairól.
*
Semmi gond nincs azzal, hogy a Fidesz nyíltan közölte: vissza akarja vonatni a Gyurcsány-csomagot. Ez a dolguk. Kormányt nem akarnak buktatni, ez is rendben van, nehéz is lenne jelenlegi állapotukban, amikor frakcióvezetőt is csak a harmadik tenderre találnak, azt pedig máig képtelenek elmondani, hogy ha nem ez a csomag, akkor melyik.
Valamilyen csomag kell. Mert – fájdalom – adó- ill. járulékcsökkenést hirdetni jelenleg, ekkora deficit mellett nem feltétlenül az, amit "alkotó" ellenzéki magatartásnak nevezhetnénk. Ellenzéki pártnak azonban nemcsak joga, de kötelessége is protestálni, ha protestálni kell, aláírást gyűjteni, nagygyűlni, pláne, ha a dátum tök véletlenül az önkormányzati kampány utolsó hétvégéjére esik.
Marad tehát az utca, le a hazugsággal, a kisemberek megsarcolásával, ne a családokkal fizettessék meg, ezen belül is főleg ne a fiatalokkal, és főleg ne a fiatal demokratákkal, akik úgy eladósodtak, hogy kénytelenek voltak átcuccolni a Polgárok Házába.
Lehet és kell is szétszedni a Gyurcsány-csomagot: kíméletlenül számon kell kérni a beígért, egyelőre nem látható reformokat, nem lehet eléggé elítélni azt, hogy a PM a kampány idején elhazudta előlünk a valós számokat, a miniszterelnök utóbb nyíltan be is ismerte, hogy hazudtak, hogyha hazugság az, amikor az ember csak egy részét mondja el az igazságnak. Jó lenne azonban méltányosnak lenni a miniszterelnökkel és pakkjával.
A korrektségen túl ezt kívánja az a két tény is, hogy a) ő legalább meglépett valamit, ami most rossz, de a helyes irányba megy, b) előtte a koalíciós pártok jóval realistább kampányt folytattak, mint az ellenzéknek az a része, amely akkor túlígért, most pedig nagygyűlést tart a hozzájuk képest kisebb hazugság ellen.
Az pedig végképp nem járja, hogy a Fidesz az egész kiáltványbizniszt A-Z-ig a rendszerváltás mögé bújva, annak retorikájával adja el, ki tudja, melyik generáció számára. A rendszerváltás szent dolog, azzal nem viccelünk.
*
"Mi, a polgári demokratikus ellenzék hívei, akik a rendszerváltozás idején közösen küzdöttünk a diktatúra hazugságai ellen, és sokakkal együtt kivívtuk Magyarország függetlenségét és szabadságát..." – így kezdődik a Jó reggelt, Magyarország! kiáltvány, amely felhív mindenkit: "ne törődjünk bele, hogy a rendszerváltozáskor kivívott jogainktól 16 év után megfosszanak bennünket". A papír azt sugallja, hogy itt most rendszerváltáskor szerzett jogokat akar a hazug kormány visszacsinálni, ám szerencsére van párt, amely kiáll az eredeti értékek mellett, és nem enged az 1988-ból.
Mi sem áll távolabb az igazságtól.
Nem kell különösebben kedvelni a posztkomcsik pártját, nem kell egyetérteni a bosszantó csomaggal, az adóemelésekkel, hogy az ember meglássa: a volt KISZ-titkár reformelképzelései (ha valóban vannak), az egészségügy, az oktatás átalakítási tervei valószínűleg többet tesznek a rendszerváltás piacpárti értékeiért, mint a Fidesz elmúlt tíz éve együttvéve.
A Fidesz az egész kampányt arra alapozta, hogy bár rosszabbul élünk, mint négy éve, ez nem azért van, mert nincs pénzünk, hanem mert a komcsik elherdálták. Pénzünk van, olyannyira, hogy hitel nélkül is meg tudjuk duplázni a költségvetés kiadási oldalát, ezenkívül mindent megtartunk állami kézben, mert az jobb és nemzetibb.
A most a rendszerváltás értékei mellett kiálló Fidesz megszavazta Medgyessy osztogató száz napját, majd 2004-ben minden elvi hezitálás nélkül rácuppant a parlamenten kívüli kommunista párt népszavazási kezdeményezésére, hogy ne legyen magánosítás az egészségügyben. A párt hosszú évek óta minden más területen is elveti a privatizációt, elnökük egyfajta diszkrét visszaállamosítást sem tartott elképzelhetetlennek ("legyen szíves, adja vissza!").
A Fidesz után az SZDSZ néhány rendszerváltója is kiadott egy közleményt ("a demokratikus ellenzék célja a szabadság, a demokrácia és a piacgazdaság megteremtése volt", ez igaz), majd jött a Jobbik, illetve e brand alatt a kiváló Inconnu művészcsoport két prominense, Molnár Tamás és Bokros Péter, akik a rendszerváltásra hivatkozva a mostani rendszer "azonnali megbuktatását", az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás "nemzeti radikális átalakítását" sürgetik. "Olyan Magyarországot kell teremteni, amely tradicionális, gondoskodó, keresztény közösségi elvekre és az ezekből fakadó erkölcsi rendre épül – ahogyan azt 1990-ben is megfogalmaztuk" – írják kiáltványukban.
Tényleg? Mit szólna ehhez a volt tiszteletbeli Inconnu-tag, szegény Krassó?
A rendszerváltás sok mindenről szólt – de új etatizmusról, nemzeti-keresztény államról, amúgy is halovány reformok "azonnali megbuktatásáról" a jobbosoknál sem. "Az emberek közösségalkotó szövetkezéseinek alapvető célja a mindenkit egyaránt megillető, minél teljesebb egyéni szabadság biztosítása (...) a parlamenti demokráciát és a piacgazdaság megvalósulását egyszerre követeljük" – írja a Fidesz 1988-as Politikai Programnyilatkozata, hogy csak ennél a rendszerváltó társaságnál maradjunk.
Az 1988/89-es időszak antikommunista nyomulásában sok nem kapitalista, harmadikutas, alternatív csoport is részt vett – a Fidesz azonban az SZDSZ-hez képest is piacpártibb liberális volt. "Gondolkodásunk középpontjában az egyén, a szabad akaratú ember áll, nem pedig az embereknek valamely közössége, valamely társadalmi csoport, osztály, esetleg az ún. nemzet egésze" – írta 1991-ben Urbán László A Fidesz gazdaságfilozófiája c. cikkében. "Az állam ne gondoskodjon az állampolgárokról, mert azt úgysem tudja jól csinálni. (...) Az állam inkább teremtsen stabil keretfeltételeket az állampolgári öntevékenység számára" – írta anno a szakember, aki hét évvel később azért nem lett Orbán Viktor pénzügyminisztere, mert azt mondta, "külön műfaj a választási és a kormányprogram". Így megy ez.
Elvben szép dolog, mert működik a demokrácia, ha egy ellenzéki párt arra akarja ráébreszteni a jónépet, hogy a kormánypártok hazudnak, és mekkora kárunk lesz az erre alapozott gazdaságpolitikából. Apró morális problémát csak az jelenthet, ha az ellenzék ennek apropóján saját, drága és populista programját úgy próbálja eladni a jövő számára, hogy ehhez kicsit átírja a múltját.
