Nos, nem tudom, mennyire mázlista, de hihetetlen jól és teljesen egyedi módon tud játszani. Mikor szólókoncerten láttam, a szar akusztika sem tudott levenni abbol a csodabol, amit ez a pasi produkal. Mindamellett rengeteg mas zenesszel dolgozik, nem utolso bizniszmen es sikerult a PF-ot is osszetartania az eredeti neven, ami Waters-nak pedig nagyon-nagyon nem tetszett. Es lass csudat, kiderult, hogy mindig is Gilmour volt a hangado, nem Waters, vesd ossze DG elso ketto szoloalbumat a PF lemezekkel vagy az ujakat a regiekkel. Egy dolog viszont teny, az uj szololemeze nagyon kozepes. Ez van:(
Gilmour kisegítőnek jött az egyre kilátástalanabb állapotban lévő Barrett (és a zenekar) színpadi kisegítéséhez. Később, amikor Barrett már gyakorlatilag semmit sem csinált a színpadon, csak áll és nézett maga elé (vagy valami "zsé" akkordot nyomatott folyamatosan), úton az egyik koncert helyszíne felé a zenekar úgy döntött, hogy nem veszik fel Syd-et, és Gilmour-ral nyomják le a műsort négyen. Barrett-nek elege lett az egyre növekvő popularitásból. Én így tudom a sztorit. Így visszagondolva, Gilmour élete egy hatalmas mázli...
Remember when you were young, you shone like the sun. Shine on you crazy diamond. Now theres a look in your eyes, like black holes in the sky. Shine on you crazy diamond. You were caught on the crossfire of childhood and stardom, blown on the Steel breeze. Come on you target for faraway laughter, come on you stranger, you legend, You martyr, and shine!
You reached for the secret too soon, you cried for the moon. Shine on you crazy diamond. Threatened by shadows at night, and exposed in the light. Shine on you crazy diamond. Well you wore out your welcome with random precision, rode on the Steel breeze. Come on you raver, you seer of visions, come on you painter, you piper, You prisoner, and shine!
Nobody knows where you are, how near or how far. Shine on you crazy diamond. Pile on many more layers and Ill be joining you there. Shine on you crazy diamond. And well bask in the shadow of yesterdays triumph, and sail On the steel breeze. Come on you boy child, you winner and loser, come on you miner For truth and delusion, and shine!
Syd Barrett, the original frontman of Pink Floyd who wrote much of their early material, died July 7th in Cambridge, England, from complications related to diabetes. He was sixty.
Hatvanéves korában elhunyt Syd Barrett, a legendás Pink Floyd alapító tagja - közölte a brit együttes szóvivője.
Barrett a 60-as évek közepén gitárosként és énekesként vett részt a Pink Floyd létrehozásában és első lemezeik készítésében. A szakma őt tekintette a pszichedelikus zenét játszó banda zenei „agyának”. Az együttes 1967-ben megjelent, The Piper at the Gates of Dawn című nagylemezét, amely a rajongók és a kritikusok körében is hatalmas sikert aratott, nagyrészt Barrett dalai töltötték meg.
A gitáros hamarosan a kábítószer rabja lett, emiatt problémái támadtak zenésztársaival. Főleg emiatt vált ki a Pink Floydból 1968 tavaszán, és tervezett szólókarrierje sikertelennek bizonyult. Utódja a zenekarban David Gilmour lett, aki Roger Waters basszusgitárossal roppant termékeny szerzőpárost alkotott. Az 1979-ben kiadott, The Wall című dupla LP-jük mindmáig a rockzene egyik kiemelkedő alkotása.
Barrett a 70-es években teljesen visszavonult a popszakmából, magányosan élt szülővárosában, Cambridge-ben. Zenésztársai azonban megőrizték a közös évek emlékét: neki ajánlották a Shine On You Crazy Diamond, illetve a Wish You Were Here című számaikat. A 80-as évek óta Barrett már alig-alig állt kapcsolatban egykori társaival, az utóbbi években súlyos cukorbetegség keserítette meg életét. A zenekar szóvivője nem közölte a halál pontos okát, csak annyit, hogy az már több napja bekövetkezett.
