Johan Béla 1944. március végétől 1944. augusztusáig a Sztójay-kormány egészségügyért felelős belügyi államtitkáraként részt vett a zsidó orvosok deportálásában, vagyis nem igaz, hogy 1944-ben a német megszállás után állásától megfosztották, majd internálták - mondta el Ungváry Krisztián. Úgy fogalmazott: "mindenkit, akit deportálni akart a magyar kormány, előbb ki kellett rúgni az állásából azonnali hatállyal, meg kellett vonni a nyugdíjjogosultságát, el kellett bocsátani a magyar állam kebeléből. Az erről szóló iratokat Johan Béla írta alá saját kezűleg minden olyan személy esetében, aki a magyar egészségügyben dolgozott."
Tájékoztatása szerint Magyarországon, a Felvidéken, Délvidéken és Erdélyben összesen mintegy 5000 zsidó orvos élhetett, valamint szintén több ezerre tehető a zsidó gyógyszerészek száma. "Az illetőket Johan Béla elbocsátotta a magyar egészségügyből, ezután váltak deportálhatóvá" - mondta a történész.
"Johan Béla nem volt náci, nem voltak szélsőséges politikai nézetei, annál szomorúbb a kép, hogy jobb tudása és jobb érzése ellenére végigasszisztálta ezt az egész folyamatot" - fűzte hozzá. Kiemelte ugyanakkor, hogy Johan Béla 1944 március 19. előtt, a belügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc támogatásával, zsidó orvosokat közérdekű munkaszolgálatosként kirendelt különböző kórházakba, ahol orvosként, vagy gyógyszerészként dolgozhattak, s ezzel elkerülhették, hogy "elvigyék őket Ukrajnába aknát szedni (...), ezeket az embereket így ideiglenesen a munkaszolgálattól megmentette."
"Március 19. után azonban ennek az ellenkezője következett, amikor Johan Béla inkább a posztján maradt, de aláírta, hogy a zsidókat vigyék Auschwitzba (...) az antiszemita németbarát bábkormányban, mint államtitkár posztján maradt, ahelyett, hogy lemondott volna", bár nem kellett feltétlenül tudnia, hogy az embereket a halálba viszik - tette hozzá.
Véleménye szerint Johan Béla személye nem alkalmas arra, hogy nemzeti egészségügyi programot nevezzenek el róla. Ungváry Krisztián meglátása szerint Johan Bélára mint közhivatalnokra kell tekinteni, "aki erkölcsileg csődöt mondott és egy rossz döntést hozott".
Ungváry Krisztián elmondta: "nem kívánok Johan Béla ellen hadjáratot folytatni, viszont szívesen vállalok nyilvános vitát a kérdésről". Véleménye szerint azért nem vetődött fel előbb a probléma, mert "Magyarországon a magyar történettudomány jelentős része elzárkózik attól, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzon".
Kertai Pál, az ÁNTSZ 1991-ben kinevezett első tiszti főorvosaelmondta: ő javasolta 1997-ben, hogy az Országos Epidemiológiai Központot Johan Béláról nevezzék el. "Az akkori országos tiszti főorvos, Molnár Ilona ezt akceptálta és így terjesztette fel Kökény Mihály egészségügyi miniszternek" - mondta. Kökény Mihály nem kívánt nyilatkozni az ügyben.
A deportálásokról szól rendelkezésekre utalva Kertai Pál elmondta, arról nem tud, hogy ezeket Johan Béla aláírta volna: "(...) a Népegészségügy című folyóirat 1944-es számát sokszor forgattam, ebben szerepelnek az államtitkári aláírással kiment rendeletek, de én nem emlékszem arra, hogy Johan Béla aláírásával, valamiféle az akkori rendeleteken túlmenő intézkedések lettek volna" - mondta.
Karsai László, történész kijelentette: "Johan Béla a belügyi tárca államtitkáraként múlhatatlan szerepet játszott az egész magyar orvostársadalom "zsidótlanításában", részt vett a harmadik fajvédelmi zsidótörvénynek a kidolgozásában és végrehajtásában, végig szolgált, 1944. március 19. után, a német megszállás alatt is, ő volt az egyetlen államtitkár, akit nem váltottak le".
Tájékoztatása szerint Johan Béla aláírásával összesen öt antiszemita rendelet jelent meg, valamint 1938 és 1944 között részt vett 21, orvosokkal, gyógyszerészekkel foglalkozó belügyminisztériumi rendelet, s a három zsidótörvény kidolgozásában és végrehajtásában.
