Bizonyára feltűnt, hogy nemcsak ő jött, hanem még sok-sok ember rajta kívül. A csapat sok helyre bejutott, sokakkal találkozott. Sam bácsi rátette ujjait Gyurcsányék pulzusára. Feltérképezték a kvalitásokat, rekciókat, reakcióidőket, eljárásrendszereket, s az elnök jót kuncogott Gyurcsány börtönvisszakunyeráló ormótlan eljárásán, stb. (A stílus maga az ember - gondolta Bush.)
Clinton Hornról olyan részletes jelentést kapott anno, amiben benne volt az is, hogy szeret csalni a teniszben, s hogy mennyit iszik.
Ha ennyire veszélyeztetett szegény Bush,akkor végképp nem értem,minek jött hozzánk!Többnapos felfordulás helyett ezt telefonon is megbeszélhették volna.
Egy tömegbe hajított gránát, még ha nem is robban fel, zavarkeltésre igencsak alkalmas. A zavar pedig előnyhöz juttathatja a rosszakarókat. Az események minden részletét meg nem publikálják a sajtóban, márcsak a védelmi eljárások lelepleződését elkerülendően is.
Azért ne csináljunk úgy mintha nem lenne köztudott, hogy ádáz harc folyik továbbra is Nyugat és Kelet között!
A Nagy Esemény > Szabó Béla István 2006. június 25. 00:00 > > A Nagy Esemény előtt harmincnégy nappal egy felségjelzés nélküli repülőgép > szállt le a repülőtéren. > Két tucat civil ruhás, de katonás tartású férfi szállt ki belőle. > Más katonás civilek várták őket a betonon, egy félreeső hangár mellett. > > Majd a következő napon a katonás civilek kis csoportokban ellepték a > várost. > Vidáman beszélgetve, de alapos figyelemmel sétáltak végig a főutakon, > benéztek a mellékutcákba, fölmentek néhány ház tetejére, becsöngettek > egy-egy lakásba és kikéredzkedtek az erkélyre. > Sok fényképet készítettek. > > Majd egy betonbunker mélyén egy nagy asztal körül találkoztak a külföldi > és > a belföldi civilek és már senki sem volt barátságos. > Vitatkoztak és színes vonalakat húztak a város térképére. > Végül elkészült egy zölddel, egy pirossal és egy sárgával behúzkodott lap > meg egy zölddel is, pirossal is és sárgával is behúzkodott. > > Majd másnap kettő híján minden katonás civil hazarepült. > A kettő beköltözött egy belvárosi irodába, több más civil csatlakozott > hozzájuk hazájuk követségéről. Fölszereltek egy rádióadót. > Útikönyveket, telefonkönyveket, térképeket vettek elő. > Egy vastag szemüvegű alak elkezdte átnézni a helyi lapok utóbbi három > hónapban megjelent számait és jegyzetelt. > > Majd egy következő napon egy kormányépületben összegyűltek a város > közműveinek bizonyos, a nyilvánosság előtt sohasem szereplő munkatársai, a > csővezetékek, csatornák, drótok, távvezetékek, pincerendszerek, > légópincék, > vasúti átjárók és a folyó alapos ismerői. > Mindegyikük elmondta gyorsan és szakszerűen a szakterületére vonatkozó > megjegyzéseket a színesen vonalazott térképek megrajzolóinak. > Azok néhány helyre vörös felkiáltójelet tettek, feletettek néhány kérdést, > felírtak néhány adatot és nem mondtak semmit. > A közművesek nem kérdeztek semmit. > > Majd néhány nap múlva a két repülőgéppel érkezett férfi és két követségi > titkárnő korán reggel nekivágtak a városnak. > Egy régi, elegáns szállodában reggeliztek, a mellette lévőben ittak egy > kávét majd elsétáltak lassan, komótosan egy harmadikba ebédelni, egy > negyedik halljában itták meg a konyakot, egy hegytetőn, az ötödikben, > teáztak, végül betértek vacsorázni egy hatodikba. > Két szálloda között, az autóban röviden elmondták egymásnak > észrevételeiket, > jegyzeteltek és rajzoltak. > > Majd a rákövetkező délelőttön az irodában megbeszélést tartottak a helyi > összekötőkkel. > Három szállodáról dossziét fektettek fel. > > Majd másnap a helyi erők egy-egy tagja elment a három szállodába, > megkereste > az igazgatót, a zárt főnöki irodában igazolta magát, sétálni hívta és a > nyílt utcán fülébe súgott - a szó szoros értelmében: súgott, fülbe! - egy > rövid mondatot. > Az igazgatók először elsápadtak majd elvörösödtek, majd megvakarták a > tenyerüket és mindegyik azt kérdezte: mikor? > Válasz nem volt. > > Majd az ez utáni reggelen a szállodákban megjelent egy csomó férfi és nő > és > elkezdték átvizsgálni az épületeket a pincétől a padlásig és tovább: a > tetőkre és kinéztek és még a kéményseprőket is kihívták. > Benéztek a mélyhűtőkbe, a takarítószeres raktárakba, az elnöki > lakosztályok > neves művészek alkotta festményei mögé. > > Majd mikor vége lett az utcai és szállodai és csatornabeli és könyvtári és > légtéri vizsgálatoknak, katonák, civilnek kinéző titkos emberek kezdtek el > tanácskozni egy parancsnoki harcállásponton, a vastag betonfödémre > telepített parkban, a város közepén, ahol a környékbeli gyerekek > játszottak. > Miután a terem gondosan lezárt ajtaját az illetékes tiszthelyettes elsőnek > fölnyitotta és a villanykapcsolót fölcsapta, így szólt a lámpákhoz: > - Most három hétig égni fogtok! Rend legyen ám! > > Majd egyszer csak, ki tudja melyik pillanatban szivárogni kezdtek a hírek. > Ellenőrizhetetlenek. > Ellentmondóak. > Biztosak. > A várost egyre jobban betöltötte a lappangó feszültség. > A közrendőrök eleinte nem értették, miért küldik ki őket egyre és egyre > razziázni, miért kell begyűjteniük minden valaha is fegyveres bűntényt > elkövetett személyt, miért kell eltávolítani bizonyos közterületekről a > hajléktalanokat, miért kell megverni a visszasomfordálókat. > > Majd egy városkörnyéki falu egy bizonyos utcáján, az úttest közepén > megállt > egy fekete civil autó. > Kiszállt belőle a zseblopási alosztály vezetője, komótosan szivarra > gyújtott, nyitva hagyta autója ajtaját, a nyílásában hagyta a > slusszkulcsot > és szép nyugodt léptekkel, kigombolt kabátban besétált egy frissen > épített, > nagy, vörös cserepes házba, annak is a konyhájába (a ház legnagyobb > helyiségébe!) és így szólt az ott vacsorázó nagycsalád tagjaihoz: > - Jó étvágyat! Szúrjatok le egy disznót! > Legyen vidám tor! > Mulassatok! > Három napig egyőtöket sem akarom a falun kívül látni! > Mondjátok ezt meg a többieknek is! - és a szivarját belenyomta az asztalon > heverő szalonnabőrbe. > Égett szag lepte el a helyet és zsír sercegése. > A vastag bőr összekunkorodott és összezsugorodott. > Az asztal körül senki sem szólt egy szót sem. > Az alosztályvezető visszaszállt érintetlen autójába és elhajtott. > > Majd elkezdték behivatni a számon tartott bűnöző főnököket és szelíden, de > határozottan kértek egy-két dolgot. Szerte a városban a korábbinál > többszörösen több fül kezdett fülelni, figyelni bizonyos elkiáltott, > elsuttogott, elköpött szavakat a piacokon, boltokban, kocsmákban, > parkokban, > mindenhol. > Mindent jelentettek. > Majd bejelentették a Nagy Eseményt. > Minden lap megírta, minden adó sugározta a hírt. > Gondosan megszerkesztett dezinformációk futottak be a szerkesztőségekbe. > Ki, mikor, hol, kivel, miért, mit fog csinálni. > Majd mire ez megtörtént, a csatornarendszert és minden föld alatti járat > átvizsgálása befejeződött, bizonyos helyeken fehér kereszteket festettek > fel > a falra. > > Majd a nagy esemény előtti éjjelen a város azon főutcáit, amelyet a > térképen > valamely színes vonallal megjelöltek, ellepték a szikrák. > A gyárakból összeszedett és teherautókon a helyszínre vitt mesterek > lehegesztettek minden csatornafedlapot. > Éjfél után néhány perccel megszólalt a telefon a betonszobában és egy > férfihang csak ennyit mondott bele: tizenegy negyvenhat. > A kagylót tartó katona felugrott és belekiáltotta a terem légterébe > ugyanezt > a két számot. > A térképasztal mellette egy külföldi meg egy helyi parancsnok ült. > Egymásra néztek és csettintettek. > Hírtelen minden megélénkült. > Parancsok röpködtek. Ilyesfélék: > - Rendőrök az alsó őrhelyekre! > A gázálarcos rendőrök levonultak a csatornába, s ki-ki a maga keresztje > mellé állt. > > Majd nemsokára a pályaudvar irányából egy kiáltás szállt végig a > kanálison: > - Megjött! Megjött! > > Végre 1946. december hatodikán Tito marsall elvtárs megérkezett > Budapestre. > > > > > >
Putyinnál is megcsinálták a lényeget illetően ugyanezeket. Csak a krembéliekkel szemben tilos a szoclib sajtónak (tudja magától) szívózni, a hangulatkeltés csak a SZU-t térdrekényszerítő USA ellen megengedett.
(Arról ne feledkezz meg, hogy ezt az arabos terrorosdit Moszkva irányítja, tehát tulajdonképpen Putyinnak sokkal kisebb a fenyegetettsége. A WTC eltrafálását eredményező akció tervezésekor Bush elnök megölése is cél volt.)
Ezúton szeretném megköszönni mondani Bush-nak és a város talpraesett vezetésének a megfelelő tömegkölekedési átszervezés és az utasok tájékozatásának hiányát és azt, hogy a közel félórás hazafele utam másfél órát tartott, és egy kellemes közel egy órás egészségügyi sétát tehettem a 32 fokban a Kossuth tértől a Gellért térig.
:)) nem horkol, reggelit is adtam neki, uzsonnát is csomagoltam... aztán mondtam, hogy rendben legyenek ám a dolgok - mert legközelebb nem leszek ilyen kedves hozzá!
ma 17 órakor a határ úti metrónál nagyjából a metrón kívül sehová nem lehetett menni. 500 métert szerettem volna gyalogosan megtenni, ráadásul nem is az üllőin, de nem lehetett. ennyi police feliratos madzag nincs is a földön, amennyivel teleaggatták a várost. az emberek meg tanácstalanul bámészkodtak, hogy vajon hogyan érehetik el az úticéljukat. népligetnél a helyzet hasonló...1-es villamos sehová, autók sehová, embertömeg hömpölygősen amerre lehet...hihetetlen, hogy egy ilyen amerikai izé miatt, aki szvsz még embernek sem mondható, ilyen káosznak kelljen kialakulnia. bocsánat, rettentően morcos vagyok.
A csecsenek elleni harc során az oroszok golyóstollnak, karórának, videokazettának álcázott robbanószerkezetektől sérültek meg.
Léteznek golyóstoll alakú kések. Lőportöltettel ellátott kés, kirepülő pengével.
Ismert, hogy fényképezőgépek, videokamerák lőfegyverré alakíthatók. Esetükben előny, hogy a célzás "legálisan" végezhető, nem feltűnő ténykedés. (Több mint testőr c. film)
Amikor a Reagan ellen merényeltek, még nagy nehezen vásároltam Newsweek-et.
Abban volt a kb. 3. másodpercben egy kép, ahol az elnököt lökik befele az autóba, a fütyi kezében géppisztoly, és mutat valahová. Namost a 2. másodpercben öltönyös ficsúr volt..:}}
