Forwarded message:
"Ismét készülödünk az öszi Pax Romana találkozónkra.
Kérlek nézzétek át a témánkat, és ha úgy gondoljátok, lenne mondanivalótok a
témához, akkor írásban tiszteljetek meg bennünket, ha lehet július végéig. Vagy
ha esetleg tudnátok valakiröl az ismeretségi körötökben, akit érdekelhet a téma, legyetek szívesek továbbítani neki ezt a levelet.
A 19. találkozónk a Webster-Ontario vízesésnél lesz szeptember 9-én, "A
szeretet ezer arca" címmel.
Az itt következö állításokkal nyugodtan vitába lehet szállni, vagy újakat lehet
javasolni:"
"A római egyház ma szabadon végzi itt a maga isteni feladatait és a fasizmus erős fegyelme, nemzeti öntudata, egészséges és dolgos szelleme őrt áll mindenütt."
Te pedig ezt írtad:
"A Mein Kampf is Jézussal támogatja meg a mondandóját, és Hitler szűk baráti körben tett kijelentése szerint hívő katolikus volt."
?
Párhuzam ? Azonosulás ? Azonos "lélek" ? Azonos vezérlés ? Azonos szellem ?
Mert a két írás látványa ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vethet föl...
Segíts
Én nyilvánvalóan - nemhogy a szeretet, hanem a puszta jóindulat teljes hiányát vélem mindkét ember eszmefuttatásában. Ebben lenne a hasonlóság ?
sok közelítés árnyalta már itt a szeretet fogalmát, két cserépdarabot én is hozzáillesztenék:
a szeretet szabadság.
csak a szeretet szül szeretetet, és a szeretet csak szeretetet szül.
és az ezen való elmélődés után kibeszélem a felmerült rosszérzésem is: "Ugyanaz például a buddhista együttérzés (karuna) és a keresztény szeretet?"
sztem egy keresztény konferencia/találkozó alkalmatlan közeg ennek érdemi megvitatására.
Mondjuk Teréz anya mondja ki az elméletet, Chopra mutat egy gyakorlatot is hozzá :))) De ő tovább megy: nála nem csak az emberekre vonatkozik az ítélkezésmentesség.
"A tiszta lehetségesség mezőjének eléréséhez másik út a nem-minősítés gyakorlása. A dolgok állandó minősítése kiértékelés: jó, rossz, helyes, helytelen. Az állandó értékelés, osztályozás/besorolás, címkézés, elemzés zűrzavarba taszítja a belső párbeszédet. Ez a zűrzavar aztán gátolja az energiaáramlást a tiszta lehetségesség mezője és az ember között. A szó szoros értelmében leszűkíti a gondolatok közötti Köztes teret.
(...) A Csodák világában (Course in Miracles) van egy ima, amely a következőt mondja: "Ma semmilyen alkalommal nem minősítek." A nem-minősítés csendet teremt a gondolatvilágban. Jó ötlet tehát ezzel az elhatározással kezdeni a napot, és végig a nap során, minden alkalommal, amikor minősítésen kapjuk magunkat, emlékezni erre. Ha túl nehéz feladatnak látszik ezt az egész nap folyamán megtenni, egyszerűbb elhatározás is lehetséges: "A következő két órában nem minősítem a dolgokat", vagy "A következő órában megtapasztalom a minősítésmentes szemléletet". Fokozatosan lehet aztán ezt kiterjeszteni."
"szeressétek ellenségeiteket"; "áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik gyűlölnek és megvetnek titeket" - hát ez a Lendvai ellenségeknek látja a zsidókat, az holtziher.
És amint itt olvasgattam - szereti is nagyon emez ő ellenségeit.
Csak egy példaként hoztam ide, hogy pl. így is lehet szeretni (hamár egyszer kerösztélynek vallja magát a Lendvai, akkor biztosan ama fent említett szeretet-parancsot töltögette éppen be, amikor amaz sorait írta a zsidókról.
A Mein Kampf is Jézussal támogatja meg a mondandóját, és Hitler szűk baráti körben tett kijelentése szerint hívő katolikus volt.
"Jézus Krisztus természetesen nem titkolta a zsidó néppel szembeni érzelmeit, és ha szükség volt, korbácsot ragadott, hogy az Úr templomából kiűzze az emberiségnek ezeket az ellenlábasait, akik már annak idején is, mint mindig, a vallásban csak üzleti tevékenységük egyik eszközét látták." (Hitler: Harcom)
A mai napra a szeretet egyik gyöngyszeméből választottam nektek kedves testvéreim.
Ez a cikk kivonat a Róma tornyai alatt című munkából, amit a tragikus sorsú magyar író, Lendvai István írt. Műve a magyar katolikus tudomány és irodalom feledhetetlenül fontos szellemi központjában, a Szent István Társulatnál jelent meg.
"Zsidókérdés ma már nincs Olaszországban. Vajon miért? Az a maroknyi zsidóság, amely ma az országot lakja, nem tart kezén az olasz földből ezerholdakat, nincs az ő egyeduralma alatt a kereskedelem sem. Viszont a sajtó, az irodalom, a művészet éppúgy, mint a társadalmi élet nem tud elmérgeződni azzal a szellemmel, amely a római birodalmat is csak szétbomlasztani segített, s amely emlékeztet a felbomló Rómára. A zsidóság keleti áradata nem zúdul szakadatlan özönnel Olaszországra, zsidó tömegek ide nem kívánkoznak. Az itt lakó zsidóság pedig vagy beleilleszkedik a dolgok rendjébe, a rendszer szellemébe, vagy odábbállhat mindazokkal együtt, akik ebben a megújhodott országban nem bírják ki, -- akár zsidók, akár nem.
A római egyház ma szabadon végzi itt a maga isteni feladatait és a fasizmus erős fegyelme, nemzeti öntudata, egészséges és dolgos szelleme őrt áll mindenütt. Ez az Olaszország természetesen nem ismer, nem is ismerhet lázadozó, a düh és kétségbeesés eszközeivel dolgozó antiszemitizmust. A hétágú gyertyatartó száz meg száz kisebb-nagyobb változatban ott kísért a zsibvásár sárgaréz holmija között a Campo de Piori mellékutcáiban, de uralkodni Krisztus keresztje uralkodik és az olasz lobogó, amelyre a liktori köteg és bárd van rávarrva.
Ááááámen
Fura ez, mert szavakkal meghatározni is nehéz, szeretettel lenni mások felé is nehéz, és közben azt tartjuk, hogy minden teljesen rendben lenne a világban, ha ezt az egy dolgot, a szeretet megtanulnánk.
Lehetséges, hogy ezért a tanulásért vagyunk itt a földön? Vajon mi lesz a következő lépcsőfok, ha ez egyszer sikerül?
Egyfajta "nézés", amikor úgy tekintesz a dolgokra magad körül, hogy semmiféle ítéletet és címkét nem húzol rá. Maximális elfogadása MINDENNEK, ami létezik, és méghozzá pontosan ÚGY, ahogy van.
Ez jó, ugyanakkor a szeretet nem zárja ki, hogy változást akarjunk elérni más emberek gondolkodásában. Tehát van valami az elfogadáson túl, amikor azt gondolom, megértettem a világ működését olyan módon, ahogyan a másik ember még nem, és megpróbálom őt erre rávezetni.
ha érdekel az én véleménye, azt hüen tükrözik Teréz Anya szavai:
"Ha ítélkezel az emberek fölött, nem marad idöd szeretni öket."
Szerintem ezt nem lehet nagyon tovább ragozni, vagy igen? Te hogy gondolod? Ja, persze, azért biztos lehetne, de ez a lényeg :))))))
Egyébként régóta küszködök annak megfogalmazásával, hogy mit gondolok a szeretetrôl. Van egy bizonyosfajta szeretet, amikor még a vaskorlátot is tudom szeretni :)))). De ezt nagyon nehéz megfogalmazni, mert nincs benne Erosz, Agapé és Philia sem. Vagy talán inkább mind a három benne van? És talán nem is érzés ez, hanem inkább egy állapot. Egyfajta "nézés", amikor úgy tekintesz a dolgokra magad körül, hogy semmiféle ítéletet és címkét nem húzol rá. Maximális elfogadása MINDENNEK, ami létezik, és méghozzá pontosan ÚGY, ahogy van.
Az összes többi más szeretetérzés, amihez már hozzáteszed, hogy "szeretem azért, mert...", az már kizár, elkülönít, elválaszt és megoszt. Ami persze nem jelenti azt, hogy nincs ilyen, nagyon is van, de természetét tekintve nem tökéletes, és ezért is fordulhat elô az a sok hiba: veszekedés, válás és ellenségeskedés és hasonlók :))) A feltételek miatt, amitôl függôvé teszed :))
Á, ki lehet ezt hozni az Újszövetségből is (he nem is az evangéliumból).
Zsidó levél 1,9: "Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett."
Jelenések 2,15: "Így vannak nálad is, a kik a Nikolaiták tanítását tartják, a mit gyűlölök."
Meg az egész megváltás-tan arról szól, hogy Jézus isteni természete gyűlölte a bűnt, irtózott tőle, ennek ellenére ártatlan bárányként magára vállalta a mi bűneinket.
Igazából nem akarnám én ezt a bibliaértelmezés felé vinni, de akik a bűn gyűlölését vallják, hogyan kivitelezik ezt? Mit jelent gyűlölni egy másik ember tetteit? Azt, hogy én nem akarom ugyanazt csinálni, vagy hogy elmondom neki, hogy ez szerintem rossz?
Meg vagyok lepve, hogy idézeteket vársz. Az egész Újszöv arról szól, hogy szeretnem kell, még az ellenségeimet is. Hogy nem szabad őket megítélni. Az embert nem szabad megítélni, de a cselekedeteiket igen. Meg ilyesmi.
Péld 8/13
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
Ez a passzus arról szól, hogy a bűnt gyűlölni kell. A "Szeresd felebarátodat..." és a "Szeressétek ellenségeiteket..." pedig arról szól, hogy minden embert szeretni kell. Ezt a kettőt összesikálva jöttem arra az eredményre, hogy a bűnös embert szeretni kell, a bűnös cselekedeteit pedig gyűlölni.
Igen, Jean Valjeannak mázlija volt abban a történetben. Régebben még az is előfordult, hogy idegeneket beengedtek a házukba az emberek éjszakára. Levágták nekik a legszebb kost vacsorára. Mondjuk én nem tartok kosokat, sajnos.
Nem zárom ki, hogy van még mit tanulnom a kereszténységtől. És főleg az egyes emberektől, akik történetesen keresztények.
Van itt valami szétválasztás, amit az ellenségünk és az ő tettei között szoktak hangsúlyozni. Gondolom, ez az Ó- és az Újszövetség szintézise a szeretet témájában: ellenségemet szeretem, de az ő gonosz tetteit gyűlölöm.
Szerintem is jó kérdések ezek, bár nem én írtam őket: kanadai magyarok szerveznek egy konferenciát (ahogy a bevezetőben idéztem), és ott fogják ezeket tárgyalni. Én csak bemásoltam az emailt, amit kaptam tőlük. De szívesen beszélgetnék ezekről itthon is, baráti társaságban.
Nem tudom, mi a negyedik görög szó, gondoltam, majd valaki elárulja.
Én (még) ott tartok, hogy nem tudom a gonosz ember gonosz cselekedeteit gyűlölni. Nem is tudom, mi az, hogy gonosz. Nem tudom, hogyan létezik gonosz, hogyan létezik bármi Istenen kívül. Lehet-e Isten akaratával vagy tervével ellenkezőt tenni. Ha nem lehet, és végül minden az isteni rend szerint alakul, akkor hol a gonosz cselekedet?
Melyik négy szót használja a görög a szeretetre? Mert én csak háromról tudok. Ennek a háromnak éles elválasztása van, egymással nem cserélhetőek fel. Annyira, hogy nem egyszer tapasztaltam, hogy ellentétesen is hathatnak.
És, hogy mi a szeretet? Sokminden. Döntés, elhatározás, megbecsülés, ítélet, kegyelem, elfogadás, elfedezés, mittudomén. Akárhonnét igyekeztem megközelíteni a dolgot, a szálakat bármelyik irányból végigkövetve Istenhez jutottam. Ezért egy nagyon banális konklúziót tudok neked adni:
A szeretet: Isten.
Amikor egy gonosz embert szeretek a cselekedetei ellenére, akkor nem a cselekedetei miatt szeretem, mert azt nem lehet szeretni. Akkor a cselekedeteit gyűlölöm, az Istennek a képét szeretem.
Amikor valakinek megbocsájtok, azt azért teszem, mert nekem többet bocsájtott meg Isten.
Amikor a fiamról gondoskodom... Hűha, még nincs is fiam! De talán így is megérted.
Ezért nem gondolnám, hogy a zállatok tudnának szeretni. Ugyanis az állatok nem, csak a zember teremtetett Isten képére és hasonlatosságára.
Az Ószövetség az én olvasatomban ugyanazt a szeretetet mutatja be, mint az Új. Komoly szükség van rá. Egyik sem érthető meg a másik nélkül.
Így hirtelen ennyi. De kérdéseddel sokat megmozgattál bennem.
Felebaráti szeretet, isteni szeretet, hazaszeretet, baráti szeretet, szerelem, hitvesi szeretet, szülöi szeretet, gyermeki szeretet, ellenség szeretete, önszeretet, plátói szerelem, kedvenc ételünk szeretete. Vajon mi a közös ezekben, hogy ugyanazzal a szóval jelöljük öket?
Mi az a szeretet? Hajlam? érzés? Erény? Pszichológiai jelenség? Vegyi folyamat, hormonok kölcsönhatása? Vagy valami más?
A görög nyelv négy különbözö szót használ a szeretetre. Van ennek valami értelme, vagy csak fölösleges szörszálhasogatás?
Benedek pápa legelsö enciklikája pont a szeretetröl szól. Miröl is beszél a pápa, es miért éppen most?
Szent Pál himnusza a szeretetröl már szinte klasszikusnak számít, minden második esküvöi meghívó ebböl idéz. A megvalósítása már kevésbé mondható sikeresnek, ha figyelembe vesszük a rohamosan növekedö válási adatokat. Mi lehet ennek az oka?
Alkalmazható-e az ellenség szeretete a mindennapi életben vagy a nemzetek egymás közti viszonyában? Hogyan szeretheti valaki Sztálint vagy Hitlert?
Más vallások is nagyra becsülik a szeretetet. Ugyanarról a dologról beszélnek, vagy valami másról? Ugyanaz például a buddhista együttérzés (karuna) és a keresztény szeretet?
Mit láthatunk, ha összevetjük az Újszövetséget az Ószövetséggel? Egyesek szerint az Ószövetségre a Törvény, az Újszövetségre a szeretet jellemzö. Szükségünk van akkor még az Ószövetségre? Mi a viszonya a szeretetnek a Törvényhez, félelemhez és tisztelethez?
Környezetünknek pont az egymás iránti szeretetünkröl kellene megismernie minket. Vajon mennyire vagyunk sikeresek ilyen téren?
Mennyire szükséges a keresztény hit a felebaráti szeretet gyakorlásában? Sok világi karitatív szervezet müködik ugyanis nem is lebecsülendö sikerekkel.
Hogyan egyeztethetö össze Isten szeretete a rossz létezésével (háborúk, földrengések, szököárak, örök pokol, stb)? Egyesek szerint Isten nemcsak szeretö Isten, hanem igaszságos is. Mások nem tartják kielégítönek ezt a választ.
A szeretet árnyoldala: a birtokló, gyengébbet kihasználó, önzö, eröszakoskodó szeretet, hatalom, bünök, eröszak, szenzáció, pletyka szeretete.
Miben különbözik a kétnemüek szeretete az egynemüekétöl?
Tudnak-e az állatok is szeretni, vagy a szeretet az ember kiváltsága?
A szeretet akarat kérdése-e, vagy csak pusztán egy érzelem?
Eltitkolhatjuk szeretettöl indittatva az igazságot? Halálos betegség, stb.
Mi történik azokkal, akik képtelenek átélni a szeretetet? Lelkileg sérültek, stb.
Kell-e idõnként rombolnia a szeretetnek, vagy csak mindig épít?
Kell-e a szeretet az emberi élethez?
Szeretet es szexualitás
"Betegség"-e a szerelem? hiszen abba "beleesünk", aztán "kigyógyulunk" belõle.
stb. stb
Idézetek a szeretetrõl
Ha szeretünk valakit, Isten arcát látjuk. / Victor Hugo /
Szeress, és tégy amit akarsz. / Saint Augustine /
Látom hogyan szeretik a férfiak a nöket. Életük egy parányi részét adják csak oda. A nö aki szeret mindent oda ad. / Oscar Wilde /
Ahol házasság van szerelem nélkül, ott szerelem lesz házasság nélkül. / Benjamin Franklin /
Ha ítélkezel az emberek fölött, nem marad idöd szeretni öket. / Mother Teresa /
A barátság szerelem szárnyak nélkül. / Lord Byron /
A szeretet ott folytatja, ahol a tudás abbahagyja. / Saint Thomas Aquinas /
A szerelemmel légy egy picit óvatosabb, mint mással. / E. E. Cummings /
A szerelem a képzelet diadala az értelem fölött. / H. L. Mencken /
Az élet annak a virága, aminek a szerelem a méze. / Victor Hugo /
A szerelem érintésére mindenkiböl költö lesz. / Plato /
Nem tudom elhinni, hogy az emberiség olyan mélyre süllyedt volna a fajgyülölet és háborúskodás sötét éjszakájaban, hogy a békesség és testvériség fényes hajnala sohasem fog eljönnni. Szentül hiszem, hogy a fegyvertelen igazság és a feltétel nélküli szeretet fogja kimondani az utolsó szót. / Martin Luther King, Jr. /
A szeretet az egyetlen erö amely képes egy ellenségböl barátot csinálni. / Martin Luther King, Jr. /
Sajátítsuk el és ápoljuk a megbocsátás képességét. Aki nem képes megbocsátani, szeretni sem képes. A legrosszabb emberben is van valami jó, és a legjobb emberben is van valami rossz. Aki belátja ezt, kevésbé lesz hajlamos gyülölni ellenségét. / Martin Luther King, Jr. /
Az igaz szerelem olyan mint egy kísértet. Mindenki beszél róla, de kevesen látták. / Francois de La Rochefoucauld / "
