Sokáig - másokhoz hasonlóan - azt gondoltam, hogy a No way to Leave albumon a Complication című track a legjobb dal. Nos, dinamizmusával valóban ez kelti fel legelőször a figyelmet, az első fél perce pedig túlzás nélkül zseniális. Harangzúgásra emlékeztető effekttel kezdődik, mintegy lelki utazásra invitálva a hallgatót, majd három különböző ritmusú és hangulatú, de egymással tökéletesen harmonizáló szálra bomlik a dal. Hamarosan a három szál egymásra talál, majd egy kedves női hang emlékeztet arra, hogy olyasmi következik, ami intenzív részvételünket kívánja meg. És elkezdődik... Eddig hibátlan, tanítani való. A többit nem részletezem, végig jó a dal, de a továbbiakban már nem mindegy, hogy milyen hangfalon, milyen hangulatban hallgatjuk azt.
Ez volt eleinte. A tizedik végighallgatás körül, vagyis most, viszont felfedeztem a Next című track-et. Ez már az album mélyebb megértése...
Mondhatjátok, hogy Neelix nem elég spontán. Mondhatjátok, hogy kiütközik rajta a német precizitás és fantázia hiánya. Mondhatjátok, hogy a német psytrance szcénában jobb Magnetrixx. De én erre azt mondom: még nem hallgattatok Neelixet!
"Ha a mostani trance zenéket túl minimálnak és monotonnak vagy túl ’full-on’-osnak és stresszesnek találod akkor a Neelix a neked való zene. A Progresszív tranceben világelsőnek számító hamburgi scénában 1998 óta tevékenykedő Henrik Twardzik első, táncparkett romboló albumának megjelenése után, végigjárta Európa legnagyobb klubjait és fesztiváljait. Majd hosszú várakozás után készítette el “No way to leave” című második albumát, melynek teljesen egyedi stílusa különbözik a többi hasonló zenétől, de mégis karakteresen progresszív psytrancenek mondható. A lüktető basszusok, a letisztult dallamok és a tökéletesen elhelyezett vokálok a zene egy teljesen új dimenziójába repítik a tudatot. No filler, just killer." (forrás: goa.hu)
