A saría szerint az ima irányában max. 30 fokos tévedés megengedett. Ha az imádkozó nem jó irányba imádkozott, s utána erről tudomást szerez, no még ekkor sem kell imáját megismételnie.
Rendben, nyilvánvalóan egy 400 tonnás tömeg közelében nem 0 a gravitáció, hanem inkább elhanyagolható :-)
Felvetésed azért nem jogos, mert nem veszed figyelembe az iszlám elveit, a Koránból, a hagyományokból eredő általános alapelveket, hanem csak kiragadva tekinted a böjtre, vagy az imára szóló parancsokat.
Mind a böjtre, mind az imára érvényes az a kitétel, hogy az, aki utazás miatt akadályoztatva van, annak nem szükséges igyekeznie lehetetlen dolgokat megtenni.
Akinek utazása alatt nem lehetséges a böjt, az elhalaszthatja, és máskor bepótolhatja (mondjuk ezt nem nagyon értem, hogy miként érinti a maláj kollégát, mert már vége a böjtnek), és aki akadályoztatva van az imájában, az nem bűnös, ha nem teheti meg azt.
A napnyugta, napkelte relatív fogalom, ezért a napszakokhoz kötött imákat a jelenségek megtapasztalásához kell kötni. Mekka helyzetét egyszerű meghatározni egy GPS-szel. Nem hinném, hogy a hívő űrhajón belüli néhány fokos elmozdulása az ima alatt problematikus lenne, Mekka helyzetének relatív változása miatt. Az elhanyagolható gravitáció miatt a térd sem koptatja túlzottan az esetleges imaszőnyeget.
Ma indul és kilenc napot tölt a Nemzetközi Űrállomáson Malajzia első űrturistája, Sheikh Muszaphar Shukor. Az iszlám vallású ortopédusnak komoly vallásgyakorlati problémái adódhattak volna odafönn, ha a most megjelent útikalauz választ nem adna végre olyan kérdésekre, hogy az űrből nézve merre van Mekka, vagy hogyan lehetséges a ramadán havi böjt betartása.
Egy iszlámhitű űrturistának igazán nem könnyű betartani a napkeltétől napnyugtáig tartó böjtöt, ha azt sem tudja mikor kel, és mikor nyugszik a Nap, és valóban nem lehet könnyű Mekkát sem behatárolni. Az iszlám vallásért felelős maláj minisztérium azonban Shukor segítségére sietett, s elkészítette a Programfüzet az Ibadah (imádság) elvégzéséhez a Nemzetközi Űrállomáson című 12 oldalas tájékoztatót. A Programfüzet segít a vallási szokások enyhített formában történő elvégzésében, például kimondja, hogy a ramadán alatti kötelező böjtöt ráér akkor elvégezni, ha az illető visszatért a Földre, vagy, hogy a tisztálkodási szertartásokhoz elegendő egy vizes törülközőt használnia. Mekka irányának meghatározását tekintve pedig egyszerűen megbízik az asztronauta tájékozódási képességeiben.
A kézikönyv a többi rituálé kapcsán is hasznos gyakorlati tanácsokat ad. Javasolja például, hogy amennyiben nem lehetséges a hagyományoknak megfelelően hajlongani (pl. ha az űrhajón nem lehet kiegyenesedve állni), akkor üljön vagy feküdjön le. Halál esetén a könyv előírja, hogy ha van rá mód, akkor a muszlim ember testét hozzák vissza a Földre, ellenkező esetben az űrben „temessék el”.
Nem Shukor az első iszlám, aki kijut az űrbe; a megtisztelő cím Sultan bin Salmannak, Szaúd-Arábia hercegének, Abdullah király unokaöccsének jár, aki 1985-ben tett űrsétát az amerikai legénységhez csatlakozva. Még jókor, hisz egy évvel később, a Challanger katasztrófája után hosszú időre betiltották a turisták számára az űrutazást. Már a tilalom feloldását követően, 2006-ban az iráni születésű texasi vállalkozónő, Anousheh Ansari fizetett 20 millió dollárt azért, hogy egy hetet töltsön az űrállomáson.
Shukornak személy szerint nem kellett fizetnie az életre szóló kalandért, ám nem úgy a maláj államnak, mely néhány éve egy milliárd dollárért vett meg 18 orosz vadászgépet cserébe az utazásáért - az orvos ugyanis a rákért felelős sejtek tanulmányozását tervezi. Az odaúton az amerikai Peggy Whitson kapitány és Jurij Malencsenko orosz mérnök kíséri el, akik azonban további hat hónapot maradnak űrállomáson, leváltva jelenleg ott tartózkodó kollégáikat.
(2007.10.10.)
Kedves Powaqqatsi,
sem időm, sem kedvem nincs annak kiderítésére, hogy valóban rendeztek-e ilyen konferenciát Malájföldön, avagy ez csak egy kis „index színes”, viszont a cikkben felvetett „problémák” meglehetősen régóta nem azok, mivel egy muszlim biztosan járt már az űrben, történetesen egy szaúdi koronaherceg (Ibn Szaud, a Monarchiát alapító király unokája), Szultán bin Szalmán bin Abdulaziz al-Szaúd, a szaúdi királyi légierő azóta nyugalmazott ezredese az STS 51-G jelzésű, tizennyolcadik űrsikló repülés alkalmával a Discovery ötödik útján 1985. június 17-e és 1985 június 24-e között. Ismerve országának vallási vezetését, és a királyi család rigorózus szabályait, ha netán ő maga nem kérte is volna a vallástudósok véleményét, amit kétlek, gondolom bőségesen ellátták tanácsokkal e téren.
Mint ahogy az előttem szóló is írta, az űrhajós utazó. Hisz űrutazónak is hívjuk, ezért ha muszlim, akkor rá az utazó muszlimokra érvényes szabályok vonatkoznak, nem köteles böjtölni az utazás alatt, de megteheti; akkor és úgy imádkozik, ahogy és amikor tud, mert a szándék a fontos.
Ha nincs elég víz a rituális mosdáshoz, akkor azt helyettesíti a „tayammum”, a száraz mosdás, ami lehet a Földön a szabadban tiszta homok, föld, egyéb esetben a rituális mosdás helyeinek jelképes átsimítása. Ismétlem; a szándék a fontos. Egyébként egy rituális mosdáshoz igazán nem kell túl sok víz, ráadásul a felhasznált vizet, legyen az bármilyen formában (horribile dictu: vizelet, széklet, levegő víztartalma), mind a MIR-en, mind az ISS-en igen hatékony arányban visszanyerték, visszanyerik. Végső soron, ha az űrhajós úgy találja, hogy nem alkalmas a helyzet a rituális tisztaságra, akkor nem imádkozik, amíg a körülmények meg nem engedik.
Ami az imairányt, a qiblát illeti: hadd oszlassak el egy közkeletű tévedést. Az imairány nem Mekka, hisz ez esetben a Mekkáben lakók, valamint az oda zarándoklók nem tudnák, hogy Mekkában merrefelé kell imádkozni. Az imairány a Ka’aba szentélye, az a fekete leplekkel letakart, kocka alakú épület, amely a fekete kő köré épített a hagyomány szerint Ibrahím, és fia Iszmail. A Ka’aba a Szent mecset közepén helyezkedik el, aki a Szent mecsetben imádkozik, annak a Ka’ba felé kell fordulnia. Aki Mekkában van, annak a Szent mecset felé, aki távolabb, annak földrajzi helyéhez és lehetőségeihez mérten Mekka felé. Magyarországról nézve a Mekka és mondjuk Medina közti szögtávolság jóval kisebb, mint amit egy imádkozó ember egyáltalán érzékelhet, én jártam olyan helyen, ahol bőven elegendő volt azt megjegyezni, hogy hol kel fel a Nap, ugyanis arról a helyről ez elegendő pontossággal megadta a qibla irányát. A Holdról szerény véleményem szerint a Föld felé van a qibla, mondjuk a Szíriuszról meg a Nap felé. Magyarul, egy a Földtől 300-400 km-re keringő objektumban szerintem elegendő a Föld felé fordulni ha valaki imádkozni akar.
Ami az időpontokat illeti: ott, ahol nem megy le a Nap jó ideig, ahogy wainnalahulahafizun is írta, más időpontokat választanak az imához és a böjtöléshez, vagy a legközelebbi, sarkkörtől az egyenlítő felé elhelyezkedő muszlim közösség idejét követik, mintegy hozzájuk tartozva, vagy –ha teljesen elszakadtak közeli, távoli helyektől- a mekkai időszámítást. Ennek extrapolációjával egy Föld körül keringő objektum esetén teljesen logikusnak és racionálisnak tűnik a mekkai idő szerinti imádkozás, de ugyanilyen racionális lehet az űrhajón használt időhöz való illeszkedés is, hisz gondolom az mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem forgatják az órát az űrállomáson őrültek módjára, hanem követnek egy adott időt, mondjuk a világszabvány UTC-t. Hozzátenném, hogy szerintem nem a „szűkös vízkészlet”, hanem inkább a rendkívül szoros munkaprogram nehezíthette meg a szaúdi herceg imádkozásra való vágyát, egy ilyen helyen még az űrturistákat is pontos munkarend szerint dolgoztatják, nemhogy egy kiképzett űrhajóst. Ha annak a kémműholdnak indulni kell, akkor annak akkor kell indulni…
Egy szó mint száz; nem látok ebben semmiféle problémát, hacsak azt nem, hogy immár sokadszorra ad le az index az iszlámmal kapcsolatban efféle ellenőrizetlen bulvárhíreket. Pedig csak annyit kellene tenniük, ha már sokadszorra utasítják el több magyar muszlim ingyenes, szívességbeli ajánlatát némi lektorálásra, hogy a kezük közé veszik a netet, és tanulnak egy kicsit..
Üdvözöllek: Iszmail
A muszlim űrhajós esete nem egyedi, mert majdnem hasonló problémával néz szembe minden muszlim, aki repülőre ül.
A hanafi iskola véleménye szerint (mivel az illető 90 km-nél hosszabb utat tesz meg) utazó, muszáfir. vonatkozik rá mindaz, ami egy utazóra. Mivel járművön utazik, indifferens, merre van Mekka, a jármű haladási iránya felé ülve végezheti imáit. Ha van helye a leborulás elvégzésére, akkor úgy. Hogy mikor végezze az imáit arra pedig a sarkkörön túl élő muszlimok gyakorlata lehet irányadó: ők vagy a legközelebb sarkkörön inneni pontot vagy a mekkai idősztámítást veszik alapul. Az űrutas számára az utóbbi lehet irányadó.
Ez nem fetua, csak a magánvéleményem. Kiváncsian várom, mit mondanak a tudósok.
Merre van az űrben Mekka, mikor kel és nyugszik a nap, és hogyan lehet beosztani a napi többszöri tisztálkodáshoz a szűkös vízkészletet?
Megannyi problémával kell szembenéznie az első muszlim hitű űrhajósnak az Index.hu cikke szerint. (http://index.hu/politika/bulvar/islamspace72/)
"A problémás dolgok megvitatására kétnapos konferenciát rendeznek Malajziában." -- olvasható a cikkben. Én arra kérlek benneteket, tippeljetek, írjátok meg, ti milyen megoldást javasolnátok!
