Van itt azért más, is ugyancsak nem a Magyar Nemzet-ből.
publicista esélye
Népszabadság • Nagy Marianna • 2006. április 21.
"Nem hibák történtek a kampány során, nem véletlen malőrök okozták a vereséget: a vereség szükségszerű volt. A kegyencrendszer miatt, a kontraszelekció miatt.
A vezér centralizált hatalmi gépezete látványosan alulteljesített, gyakorlatilag csődöt mondott - a demokratikus politika küzdőterén, egy demokratikusan szervezett és demokratikusan vezetett, erős ellenféllel szemben. Igen, kedves jobboldali barátaim: az MSZP-vel szemben. A ti szóhasználatotokkal élve: ťa kommunistákkal szembenŤ. A rendszerváltozás egykori hőse csődöt mondott a volt KISZ-titkárral szemben. A szemmel láthatóan kiüresedett, kiégett autokrata csődöt mondott a maga igazában hívő demokratával szemben. A populista vezér a parlamentáris politikussal szemben." (Debreczeni József: A magyar jobboldal esélye, április 15.)
Sokszor van olyan érzésem (pl. Tóta W. Árpád írásait olvasva), hogy egy gondolkodó ember, miközben fonja, fonogatja a szálakat, rendszert alkot, és rendszeralkotás közben elfelejt gondolkodni. De ez nem is tűnik föl, mert jól ír, és a jó írás hat akkor is, ha hiányzik belőle a valódi szellemi tartalom. Valami ilyesmit érzékelek egy ideje Debreczeni József írásaiban is. Nagyon erősen gondolkodik azon, hogyan is tudná megmagyarázni elképesztő ívű eltávolodását mindattól, amiben szocializálódtunk, amiben önállóan gondolkodó felnőtté növekedtünk. Hogyan is tudná úgy elmagyarázni, hogy nála csak a távolság legyen érzékelhető, a mozgás pedig inkább "jobboldali barátainál". Nincs könnyű dolga, de most nagy örömére társra talált Dávid Ibolyában és pártja egészen kicsinyre zsugorodott elitjében. Két sarokpontja ez a magyar politikai életnek: az MDF és Debreczeni József. A változatlan, az értékálló, az igaz. S hogy az alátámasztás biztosabb legyen, itt van egy fantasztikus ember, egy másik hitehagyott: a KISZ-titkárból lett demokrata. Nem AZ a Gyurcsány, hanem egy másik, egy új, a megváltozott rendszer hőse: a modern európai baloldal zászlóvivője. Ebből a szilárddá épített kiindulópontból lehet aztán teljes erőből támadni, pocskondiázni a "begőzölt jobboldaliakat" és vezérüket, a hatalommániás, erőszakosan gátlástalan Orbán Viktort. A független publicista, a törékeny, de sziklaszilárd eltökéltségű nő és a superman. Micsoda hármas! Húzzunk bele!
Nos, ez az a rendszer, amiből már hiányzik a gondolat.
Orbánról írott könyvében így emlékezik Debreczeni József arra a délutánra, amikor szembesült '56 igazi valóságával: "Mintha valami gyalázatos bűntény lepleződött volna le előttem. És ami körülvesz; a rendszer, a politika, a párt hatalma: mind erre épül. Erre a bűnre és erre a hazugságra. Sose felejtem el azt a délutánt. Azt az elkeseredést és azt a lázadó felháborodást."
Elfelejtette. Már elveszítette érzékét a hazugság felismerésére. Talán ezért kapott szemrehányó levelet volt professzorától. Hihetetlen, hogy nem hallja a szavak, nem látja a gesztusok hamisságát. Csak a rendszeralkotók magabiztos és fölényes mosolyával halad ama morális magaslat felé. Ki(k)nek a vesztőhelye sejlik? Debreczeni írásaiban Orbán Viktoré.
Ha jól emlékszem, és hát igyekszem, Orbán Viktor alakját magasra először a saját tehetsége, személyiségének a súlya tette. Nem véletlen, hogy Antall "a halála előtti napon beszélt a Fidesz elnökével (és Tölgyessy Péterrel) - telefonon. ...arra emlékeztette, hogy ne felejtsék el, kik ellen harcoltak együtt annak idején az ellenzéki kerekasztalban. Figyelmeztette őket az MSZP esetleges újbóli hatalomra jutása nyomán előálló veszélyre, s arra, hogy ez ellen mindent meg kell tenni, ami csak lehetséges." (Az idézet Debreczeni József Orbán-könyvéből való.) Személyét éppen ennek az örökségnek a fölvállalása tette karizmatikussá a 2002-es vereség után. Megtestesítette az öntudatára ébredt polgár szellemi és cselekvő erejét. Tevékenysége ellene hatott ugyanis mindannak a kommunikációs illuzionizmusnak, amivé a közéletet csupaszították az utóbbi négy évben. Élő és közvetlen tereket teremtett. A parlamenti közvetítések helyett itt, ezekben a terekben élt és cselekedett öntörvényű módon és rendkívüli hatással. Nevére, szavára tömegek gyűltek össze, mozdultak meg, szeretet és hit áramlott felé.
Jól megfontolt és következetesen megvalósított ellencsapás volt a kormánypárti média részéről az "istenből" ördögöt csinálni. Az átlagember legalább annyira tart a tökéletestől, mint a gonosztól, mert saját kicsinységére ébreszti mindkettő. Létre is hozták azt a képet, ami lassan már megkérdőjelezhetetlen még a jobboldalon is. Orbán Viktor nem tehetséges államférfi, hanem szakrális jelkép vagy lópatás démon. Egy a lényeg: nincs helye a politikai életnek nevezett valóságshow-ban. El kell tűnnie a süllyesztőben! Mindegy, hogy vezéráldozatnak nevezzük vagy pofára esésnek. Mártírként vagy balekként tekintünk rá.
Pedig mi vagyunk az áldozatok, akik még mindig azt gondoljuk, hogy ha rendezők nem is, legalább ügyelők vagyunk ebben a nagy színjátékban. Hát nem.
Az első forduló után az MDF országos elnöksége hozott egy döntést, ami szembement a tagság vállalt értékeivel. És a tagság fellázadt. Ad ez némi reményt, hogy a jobboldalon politizálók zöme mégis értékek és nem pártok, vagy karizmatikus pártelnökök mentén gondolkodik és cselekszik. Nem kell idealizálni ezt a tömeget, de nem lehet "csürheként" sem kezelni. Nem lehet elvitatni tőle, hogy igyekszik tájékozódni a médiadzsumbujban, és igyekszik személyes döntéseket hozni, miközben átéli a közvetlen részvétel katartikus élményét. Közösségek alakultak, amiket már nem lehet teljesen elsorvasztani, technikák léteznek, amikkel megtanultunk élni. Orbán Viktor négy éve nem volt elvesztegetett idő.
|
