Sziasztok, még a játékokhoz hozzászólnék: nálunk előfordul, hogy az ottmaradt játékokat vki összeszedi, és hazaviszi, de pont azért, hogy meglegyen (és, már bocs, de ne a hajléktalanok szedjék össze, vagy úgy alapvetően vki ismeretlen, netán a kutya pisilgessen rá stb). De gondolom ez a "hazavivős" megoldás csak ott működik, ahol jól bejáratott csapat van, mindenki ismeri egymást... Én pl most két hete keresek gazdát egy játéknak, amibe bele van írva a neve a gyerkőcnek(!)...
Focis ügy: mivel mentetek oda hozzájuk? Nekem - más szituban, és csak két srác esetében - bevált az, hogy "figyeljetek, van ez a probléma, szóval szerintetek hogy kellene megoldani?". Ebből látják, hogy tökkomolyan vesszük őket, nem csak beszólunk, hogy "hagyjátok abba, itt kicsik vannak!!", és teljesen normális, udvarias kérdésre az átlagosan normális kamaszok is igyekeznek (néha...) normálisan reagálni. (Persze a gáz az, gondolom ott is, hogy ha egyikük bunkón reagál, akkor jön a csordaszellem, a normálisabbja is "cikinek" érezné, ha kompromisszumkésznek mutatkozik).
Hát, legközelebb leviszed a férjedet vagy egy nagydarab morcos önkéntest, hogy ordítsa le a kis köcsögök haját.
Van olyan, hogy a kiscsávók nem akarnak érteni a szép szóból, és szándékosan bunkóznak. Ilyenkor vagy rendkívül erélyesen kell fellépni, vagy le kell lépni.
Ez nem focimeccs volt, azt próbálgatták, ki tud nagyobbat bikázni. :-( És miután szóltunk, szándékosan arrafelé rúgtak. (Magánnyomor: felújítják a Máltainkat, a maradék játszótér pedig kicsi, kevés és zsúfolt.)
hat,nem tudom...szerinted lehet labujjhegyen focizni?? Egy fiugyerek,ha focizik,allati erovel kuzd,es ez igy is van rendjen.Ha nem szandekosan csinaljak,en nem szolnek rajuk /az en 13 evesem is nagy focizos/,atmennek mashova,hiszen nekik is kell jatszaniuk valahol.
A játszótér, ahová mostanában járunk, szomszédos egy focipályával, viszonylag magas (több méteres) kerítés is van a kettő között. A focizó fiúk gyakran teljes erejükből rúgják a labdát ennek a kerítésnek, persze időnként elvétik, ilyenkor az bivalyerővel repül át a játszótérre... ma kis híján eltalált egy babakocsiban alvó kisbabát, meg egy hintázó 2 évest. Először szépen kértük őket, hogy ugyanmár, légyszi, kicsit óvatosabban, persze le lettünk ugatva. Nem ragozom, szép kis vita alakult ki az anyukák és a focizók között, én ott tartottam, hogy még egy szó, és a rendőröket hívom ki. (A jelenlévő apukák pedig lapítottak, mint sz@r a fűben, vajon miért???)
Tudom, nem kell erre a játszóra menni. Viszont nálunk most épp felújítják a máltait, sok egyéb válogatási lehetőség pedig nincs. Menjünk az önkormányzathoz esetleg? Vagy? Nem kitiltatni akarjuk a focizókat, nyilván, csak kulturáltabb, óvatosabb viselkedést várnánk... Szerintetek?
csatlakozom.....en is taplosagnak tartom a jatszoteren eldobalt csikkeket,meg nagyon jol emlekszem,a csuszo-maszo kolykom hogy erdeklodott feloluk kostolas celjabol.
Azt hiszem,hasonlo modon dohanyzom en a jatszoteren.Mivel a kolok mar nagyobb,megtehetem azt is,hogy kilepek a jatszoter szo szerinti teruleterol a kapu ele,es ott fujom.
eszméletlen ritkán gyujtok rá játszótéren, a kicsi fiam mellett még nem fordult elő, de ha a nagy 3+ lányommal voltam előfordult, ennek is van civilizált megoldása. 1. a gyereknek biztosan ne legyen rám szüksége azokban a percekben. Pl jutka már szépen elhomokozgatott órákat egyedül, én ültem a padon és könyvet olvastam 2. csikk heyle a szemetesben van, minden körülmények között 3. 3 méteres körzetben ne leygen gyerek, ne fujjam másra a füstöt, etc.
De szerintem nem is erre gondoltál, én ezzel a dohányzásommal még soha nem bosszantottam fel senkit, mert senkit sem zavart(am).
Ez elült ez a topik, pedig egyre nagyobb játszóterezések vannak, gondolom.
Felhozom, mégpedig a dohányzással. (A 2005-ös topikban már érintettük, régebben.) Ti mit gondoltok, milyen dolog játszótéren dohányozni? Én nehezen jutok döntésre, bár magam nem dohányzom, és rühellem, de csuklóból nem merem kijelenteni, hogy taplóság, mert ki tudja, lehet, hogy valakinek hosszú az az 1-2 óra (esetleg több is) ott töltött idő, meg hát szabad levegő. Ami ebben engem (többek között) irritál, az az, hogy eldobják a földre, és az én még nemrég csak mászó, de még mindig gyakran földre ereszkedő bébim fantáziáját izgatja, mindig föl akarja szedni. Másfelől nem tudom pontosan, hova tudnák dobni, mert a játszóterünkön fém rácsos szemetes van, amibe nejlonzsákot raknak. Az gondolom jól kiégne, ha beledobnák a csikket. Vagy el lehet úgy nyomni, hogy teljesen kialudjon? Én nem értek hozzá.....
Saját fejemmel én arra hajlanék, hogy ne dohányozzon ott csak senki! :-)
Jaj, én is szerettem... Kialakult egy kis társaság, olyan hat anyuka gyerekekkel, tökéletesen megértettük egymást, mondjuk mi az elvetemült játszóteresek közé tartoztunk, esőben, hóban-fagyban, minden nap ott voltunk, sőt ezeket a napokat szerettük a legjobban, mert ilyenkor nem volt más, csak mi. A gyerekeink hatalmas barátok lettek, együtt mentek aztán oviba - nekem meg megmaradt egy csaj, akivel azóta is barátok vagyunk. Sőt, az apák is jóban lettek. És a gyerekek sem kapnak frászt egymástól. Már megérte :-))
Grillparti sajna nem volt... Viszont a játszótéren kívül is rengetegszer összejöttünk...
nekünk is úgy alakult, hogy ma azok a gyerekek a Barni ovistársai, akikkel minimanó koruk óta együtt csúszkálnak a játszótéren. az is jó, hogy sok anyukával ismerjük egymást, mert egy csomó mindenben tudunk egymásnak segíteni az oviban és azon kívül is. ha nincs kedve az embernek csacsogni, akkor csak köszönünk egymásnak és kész.
dohányzás: ha nem fújja a gyerekre a füstöt és a kukába dobja a csikket az illető, akkor semmi kifogásom ellene.
Érdekes, nekem pont az tetszett a régi lakótelepi játszóterünkben, hogy ismertük egymást apukák-anyukák mind, meg egymás gyerekeit is. És a gyerekek is egymást meg a többi anyukákat-apukákat.
Ezért aztán minden biciklinek, vödörnek és macinak ismert volt a gazdája, minden szülőnek be tudtunk számolni arról, hogy a kamaszodó nagyobbikat mikor, hol és kivel láttuk, rövidebb időre akár vigyázni is tudtunk egymás kölykeire, amíg valaki hazaszaladt pisilni vagy elzárni a gázt a leves alatt.
A hangulat ennél családiasabb tán már nem is lehetett volna, és iszonyú szerencse, hogy egy csomó értelmes és jófej szülő jött össze.
Voltak akik később csatlakoztak, mert fiatalabb volt a gyerekük, de előbb-utóbb szóbaelegyedtek ők is.
A gondnok bácsi volt aztán az egésznek a csimborasszója, aki még grillapartykat is szervezett a játszótéren, bográcsban rotyogott a birkapörkölt vagy a gulyás vagy mikormi, a gyerekek is ették, meg tunkolták a szaftot, a szülők sörözgettek, annyira jó volt, komolyan, hogy az elköltözés után egy jóóóóó darabig visszajártunk oda...
hát, ha nem is ordítanék, de azt hiszem, olyan csúnyán néznék, esetleg olyasmit sziszegnék, amitől behúzná fülét-farkát a kínálgató. De az enyémet aztán kínálhatják, mert nem eszik meg semmit, ami szilárd. :( és amúgy sem érzékeny semmire, úgyhogy nagy baj nem lehet belőle.
én is tudom már, hogy mikor vannak kevesen, ha vannak egyáltalán, de az nekem ugyan tetszik, a gyerek szempontjából nem az igazi. Végtére is pont az a lényeg, hogy találkozzon a gyerekekkel - levegőztetni máshol is tudom.
a házunk mögött rendbetették a játszót, szép és új minden, de még nem nyitották meg. Én most azt várom, hogy megnyissák, mert az mindenkinek valamennyire új lesz, talán egyszerűbb az én (félig-meddig) beilleszkedésem is. Ráadásul közelebb van, és kétszer akkora, mint a másik, ahová ki szoktunk menni. :))
ha tehetem, én is lepasszolom a játszizást. akár apájának, akár a nagyinak. Ők úgyis jobban élvezik, mint én. :)
Ami nekem nagyon-nagyon nem tetszik a játszótereken, hogy rengetegen dohányoznak. Ülnek a padokon, amik rórészt az egyes játékok mellett lettek elhelyezve, és fújják a füstöt. Ti mit kezdtek ezzel a ténnyel?
Én szeretek játszórérre járni, még dumálni is szoktam anyukákkal, ne azért nem viszem túlzásba. Viszont, ha valami olyannal kínálja a gyerekemet, amit ne ehet és fölülbírás, a 3. alkalommal ordítok vele, nem érdekel se a kora se semmi. Max. elkerül másnap.
huh, ez mintah én írtam volna :))) én azt csináltam a lányommal, hyog mindig más játszóra mentünk körbe-körbe a kerületben, így egy idő után mindenhol ismerős arc boltam yeg kicsit, de nem anynira, hyog hozzámszóljanak :))) Meg nyáron sokat jártunk le esze 7-9-ig, akkor tök jó 25 fok van és üres a játszó...
Most jó dolgom van, napi 2 órát bébiszitter vigyáz az 1 éves fiamra, naná, hogy a játszóterezést varrtam a nyakába, én csak héba-hóba jókedvemből megyek a gyerkőcökkel a térre, így szeméylesen eszem ágában nem áll szocializálódni.
píí. Az ilyenektől mindig ideges leszek. (és sajnos egy csomó mindenben ilyenek a gyerekem nagymamái is.:-/)
Enyém lány 17 hónapos, és pár hete járogatunk a játszóra. Tavaly még nem tudott járni, addig nem láttam értelmét, aztán meg megvártuk a jóidőket. Így viszont azt látom, hogy a nagyjából korabeli környékbeliek már mind ismerik egymást, akárcsak az anyukáik. A gyerekemet egyébként egyáltalán nem zavarja, hogy egy csomó idegen felnőtt és gyerkőc veszi körül, remekül veszi az új helyzeteket. :) Én viszont most jöttem rá, mennyire antiszociális lettem az idők folyamán, és mennyire nem akarok beállni az anyukák fecsegős, a gyerekek minden dolgát kitárgyalós sorába. Nem érzem jól magam, hogy érzem, látom, ahogy fél szemmel figyelnek, mint egyetlen újat. Tudom, hogy Tündémnek fontos és hasznos a játszótéri szocializáció, de nekem minden alkalommal le kell gyűrni magamban az ellenérzést.
Ha nem lennének az anyukák, tökjól érezném magam. :)) Imádom figyelni a gyerkőcöket, látni a különbözőségüket, az energiájukat, a kapcsolataik alakulását...
Az íratlan szabályokat meg tanulgatom. Igyekszem ésszerűen, és kulturált-udvariasan viselkedni, azzal nagy baj nem lehet, gondolom. :)
Maggancs - mi is a Ligetbe járunk :)). Majd figyelem a Marci nevű kisskacokat :)).
Mi is most ismerkedünk a homokozóval, bár Olivér fiamat annyira nem izgatja még ez a téma, ő inkább gallyat gyűjt, rajzol vele, fakérget kapirgál, virágokat tépked - ilyenek. :) De azér persze szoktuk használni mások játékait és én is hagyom, hogy mások játszanak amiénkkel. Annyi van csak, hogy rajta tartom a szemem a mi játékainkon is és azon is, hogy a fiam mit cipel el hova.
Nekem az a kedvencem a játszótéren, amikor felülbirálják a döntésemet más anyukák (általában nagymamák szokták). Pl a gyerek tejfehérjeérzékeny, tehtá sajtos dolgokat sem ehet, ráadásul nem egy nagy evő, ergo 1/2 12-kor nem engedem nassolni, mert akkor nincs ebéd. Szépen visszautasitom a kinálást, erre közlik, hogy de hagy egyen a gyerek, vagy mégis odaadják neki. Ááááá
A menetfelszerelés tartalma nálunk is változhat. Ha a ház melletti játszótérre megyünk egy órára, akkor én sem viszek szinte semmit. Ha a Gyöngyösire, akkor az általában fél napos program, kajálással/pisiléssel/pelenkacserével együtt. Akkor a babakocsi aljába befér minden + a két gyerek. Ha meg békávézni kell pl. a Margitszigetre, Ligetbe, oda általában valamelyik barátnőmmel megyek, és szoktunk egyeztetni, hogy ki mit hoz. A barátnőm a Liget mellett lakik, ilyenkor ő szokta hozni a homokozót, labdát, rágcsálnivalót, én csak a váltás ruhát viszem meg törölközőt.
hu,na erre azert en nem vagyok kaphato.A max,amit hajlando vagyok cipelni,az a homokozo,de jobbesetben azt is vele cipeltetem hatizsakban...Illetve ha tul nagy 15 vodortol,akkor viszem en.Ugye az is kesz szerencse,hogy az enyem mar nem pelenkas...Meg altalaban nem is megyunk tul messzire.Ha meg koszos lesz,mert altalaban ugy nez ki,mint egy diszno,akkor majd itthon megmosakszik.Egy szep,egszsegesen koszos gyereknel nincs szebb latvany:)))
En tudom,hogy mikor elindultunk,meg tiszta volt,a tobbiek meg nem erdekelnek.
a gyumolcs nalunk is jatszik,ott azt is megeszi,amit otthon nem.Ha latja,hogy a tobbiek sorbanallnak almaert,akkor inkabb o befalja...
Az,hogy anyukat mindig meg kell kerdezni,hogy szabad-e az idegen kisgyereknek tolem ropit kapnia,termeszetesen nalunk is jatszik
Ahova jarunk,jo kis osszeszokott csapat van,mar ismerik egymast es a jatekszabalyokat,nem szokott veluk gond lenni.Van egy ar egesz normalis anyuka,altalaban egymas gyerekeivel szoktunk jatszani,meg lokni a hintaban.
Főleg mi a Ligetbe járunk, és ott a követségek miatt a nemzetközizés is nagyon megy, MArci tavaly már szlovákul mondta, hogy "lapátku" :)
Tavaly a barátnőmmel a Szent István Parkban voltunk, ahogy vártam, hogy lecsússzon a lányom, a hajócsúszda tetején ott állt az én kreol kislányom a szöszke, fehér bőrű barátnőjével, mellettük egy fekete kisfiú, akit a fekete apukája szintén a csúszda aljánál várt, alattuk kis ferdeszemű gyerekek szaladgáltak. Egy Benetton-reklámot simán le lehett volna forgatni.
Menetfelszerelés? Én vándorcirkusznak szoktam hívni. :-)
2 gyerek, dupla homokozófelszerelés, labda, víz (ha nincs csap) kézmosáshoz, törölköző, 2 pótpóló, 2 pótnadrág, 2-3 pótpelus, pár popsitörlő, a nagynak pótbugyi, ha változékony az idő akkor 2 kardigán, 2 hosszúnadrág, ivóvíz vagy üdítő, banán/keksz, előke - ha útközben fagyizunk, + az aktuális kedvenc, ami nélkül nem lehet élni. 2 gyereknek minimum 2.
Sajnos ha normális játszótérre akarom vinni a csajokat, akkor vagy békávézom, vagy bedugom mind a kettőt a babakocsiba, és tempósan 15 perc alatt letolom őket a Gyöngyösi sétányra.
Alkoholos filccel szoktam ráírni a gyerekek nevét a lapátokra, vödrökre. Ha nagy a játszótér, idegen gyerekeket meg szoktam kérni, hogy ne vigyék el messzire a homokozójátékokat, de ott nyugodtan játszanak vele. Azt nem szeretem, ha leviszek néhány játékot, és az én gyerekeimnek a saját lapátjuk sem jut, mert az egyik a hinta alatt van, a másik a fűbe eldobva, stb.
Azt én sem szeretem, ha kérdés nélkül etetik a gyerekeimet, mert többször is előfordult, hogy utána mentünk volna egy kifőzdébe ebédelni. Bár néha én is szoktam vinni ropit, kekszet, de mivel egy barátnőm kislányának szigorú diétát kell tartania, elvből nem etetek engedély nélkül idegen gyereket. Honnan tudhatnám, hogy nem lisztérzékeny, stb. Ha nyúlnának ők is a kekszért, akkor elhúzom a zacskót, azt mondom, hogy "szívesen adok, ha az anyukád/nagymamád megengedi". Aztán ha a vele lévő felnőtt megengedi, akkor adok.
"lassabban, Dzsennifer, lassabban, vagy p*csán b*szlak"
tényleg szomorú, de azért én ezen nagyon röhögtem, bocsánat:
Szerintem a játszótér azért elsősorban a szocializálódás terepe, egészen más dolog egy kertben játszani egyedül, mint idegen gyerekek között lenni, ismerkedni ugyanakkorákkal, nagyobbakkal, szimpatizálni, jönni, menni, figyelni egymást.
Én is úgy látom, hogy a játszótereknek megvan a maguk íratlan szabályrendszere, nálunk biztos kinéznék azt, akinek a gyereke csak úgy en bloc nem engedné, hogy játszanak a játékaival. Amivel játszik, az más, meg lehet egy-két kedvenc, de én is úgy indulok el a gyerekeimmel, hogy amit nem akarnak másnak odaadni, azt inkább hagyják itthon. Nem is szokott ebből probléma lenni, tkp. azért viszünk játékot csak, hogy a többi gyereknek legyen mivel játszani, amíg mi az ő játékaikkal játszunk. Ezzel együtt simán eltűnnek a játékaink, párhavonta vennem kell újabb készletet, a legdühítőbbek a fémlapátok, a gyerekeimet abszolút nem érdeklik, de én azokkal szeretek homokozni :)- na azok azonnal eltűnnek. Meg még arra kell vigyázni, amikor a papa vagy a nagymama megy a gyerekekkel és lövése sincs, melyik játékot kéne hazahozni, na az meg bírja tizedelni a legtutibb homokozókészletet is.
Engem a legjobban az olyan játszóterek idegesítenek, ahová az anyukák kekszet, ropit, piskótát, mittoménmit hordanak és úgy néznek rám, mint egy leprásra, ha nem engedem, hogy megkínálják a gyerekeimet. Nektek nem szokott ez probléma lenni?
