Vegyél egy macskát. Akkor az egér majd nem mer kimászni a ketrecéből, és ehhez még rá se kell zárni az ajtót. Kompromisszumos megoldás. Ráadásul ha a matuzsálem korú egered végre megdöglik (magától, vagy a macska által), akkor még mindig marad egy háziállatod, aki kedvesen felébreszt hajnalban :)
A topik hőse ma hajnalban eltávozott az örök búzamezőkre.
Mindenkinek köszönöm a filozófiai tanácsadást. Szép élete volt a kis Homérosznak. És valószínűleg ő az egyetlen egér, akivel filozófiai téma foglalkozik az Indexen.
Az én egerem is olykor elszökdös. A vezeték nélküli egerek már csak ilyenek. Ha így folytatja, bezárom a kibertérbe és szünetmentes tápon fog tengődni élete végéig. :-)
Az egér akkor is egér ha szabadban született és akkor is, ha rabságban, és akkor is ha szürke és akkor is ha fehér. A genetikai kódja ugyanaz. A rabságban született vadállatnak kell ugyan tanulnia a szabadságot, de hamar megtanulja és hamar rájön, hogy mi is az életeleme. És ha már egyszer belekóstolt, ezerszer rosszabb lehet újra elveszíteni. És ne hidd, hogy ez belemagyarázás, hogy emberiesítés. Az emberiesítés szerintem éppen az, hogy azt hisszük, bezárva boldogabbak. Nem tudom, láttad-e amikor nálunk a filmezés után nyugdijazott medvéken szabadon engedték a rezervátumban. Én Spectrum TV-ben láttam (szégyen, mert idehaza történt esemény volt) - hát mondhatom, minden állatban benne van a szabadság génje. Azok az állatok szinte minden fűszálat megcsókoltak és minden fát átöleltek... Pedig rabságban született mind és voltak szabadabban engedve. De a rezervátum adta szabadság íze teljesen más volt, mint az eddigi, ez látszott rajtuk.
A háziállat már az ember közelségében érzi jól magát és ott van biztonságban. Teljes szabadsága, igazi élettere azt hiszem ma már egyetlen állatnak sincs. Ezért nem lehet azt mondani szerintem, hogy kínzás bezárva tartani állatot. Sehol sem lehet teljes szabadságban, sehol sem élheti azt az életét, amire képességei alapján született. Még a kert is viszonylagos rabság, hiszen rács ott is van és az ember lakása, kinagyítva, egy sor tabuval az állat számára. Azonban egy viszonylagos szabadságra feltétlenül szükségük van kiegyensúlyozottságuk érdekében.
Szerintem ennek a kis egérnek egy kis szoktatás kellene és az, hogy a gazdija bízzon benne, hogy nem lesz baja, ha felügyelet mellett szabadon futkározhat egy ideig. Nem a rabság az igazi szenvedés számukra, hanem a magukra hagyottság, az unalom, az ingerszegénység. Az ember pedig tudná a korlátokon belül a viszonylagos szabadságot biztosítani számukra - ha ismeri tulajdonságaikat, ha akarja és ha fontosnak tartja.
Azért gondoljuk át, hogy egy "szabadon" élő egérnek mekkora az élettere (és főleg, hogy az az élettér milyen alakú), és azt, hogy egy akár születése óta egy adott méretű térben élőé mekkora. Ez a fajta "szabadság" csak az ember korlátos és sajnos azt kell mondjam eléggé önző életelképzeléséből ered.
"nem gondolkodik a jó és rossz viszonylatában vagy nem kesereg a cellájában, esetleg könyvet ír az élményeiről."
Olvastad az Feljegyzések az egérlyukból című könyvet? Az irodalomtörténet Dosztojevszkij nevéhez köti ezt a regényt, de ki tudja... Láttunk már olyat, hogy egyes szerzők nem adhatták ki saját néven a műveiket, mert a társadalom nem volt elég érett az elfogadásukra. Én olvastam a Feljegyzéseket; nos, volt benne valami gyanús. Nem mondom, hogy explicite a sajtról szól, de a könyvben használt szimbolika megfeleltethető a klasszikus hármas ementáli-trappista-penészes sajt felosztásnak.
A szomszéd kutyája is nyilván a vizsládhoz hasonlóan vélekedett, amikor viharban (nyáron) beengedtem a nappalinkba. A gazdái nem voltak otthon, és szegény annyira félt, hogy valóságosan a bejárati ajtónkra tapadt. Amikor vége lett az égzengésnek, természetesen kiengedtem az udvarra - nem zártam be sehová!
hagyd futni a srácot. ha így korábban megy el, mintha fogságban maradna, neki akkor is jobb, hisz férfiként halt meg, monjuk széttépte a macska akinek beleevett a kajájába.
Mindenkinek a legjobb a Békesség:-)
