Erős rendőri kíséret mellett, komolyabb rendbontás nélkül vonult fel mintegy ötezer homoszexuális szombaton a melegek Varsóban megtartott éves rendezvényén a lengyel parlament épületétől a belvárosig.
A hasonló rendezvények az elmúlt években Varsóban és a nyugat-lengyelországi Poznanban is a felvonulók és ellentüntetők közötti összetűzésekbe torkollottak, szombaton azonban mindössze néhány személyt vett őrizetbe a rendőrség, amikor ellentüntetők megpróbálták útját állni a melegek felvonulásának.
Az Egyenlőség Parádénak nevezett provokatív felvonulást olyan időszakban tartották, amikor a lengyelországi meleg polgárjogi mozgalom a mélyen katolikus hitű országot kormányzó, a homoszexualitást nyíltan, következetesen elítélő konzervatív vezetőkkel és az ő elveiket támogató lakosság többségével áll szemben.
Roman Giertych lengyel oktatási miniszter, miniszterelnök-helyettes szerdán bejelentette, hogy az iskolákban történő "homoszexuális agitációt tiltó törvénymódosítást kezdeményez. A módosítás célja, hogy megtiltsák a melegszervezetek jelenlétét az iskolákban.
Az ultrakonzervatív Lengyel Családok Ligáját vezető Giertychnek a homoszexualitásról vallott nézetei a múltban bírálatokat váltottak ki külföldön. Alig egy hónappal ezelőtt az Európai Parlament élesen bírálta vezető lengyel tisztségviselők "nemi irányultságon alapuló gyűlöletet és hátrányos megkülönböztetést szító kijelentéseit.
A homofóbia nem szűkíthető le a homoszexuálisok elleni nyílt gyűlöletre, számos kevésbé látványos, ám komoly következményekkel járó változatban működik. Jelen lehet a családi-baráti viszonyokban, a munkahelyen, az iskolákban, a médiában, a mindennapi élet számos területén. A különböző társadalmak a homofóbia más és más szintjével rendelkeznek, míg bizonyos országokban a melegek és leszbikusok gyakran lesznek erőszakos támadások áldozatai, sőt, némely országban akár halálbüntetéssel is sújthatják őket, más társadalmakban a homoszexualitás társadalmi elfogadottsága magas, és az alább leírt jelenségek nem, vagy csak alig fordulnak elő.
[szerkesztés] Erőszak
A történelem során a melegek és leszbikusok gyakran voltak állami üldöztetésnek kitéve. A legújabb kori történelem legjelentősebb melegüldözése a náci Németországhoz kötődik, a koncentrációs táborokban meghalt homoszexuális férfiak számáról nehéz pontos adatokat találni, a becslések 15 000600 000 áldozatról beszélnek .
Néhány iszlám államban a mai napig halálbüntetés vagy testi fenyítés jár az azonos neműek közti szexuális kapcsolat létesítéséért. Bővebben: LMBT törvények
A mai társadalmak többségére az ilyen szélsőséges, állam által gyakorolt erőszak már nem jellemző. A melegek, leszbikusok és transzneműek azonban gyakran válnak utcai erőszak áldozatává. A buziverők (angolul: gay-bashers) gyakran bandákba tömörülve, baseball ütőkkel és egyéb fegyverekkel felszerelkezve szedik áldozataikat az ismert meleg szórakozóhelyek körül. Az ilyen eseteket súlyosbítja, hogy az áldozatok nem mernek a rendőrséghez fordulni félvén szexuális irányultságuk kitudódásától, illetve a rendőrség gyakran nem fordít kellő figyelmet a támadások kinyomozására. Az elmúlt években több eset is a média figyelmének központjába került, néhány esetről (Brandon Teena, Matthew Shepard) dokumentumfilm is készült.
[szerkesztés] Diszkriminatív törvények Fő szócikk: LMBT törvények
A melegek és leszbikusok állam általi diszkriminációjának legsúlyosabb formája az azonos neműek közti szexuális kapcsolatok büntetőjogi üldözése. Ugyan az európai és amerikai államok közül ma már egyben sem büntetik az azonos neműek közötti, beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot, Afrika és Ázsia számos államában, különösen az iszlám államokban, a mai napig börtönbüntetés, testi fenyítés vagy akár halálbüntetés is járhat a homoszexualitásért.
Azokban az országokban, ahol dekriminalizálták az azonos neműek közti szexuális kapcsolatokat, további diszkrimináció lehet, hogy a törvények eltérő életkort határoznak meg az azonos és a különböző neműek közt szexuális kapcsolat esetében alkalmazandó beleegyezési korhatárnak.
A jelenleg is széles körben elterjedt diszkriminatív törvények elsősorban a házasság és a gyermekvállalás kapcsán hozzák hátrányos helyzetbe a melegeket és leszbikusokat. A heteroszexuális pároktól eltérően a melegek és leszbikusok a világ legtöbb államában nem házasodhatnak meg, tényleges együttélésüket az állam nem ismeri el párkapcsolatként. Mesterséges megtermékenyítésben nem vehetnek részt, nem lehetnek közösen egy gyermek törvény szerinti szülei, nem, vagy csak korlátozottan fogadhatnak örökbe gyereket.
Emellett számos ország tiltja vagy akadályozza a melegek és leszbikusok érdekvédelmi szervezeteinek működését, köztéri politikai megmozdulásaikat nem engedélyezik. Néhány országban törvények mondják ki, hogy a homoszexuális életforma propagálása vagy ennek támogatása tilos.
[szerkesztés] Hátrányos megkülönböztetés Fő szócikk: Hátrányos megkülönböztetés
A törvények szintjén létező diszkrimináció mellett gyakori, hogy ugyan a törvények nem írják elő, egyes intézmények, vállalatok vagy egyének máshogy bánnak egy homoszexuális emberrel, mint egy heteroszexuálissal. Így például egy cég nem veszi fel a homoszexualitását nyíltan vállaló jelentkezőt, vagy elbocsátja meleg vagy leszbikus alkalmazottját, ha kiderül annak szexuális irányultsága. Hasonló szituációba kerülhet egy felvételiző diák is. Az is előfordulhat, hogy egy szórakozóhely vagy egyéb szolgáltató megtagadja a melegek és leszbikusok kiszolgálását, vagy hogy egy tulajdonos nem hajlandó bérbe adni lakását nem heteroszexuális embernek.
A hátrányos megkülönböztetést több nemzetközi egyezmény és számos ország alkotmánya, illetve törvényei tiltják. Az elmúlt évek során egyre több (főleg európai és észak-amerikai) állam fogadott el olyan hátrányos megkülönböztetést tiltó jogszabályokat, amelyek kifejezetten a szexuális irányultságot is említik a hátrányos megkülönböztetés tilalma kapcsán.
[szerkesztés] Zaklatás
A melegek és leszbikusok gyakran lesznek zaklatás áldozatai. A bántó viccek, az élcelődés, az ugratás, az utcai beszólások olyan ellenséges környezetet teremtenek, amelyben a szexuális irányultság vállalása komoly megpróbáltatások elé állítja a homoszexuális embereket.
[szerkesztés] Gyűlöletbeszéd
A melegek és leszbikusok gyakran válnak gyűlöletbeszéd célpontjává. A gyűlöletbeszéd célja, hogy ellenséges érzületeket keltsen egy csoport vagy annak tagjai ellen, amely egyrészt erőszakhoz vezethet, másrészt a zaklatáshoz hasonlóan negatív légkört teremt a homoszexuális emberek számára.
[szerkesztés] Érzéketlenség
A nyíltan diszkriminatív állami szabályozás mellett gyakran előfordul, hogy a kormányzat nem, vagy csak vonakodva hajlandó olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek fokozottan érintik a homoszexuális embereket. Így például a rendőrség csak kelletlenül foglalkozik az utcai erőszaknak áldozatul esett melegek és leszbikusok ügyeivel, a törvények nem biztosítanak megfelelő védelmet a hátrányos megkülönböztetés és a zaklatás ellen, az állam nem biztosít elég pénzt az AIDS terjedését megelőző felvilágosító kampányok vagy kezelésére irányuló tudományos kutatások számára.
[szerkesztés] Torz bemutatás
A melegek és leszbikusok elleni előítéletek egyik forrása, hogy a média gyakran torz képet fest a homoszexuálisokról, olyan tulajdonságokkal ruházva őket fel, amelyek egyáltalán nem jellemzők rájuk, vagy amely csak egy kisebbségükre jellemző. Így például az LMBT megmozdulások kapcsán a tudósítások csak a látványos elemeket (pl. transzvesztiták, nyílt szexuális tartalmak) emelik ki, mivel ezeknek van meghökkentő hatása.
A filmekben hosszú évtizedeken keresztül csak komikus (akinek viselkedésén nevetni kell) vagy tragikus (akinek meg kell halnia) szereplőként jelentek meg homoszexuális emberek. Az e filmekben megjelenő meleg férfiak legtöbbször nőiesen viselkednek (a leszbikus nők pedig férfiasan), holott a homoszexuális irányultság ritkán jár együtt az ellenkező nem viselkedési szokásainak átvételével.
[szerkesztés] Feltételezett heteroszexualitás
A homoszexualitás társadalmi konstrukciója egy olyan ellentétpárra alapszik, amelynek egyik pólusán a heteroszexualitás található mint normális és természetes, másik pólusán a homoszexualitás mint deviancia, furcsaság, különlegesség. A heteroszexualitás úgy jelenik meg, mint ami magától értetődik; a homoszexualitás viszont magyarázatra szorul, ezért kell beszélni a homoszexualitás okairól, a heteroszexualitáséról viszont nem. A feltételezett heteroszexualitás valójában olyan ideológia, amely egy partikuláris identitás (a heteroszexualitás) univerzalizálására épül. A queerelméletben ennek a jelenségnek a megnevezésére a heteronormativitás, illetve a kötelező heteroszexualitás kifejezések terjedtek el.
A feltételezett heteroszexualitás következménye, hogy mindaddig, amíg valakiről ki nem derül homo- vagy biszexualitása (leleplezés vagy előbújás útján), heteroszexuálisként van elkönyvelve. Ez láthatatlanságra ítéli a meleg és leszbikus embereket, amely két következménnyel jár: egyrészt, hogy a meleg és leszbikus fiatalok magányosnak érzik magukat, mivel nem látnak meleg vagy leszbikus példaképeket maguk előtt, másrészt a többségi társadalom alulbecsüli a melegek és leszbikusok számát.
[szerkesztés] Családi kapcsolatok megszakadása
A szexuális irányultság napvilágra kerülése nem egyszer azzal jár, hogy az érintett családja megszakítja az érintettel a kapcsolatot, elzavarja otthonról. Amellett, hogy ez gyakran érzelmi válsághoz vezet (hiszen a család elsősorban az elfogadás, támogatás szerepét tölti be az ember életében), gyakran anyagilag is nehéz helyzetbe hozza az önálló élet vezetésére még képtelen LMBT fiatalt, akit heteroszexuális társaitól eltérően nem támogat anyagilag a családja.
[szerkesztés] Öngyűlölet
A társadalom ellenséges attitűdje miatt sok homoszexuális ember maga is elfogadja ezeket a társadalmi beállítódásokat, belsővé teszi, interiorizálja a homofóbiát. Így sokan nem fogadják el szexuális irányultságukat vagy negatívumként élik meg azt. Őket nevezi a pszichológiai irodalom ego-disztonikus homoszexuálisoknak, körükben gyakori a súlyos depresszió, illetve az öngyilkosság. Mások ugyan elfogadják szexuális irányultságukat, de a többségi társadalomhoz hasonló előítéletekkel viseltetnek a melegek és leszbikusok bizonyos csoportjai (például a nőies férfiak) iránt.
[szerkesztés] Okai
A homófóbia okairól számos történeti, pszichológiai és szociológiai elmélet létezik. A történeti magyarázatok elsősorban a homofóbia vallási gyökereire összpontosítanak. A pszichológiai magyarázatok olyan egyéni jellemvonások segítségével magyarázzák a homofób beállítódást, mint a látens homoszexualitás, az autoriter személyiség vagy a változó nemi szerepekhez való alkalmazkodási képtelenség. A szociálpszichológiai magyarázatok az előítéletek, a stigmatizáció és a címkézés általános (tehát nem kifejezetten a homoszexualitáshoz kapcsolódó) fogalmaihoz kapcsolódnak. A szociológiai elméletek a társadalmon belüli hatalmi viszonyok, így például a patriarchális család, a kapitalizmus termelékenységi-termékenységi kényszere, a bürokratikus szervezetek vagy a modern tudományok tudásvágyával magyarázzák a homofóbia modern formáit.
[szerkesztés] Megjegyzés
A homofóbia-ellenes világnapot május 17-én ünneplik (International Day Against Homophobia), 2005 óta Magyarországon is (lásd a Szociális és Munkaügyi Minisztérium közleményét). A dátum onnan ered, hogy ezen a napon törölte 1990-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a homoszexualitást a Betegségek Nemzetközi Osztályozásából.
A nemrég megválasztott, erősen jobboldali lengyel kormány nőket és a szexuális kisebbségeket sújtó intézkedései ellen tüntettek magyar civil szervezetek péntek este a Lengyel Nagykövetségnél.
Szolidaritási tüntetést rendezett a Habeas Corpus Munkacsoport (HCM) az újonnan megválasztott lengyel kormány nőket és szexuális kisebbségeket sújtó intézkedései ellen. A rendezvényt pénteken este Budapesten, a Lengyel Nagykövetség épülete előtt tartották, a tüntetők fáklyákat égettek és gyertyákat gyújtottak.
Homofób kormány
"Megengedhetetlennek tartjuk, hogy Lengyelországban a gyülekezési jogot, a szexuális és reprodukciós önrendelkezési jogot és más alapvető szabadságjogokat korlátozó állami intézkedések történjenek" - áll a szervezet állásfoglalásában. November 20-án Poznanban a tiltás ellenére megtartották a "toleranciamenetet" a homoszexuális, feminista és zöld szervezetek felhívására. A felvonulás erőszakosan ért véget, a lengyel rendőrség több tucat tüntetőt őrizetbe vett. Az új kormány több, a nők és a melegek emberi jogait korlátozó intézkedést hozott a tüntetők szerint, például megszüntette a Nők és Férfiak Esélyegyenlőségéért Felelős Kormányhivatalt, valamint további megszorításokat szorgalmaz a közismerten szigorú abortusztörvényben. A kormánypárti politikusok emellett nyíltan homofób nyilvános kijelentéseket tettek.
Tüntetések kontinens-szerte
Európa több városában demonstráltak civil szervezetek a lengyelországi események ellen. A budapesti rendezvény abban különbözött a többitől, hogy itt a melegek és a nők jogait védő szervezetek együtt nyilvánítottak véleményt az emberi jogok védelmében és a férfi erőszak megakadályozása érdekében, mondta el az Indexnek Spronz Júlia, a HCM igazgatója. Reményei szerint a közös szolidaritási tüntetéssel fel tudják hívni az emberek és a sajtó figyelmét is.
Diszkrimináció
Rohonyi Péter az Amnesty International képviseletében aggodalmát fejezte ki, hogy Lengyelországban megszüntették a férfiak és nők egyenlőségéért felelős kormányhivatalt, amelynek hatásköre kiterjedt a szexuális kisebbségekkel való egyenlő bánásmód támogatása is. Az Amnesty szerint ezzel Lengyelország lett az egyetlen olyan EU-tagország, ahol az egyenlő jogoknak nincs biztosa, megkérdőjelezve, hogy a kormány valóban alkalmazni akarja-e az EU a diszkrimináció-ellenes jogrendjét.
A Lengyel Nagykövetség képviseletében a HCM megkeresése ellenére sem jelent meg senki, így a civil szervezetek postai úton juttatják el nyílt levelüket a képviseletre. A HCM mellett a tiltakozást támogatta még a Háttér Társaság a Melegekért, a Labrisz Leszbikus Egyesült és a Humanista Mozgalom.
Az új lengyel kormány fóbiái
Nem különösebben meglepő, hogy a közelmúltban az emberi szabadságjogok háttérbe szorultak Lengyelországban. Október végén iktatták be ugyanis az új, nemzeti konzervatív kormányt, ami erősen jobboldali nézeteiről ismert. Az újonnan kormányra került párt, a Jog és Igazságosság (PiS) pártja, kisebbségben van a parlamentben, mert nem tudott megállapodni a mérsékeltebb, szintén jobboldali, azonban liberális gazdaságpolitikát támogató Polgári Platformmal. A PiS így rá van szorulva a nála is szélsőségesebb kis pártok támogatására, a baloldali nacionalista Önvédelemre, a szélsőjobboldali populista Lengyel Családok Ligájára, valamint a Parasztpártra. A PiS vezetőiről már megválasztásukkor is köztudott volt, hogy ellenzik a homoszexualitást és az abortuszt.
This study reports results from the first full genome scan for male sexual orientation. Using 73 previously reported families and 73 new families with two or more gay male siblings, we found three new regions of genetic interest. Our strongest finding was on 7q36 with a combined mlod score of 3.45 and equal contribution from maternal and paternal allele transmission. This score falls just short of Lander and Kruglyakrsquos (1995) criteria for genomewide significance. Several interesting candidate genes map to this region of chromosome 7. Vasoactive intestinal peptide (VIP) receptor type 2 (VIPR2; MIM 601970) is a G protein-coupled receptor that activates adenylate cyclase in response to VIP (Metwali et al. 1996), which functions as a neurotransmitter and as a neuroendocrine hormone. VIPR2 is essential for the development of the hypothalamic suprachiasmatic nucleus in mice (Harmar et al. 2002), which makes it an interesting candidate gene for sexual orientation in view of earlier reports of an enlarged suprachiasmatic nucleus in homosexual men (Swaab and Hofman 1990). Sonic hedgehog (SHH; MIM 600725) plays an essential role in patterning the early embryo, including hemisphere separation (Roessler et al. 1996) and left to right asymmetry (Tsukui et al. 1999). Homosexual men and women show a significant increase in non-righthandedness, which is related to brain asymmetry (Lalumiere et al. 2000).
Two additional regions approached the criteria for suggestive linkage. The region near 8p12 contains several interesting candidate genes, given the hypothesized relationship between prenatal hormones and sexual orientation (Mustanski et al. 2002). Gonadotropin-releasing hormone 1 (GNRH1; MIM 152760) stimulates both the synthesis and release of luteinizing hormone and follicle-stimulating hormone, which are important regulators of steroidogenesis in the gonads, and inhibits the release of prolactin (Adelman et al. 1986). GnRH is synthesized in the arcuate nucleus and other nuclei of the hypothalamus (Kawakami et al. 1975). Steroidogenic acute regulatory protein (STAR; MIM 600617) mediates pregnenolone synthesis and is involved in the hypothalamic-pituitary regulation of adrenal steroid production (Sugawara et al. 1995), which in turn plays an important role in sexual development. Neuregulin1 (NRG1; MIM 142445) produces a variety of isoforms that regulate the growth and differentiation of neuronal and glial cells through interaction with ERBB receptors (Burden and Yarden 1997; Wen et al. 1994).
The 10q26 region is of special interest because it results from excess sharing of maternal but not paternal alleles. Previous studies have suggested that there is an excess of homosexual family members related to the proband through the mother, and we have proposed previously that this might result in part from genomic imprinting (Bocklandt and Hamer 2003). In support of a connection between 10q26 and imprinting, a germline differentially methylated region has been identified at this location by Strichman-Almashanu et al. (2002) who performed a genomewide screen for normally methylated CpG islands and found 12 regions to be differentially methylated in uniparental tissues of germline origin, i.e., hydatidiform moles (paternal origin) and complete ovarian teratomas (maternal origin). Such CpG islands can regulate the expression of imprinted genes over distances of several hundred kilobases. The region around the 10q26 CpG islands includes the brain-expressed gene Shadow of Prion Protein (SPRN), several transcription regulators (ZNF511, VENTX2; MIM 607158), neurotransmitter interacting proteins (DRD1IP; MIM 604647), and cell signaling pathway proteins (INPP5A; MIM 600106, GPR123).
Ábrahám utódai. A zsidók, a keresztények és a muzulmánok. Csak éppen nem egyformán. Lengyelországban pl. a katolikusok igen, Angliában az anglikánok nem.
Nem látok más okot a Biblián kívül a melegek üldözésére. Szép dolog, hogy mindenkire rá akarják kényszeríteni Mózes 246. törvényét, de vajon az előírásos ruhát hordják-e az égő bikaáldozat bemutatásakor? Mert ha nem, akkor szinte ugyanolyan súlyos bűnt követnek el!
Minden kultúrában, mindenki megmutatja a saját szexualitását, addig a szintig, ameddig a társadalom eltűri, kivéve azt az esetet, ha ez nem játszik szerepet a párválasztásnál. A nők is, a férfiak is, függetlenül attól, hogy hetero- vagy homoszexuálisak-e.
Nem maradhat meg a hálószobán belül, ugyanúgy, ahogy a heteroszexuális kapcsolat sem marad meg. Egyébként pedig minél inkább rejtőztek, annál inkább üldözték őket (vagy fordítva).
Senkinek sincs joga elítélni, vagy üldözni őket. És amikor erre rájöttek, megmutatták magukat. Itt tartunk.
Akkor egy kicsit pontosítsunk. Gyereket szülhet meleg nő, csak hát ugye kell valaki, aki azt a bizonyos spermiumot valahogy bejuttatja. Lehet mesterségesen is. Ha pechje van fiai lesznek. Férfi is lehet attól még nemzőképes, mert homo. Csak nőt kell hozzá kerítenie vaki kihordja a gyereket. Örökíteni, úgy tudom az X kromoszómán lehet. De valóban vannak nem genetikailag homók is. Szerintem.
A homoszexualitás a mai elmekórtan szerint csupán normál variáns, így nem lehet betegségről beszélni ez esetben.
Továbbá nem csupán genetikai, hanem más, társadalmi okokra is visszavezetik a homoszexualitás kialakulását.
A "normailtásnak" ez a foka engem speciel nem zavarna, ha megmaradna a hálószobán belül. De akkor, amikor ezt a réteget pajzsként előretolva botránkoztatnak meg másokat, az már zavaró.
