A magyar középiskolák 75%-ában Lénárd Gábor 1-2-3 a jól bevált biosz könyv. Jól ismerem, nem egy nagy szám. Amit mondd az borzasztó felületes, nehezen átlátható, de a célnak mégis megfelel, aki erre fogékony annak azért nagyonis fel tudja kelteni az érdeklődését.
Egy további kis és szerencsés százalékban (többnyire az elitebb gimik) Berend Mihály és társszerzőinek 4 kötetes könyve van. Hihetetlenül átfogó, olvasmányos, gazdagon illusztrált zseniális könyvek. Tapasztalatból mondom, hogy még az egyetemen is érdemes elővenni néha.
Van még egy említésre méltó könyv, de nem jut eszembe a szerző.
Szóval kb 8-10 középiskolai bioszkönyv van M.o-n.
A retrovírusokat biztosan említik ahol érdeklődést tapasztal a tanár, ellenben a törzsanyagnak ez nem része, a jobb könyvek sem tesznek róla említést.
A genetikát illetően, hogyha a Philadelphia kromoszómák már szóbakerülnek, akkor az egy nagyon érdeklődő társaság, ez viszont benne van pl a Berend könyvben.
Nah ennyi volt a magyar középiskolai biosz könyv körkép. :)
Hát nem most tanultam biológiát közoktatásban az biztos, de még a fiam tankönyvében sem olvastam retrovírusokról, bár meglehet, hogy benne volt, az ember a gyermeke egy adott életkora fölött már nem áll neki kikérdezősdit játszani, ez nálunk egész korán már megoldható volt.
Az intronok az evolúció során történő "faji keveredések" tehát különböző sejtek fúiója soráűn történő DNS keveredéseknek az eredményei. Ma nincs már rájuk szükség, értelmetlennek tűnnek, noha valaha volt jelentősáégük, fehérjéket kdoltak.
Az exonok pedig az "értelme" (nem értelmes szál) DNS szekvenciák. Amik ma is "használatos" fehérjéket, RNS-eket kódolnak.
Pont ez az egyik nagy nehézsége a géntechnológiának, hogy ki kell halászni az intronok közötti exonokat.
Mivel egy exont is megszakíthatnak intronok, ezért splicing mechanizmusok gondoskodnak arról a sejtben, hogy "lefogják" az intronokat, amíg sikerül transzkriptálni az exont.
Az emlíett elméletet vhol aszzem hallottam én is, a fentiek végülis nem zárják ki.
Ám a xenotranszplantációval összefüggésbé még nem hallottam, de könnyen lehet hogy igy van, mármint h van vmi az elképzelésben.
"steril (én használom rosszul) nem csak azt jelenti nálam, hogy a körülményeik a higéniai szabályoknak maximálisan megfelelnek, hanem azt, hogy teljességgel fertőzésmentesek. "
Nem használod rosszul, a sterilitás ezt jelenti. Azonban vannak olyan vírusok (retrovírusoknak nevezik ezeket) , amelyek teljes egészében beépülnek az adott állat (növény, ember) genomjába, vagyis részévé válnak a sejt reprodukciós állományának egy mindmáig ismeretleg módszer segítségével.
Ilyen vírusokról akár nincs is tudomásunk, (vannak olyan elképzelések, amelyek szerint az emberi génállomány túlnyomó többségét kitevő, és a mai felfogás szerint "értelmetlen" repetitív DNS szekvenciák mint ilyen retrovírusok maradványai) amennyiben van, akkor azt tudjuk róluk, hogy az élővilágban egyedülálló módszerrel épülnek be az emberi (állati, növényi) sejtbe, egy rendkívül sajátos módszerrel, majd ott akár teljes tünetmentességgel, akár a gazdalény életének végéig, őt nem zavarva,nem betegítve meg, éli napjait.
Ezeket a retrovírusokat nem küszöbölheti ki az a ma már mindenapos gyakorlat, mellyel teljesen steril (vagyis baktériumoktól, külső fertőző ágensektől mentes) kísérleti állatokat (főképpen egereket, patkányokat, de majmokat, sertéseket is) állítanak elő, ugyanis ezek a vírusok a szülőállat genomjának részét alkotják, így a teljesen steril körülmények között született, és majd ilyen körülmények között tartott utódokban is benn lesznek ezek a dns-szekvenciák.
Ez az a kardinális probléma, ami gátját állja a xenotranszplantációnak.
ja és persze mem csak olyan antigénekről van szó, amik antigének... szóval nemcsak olyan bacik, vírusok amik megbetegítik az állatot, hanem olyanok is, melyek nem okoznak semmilyen betegséget bennük, ám az emberben esetleg igen.
steril (én használom rosszul) nem csak azt jelenti nálam, hogy a körülményeik a higéniai szabályoknak maximálisan megfelelnek, hanem azt, hogy teljességgel fertőzésmentesek.
Ha ismertek(?) mindazon baktériumok, vírusok, eukarióta egysejtűek, melyek a sertésben fertőzést okozhatnak, megbetegíthetik az állatot, akkor többek közt a megfelelő körülmények biztosításával el lehet érni, hogy mindezektől mentesek legyenek az állataink. Legalábbis szerintem ez a koncepció.
mindig tudtam csodálni azokat az embereket, akiket el tud ragadni a képzelet heve, mert én bizony túlontúl földhözragadt gondolkodású lény vagyok. Amiket leírtál, azok számomra futurisztikus álmok, noha lehet, hogy csak számomra azok, neked minden bizonnyal realitásnak tűnnek. Ami a xenotranszplantációt (e fogalom alatt most itt állati szervek emberbe való beültetését értem) illeti, annak immunológiai akadályai -elméleti oldalról legalábbis- már nincsenek, ott van viszont az a kérdés, hogy vajon mit szabadít rá az emberiségre a beültetett állati szervvel óhatatlanul az emberbe kerülő vírusok sokasága. Az emberben is rengeteg olyan vírus van, ami vagy sosem, vagy csak igen ritkán okoz megbetegedést, ugyanez a helyzet az állatokkal is; a sertés, amely a legalkalmasabnak tűnik a xenotranszplantációra, éppúgy vírusfajták százait, ezreit hordozza minden panasz nélkül, olyannyira, hogy ma fogalmunk sincs egy csomó ilyen vírus létezéséről. Ennek következtében nincs felelős tudós, aki megmondhatná, hogy a sertésben alvó vírusok okoznak-e az emberben megbetegedést. A xenotranszplantációval foglalkozóknak ma ez a legfőbb problémája. Magam inkább elképzelhetőbnek tartom (ha már álmodunk a jövőről..) az őssejtkutatásból majdan kinövő "szervgyártást", amikor a beteg saját sejtjeiből tudunk majd szervet, vagy a szerv funkcióját megfelelően ellátó szövetet képezni, és ezt ültetjük be. Ennek sem etikai, sem virológiai akadályai nem lesznek, az immunológiairól nem is beszélve.
