Lehet h a 60-as évek amerikájának totális faji diszkriminációjára van szükség ahhoz, hogy egy kisebbség a jogait követelje? Hátra kell ültetnünk őket, hogy tiltakozzanak, majd mi rájöjjünk, ezt mégse kéne, normalizáljuk helyzetüket... ???
Szerinted ma nem valósul meg a jogegyenlőség a cigányok és a nem cigányok relációjában Mo-on?
Dehogynem...
A cigányság egy részének kultúrája teljesen összeegyeztethetetlen a nem cigányság kultúrájával. Ez önmagában még nem gond.A gond az, hogy...
...a nem cigányok "kultúráját" nem tisztelik (pl. nem csak a szomszéd cigány biciklijét "veszik kölcsön", hanem a nem cigányok biciklijét is)
...a "kultúrájukat" nekünk kell megfinanszírozni, mindezt el is várják, és egyre inkább jogként fogják fel
...ráadásul ott vannak a demográfiai problémák is
Szóval itt két lehetőség van:
Nem változtatnak a kultúrájukon, de elfogadják azt, hogy a környezetüktől jóval szegényebb színvonalon fognak élni, és azt is, hogy a más kultúrájú emberek szokásait tiszteletben tartják.
Változtatnak a kultúrájukon, és egy európaibb viselkedésmóddal megközelítik és később elérik a környezetük életszínvonalát.
Nem Rosa Parksra van szükség, mert itt nem arról van szó, hogy a cigányok nem ülhetnek le a buszban. A koszos, ittas menetjegyet megváltani nem hajlandók nem ülhetnek le, sőt fel sem szállhatnak... Akire szükség van, az egy olyan karizmatikus cigány vezető, aki az általam felvázolt két lehetőség valamelyikét elfogadtatja a cigánysággal...
hat abbol van jo par. A fotopik: Szereti valaki a cigányokat? (2) Sot a diszkriminaciosbol is van nehany. Ezekben mar kifejtettem/fejtem a velemenyeimet.
Mongyuk nem pont ezzel, de egy idekapcsolodo javaslat par evvel ezelottrol Turtura kartacstol:
Tisztelt vitázók! Érdeklõdéssel olvastam a vitát a hátrányos helyzetû családok premizálásáról. Az alábbi megoldási javaslatot már megfuttattam régebben ebben topic-ban. A mostani egy már az észrevételek alapján átdolgozott anyag, kicsit hosszú, de szerintem érdemes elolvasni. Az anyagban véleményem szerint a legélesebb szemûek sem találnak rasszista kitételeket, és szerintem demokrácia és Eu-konform. A legtöbb problémára ami a topik-ban felmerült egyenes, közvetlen és hatékony MEGOLDÁST (bocs) kínál. Várom mindenkinek a véleményét, jobbító szándékkal is és akár ártó szándékkal is. Minden megjegyzés hasznos lehet az anyag gyengéinek javításához. Addig javítom, és a javított anyagot néha felteszem, ameddig valaki csak felfigyel rá politikusaink közül (ha netán néhányan olvassák a topik-ot) és esetleg tudja is hogy mit kell vele kezdeni. Íme az anyag: A gyermekeket érintõ szociális ellátás jelenlegi rendszerével szemben az alább kérdések felvetések feltételek fogalmazódnak meg. 1. Az adófizetõ szeretné, ha az általa befizetett adót a.) nem haszontalanra költenék b.) a saját felhasználására (elsõsorban gyermekeire) több jutna vissza. 2. A jelenlegi támogatási rendszer azt üzeni a felnõtt állampolgárnak (és itt most nincs jelentõsége annak, hogy esetlegesen munkanélküli, vagy bármilyen nációhoz, rasszhoz tartozó), ha megfelelõen sok gyereket csinálsz megélhetsz belõle, anélkül, hogy akár a társadalommal, akár a megszült gyerekekkel szemben bármilyen felelõséget kelljen vállalni. 3. A jelenlegi rendszerben sok esetben a szociális támogatás, csak újabb szociális segély igényt szül, képletesen és a valóságban is, elsõsorban az alulkultúrált rétegekben. 4. Abban a rétegben, melyben leginkább mûködni kéne annak a gondolkodásnak, hogy ha magamat sem tudom eltartani, akkor gyerekszülésre sem vállalkozom, pont ebben a rétegben nem mûködik, hisz a társadalom a szociális ellátórendszeren keresztül azt az üzenetet küldi, hogy ha szülök, akkor ebbõl megélek, felesleges munkát keresnem. 5. Miért van az, hogy a munkavállalónak kõkemény kapitalizmus van, a gyermekszülõ "lumpennek" meg a gyermek iránti felelõsségvállalás nélküli szocializmus, hisz soha senki nem kérdezi meg mire nevelem, mi lehetett volna a gyermekbõl ha odafigyelek. 6. A kérdéskör felvetése nem rasszista, hisz alulkultúrált bármelyik rasszban elõfordul, és a fenti megfogalmazások sem utalnak egyik rasszra sem. Az állam által nyújtott minden támogatásnak ki kell elégíteni az alábbi általános feltételeket (kritériumokat), ellenkezõ esetben bármilyen összetételû Alkotmánybíróság elsõ körben megsemmisíti. 1. Minden állampolgár egyenlõ, (nem, faj vagy vallás tekintetében nem különböztethetõ meg senki). 2. Az állam saját belátása, értékítélete alapján támogathat szerinte szükséges folyamatokat (elsõsorban saját állampolgárai oktatását). 3. A támogatás folyósításának módjáról belátása szerint dönthet. 4. A támogatásnak mindenkit el kell érnie akinek szüksége van rá. 5. A támogatásból senki ne kaphasson aki nem jogosult rá. 6. Piackonformnak kell lennie: hogy fogyasztói árakat rossz irányba ne térítsen el. Minden olyan támogatás kerülendõ, amely azt a hamis látszatot kelti, hogy bármi ingyen van. Az állampolgárban tudatosulni kell, hogy semmi nincs ingyen, minden odaadott forintot valakinek meg kell fizetni, vagy valakivel meg kell fizettetni. Éppen ezért (mivel mástól kell elvenni) minden támogatás odaítélését meg kell fontolni, nem szabad haszontalanra költeni. 7. A tanulás támogatása a lehetõ leghasznosabb felhasználás. 8. Bármely támogatásnak élethelyzettõl függõnek kell lennie: Tekintve, hogy az egyes állampolgárok élethelyzete nem azonos. Mindenki más alapról akar továbblépni és a támogatásnak ezt a továbblépést kell segíteni. (Rossz tanuló hiába kapna Oxfordi ösztöndíjat, nem tudna mit kezdeni vele, viszont egy jól kiválasztott korrepetálás elindíthatja a számára lehetséges legjobb úton. Egy jobb módú család gyermeke elsõsorban nem iskolatej akcióra vár, de például egy nyelvtanuláshoz adott segítség vélhetõen célba talál. Mint ahogy elhagyott gyermeknek elõször gondoskodó környezet, hajléktalannak fedél és étel kell, esetükben minden más csak ezután jöhet.) A felsorolt két feltételrendszer elsõ látásra kizárja egymást, sokak szerint olyan üzenet nem fogalmazható meg amely mindkét feltételrendszernek megfelel. Mindezek mellett a küldött üzenet nem lehet kirekesztõ és rasszista, hisz az csuklóból támadható. Azonban ilyen üzenet létezik, a problémának van a fenti kritériumokat maradéktalanul kielégítõ megoldása, bár ezért egy kicsit dolgozni kell és a jelenlegi szociális ellátás szülõtámogató filozófiáját gyermektámogató filozófiává kell átalakítani. A megoldás a gyermektámogatás, elsõsorban a gyermek tanulásának támogatása, esélyegyenlõségének biztosítása: A nem "innovatív" családba született tehetséges gyermeknek is esélyt kell biztosítani arra, hogy bármeddig eljuthasson, (akár a szülõ ellenére is) természetesen a maga erejébõl tehetségébõl. Az államnak annyit kell tennie, hogy az általa adott támogatást úgy adja, hogy az lényegébõl adódóan nem fordítható másra, kizárólag a gyermekre, a gyermek tanulásának segítésére. Bankszámlanyitás a megszületett gyermeknek: A gyermek (minden megszületett gyermek) anyakönyvezését követõen az adott Önkormányzat (esetleg a Társadalombiztosítási Igazgatóság az Önkormányzat anyakönyvi csoportja bejelentése és adatszolgáltatása alapján) egy a gyermek nevére szóló bankszámlát nyit, egy meghatározott pénzintézetnél, mely számla megnyitásáról a pénzintézet értesítést küld a szülõnek és az Önkormányzatnak is. A számla nyitásakor az állam elhelyezne egy jelképes összeget a számlára. A családi pótlékkal megegyezõ összeget gyermektámogatási díj címen a gyermeknek megnyitott bankszámlára utalná az állam a Társadalombiztosító közremûködésével, (nem a szülõ kapná). A számla tulajdonosa a Társadalombiztosítási Igazgatóság, haszonélvezõje a gyermek, felügyelõje a szülõ, kezelõje pedig az adott Önkormányzat szociális osztálya, jegyzõje esetleg az erre a célra létrehozott Önkormányzati szervezet. A számlán lévõ összeg csak meghatározott célokra használható. A számla felügyelõje nyilatkozik arról (az Önkormányzat felé), hogy mit akar és mit nem akar a számláról finanszírozni. A számla kezelõje (és csak õ) a „törvényben" meghatározott célokra, a számla felügyelõjének nyilatkozatát figyelembe véve szabadíthatna fel összegeket a számláról, a számla haszonélvezõjének érdekében. A bankszámlán lévõ összeg felhasználhatósága: Az átutalt összeget a gyermek mintegy kreditként kapná, mely kredit felhasználhatósága korlátozott. A kredit felhasználható (de nem kötelezõen felhasználandó) bölcsõdei, óvodai, költségek kiegyenlítésére, iskolakezdéskor tankönyvek és egyéb az oktatáshoz szükséges eszközök, könyvek vételére (piackonform módon). Rosszul tanuló gyermek esetén (évismétlés bekövetkeztekor) kötelezõen felhasználandó a gyermek iskolaidõn kívüli, de az iskola keretén belüli (délutáni) korrepetálásának finanszírozására, rossz anyagi körülmények között élõ gyermek esetén iskolai vagy egyéb étkeztetésre. A jelenleg legrosszabb körülmények közt élõknek biztosított gyermeknevelési támogatás is a számlára utalható. Ez esetben a számlán lévõ összegbõl bizonyos szintig a számlatulajdonos ruházkodását is lehetne finanszírozni. Az ily módon nyújtott támogatás élethelyzettõl függõ, hisz mindig akkor lehet a számláról leemelni, amikor szükség van rá és olyan célra, amely a gyermeknek és a társadalomnak is hasznos (ebbõl a szempontból mellékes a szülõ érdeke, aki esetleg magára költené az összeget). Példák számla használatára: 1. Az iskola a felvételik lezárultakor (de legkésõbb nyár elején) már tudja, kik mely osztályba járnak és milyen tankönyv és tanszer igényük lesz. Ezt nagytételben beszerzi, a tanulókra lebontott bekerülési összeget az Önkormányzatnak továbbítja, amely engedélyezi a pénzintézetnek a kifizetést, melyrõl a tanuló értesítést kap. A tankönyveket és a tanszert átveszi. (Ezért az iskolának % jár) 2. Az iskola év elején tudja, kik kérnek étkezést, az eljárás a tanszer beszerzéshez hasonlatos, kivétel, hogy az Önkormányzat (szociális osztály) havonta ad engedélyt az összeg számláról történõ leemelésére Fentiek szerint az Önkormányzat és az iskola együtt szervezetten intézhetné az étkeztetést, tankönyv, tanszer vásárlást, hisz lenne fedezet és még jól is járna. A gyermektámogatási összeg folyósításának idõtartama: A gyermektámogatási összeg folyósításának határa (a futamidõ) a gyermek betöltött 16. életéve, továbbtanulás esetén a középiskola (gimnázium) befejezésének idõpontja, ez esetben évenkénti iskolalátogatási igazolás szükséges. Mivel a számláról költeni nem kötelezõ (számlafelügyelõ szülõ nyilatkozata szerint), a szülõ bármit finanszírozhat készpénzzel is, ha keveset költ, akkor a "futamidõ végén" a 16. életév után vagy a középiskolai tanulmányok befejezése után amennyiben a számla összege nem nulla, a számla haszonélvezõje (a gyermek) teljes jogot kapna a számlára. Lehetõségként az adott összeg elõ takarékosságként átirányítható lakás takarékpénztárba az elsõ lakáshoz jutás segítésére vagy felsõoktatásban való részvétel finanszírozására lehetne fordítani. A gyermektámogatást a középiskola befejezése után felsõfokú tanulmányokat folytatóknál (és csak azoknál) felváltaná a felsõfokú tanulmányok támogatása, mely a gyermektámogatási összeggel megegyezõ összegû és az adott intézmény évfolyamainak számával megegyezõ évig folyósítaná a Társadalombiztosítás. A tanulmányi támogatás az ösztöndíjtól független lenne és a tanuló közben tanulmányi hitelt is igénybe vehetne. Természetesen az ösztöndíj is az adott számlára mehetne. A folyószámlára adott gyermek és tanulmányi támogatás a gyermeknek és az államnak is jó: A gyermeknek azért, mert a felhasználás korlátozottsága folytán elsõsorban a gyermek testi és szellemi fejlõdõsét segítené, de gyûjthetne is a számláján, és a sorsfordító idõkben lenne mihez nyúlnia. A gyermek közvetlenül kapja a segítséget, például étkeztetésre is használható a kredit, így nem fordulhatna elõ, hogy a szülõ, aki most felveszi a családi pótlékot, elherdálja a pénzt, az önkormányzat pedig az éhenhalástól megelõzendõ étkezési támogatást ad a gyermeknek (mert a szülõnek kifizetett családi pótlék támogatás nem mindig ér célba). Jó a gyermeknek azért, mert nehezebb bármely kormánynak a gyermektõl megvonni a támogatást mint az esetlegesen jobb módú szülõtõl megvonni, pusztán szociáldemagóiából. Az államnak azért, mert rábízhatja egy pénzintézetre a kezelést, ennek minden elõnyével, a pénzintézet a pénzért kezeli a bankszámlákat, (ez megfelelõ kamatpolitikával és kezelési technikákkal elérhetõ). Indulásnál biztosan lökésszerû és nagy munkát adna a kiválasztott pénzintézetnek (pénzintézeteknek), hisz közel kétmillió számláról lenne szó, de a kezdeti többletmunka után a rendszernek csak elõnyei lennének. A gyermek kreditjéért versenyezzenek az iskolák, az intézmények és mindenki a lehetõ legjobbat legyen kénytelen nyújtani, de a kredit ne legyen másra használható. Ha a gyermeket nem járatják iskolába, vagy egyéb ok miatt a szülõ felelõtlensége a gyermekkel szemben bizonyítható, abban az esetben az önkormányzat gyámügyi osztálya rendelkezhetne a kredit felett a gyermek javára (étkezéssel, oktatással kapcsolatos kiadások). Ezt a támogatást a családban lévõ gyermekekkel azonos feltételekkel kaphatják az intézetben nevelkedõ gyermekek is. Ebben a rendszerben jobban kezelhetõk a szüleiket, akár a szülõ halála, akár a szülõ felelõtlensége miatt elvesztett gyermekek is, hisz a támogatás a gyermeknek érkezik és bárhova is "kerül" a gyermek, a támogatás vele megy. Az így folyósított támogatás segítségével kiszûrhetõ, hogy a szülõ a "gyermek pénzét" magára költse, netán elherdálja, késõbbi esélyektõl megfosztva gyermekét. A folyósított támogatás szükség szerint (aszerint, hogy melyik család mely szükséghelyzetbõl tudja továbbléptetni gyermekét) felhasználható a megjelölt célokra, vagy a bankszámlán gyûjthetõ késõbbi célok elérésére. A gyermek 16 éves koráig vagy középiskolai vagy egyetemi tanulmányainak befejezéséig (ez továbbtanulásra ösztönöz) kapja ily módon a támogatást.) Ezután nagykorúként dönthet a számlán lévõ összeg felhasználásáról, a számla megszüntetésérõl (a pénz elköltésérõl) vagy egy lakástámogatási rendszerbe való átkonvertálásáról. Ifjú házasok esetén a házas felek bankszámlái a felek kérésére összeolvaszthatók is lehetnek. (Amennyiben a gyermektámogatás a fenti formában valósul meg, még azzal a nyereséggel is járna, hogy a felnõtt szociális támogatásra jelentkezõ esetében nem lehetne hivatkozni a gyermekszámra, és arra, hogy nem tudnak a gyermeknek enni adni. Helyére kerülnének a dolgok és azt lehetne vizsgálni, hogy önhibáján kívüli okok miatt, vagy önhibájából áll e fenn a helyzete, nem akar vagy nem tud dolgozni. Mivel a szociális támogatásra a fedezet központi forrásokból származik, elérhetõ lenne, hogy a helyi "akár megfélemlíthetõ" kishivatalnok ne ítélhessen meg pénzbeli, csupán természetbeni támogatást. Ez elsõsorban étkeztetés legyen, közétkeztetés keretében. Akinek ez nem kell, az nem is rászorult, idõegyeztetési problémák sem lehetnek, hisz a munkanélküli el tud menni, ráér. Hangzatos jelszó, hogy helyben, az önkormányzat kishivatalnoka tudja kinek mire van igénye, szüksége, de a kishivatalnok is helyben van, a családja is, így ha a dologtalanok pénzszagot éreznek ezt könnyen kihasználják pénzszerzésre. A Szociális és Családügyi Minisztérium egységes számítógépes szociális ellátórendszer segítõ programot próbál ki (Népszabadság 2000.03.22. cikk), melynek elsõdleges célja, hogy gyorsan és egységes szemlélet alapján állapítsák meg az igénylõk számára a különféle szociális ellátásokat.) Mindezek után mit kell tenni? Ha a fenti gondolatmenet a topik bármely olvasójának felvállalható, akkor a következõ a teendõ. A lehetõ legszélesebb körben ismertetni kell a javaslatot, akár saját gondolataival kiegészítve. (de azért a topik-olvasóival is megosztva) Legfontosabb, hogy az alábbi címekre azonnal forwardolni kell. Miniszterelnöki hivatal Miniszterelnök minden párt elnökének Országgyûlési képviselõk közül akik szociálpolitikával foglalkoznak minden lehetséges rendû és rangú országgyûlési képviselõnek Szociális és Egészségügyi Miniszter Bank elnököknek (akiket a számlakezelés érint, hátha õk is látnak benn fantáziát) A topik olvasói bizonyára könnyûszerrel kiderítik a fenti E-mail címeket, de valaki akár vállalhatná is, hogy érdeklõdés esetén közhírré teszi azokat. Ha mindezek után történik is valami, elmondhatnánk, hogy a Topik nem volt hiába.
Tulajdonképpen nem sokban bír ez a topik sem különbözni a többi, cigánysággal foglalkozó topiktól. Hogyan kellene kezelnünk a problémát? A topiknyitó hozzászólás, pedig egy gondolatkísérlet, miszerint lehetséges, h komoly elnyomás szülségeltetik ahhoz, h egy kisebbség a sarkára álljon és kivívja magának az őt megillető jogokat. Ahogy ez az USA-ban történt anno.
Nomeg én nem is tudom mennyire vannak diszkriminálva a romák ma nálunk... szóval dióhéjban ennyi.
nem erdekel a hejesiras. Aki meg ebbe kot bele vagy szemelyeskedik a forumon, az elvesztette a vitat. Szoval milyen diktaturat akarsz te itt csinalni nacikam?
meg azoknak a seggfejeknek, akik folyton arra hivatkoznak.
Aze alapveto kulonbseg van az eszak-amerikai helyzet es mongyuk az europai kozott. Az elobbibe eroszakkal vittek az embereket az utobbiba jottek. Mongyuk ha ismerned a tortenelmet nem is alitanal parhuzamot :DD
Amíg a magyaroknak is nem lesz legalább annyi joguk mint a romáknak,addíg ne várj mást!Valóban egyenlő esélyeket kell kapnunk!A segélyeket pedig csak azok kapják meg,akik keresnek munkát de nem találnak.Először szemlélet válltásra lenne szükség.Ne az forduljon meg mindenkinek az eszébe,hogy ez az ember engem meg fog lopni.Gondolom azt Te is nagyon jól tudod,hogy ennek (sajnos)nagy a valószínűsége.Sokkal több cigánynak kellene becsületesen élnie ahhoz,hogy ez a szemlélet megválltozzon.Közös érdekünk lenne!Akkor legalább Ők is adóznának,dolgoznának,el tudnák tartani,népes családjukat.Sajnos mindaddig amíg a segélyekre támaszkodnak és már nagyon fiatalon gyerekeket vállalnak ahelyett,hogy tanulnának,addíg nem igazán lehet miről beszélni.Sokan erre azt mondják,hogy ez náluk bevett szokás,és senki ne akarja nekik megmondani,hogy mikor akarjanak gyereket.Jó!Tegyék!De akkor legalább a családfő dolgozzon,és ne a segélyre támaszkodjon.
Sajnos,vannak cigányok akik valóban akarnak és tudnának is dolgozni,de senki nem ad nekik munkát,a nagyon rossz tapasztalatok miatt.Ezért gondolom Én,hogy előbb a cigányoknak kellene megválltozniuk(tömegesen),hogy merjenek bennük bízni a cégek,vállalkozók,kereskedők,stb..
Bocsi,ha úgy érzed "kemény"voltam,de sajnos nekem is ez a tapasztalatom..
Lehet h a 60-as évek amerikájának totális faji diszkriminációjára van szükség ahhoz, hogy egy kisebbség a jogait követelje? Hátra kell ültetnünk őket, hogy tiltakozzanak, majd mi rájöjjünk, ezt mégse kéne, normalizáljuk helyzetüket... ???
