Bayer Zsolt: (...) Mert tudod, Ferenc, én 1988. március 30-án éjjel Fideszt alapítottam. Te pedig gyáva és sunyi KISZ-Führerként leveleket írogattál a pártführereknek. Ez az alaphelyzet. (...)
Közben született egy újabb levél, amiről ma szereztem tudomást.
Ha valaki nem ismerné:
Commodus és Nyakigláb Bayer Zsolt nyílt levele a miniszterelnöknek 2009.03.03.
Csermely Péter néhány éve úgy kezdte egyik cikkét, hogy "Gyurcsány Ferenc egy hülye". Találó, felszabadító mondat volt. S bár a megállapítás tényszerűségét s igazságát nincsen okunk felülbírálni, mégis ki kell jelentenünk, hogy némiképp meghaladta mára az idő.
A maga esetében mindenképpen szükség van árnyalásra és kiegészítésre. Az alábbiakban erre teszek kísérletet. A kiegészítés lényege pusztán ennyi: Gyurcsány Ferenc egy gazember. S ennyivel el is intézhetnénk a dolgot - de a "dolog" mégiscsak a haza és a jövő, méghozzá a szívre tett kézzel énekelt Himnusz hazug, mesterkélt, ellesett és idegen farizeussága nélkül. Ezért fontos ismernünk ennek a gazemberségnek a mibenlétét, természetrajzát.
Nos hát, akkor milyen is, miben is áll a maga gazembersége? Sokrétű gazemberség ez, s nincsen benne semmi egyedi, semmi új. A maga gazemberségével van kikövezve az egész emberi történelem s az egész irodalom.
Mivel ez a súlyosan beteg, lelki beteg kor, amelyben élünk, egyáltalán nem az irodalom kora, még kevésbé pedig a történelem ismeretének és tudásának kora, így igen szűk mezsgyén kell járnunk, ha közérthetően akarunk beszélni a maga gazemberségéről. Mint minden beteg kor, így ez a miénk is a gondolkodást redukáló vizualitás és az örökkévalóságot nevetségessé tevő pillanat kora, ezért az a leghelyesebb, ha a mozihoz fordulunk. Mégpedig a hollywoodi mozihoz. Mert Hollywood ugyan az egyik főbűnös abban, hogy itt tartunk, mégis igazolja valamelyest azt a marxi tételt, hogy a mennyiség egyszer átcsap minőségbe. Magyarán olykor ott is készül valami érték.
Ha a maga gazemberségéhez keresgélünk közérthető és sokak által ismert példát, akkor két nagy filmet találunk erre alkalmasnak: a Gladiátor és a Rettenthetetlen címűeket.
Szerintem maga is látta mindkettőt. A Gladiátor, mint tudja, Maximusról szól, Marcus Aurelius győzhetetlen hadvezéréről, a "hispánról", akit Commodus, miután megölte a saját apját, szintén halálra szán. Igen, itt jön a képbe maga... Mert kicsoda ez a Commodus? Ő a mi gazemberünk. A nagyszerű császár, Marcus Aurelius fia. Aki tragikusan súlyos önértékelési zavarokkal küzd, akiben a beteges kisebbségi komplexusok még betegesebb cezaromániával kapcsolódnak össze. Aki képes megölni (megtagadni) saját apját, mert az tudja, hogy fia egy szörnyeteg. S aki azért tör Maximus életére, mert tudja, hogy a hadvezérben minden megvan, ami őbelőle hiányzik, s érzi, hogy Maximus az egyetlen, aki veszélyt jelenthet hatalmára. Ezért a meggyilkolt Marcus Aurelius hullája felett hűségesküre szólítja fel Maximust, s miután az megtagadja ezt, parancsot ad a hispán és egész családja meggyilkolására. Maximus feleségét és kisgyerekét megölik, ám a hispán megmenekül. És gladiátor lesz, rabszolga, így jut el Rómába, ahol az arénában végül megöli gyűlölt ellenségét, a gazember Commodust.
Nincs is más lehetőség. Mert Commodus igazi rémuralmat épít ki, amely a mindenhol jelen lévő besúgóhálózaton, a legkisebb ellenállás azonnali megtorlásán, a hazugságon, a rettegésen, a gátlástalanságon alapul. S ezzel párhuzamosan - ma úgy mondanánk - Commodus zseniális hatalomtechnikus. Amellett, hogy állandó rettegésben tartja a népet, cirkuszt és kenyeret is ad neki. Egyebek mellett ezért találja ki a százötven napig tartó gladiátorjátékokat, hogy a népet megnyerje, és a maga oldalára állítsa. S nem sejti, hogy ez lesz a veszte... Mert a játékokra hozzák Rómába a hispánt, az pedig a nép kedvence lesz. A dramaturgiai szabályoknak megfelelően Commodus megtudja, kit rejt a hispán álarca, és akkor már nincs más választása: halálos párbajra hívja Maximust az egész nép szeme előtt. Csak hát, mivel gazemberrel állunk szemben, a párviadal előtt tőrével halálosan megsebzi a kikötözött Maximust. Végül a halálosan megsebzett hispán megöli a zsarnokot, de ő is holtan marad az aréna homokjában.
Ez az egyik példabeszéd, amely magának szól. Persze ne keressen egyértelmű megfeleléseket. Az ugyanis szintén beteg kor volt, de legalább nagyszabású. Ez a miénk pedig pitiáner. Csak a hazugságok, az aljasságok és a hatalomtechnikai manipulációk állandóak. Maga is megpróbálja hűségesküre kényszeríteni ellenfelét, amikor gátlástalanul arra szólítja fel a "nehéz, válságos helyzetre" tekintettel, hogy fogjon össze magával. És maga is megpróbálja halálosan megsebezni a végső párviadal előtt, amikor azt mondja, hogy ő az "elmúlt húsz év legnagyobb politikai szélhámosa". Ez is csak hatalomtechnika: ami vagyok, s amiről már mindenki tud, azzal megvádolom az ellenfelem. Ráadásul megpróbálom bűntársammá tenni, ha már le nem győzhetem. Ennyi maradt nekünk: egy pitiáner, de ettől még ugyanolyan gazember Commodus.
Bárhol is járok ebben a szerencsétlen országban, kérdezem a helyi ellenzékieket, mégis, mit csinálnak most a szocik, reménykednek még valamiben, ki mernek még menni az utcára? A válasz mindenhol ugyanaz: az utcára már nem mennek, de reménykednek. Gyurcsányban bíznak. Azt mondják, hogy majd előveszi az Orbán-kártyát, majd jön a gyűlöletkampány, az eddig mindig működött.
Hát ez maga. Egy gyűlöletkampány. A gyűlöletkampány a halálos döfés, a lekötözött ellenfél bordái közé... Ennyit jelentenek az ilyen ocsmány, aljas mondatok, amelyek elhagyják a maga száját. Ennyit jelent, amikor maga arról értekezik, hogy a válság nem lenne ilyen nagy, ha az ellenzék nem akadályozta volna meg népszavazással a "reformokat". Ez a mondat önmagában is hazugság, de a lényegről még nem is beszél. A lényeg pedig mégiscsak az, hogy maga 2006 tavaszán ezzel nyert választást: "Nem lesz vizitdíj. Nem lesznek megszorítások. Nincs semmi baj, a költségvetés köszöni szépen, jól van. De lesz adócsökkentés, mert mi leszünk a adócsökkentés kormánya." Ezzel nyert választást, maga gazember! Maga Commodus... Ezzel. Látja, a népszavazás is erről szólt: hogy bele lehet-e nyíltan hazudni egy egész nép pofájába. És kiderült, hogy nem lehet. S maga is láthatja, hogy az igazság házhoz jön.
Emlékezzen csak a "köteles beszédre". Magának muszáj emlékeznie, hát maga Commodus, és maga találta ki az egészet, amint erről gátlástalanul és büszkén beszámol udvari seggnyalójának, Debreczeni Józsefnek. Mit is mondott akkor Kövér László? Azt, hogy aki csak panaszkodni tud, kösse föl magát. S mivé hazudták ezt maguk, Commodus? Az, hogy a Fidesz "fel akarja akasztani politikai ellenfeleit". Ott állt a Fidesz-székház előtt egy rakás további gazember, kötéllel a nyakában. S ettől meg a választási csalásoktól lett negyvenezerrel több szavazat - és megkezdődött Magyarország végromlása.
S mit mondott most Kuncze, az a másik Commodus? Hogy azoknak, akik panaszkodnak, legszívesebben ciántablettákat osztogatna. Látja, az igazság utolérte magát. Mert ha most következetesnek akarna mutatkozni, legalább a gazemberségben, akkor ciántablettával a pofájukban oda kellene állniuk az SZDSZ-székház elé... Ugye-ugye, Commodus, milyen csodálatos is az élet, és az isteni gondviselés... Ez a mély ciánügyi hallgatás, ez benne a csodálatos, és elmond mindent magáról, magukról.
De két filmet ígértem. A másik a Rettenthetetlen. William Wallace-ról szól ez a nagyszerű film, s a skótok szabadságharcáról. Ki ellen? Hát I. (Plantagenet) Edward, közismertebb nevén Nyakigláb Edward ellen. No, de ki is volt ez a Nyakigláb? Jól ismerjük őt! Ő volt, aki 1294-95-ben leveri a walesiek felkelését, s őróla szól a mi Arany Jánosunk örök kiáltása a zsarnokság ellen, A walesi bárdok... S ő az, aki ugyan Felkirknél megveri a skótok seregét 1298. július 22-én, s aki 1305-ben kivégezteti Wallace-t, de soha nem tudja megtörni a skót ellenállást. Pedig hatalomtechnikai manipulációkban és gazemberségben verhetetlen. Pénzzel, zsarolással, s ha kell, gyilkossággal, szembefordítja a skót főurakat Wallace-szal, mindhiába. S Wallace azt ordítja a vérpadon, hogy "SZABADSÁG", miközben Nyakigláb megvetetten és gyűlölten haldoklik. De még hallja a szabadság kiáltását.
Itt az ideje, hogy megnézze újra mindkét filmet. A példa végett. S hogy lássa a jövőt...
Nyílt levél Gyurcsány Ferencnek Az első és az utolsó, megígérem 2005.11.05 01:00
Bayer Zsolt A nyilvánosságra került leveleid miatt írok neked, Ferenc. A tegezést meg fogod bocsátani, tudom. Egyrészt azért, mert egyidősek vagyunk. Másrészt azért, mert Nagy Imre egyik gyilkosának vejeként te tavaly per Imre szólítottad meg a forradalom mártír miniszterelnökét. Emlékszel talán, azt kérdezted tőle: „Hát te hogyan csinálnád, Imre?” Egy országszerte terjedő anekdota szerint idén azért nem mentél ki a 301-es parcellába, mert „Imre” akkor válaszolt neked. Azt válaszolta, hogy „te Feri, pillanatnyilag nem jut jobb eszembe: cseréljünk helyet…” Hát így. De ez most nem számít. Most a nyilvánosságra került leveleid miatt írok neked. Azok miatt a levelek miatt, amelyeket KISZ-Führer korodban írtál a párttitkár-Führereknek. S most nem újságíróként írok, ha megengeded, hanem a Fidesz egyik alapító tagjaként. Tudod, Ferenc, én 1988. március 30-án éjjel harminchat társammal megalapítottam a Fiatal Demokraták Szövetségét. Érdekes, különös, izgalmas éjszaka volt. S attól olyan szép az élet, azért lehetünk biztosak benne, hogy az igazság mindig helyrebillen valahogyan, mert lehet neked akármennyi pénzed, Ferenc, azt például már soha nem fogod megtudni, mitől volt az az éjszaka érdekes, különös és izgalmas. Mert kurázsiból tíz dekát sem lehet venni, Ferenc – még kerek hárommilliárdért se. Én (mi) Fideszt alapítottam, te pedig egy gyáva, sunyi KISZ-csávó voltál, Ferenc. Tudod, az a furcsa, hogy ennek nem kellett feltétlenül így lennie. Tényleg. Élethelyzetünket, szocializációnkat tekintve semmiképp. Mert tudod, Ferenc, jómagam sem születtem például grófnak. Csak azért mondom éppen ezt a grófot, mert ti negyven évig azt mondtátok, hogy „az országvesztő magyar arisztokrácia”, meg hogy „az ellenforradalmi bandák gyilkoltak az utcán”, és ott voltak közöttük az „úri osztály deklasszálódott elemei” meg a „klerikális reakció”, továbbá a „nyilas csőcselék”, természetesen. Nem, Feri? Ezt mondta az apósod is, aki gyilkos volt, de erről persze, tudjuk, nem tehetsz. Csak egy kicsit. Éppen annyira, amennyire közösséget vállaltál vele. Vele is. Ne, Ferenc, most ne húzódj hátrébb, ne próbáld magad kiretusálni a tablóképről. Nélküled nem teljes az a tabló, te része voltál Kádár bácsi emésztőgödrének, s talán megbocsátod, ha most felidézem a kedvedért Murphy törvényeit: az a hasonlóság az emésztőgödör és a hivatal között, hogy mindig az igazán nagy darabok úsznak legfölül. Fején találta a szöget a jó Murphy pajtás, nem igaz, Ferenc? De előre szaladtunk kicsit, ne haragudj! Még csak ott tartunk, hogy én sem születtem grófnak. Afféle parasztpolgár meg polgár család ivadéka vagyok. Tudod, olyasféle, akiktől például a villáját rabolta el a gyilkos apósod. Bennünket kitelepítettek, Ferenc, és félholtra vertek az Andrássy út 60. pincéjében. De nem a nyilasok ám, félre ne értsd, hanem azok, akikkel együtt állsz a nyolcvanas évek végén azon a tablóképen. És aztán rákerültünk a kuláklistára, elvették mindenünket, osztályidegenek lettünk, nagyjából akkortájt, amikor a gyilkos apósodék lerobbantották sarkukról a tehénszart, és beköltöztek a rabolt budai villába. Egyszóval akkor, amikor megalapozódott a te hárommilliárdod. De ez sem érdekes, igazán nem. Te erről sem tehetsz, Ferenc, tudod, csak egy kicsit. Csak azt akarom érzékeltetni, hogy végül is minden együtt állt ahhoz, hogy gyáva, sunyi KISZ-Führer legyek, éppen, mint te. Mert az apám is osztályidegen volt, nem szerezhetett diplomát, és a többi, és a többi. De valamiért mégsem így lett, Ferenc. Azt kellene együtt kibogoznunk, hogy miért nem… Én sem értem. Talán nagyapámék kredence lehet az oka, amelyen ott állt az a halinakötéses Nyírő József-sorozat, tudod, közötte az Uz Bence. Már ami megmaradt abból a sorozatból. Vagy a másik nagyapám könyvtára? Abból sem maradt sok persze: egy részét felgyújtották az oroszok, hogy legyen min megsütni a jó pörcöt, másik részét elhasználták a reteráton – de azért megmaradt így is vagy ezer kötet. És látod, most azon töprengek, vajon Uz Bence és Goethe bőrbe kötve elég-e ahhoz, hogy az ember ne legyen szarjankó… Vagy nagymama kellett hozzá, aki a semmiből is tudott főzni, és éjszakákon át hímzett valami kátéesznek, aztán ment hajnalban a Patyolatba. Nem mosatni, Ferenc, félre ne értsd, mosni. Igen, azt hiszem, most, negyvenkét évesen, hogy ez mind kellett hozzá. Miképpen valószínűleg az is kellett hozzá, hogy a nagyanyám 2002-ben, mikor visszadugtátok a pofátokat a hatalomba, és én a Dunának akartam menni, azt mondta: – Ugyan, kisfiam, ezt a négy évet guggolva kibírjuk… Nyolcvanhat éves volt akkor a nagyanyám, túl két világháborún, egy kitelepítésen, túl kuláklistán, ezer nyomorúságon és szenvedésen – és persze túl a vérbe fojtott forradalmon és szabadságharcon. Ez a tartás, ez a nem tudom, honnan való erő, ez is kellett, bizonyosan. És igen, Ferenc, azt hiszem, 1956 is kellett hozzá. Igen, az valahogyan mégiscsak vízválasztó. Mi nem éltünk akkor, Ferenc. Te (ti) gyakran szoktátok ezt emlegetni, bizonyítandó, hogy lám-lám, nektek semmi közötök sincs az eredendő bűnhöz. Nem úgy van, Ferenc. Tudod, miért? Figyelj, megpróbálom elmagyarázni. Éppen most mondja Mécs Imre a rádióban, hogy 1956-ban soha nem tapasztalt egységbe forrt a nemzet, és ezt az utókornak kötelessége tiszteletben tartani. Ha ez így volt, s így volt, akkor kik lógtak ki abból a nemzeti egységből, Ferenc? A forradalom és szabadságharc leverői, vérbefojtói, az idegen hadsereget behívó, s ezzel Magyarország megszállását legitimáló hazaáruló gazemberek. A gyilkosok, nem, Ferenc? Kádár, Apró, Dögei, nem? S mivel az élet szerfelett egyszerű, onnantól fogva tisztességes ember ezekkel nem vállalt közösséget. S mivel az élet szerfelett bonyolult is, Ferenc, ez a parancs nem állt meg a kortársaknál. Ezt kellene megértened, megértenünk, Ferenc. Hogy a később születés nem mentesít semmi alól, sőt… Mert egy társadalomnak kell hogy legyen kollektív tudata, s kell hogy legyen kollektív erkölcse is. Ami apáról fiúra száll. S itt nem egyszerűen arról van szó, hogy nálunk otthon nem hangozhatott el az a szó, hogy „ellenforradalom”, ugyan, ez így túl egyszerű lenne. Nem. Arról van szó, Ferenc, hogy komolyan vesszük-e a költőt: „Nem szolgálok nyomorító hatalmakat”. Arról van szó, hogy elhisszük-e Mécs Imrének, amit mond: 1956-ban, a forradalomban és szabadságharcban soha nem látott egységbe forrt a nemzet. Mert ha elhisszük, Ferenc, akkor ki kell tudnunk mondani végre: 1956 leverői, s mindazok, akik a forradalom után szolgálták Kádár nyomorító, vérben fogant hatalmát, bizony kívül esnek a nemzeten. A kettő együtt ugyanis nem lehetséges. Itt bukfencezik egy nagyot szegény Mécs Imre logikája is, amikor együtt akar koszorúzni veletek. Itt áll a feje tetejére minden, Ferenc. Nevezetesen: vannak-e, léteznek-e, létezhetnek-e még örök érvényű erkölcsi parancsolatok, vagy nem létezik már semmi sem, csak a viszonylagosság? Vagy hogy egészen konkrét legyek: tényleg az a reánk mért és megfellebbezhetetlen penitencia, hogy mindig a legnagyobb darabok ússzanak legfölül, Ferenc? Tudod, akik 1988-ban, amikor én Fideszt alapítottam, gyáva és sunyi KISZ-Führerek voltak, most elmagyarázzák, mi is a demokrácia. Tudod, akik KISZ-Führerként az ellenforradalomról papoltak. Akik a nyolcvanas évek közepén még azt vetették saját apjuk szemére, hogy „forradalomnak nevezte ’56-ot”. Ma meg van pofájuk odaállni Nagy Imre szobra elé, és megkérdezni, hogy „Hát,te hogyan csinálnád, Imre?” Sőt, még ahhoz is van pofájuk, hogy előre megtervezett koreográfia szerint bekullogjanak az Opera színpadára, olyan fájdalmas képpel, mint egy fenéken billentett ájtatos manó, aztán keseregjenek kicsit, hogy az ellenzék megint méltatlanul viselkedett az ünnepen. Tényleg nem érzed, Ferenc, hogy itt már minden hazugság, és te állsz a kellős közepén az egésznek? Mert tudod, Ferenc, természetesen az sem baj, hogy beleszerettél Apró elvtárs unokájába. A szerelem már csak ilyen. Csak ha lenne benned kurázsi, akkor azonnali hatállyal, mindjárt az esküvő után elköltözteted újdonsült arádat a valakitől elrabolt budai villából, és nekilátsz az életnek, csak úgy, önerőből. És nem használod fel azt a tőkét, azokat a kapcsolatokat, azt a pénzt a milliárdjaid megszerzéséhez – mert olvastad a János vitézt, Ferenc, tudod: „Talán minden darabhoz vérfoltok tapadtak, ilyen pénzzel legyek boldog, gazdag?” Mindegy, Ferenc. Tényleg mindegy. Inkább valamit még itt a végén azokról a levelekről. Nézem ezt az ötlábú borjúk közül előmászott szánalmas kis nyálgépet, ezt a te szóvivődet, nézem, ahogy magyarázza a magyarázhatatlant. Miszerint: Gyurcsány Ferenc már akkor is azt képviselte, amit most, nevezetesen, hogy politikai eszközökkel kell küzdeni a Fidesz ellen. Csodálatos… Gyere, Ferenc, itt a pillanat! Most meséld el, ugyan milyen politikai eszközökkel küzd egy diktatúrában a hatalom elvtelen csinovnyikja a kiszolgáltatottak, védtelenek ellen? Hm, Ferenc? Ügyészségi vegzálással? Rendőrhatósági figyelmeztetéssel? A Magyar Hírlap akkori vezércikkével, miszerint „egyetemi és főiskolai hallgatók egy csoportja illegális szervezetet hozott létre, NEM TUDNI, KIKNEK A MEGBÍZÁSÁBÓL?” Fenyegetőzéssel? Te hogyan küzdöttél, Ferenc, amikor 1988. október 23-án agyba-főbe vertek bennünket a rendőrök, mert követeltük Nagy Imre és mártírtársai rehabilitálását? Látod, megint itt vagyunk 1956-nál. Akkor is megkérdezted, hogy „hát, te hogyan csinálnád, Imre?” Vagy akkor inkább olvasgattad a rólunk készült III/III-as jelentéseket? Apropó! Azt írod akkori leveledben, hogy politikai eszközökkel kell küzdeni azok ellen a jelenségek ellen, amelyek elfogadhatatlanok. Most mondd el, Ferenc, mik voltak akkor számodra, számotokra elfogadhatatlanok? A többpártrendszer követelése? A sajtószabadság követelése? A szabad választások követelése? A magántulajdon rehabilitálása? Mert hát mi akkor ezeket akartuk, ezeket követeltük. S ha neked mindez elfogadhatatlan volt, akkor most miért tartasz előadást nekünk a demokrácia mibenlétéről? Vagy ha már tartasz, akkor hogyhogy nem ég le közben az arcodról a bőr, hm, Ferenc? Az tetszik még, ahogy a gyáva és sunyi sajtód megpróbál kimosni téged a mocsokból, Ferenc. Írják, hogy a másik nyilvánosságra került levél bizonyítja, te mennyire tőrőlmetszett demokrata voltál már 1988-ban is, hiszen abban a másik levélben az MSZMP keményvonalasai büntetőeljárás megindítását indítványozták ellenünk, míg te a politikai eszközöket szorgalmaztad. Ez önmagában nonszensz, Ferenc, ez aljas, pitiáner hazugság. Ti együtt álltok 1988–89 politikai tablóján. De: tudod, ki követelte egyebek mellett azt a büntetőeljárást? A jó Tóth András például. Ismerős ez a név, Ferenc? Segítek. Ő a te titkosszolgálati minisztered. Mikor zavarod el, Ferenc, mint olyat, aki méltatlan egy demokráciában bármilyen stallumhoz? Soha, mi? Megértem, Ferenc. Ahogy azt is megértem, hogy a te gyáva és sunyi sajtód sem fogja Tóth lemondását követelni. Mindegy, Ferenc. Tényleg mindegy. A lényeg, hogy megírtam neked első és utolsó levelemet. Mint a Fidesz egyik alapítója. Mert tudod, Ferenc, én 1988. március 30-án éjjel Fideszt alapítottam. Te pedig gyáva és sunyi KISZ-Führerként leveleket írogattál a pártführereknek. Ez az alaphelyzet. Az arkhimédészi pont, ahonnét kiforgathatjuk sarkából a világot. Na nem te, Ferenc. A legnagyobb darabok nem forgatnak. Csak úsznak, legfelül. Egy darabig.
Ilenkor a nagyszajuak elszellenek mert nincsenek valszokra idomitva csak panel felmutasokra. Mint annak idejen a felvonulasokat is a hm..hogyis mondjam...gyengebb jellemuek vittek,ok nem mertek vissazutasitani a " megtisztetetest".
Mar kialakult az orbantipusu emberi letesitmeny: Jon,felmutatt,,beir es elfut.. valaszra nem var vagy egyeni valaszra nem alkalmas...
Nem nagy publikumot fogsz talalni erre a hummorra. Kulonben a stilus nagyon arulkodo...
Meg nem lattam a szocioldalrol ilyen szemelyes mocskolodfsokat. De en megteszem most helyetuk. Egy olyan torpere stolizalt Gy.F. inkabb amilyen a kolbaszgyarto Fuhreretekrte hasonlit.
Torpek serege eldegel ott (legel a kozpenzen ).
Parkinson szerint egy kistermetu fonoknel nincs sok eselye egy magasabb embernek(mar amikior diszponalhat a szemelyekrol )..ennek koszonheti karrierjet a roman keresztnevu Marius is.
Csak az Isten mentette meg hogy a kolaborans szullei nem adtak neki a Decebal nevet... Akkor azt hogy nemzetiesitettek volna ?
Bocsanatot kerek...ez nem stilus..csak pedagogiai kiserlet.
Fizetett hírdetés a Népszabadság 2005.11.12-i számának 5. oldalán
"átpolitizálták életünket, megosztottá tették az országot, szembefordították a vidékieket és a fővárosiakat, radikális politikájukkal sokunkban félelmet keltettek".
„Én a magam részéről azon leszek, hogy a jövőben ne legyen módjuk hasonló hibákat elkövetni"- zárja sorait Molnár
Szep gondolat. Cask hogy nem ugyanazzal az elkepzelessel ulnenek le,nem egy valodi vita es annak esetleg pozitiv vege lenne mindkettojuk celja. bayerzsolt ezzel keresi kenyeret,ezzel determinal minket hogy beszejunk rola ezzel szerzi meg egy esetleges ujabb Orban diktaturaban a kitudja melyik posztot. Gy. F. meg organiikusan ,elmeleti vitara kesz,megbeszelni ezzel a media szerepet ugy ahogy o latja, neha fensegesen ami nem tesz jot a mondanivaloja kommunkalasanak ,neha olyan komplexul hogy az akinek szolna ,tehat az egyszeru, hatarozatlan valaszto ,nem ertene meg. De o a vita atrgyaval foglalkozna. Mig ez a megelhetesi bokaharapdalo ujabb poeneket akarna elhelyezni a karorvendo , sikeresebb embereket gyulolo kozonseg oromere.
Nem lepődöm meg különösebben, de a sajtóban ilyet szabad? Ezt le lehet írni? Persze, tudom, véleménynyilvánítás, de ez is belefér még abba a kategóriába?
Megengedi ezt az etika? És a főszerkesztő? Ez morálisan rendben van?
Látod hogy lehet. Ma már mindenki - azt analizál akit akar. Ehhez is mindenki ért - mint a focihoz.:)
Ma egy fondorlatos és erőszakos embert látok, aki remeg a hatalomért. Amit a múltkor írtam róla, komolyan gondolom: évek óta nem volt egy egyenes mondata. Minden gondolata, minden szava, minden lépése arra irányul, hogy meglepje a többieket. Hogy legyőzze őket. Hogy rájuk kényszerítse az akaratát. Az ellenfeleire is – meg a sajátjaira is. Már csak hatalmi játszmákban gondolkodik, mert másban képtelen. Ez nemcsak a szavaiból és a tetteiből derül ki – már az arcára van írva. Tavasszal végleg kiderülhet: félelmetes vagy csak szánalmas figura.
Ezt le lehet írni? Persze, tudom, véleménynyilvánítás, de ez is belefér még abba a kategóriába?
Megengedi ezt az etika? És a főszerkesztő? Ez morálisan rendben van?
Látod hogy lehet.
"Évek óta figyelemmel kísérem Kövér László vergődését az egészség és a betegség határán... Kövér László rossz állapota annyira kirívó, hogy mint elmeorvosnak, szóvá kell tennem ... két olyan jelenségre hívnám fel elsősorban párttársai figyelmét, melyek alkalmasak Kövér László paranoiájának felismerésére" - írta Veér András 2002. április 30-án a Népszavában a Fidesz alelnökének "köteles" kiszólása kapcsán.
Nem lepődöm meg különösebben, de a sajtóban ilyet szabad? Ezt le lehet írni? Persze, tudom, véleménynyilvánítás, de ez is belefér még abba a kategóriába?
Megengedi ezt az etika? És a főszerkesztő? Ez morálisan rendben van? Az újságíró kollégái nem érzik, hogy ez -talán- sok egy kicsit?
Nem kellene ezt a Bayert elküldeni egy kis pszichiátriai kezelésre? Ijesztő, amilyen mértékű dühödt gyűlölet van benne. Isten ments, hogy ezek hatalomra kerüljenek, mert "aki nincs velünk az ellenünk van" elven még lőni is képesek lesznek.
Ezt a ket embert, Gyurcsany Ferencet es Bayer Zsoltot legalabb egyszer lekellene ultetnie mar valakinek egymassal szembe egy jo masfeloras elo TV vita erejeig.
Bayer Zsolt: A miniszterelnök egy idióta 2005. december 12. 9:19
MNO Bayer Zsolt: A miniszterelnök beteg. A miniszterelnök egy idióta. A sokasodó jelek, az egyre meggyőzőbb, egyre félelmetesebb tünetek után itt az egyértelmű bizonyíték: „A magyar ember, kérem szépen, az Istennek sem akar megmozdulni” – mondta Gyurcsány múlt hét pénteken, egy konferencián. És még hozzá tette: Magyarországon ma a brit koronának több alattvalója dolgozik, mint amennyi magyar dolgozik Nagy-Britanniában. Bezzeg – tette hozzá a beteg miniszterelnök –, a feleségem korosztálya tömegesen vándorolt el Bulgáriából. Majd így folytatta: „A lengyelek elindultak, a litvánok elindultak, a magyarok nem indultak el, a huszonévesek sem indultak el. A fizikai mobilitás hiánya az egyik legnagyobb tehertétele az országnak.” Mielőtt kibontjuk e mondatok borzalmas értelmét, szögezzük le: az idióta magyar miniszterelnök – akiben megőrült a gyerekkorából hozott sok-sok kisebbrendűségi komplexus és megaláztatás –, mint minden idióta, egy zárt rendszeren belül logikusan és tudatosan kommunikál. Joggal tételezhetjük fel, hogy ebben segítségére vannak amerikai tanácsadói is. Kommunikációjának lényege a „chomskyzmus”, Noam Chomskyról elnevezve. Noam Chomsky, a világhírű nyelvész és filozófus – akit az európai liberális értelmiség előszeretettel antiszemitáz mostanában, tehát biztosak lehetünk benne, hogy kiváló férfiú – beszél releváns és irreleváns beszédről és beszédhelyzetekről. Nézzünk egy példát: képzeljük el, hogy találkozunk egy barátunkkal; szokásos módon üdvözöljük egymást, érdeklődünk egymás egészségéről, majd találkozásunk harmadik percében, a világ legtermészetesebb hangján így szólunk: „Apropó! Tegnap beszéltem a svéd királlyal. Holnaptól te vagy a svéd Királyi Tudományos Akadémia elnöke. Na szervusz…” Nos, ez a tökéletesen irreleváns beszéd és beszédhelyzet. Ugyanis tökéletesen helyes, választékos és kifogástalan magyar mondatok hagyják el a számat, de amit mondok, maga a képtelenség. Mégpedig a lefegyverző képtelenség, amivel nem lehet vitatkozni. Nos, ez az idióta magyar miniszterelnök kommunikációs stratégiája. (Itt szeretném megjegyezni, hogy mi már réges-régen nem beszélünk, mi már csak kommunikálunk, ez a kifejezés pedig önmagában előrevetíti, hogy tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazudozunk, s ezt a képességünket, e képességünk fejlesztését és annak stratégiáját a tudomány rangjára emeltük. Hát, így lett a retorikából kommunikáció.
Jo...nem boszankodom ugysem.Sajnalom a dolgokat. Az en eletem nem fugg egyik parttol sem ,sot attolsem miylen MO gazdasagi,politikai helyzete..megis ...sok orszag sok valsztasi kampanyat kovettem (mediakba ) de ilyent mint MO-n nem latok sehol. Mge Bulgariaba nem ebszelve a roman sajtorol amely paradox modon annak koszonheto tekintelyet es igen nagy szerepet hogy...idegen kezben van.. a tokes ,legtobbnel a Ringier,nem szol bele az ujsagok dolgaba, az ujasgirok nem feltik allasukat nem kell gazsulaljanak (eppen most megy egy ket leleplezes mikent probaltak oket minden reszrol szoritani ) van egy nagyon efficiens Ujsagiro szovetseg, szitkozodas nincs ,ironia es leleplezes igen.
Ebben igazad van es bocsanatot is kerek.Eppen az a baj hogy en szoktam azt replikazni mint Te most nekem.
-:))
Csak engedd meg nekem is hogy neha vetkezek,mert Bayer baratzunk pimasz hangja,meresz valtozasai es tehetseget rondasagokra hasznalo hazugsagokkal spekelt mondokaja idegesit fel. T.i. egy tehetseges ember tobbet ronthat a politikai kulturan mint egy bunko szajkozasa. A korlatlan hasznalata a jellzoknek es az inszinuacio nagyobb veszely mint a meztelen hazugsag.
Tudod,csak az a baj,hogy az ő ideje alatti fejlődés nevezhető -egy kis jóakarattal- normálisnak!
Előtte -legalábbis az én életemben 1950-től- az volt,hogy vagy csökkent az életszínvonal,vagy ha nőtt az jelentős eladósodással járt! 1998-2002 között nőtt az életszínvonal,de az eladósodás nem. 2002 után is nőtt az életszínvonal,de az eladósodás is,méghozzá igen nagy mértékben!:-(((( Kb. annyival,mint a teljes Kádár-éra alatt!:-(((
Lehet,hogy győz a népbutítás 2006-ban (is),de ennek azok is megisszák a levét,akik úgy gondolkodnak,mint te!
Mivel nem fog győzni, hatalomvágyát - hálistennek - nem fogjuk megtapasztalni. Ezzel a vereséggel remélhetőleg eltűnik a politikai színteréről, és hagyja végre az országot normálisan fejlődni, nem akadékoskodik tovább elképesztő személyes korlátoltságával.
Orbán és Gyurcsány között az a különbség,mint egy 10 kilós pofon és egy 100 kilós pofon között! Te -aki nem itt élsz és valószínűleg valamiért nem is nagyon szereted ezt az országot és főleg értelmesebb lakóit- Magyarország számára a "100 kilós pofont" tartod kívánatosnak. Ez a te szempontodból nem szép és nem elegáns,de érthető. Én csak azokat sajnálom,akiket a Gyurcsány féle társaság megnyomorít és elődei is megnyomorítottak és mégis ragaszkodnak megnyomorítóikhoz!:-(((
