Elfogadták, engedélyezték, lesz abortusztabletta Magyarországon. Az csak a gyártókon múlik, hogy mikor. A gyógyszeres terhesség-megszakítással elkerülhető a fájdalmas és megalázó műtét, a nyolcadik hétig alkalmazható, és az esetek nyolcvan százalékában sikeres.
A gyógyszeres módszer kevesebb szövődménnyel járhat, mint egy műtéti beavatkozás. Utóbbinál már az altatás is veszélyes lehet. Fontos viszont, hogy csak a terhesség korai szakaszában alkalmazható a tabletta, erre már korábban is figyelmeztetett Szabó István, a Nőgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke. "Ezt csak a nyolcadik terhességi hét előtt lehet használni, és ezután csak a hagyományos műszeres beavatkozással lehet a terhességet megszakítani - mondta.
A gyógyszeres terhesség-megszakítást szigorú orvosi felügyelettel, kórházban lehet majd alkalmazni. A készítmény hatására ugyanis elvetél a nő, ez pedig alhasi görcsöket és vérzést okoz. Ezután újabb vizsgálatra van szükség. "Ellenőrizni kell azt, hogy a méh kiürült-e, ez egy ultrahangvizsgálat, illetve adott esetben hormonvizsgálattal azt, hogy valóban lezajlott-e a vetélés, és nincs élő terhesség - tájékoztatta a Tényeket Ács Sándor, szülész-nőgyógyász, egyetemi docens. Nemzetközi tapasztalatok szerint a gyógyszeres terhesség-megszakítások 10-15 százalékánál szükség van később műtétre is. A tabletta társadalombiztosítási támogatása ugyanolyan lesz, mint a sebészeti beavatkozásé: ha egészségügyi okok indokolják, akkor ingyenes lesz, ha önkéntes a döntés, akkor egy bizonyos összeget fizetni kell majd. Azt még nem tudni, hogy mikortól választhatják a nők a gyógyszeres eljárást, mert még egyetlen gyártó sem kérte a tabletta törzskönyvezését.
Az említett örökösödési jogalanyiság a magzatnál (akkor és ott) még nincs meg. Akkor kezdődik (visszamenőleges hatállyal), amikor élve megszületik. De ha nem születik meg élve, akkor nincs olyan pillanat amikor jogalany.
Ez nem érzelmi kérdés, hanem jogi - egyszerűen elolvasható a jogszabályban.
A jogi meghatározatlanság nem kötelez minket semmire - viselkedhetünk ettől még bárhogy, tekinthetjük embernek, szerethetjük, óvhatjuk. A jog csak annyit mond, hogy a meg nem született magzat nem perelhető, és nem perelhet.
Szerintetek van bármi értelme arról beszélni, h jogilag v biológiailag "mettől" "mely időpillanattól" beszélünk """"""""emberről""""""""""?
Köztudott, h a kismamák beszélnek a jogilag meghatározatlan izéhez az x. hét előtt is. Ők akkor bolondok, akik nemlétező sejtcsoportokhoz beszélnek, vagy pedig töröljük el az abortuszt? ? Ez a kérdés. Nem tudom(segítsetek!) van-e vmilyen középút!
1 pszicho szakos haveromtól hallottam, hogy volt 1 csoport, ahol 1 pasinak semmi különösebb baja nem volt, attól eltekintve, hogy az év x. hónapjában egy éles szerszámot tett fel mágának az intim... értitek... Kiderült, hogy ez "azért van", mert az anyja épp abban a hónapban (y évvel ezelőtt) akarta elhajtani a magzatot egy kötőtűvel. ÉS A GYEREK MEGÉREZTE! Másra a pszichológusok sem tudták magyarázni!! Sztetek akkor ő még nem volt "élőlény"? Úgyhogy fogja be? Vagy mi van? Vagy esetleg az anyját kéne köztörvényesek közé zárni?
Ha nem az számít, ha nem csak az számít, akkor miért csak az ő véleményüket emelted ki? Akkor illett volna hozni más meglátásokat is, amelyeket egymással szembeállítva - ahol lehetséges - meg lehetne vitatni, hogy vjon az-e, vagy sem. Így maradtunk az egyoldalú verziónál. És ez jó? :)
Miért éppen a humánetológusok és szociológusok véleménye számít?
Szerintem nem írtam olyat, hogy az "számít"? Nem is tudom pontosan mit értesz ezen szó alatt. (Nekem pl a Fermat sejtésről lesujtó a "véleményem", de ez a matematikában semmit sem "számít")
Annyi tűnik számomra bizonyosnak, hogy (többek közt) az említett kutatók szakmai területe az emberek viselkedésének kutatása. És amit észlelnek az nem "vélemény", hanem tapasztalat a tényekről - ha nem az, akkor módszertani hiba. Viszont a tapasztalt tényeket maga az etológus mint személy is tarthatja erkölcsileg jónak vagy rossznak, de ez már nem a szakmai munkásságának a része, hanem a tények kontextusbeli morális értelmezése.
Ha pl 235. Szabó János arra adja a fejét, hogy megcáfolja az etológia bizonyos ténybeli megállapítássait, akkor azt úgy teheti meg, hogy ő maga is megnézi a világ tényeit (csúnya magyarsággal: megkutatja), és a korábbiaktól eltérő tapasztalatát közzé teszi. Viszont ekkor ő maga is funkcionálisan etológus (szociológus..stb) lesz, mégha a névkártyájára nincs is felírva.
Nemdebár a kérdés azzal kapcsolatban merült fel, hogy mi minden befolyásolja egy terhesség vállalását?
Ha a kutatás azt mondja, hogy pl egy abortusz-döntésben releváns faktor az életkor és a családi helyzet, azon a megállapításon nincs mit helyeselni vagy nem helyeselni (azaz "számit-e"?), hanem maximum megkérdőjelezhetem a tényszerűségét.
Ha másvalaki szakmailag korrekt módon bizonyítja az ellenkezőjét (azaz, hogy az említett faktorok nem relevánsak), akkor az előtt készséggel meghajlik maga a szakma is.
Ha a jog nem definiálja a magzat jogalanyiságát, akkor elolvasom a törvényt, és tudomásul veszem. Ha viszont kijelenti, hogy "jogalany", akkor is elolvasom, és szintén tudomásul veszem.
Az meg egy harmadik dolog, hogy magam a fentiekről hogyan érzek, és hogyan viselkedem. Ha a "számít" kérdés erre vonatkozott(?), akkor egyértelmű, hogy sokminden más is "számít" még. Azonban a tények valóságértékén se pro, se kontra nem változtat az, hogy erkölcsösnek vagy erkölcstelennek tartjuk - hanem a saját (!) jövőbeli viselkedési attitűdjeinket befolyásolják. Nem kell visszaolvasnom írásomat sem, hogy tudjam: egy kivételével sehol nem minősítettem morálisan az abortuszt ( akkor azt írtam hogy rossz megoldásnak tartom - de ennek szintén empírikus alapjai vannak).
A gyakorlati tapasztalatom, hogy a "megmondás", a prédikálás, a legyilkosozás ... stb távolabb viszi a partnert attól, hogy kövesse viselkedési elvárásainkat. De elfogadom, hogy lehet ettől eltérő tapasztalata is valakinek.
"Ha relatívak az erkölcsi dolgok, akkor teljesen képlékeny annak is az eldöntése, hogy vajon a halottak érdemelnek-e kegyeletet. Majd ha úgy gondolják, megváltozik. Ez a folyománya az érvednek."
A halottakat el kell temetni. Ez nem erkölcsi, ez közegészségügyi kérdés.
Az erkölcsi dolgok relativitásáról pedig még csak annyit, hogy már történtek arra törekvések, hogy a gyermekkorúak és a felnőttek szexuális kapcsolatát más alapokra helyezzék. Természetesen nem várható el, hogy támogasd ezeket a változtatásokat, de elöljáróban - hogy ne érjen túl nagy meglepetés - elmondanám: azok szponzorálják az efféle változtatásokat, akik az erkölcsi relativizmust hirdetik.
Vagy úgy kérdezném: Látogattad már azt a topicot, ahol amellett érveltek, hogy az incesztus megítélése is változzék, hiszen az erkölcs relatív?
Sok-sok alternatív dolog kerül felszínre a relativitásnak köszönhetően, de egyik neked nem tetsző mellett sem tudnál érvelni komolyabban. :)
Azt mondtad, az erkölcsi dolgok relatívak. Akkor teljesen illogikus a genetikai dolgok idevétele a halottakkal kapcsolatban, tekintettel arra, hogy sok helyütt megették őket. Például.
Ha relatívak az erkölcsi dolgok, akkor teljesen képlékeny annak is az eldöntése, hogy vajon a halottak érdemelnek-e kegyeletet. Majd ha úgy gondolják, megváltozik. Ez a folyománya az érvednek.
"Te egyfajta vallásos diktatúrát szeretnél..." Így érvelnek azok, akik nem képesek és nem hajlandóak végiggondolni, hogy a relativizmusról és a semlegességről alkotott nézeteiket nem hajlandóak következetesen végiggondolni. Egyszerűbb a másikat diktatúrával gyanúsítani. Én is tegyek így?
Ja, mik a társadalom érdekei? Lécci, áruld le, hátha másképpen vélném... :)
Nagyon felvilágosultnak gondolod magad, de te is úgy jársz el, mint amit kifogásolsz:a te véleményed az IGAZ,másokéval szemben, akik felvilágosulatlanok... Miben hisz, aki nem hisz? Nem hiszel a vallás felügyeletében, de akkor miben? Te az emberi ítélőképességre szavazol?? Vagy a politikusokra? Akkor már inkább egy többezer éve bevált vallás, mint egy pénzhajhász politikai rendszer és a hippokratészi esküjüket megszegő orvosok... szerintem.
A jognak pontosan ilyen erkölcsi dolgokat kell boncolgatnia, hogy esetleg elkerülhető legyen az, hogy alkalomadtán logikusan megindokolják, miért nem számítasz például te jogalanynak egyszer később. Másutt logikusan megindokolták, hogy egyes csoportok miért nem számítanak annak, és a jog igazat adott nekik, és támogatta a kiiktatásukat. És éppen az így érvelők küzdöttek a legharcosabban ellene, ahelyett, hogy elfogadták volna a saját érvelésük igazát. Igaz, ezt csak akkor tették, amikor már közvetlenül ők is érintve voltak. Addig hallgattak, mint kaki a fűben. :)
A kegyeletsértés a halottakra vonatkozik. Másfelől ha biológiai szempontból tekintjük a dolgokat, miféle érzelmek köthetik az élőket egy foszló sejtcsomaghoz? Miért kell jobban tisztelni az elásott és élővé már nem nagyon váló sejtcsomagot a még meg nem született, de élő sejtcsomagnál?
Az elfogadott társadalmi szokások szerint a magzat embernek volt tekintendő. Ha ott meg lehetett kérdőjelezni ezt, akkor másutt miért nem ajánlott az elfogadott társadalmi szokások megkérdőjelezése?
Mit jelent a kialakult lény? Miféle minőségi változás történik azon a két napon, ami eldönti, hogy tegnap még nem volt az, de ma már az? Miért csupán a biológiai szempontoknak kellene döntenie? Te hivatkoztál az elfogadott társadalmi szokásokra. Hivatkozzam én is rájuk? Nekem egyértelmű, de ekkor kétségbe fogod vonni. Ott nem tetted. Itt miért?
Nem érdekel, hogy irritál-e téged, vagy sem, de akkor is gyilkosságnak nevezem.
Ám a magzat örökölhet, tehát jogalany, amennyiben élve születik, és az örökhagyás a születése előtti 300. nap előtt történt. A jog ui. 300 napban határozza meg a terhesség hosszát.
Tehát kicsit visszás a helyzet: egyszerű öröklési eseteknél a jog nem habozik legalább feltételesen jogalanynak tekinteni a magzatot, legyen akár pár napos szedercsíra állapotban, míg abban a súlyos erkölcsi kérdésben, amely tekintetében a társadalom is megosztott, szépen kihátrál a dolog mögül, és azt mondja, jogi eszközzel ez nem állapítható meg. Hát, végül is, igazuk van, nem. De akkor az öröklés sem biztosítható jogi eszközzel magzat esetében.
A vége az a dolognak, hogy erkölcsi kérdésekben magadra hagy minden és mindenki, és dönts egyedül.
Mindig abortuszellenes voltam, és az is maradok. Pedig több nagy pofont kaptam ez ügyben, amikor a legjobb barátaimról és néhány ismerősömről is kiderült idővel, hogy volt abortusza. Igyekeztem megérteni őket, többüknek volt már vagy azóta született gyermeke, és tudom, milyen mérhetetlen fájdalom ez, elég, ha elképzelem, hogy akár a kislányom is meghalhatott volna egy abortusz nyomán.
Az abortusz egy semmivel nem igazolható erkölcsi rossz. A katolikus egyházjog a legsúlyosabb, azonnal beálló kiközösítéssel sújtja az anyát, az orvost és az aktív résztvevőket (csak katolikusnak kereszteltekre vonatkozik!). De ez csak egy jogi aktus, amint a tabletta biológiai/kémiai "aktus". A megoldás, úgy tűnik, marad Istennél: ő ítél, és ez a szerencsénk, ezt már többször mondtam.
