Sok topik és még több hozzászólás vádolja a két vgh közötti magyar társadalmat és politikai berendezkedést antiszemitizmussal, vagy a kommün vezetőinek zsidóságát mint magyarázatot, vagy mint a deportálásokat mint következményt említve. Közben az akkori zsidóság vezetőinek szerepe (amely réteg a gazdasági és kulturális élet számos területén volt jelen igen nagy befolyással) szinte teljesen említés nélkül marad. Ha felmerül a magyar (többségi) társadalom ebbéli megosztottságának kérdése, ideje lenne azt a zsidóság szempontjából is megvizsgálni. Case in point: Kasztner Rezső.
Szerintem egyszerűen nem tudjuk magunkat az akkori körülmények közé képzelni - néha esezmbe jut az az ember, aki valamelyik USA-középnyugati államban egy követ-sivatagos helyen balesetet szenvedett, a keze beszorult egy kő alá, és félve a kiszáradástól meg a csörgőkígyóktól, inkább amputálta a kezét; valami hasonlót képzelek a Zsidótanács esetében saját közösségükön belül (Márai szerint a gazdag zsidknak eszük ágában nem volt a szegényekért kiállni), illetve a többségi magyar társadalom (akik - a zsidó vezetőkkel ellentétben - nem tudtak a táborokról) és a zsidóság viszonyában.
Te vetettél fel egy teljesen konkrét történelmi személyiséggel és az ő konkrét, a holokauszthoz kapcsolódó tevékenységével kapcsolatban egy ostoba, lerágott tromfot. Te tártél el a tárgytól, értelmetlenül, de nagyon is érthetően.
Minden rohadt nácinak (ne vedd magadra) ez a "kommunizmus az egyenlő nácizmus" a látszólagos metsvára, mintha bármit magyarázna, mintha bármilyen tudati, történeti vizsgálattól felmentene. De nem baj, ez egy ostoba hurok, ami nem lesz hagyva működni, teljesen függetlenül az egyébként nem helytálló, még leegyszerűsítésnek mondható tartalmától.
Kasztner Rezősőrő van szó, és koráról, miért nem beszélsz mindjárt az indiánok kiirtásáról? Vagy az Aranyhordáról? Mit segít rajtad akár ez, akár az? Szerencsére semmit.
"Egy államot az legitimál, hogy megvédelmezi-e polgárait. Ha összeesküszik, megkülönböztetve, tolvajlásig, kifoszásig, a mlét megtagadásáig, a rádió és a bicikli osztályalapú beszolgáltatásáig, majd halálra adásig, idegen államoknak való közreműködő, sőt levezénylő kiszolgáltatásig, pénzverdéig, akkor annak az államnak megszűnt a létjogosultsága."
Egy államot az legitimál, hogy megvédelmezi-e polgárait. Ha összeesküszik, megkülönböztetve, tolvajlásig, kifoszásig, a mlét megtagadásáig, a rádió és a bicikli faji alaapú beszolgáltatásáig, majd halálra adásig, idegen államoknak való közreműködő, sőt levezénylő kiszolgáltatásig, pénzverdéig, akkor annak az államnak megszűnt a létjogosultsága.
Kasztner tevékenysége egy hamis paraván előtt zajlott, mely hamis paravánt a magyar zsidóság vezetői állították, részben gyávaságból, de sokkal inkább bűnös hiszékenységből: hittek a Magyar Államban, bhittek, minden numerus clausus és zsidótörvény, a német megszállástól teljesen függetlenül, az előtt meghozott három zsidótörvény ellenére.
Azt hitték, hogy a magyar állam és a magyar társadalom nem képes arra, hogy párnaciháért gyilkoló, rablott jószágért sorbanálló, polgárait halálra lopó, kínzó és halálba szállító, a szállítás közben pénzverdét, működtető, milyewn szellemes magyar szójáték, halálba utazó embereket széjjelverő csürhévé képes vedleni, meghatározó többségében.
Ezt a tévedést soha többé nem szabad elkövetni, amiképpen tárgyalás és megegyezés sem lehetséges. Igazad van, Kasztner és a Zsidótanács bűne az volt, hogy embernek és tárgyalófélnek tekintette ezeket, és nem vette észre, hogy Magyarország, minden erényével, mindörökre megszűnt létezni a numerus clausus-törvény kihirdetésének pillanatában.
Szóval egy, Eichmannal üzletelő, és később Tel-Avivban agyonlőtt magyar zsidó háború alatti helyzetének és tevékenységének kitárgyalása a magyar antiszemitizmus meg a zsidó vezetésű kommün oda-vissza dobálása között nem érdekes. Kár.
KR-ről ellentmondásos vélemények láttak napvilágot, "hős" vagy "áruló" végpontok között. Egyesek avval vádolják, hogy 1942-től kezdve alapvetőú információk visszatartásával megakadályozta a magyar zsidóság felkészülését az esetleges üldöztetésekre, mások az Eichmannal való tárgyalását a "vadállat barlangjába" merészkedő hősiességnek tekintik. Szita Szabolcs, a budapesti Holokauszt Emlékközpont vezető történésze idén nyáron jelentetett meg róla egy könyvet. Ki olvasta, mi a véleménye, hogyan befolyásolta/változtatta meg a korabeli magyar társadalomról és annak lehetőségeiről alkotott képét? Nosza.
