Meg ne haragudj, de 2006 az 5. évnek ígérkezik, amelyik hathatós mszp-szdsz közreműködéssel produkál égbe szökő államháztartási hiányt. Ezek ismeretében a nevezett 2 párt méltatása a költségvetés kapcsán egészen egyszerűen: szánalmas. A felelős államférfi kifejezés használata pedig groteszk. A populizmusról is illene szerényebben beszélni Gyurcsány Ferenc és Batiz András munkásságának ismeretében, hisz szavaid szerint lakik ebben az országban rajtad kívül legalább 999 999 jól informált emberke. Egyébként nagyon off az a bénácska agymosás, amivel nyomulsz a topicban.
Nincs 3 millió koldus. Persze tényleg méltatlanul sokan élnek méltatlan körülmények között, de a mélynyomor szintjén azért csak viszonylag kevesen. Nincsenek ezek a fogalmak egészen pontosan definiálva, ezért én saját használatra a rendszeres éhhezést tekintem mélynyomornak, illetve azt, ha a legelemibb higéniás lehetőségek is hiányoznak egy háztartásban. A magyar társadalom persze tényleg nagyon igazságtalan, amennyiben a nyomorgók a kultúrális javakból is javarészt teljesen ki vannak rekesztve. Így persze sokkal kisebb valószínűséggel szavaznak az átlagnál. Az viszont nagyon helyes, hogy az ő voksaikkal is számolni kell(ene), mert különben még annyi sem történne az érdekükben, amennyi történik. Mert hogy a mélynyomorból nem nagyon lehet önerőből kikászálódni, és a "leszivárog a gazdagság" elmélet is csak erősen korlátozottan igaz. Ugyanakkor attól, hogy valaki szegény és elesett, még nem hülye. Ők is ismerik a saját elsődleges érdekeiket (munkalehetőségek), és ez az ami a legerősebben befolyásolja a politikai döntéseiket. Az alapfilózófia e körben különösen gyakran az, hogy: ha adnak, fogd, ha ütnek fuss. Szavazni viszont a legszegényebbek és a legelesettebbek sem a száraztészta miatt szoktak.
Nem értek egyet. Szvsz a pártpreferenciák a műveltebb, valamennyire anyagi biztonságban élő embereknél nagyrészt beálltak. A maradék elérése már túl nagy költséggel járna, valahogy majd döntenek, ha egyáltalán elmennek szavazni.
Van azonban a népnek egy jelentős része (a 3 millió koldus, vagy ahogy Szabó Dezső írta: a voksbarom), akik olyan körülmények élnek, hogy az szörnyű. Akiknek tényleg billen a léc, ha havonta 3000 forinttal nő a rezsi...
És ezekkel a szerencsétlenekkel tényleg mindent el lehet hitetni...
Egy haverom az előző kampányban járt kopogtatócédulát gyűjteni az egyik pártnak az egyik (messze nem a legrosszabb) pesti lakótelepen. Olyan emberekről mesélt, hogy másnak nem hittem volna el. De persze ezt te még nálam is jobban tudod. Fogalmam sincs, hogy milyen minőséget, vagy tartalmat lehet nekik eladni...
Csak csínyján a példákkal! Az ilyen eredmény mindig egy folyamat része. A jelenlegi magyar társadalom fejlettsége és működési környezete azért messze meghaladja az 50-es évek magyar, vagy a 30-as évek német társadalom hasonló mutatóit.
Ami nálunk a legnagyobb gond lehet, az valahol Haider és Meciar között van. És igaza van Seki Wakernek, hogy azzal ki lehet húzni 4 évet...
Én ez másképpen tudom. Az SZDSZ egy csomó dologban - nagyon helyesen - visszalépésre, illetve jó irányba tett lépésekre ösztönözte a kormányt, és persze szintén nagyon helyesen kötött mindezen célok elérése érdekében egy sereg kompromisszumot is. Ezért aztán 2006-ban is az ővék voksom, noha számos részletkérdésben azért van vitám a kedvenc pártommal. A Fidesz viszont kökeményen ellenállt minden nagyon is szükségszerű reformnak + állandóan további kiadásnövelő intézkedéseket követel, miközben azért a költségvetési hiány miatt is pocskondiázza a kormányt. Éppen ezért még akkor se szavaznék a Te kedvenc pártodra, ha nem olyan érezéseim lennének Orbán Viktorról, Áder Jánosról és Kövér Lászlóról amilyenek vannak.
Kedves EG szerintem neked is nagyon határozott és kiforrott elképzeléseid vannak arról, hogy mi a jobb: ha csökkentjük az adókat és minden egyéb leheséges eszközzel növelni próbáljuk hazánk versenyképességét, még azon az áron is, hogy így kevesebb jut osztogatásra, vagy ha nem törödünk az egyensúllyal és a versenyképeséggel, viszont minél több pénzt próbálunk osztogatni minél több embernek.
Van egy harmadik megoldás is, amit egy, szívednek bizonyára kedves párt választott: adócsökkentésről és versenyképesség-javításról beszélünk, miközben nyomjuk a gombot a brutál-osztogatás mellett. Kuncze ma azt mondta a 2006-os költségvetésre, hogy "nem választási költségvetés". 8-10% körüli GDP-arányos hiánnyal?! F@szt nem, már elnézést a szóért...
Én viszont abba mindenképpen bele kívánok szólni, hogy mi legyen az irány, és szerintem Te is.
Én is szeretnék beleszólni, de nem látom azt a politikai erőt, ami az általad leírt irányt képviselné. A fideszről már kiderült, hogy ők nem, az mszpről az első ciklusuk alapján azt hittem, hogy igen, de most kiderült, hogy ők sem, a többiek meg jelentéktelenek. Akkor most mi van?
Kedves EG szerintem neked is nagyon határozott és kiforrott elképzeléseid vannak arról, hogy mi a jobb: ha csökkentjük az adókat és minden egyéb leheséges eszközzel növelni próbáljuk hazánk versenyképességét, még azon az áron is, hogy így kevesebb jut osztogatásra, vagy ha nem törödünk az egyensúllyal és a versenyképeséggel, viszont minél több pénzt próbálunk osztogatni minél több embernek. Ez ugyi egy alapkérdés. A részletek megtervezéséhez viszont tényleg szakemberek kellenek, és helyes is, ha hozzáértőkre bizzuk az ilyesmit. Én viszont abba mindenképpen bele kívánok szólni, hogy mi legyen az irány, és szerintem Te is.
Én ezt másképpen látom. Szerintem valódi tartalom nélkül már most sem megy. Ugyanakkor a show is mindig fontos része lesz a politikának, és ezzel önmagában nincs is semmi baj. Abban viszont nem hiszek, hogy Orbánék képesek lennének egy egészen új atrakcióval előrukkolni. Éppen ezért én sokkal jobban tartok attól, hogy valamilyik nagyon okos kampányguru a szocikkal is elhiteti: elég a jobb a show-ra koncentrálni, a buta népség ugysem érti a cizellált politikai üzeneteket.
Van ugyanis itt még valami. A jó politikai műsor szinte szükségszerűen negatív kampányt jelent. A közönség szereti a boxot és a szumot, a négypárevezősök versenye viszont rétegműsor (kivéve az olimpiát). Ha azonban valamennyire is kötödik valaki egy politikai formációhoz, és erről azt mondják neki mások, hogy tulajdonképpen anybaszó rablók és hazaárulók gyülekezetével szimpatizál, akkor az a legeslegritkább reakció, hogy belátjuk, az illetőknek igaza van, és innentől kezdve őket szeretjük. Az ilyen pocskondiázások ugyanis kognitiv disszonanciát generálnak, amit sokkal egyszerübb a pocskondiázók ázsiójának a csökkentésével redukálni, mint bárhogy másképpen. Szóval a negatív kampány megerősíti ugyan a saját tábor hitét, elszántságát, de az ellenoldalét is, a belgákról meg javarészt lepereg + a normális embereknek sokkal rosszabb a véleményük a handabandázó radikálisokról, mint az ország ügyeivel törödő államférfiakról.
2006-ban talán még el lehet adni mósópor reklámokkal egy pártot, de már ma is van legalább 1 millió olyan honfitársunk, aki széleskörűen tájékozott a politikai és gazdasági alapkérdésekben, és ők nem vevők a baromságokra....
Ebben az országban szinte mindenki, szinte mindenféle baromságra vevő. És az az 1 millió széleskörü egyén, még talán kinosabb módon, mint a másik kilencmillió. Ott kezdődik a dolog, hogy elhiszik magukról, hogy tudják mi a költségvetés. Én nem tudom. Az a lényeg, hogy nem tudom. Szerintem te sem, de ez legyen a te ügyed. Ez egy illúzió. Vannak persze tájékozottabb emberek, én is ismerek ilyeneket, általában közgazdászok.
Én óvakodom attól, hogy lebecsüljem a középszerüséget. Volt rá példa szerte a világban és hazánkban is, hogy a jelentéktelen középszerü emberek milyen károkat tudnak okozni. Csak a legerősebb példák.
- Itt voltak a náci barnaingesek. Egy-két jól beszélő vezetővel minden olyan aljasságra rá lehetett venni az egyébként normális német középszerü embereket, amelyeket azelőtt el nem tudtak volna képzelni saját tettükként. És még büszkék is voltak rá.
- Vagy vegyük itthon a Rákosi korszakot, amikor hatalomhoz jutott jelentéktelen emberek voltak a rendszer hű katonái, kiszolgálói.
Az ilyen vitákban rendre elérkezünk az "istenadta néphez", ami így van rendjén, hiszen minden hatalom a népé...
Nyilvánvaló, hogy a véleményvezéreknek van a legnagyobb szerepük, sőt még azt is elhiszem, hogy a Fidesz "ellenzékében" van 1 millió tudatos, felkészült ember. Azt is elhiszem, hogy a bizonytalanokra nagy hatással lehetnek.
De!
Azt nyilván te is látod, hogy a Fidesz készül valamire. Egy hatásos kampány viszont úgy söpri el az 1 millió véleményvezért, mint egyik valóságshow a másikat a nézettségben. A társadalom persze fejlődik, de Orbánnak a hatalom jóval hatékonyabb eszköz arra, hogy modernizálja a pártot. Mert abban biztos vagyok, hogy készül erre, hiszen ez az ökörködés tényleg nem tartható fenn 2010-nél tovább. (Legalábbis remélem. Meg azt is gondolom, hogy már jövőre be kell fejezni a hülyéskedést és konszenzusra kell jutni az államháztartást illetően.)
Ebben a kampányban viszont még mindent szabad. Most zár a kocsma, akár szét is lehet verni a berendezést.
Amennyire a tudosításokból ki tudtam venni Áder pajátás kimazsolázta azokat a tételeket, ahol szerinte csökken a költségvetési támogatás. Hát ez biz sovánka érdemi bírálat helyett. A költségvetési ugyanis normális országokban a prioritásokról szól. Arról, hogy mit minek a rovására.
A közelmúlt nagy rablása!!!! Talán így igazabb:(((((( Olyan rablás, ami az internacionálé éneklése közben történt!!!!!:((((( És a rablás az agyakat sem hagyta ki:((((((((((( Itt tette a legnagyobb kárt, rengeteg emberen látszik, tudjátok hol??? A FOGAIKON!!!!:((((((
Igen!!!!! Ki kéne egyszer mondani végre!!!!! De vajh ki meri???????
Miért mondod, hogy az ellenzék nem nyilatkozott a költségvetésről? Kátyavárnak nevezte - teljes joggal. A kormány is tudja, hogy nem tartható. Csak arra játszik, hogy a nép beveszi, ez egy tartható költségvetés lenne, ha az ellenzék aknamunkája nem ásná alá.
Szerintem a kormány semmi mással nem foglalkozik, mint a leggátlástalanabb demagógiával. Azt viszont nagy sikerrel műveli. Kérdés, hogy miért támogatják azok is, akik ezt látják.
És ha 40 évet kell rá várni? Szerintem teljesen reális az az alternatíva, hogy a fidesz, pontosabban orbán győz, és hatalmon marad addig, amíg csak akar. Mert a választást végül is mégis a tömeg dönti el, és reklámban, pr-ban, vonzó demagógiában a fidesz nagyon erős. G
A demokrácia arra lett kitaláva, hogy döntsön maga a nép az őt érintő ügyekről, mert ha így történik, akkor minimalizálódik a polgárháborúk, a forradalmak és az egyéb országpusztító események előfordulási valószínűsége, másrészt több szem többet lát, így az alapdöntések mínősége is jobb tud lenni, mint ha szük elit csoportok döntenek el mindent. Ugyanakkor - helyesen - mi is képviseleti demokráciára rendezkedtünk be, mert a kollektív bölcsesség felismerte: a jó szakpolitikai döntésekhez, és a konkrét problémák megoldásához sok információ és szakértelem kell. A demokrácia viszont rosszul müxik, ha az alapkérdések sem kerülnek a legfőbb döntéshozó testület - azaz a nép - elé, és ha a politikai elit nem szakértelem, hanem bohockodás szerint szelektálódik. A mai helyzet, melyben az ellenzék vezető politikusa könyörgések hatására sem hajlandó a leglényegesebb napi politikai kérdésben (=költségvetés) a hangját hallatni tehát aggasztó. Még aggasztóbb, hogy az ellenzék nem politikai programok meghirdetésével kíván választást nyerni, hanem a múlt átfestésével és egyéb bohockodásokkal. Ez azonban hosszú távon biztosan nem megy. 2006-ban talán még el lehet adni mósópor reklámokkal egy pártot, de már ma is van legalább 1 millió olyan honfitársunk, aki széleskörűen tájékozott a politikai és gazdasági alapkérdésekben, és ők nem vevők a baromságokra. Ugyanakkor ezen 1 millió honfitársunknak sokkal nagyobb hatása van a választói döntésekre, mint 10K óriáspalkátnak vagy 1000 óra tévéreklámnak. Szóval szerintem a demokrácia van annyira erős, hogy kiveti magából a pojácákat. Reményeim szerint ez már 2006-ban meg fog történni, de ha várni kell erre még 4 évet, azt is ki lehet bírni.
Kiegészítés: senki sem jelentéktelen. Az, hogy valaki a pszichés problémáit a kocsmában, a stadionban, otthon és/vagy a politikában vezeti le, az másodlagos kérdés. Az pedig, hogy ki milyen "nyomot hagy maga után", az nem ide tartozó kérdés. (Az emberekkel kapcsolatban szkeptikus lehetsz, cinikus nem.)
Amit te számon kérsz (joggal), az a politikai elit vezető szerepe, pontosabban annak a hiánya, még pontosabban a politikai elit hiánya.
Az pedig csak látszólagos, hogy te nem vagy célcsoport. Te ugyanis már döntöttél, ettől kezdve megerősítést kapsz, alternatívát már kevésbé, mert momentán nincs rá szükséged. De van pármillió (többségében valóban műveletlen és/vagy anyagilag kiszolgáltatott ember) akik tényleg félnek a mindennapoktól. A magyar politikai "elit" által kínált alternatívák, üzenetek jelentős része valóban nekik szól. És ez valóban szánalmas és gyomorforgató.
Én a "múltfestést", a medencézést, a tokajozást csak szükséges rossznak tartom, mert mindig kell cirkusz az embereknek. A kritikusan gondolkodó ember látja, hogy csak jelszavak vannak, meg eseti ügyek. Az igazi probléma a valós koncepciók hiánya, illetve a társadalmi állapotot valamennyivel maghaladó döntések, kompromisszumok hiánya. Ez lenne a vezető szerep.
Így aztán ma Magyarországon számomra csak a protesztszavazat lehet a felelős döntés. (Viszonylag koherens érvrendszer hozható fel valamennyi oldal elleni szavazásra, így lényegében a szubjektum a döntő.)
Csakhogy azt is látni kell, hogy a néphatalom a döntéseit illetően nem értelmezhető egyedi egységek halmazaként, hanem csak a végeredmény számít: hány százalék? Reménykedésre csak az adhat okot, hogy a politikai elit is a társadalomból szocializálódik. Vagyis aki a pártokban, meg a politikusokban bízik, az hülye. A társadalomban, a népben kell bízni. A bizakodás mellett az az egyetlen, amit értelmesen tehetsz az ügyben, hogy önmagad (családod, egyéb számodra fontos kisközösség) előtt elismerésre méltóan élsz.
Jártam én is arrafelé anno, bár nem sok közöm van a müszaki tudományokhoz. Viszont az R épületben lakozó R-40-esen volt gépidőm, és akkoriban még úgy ment az adatfeldolgozás, hogy beföttes gumival összefogva bedatuk az operátornak a kártyacsomagot, oszt vártun pár órát az outputra. És ez alatt bőven volt idő megjárni az útat a Kis Rablóig és vissza :-)
Egyszer régen, a korai 80-as években treferéltünk néhányan a Nimród nevű akkoriban legendás hírű vendéglőben, és sok más mellett az is szóba került, hogy a magyar történelem egy rémregény. A beszélgetésbe ekkor bekepcsolódott Zoli úr is, az irodalmi vénájú főpincér. Modnván: De a legnagyob baj az, hogy 10 évenként újraírják. Azóta eltelt 20 év, és tényleg ismét átíródott legalább kétszer a történelmünk. Azt viszont szerintem még Zoli úr sem látta előre, hogy a 10-20 éves múlt, sőt a tegnapelőtt is az átírás áldozatává válhat.
