Úgy gondoltam, jó lenne egyszer már egy helyre összegyűjteni mindazokat a közismerten hamis állításokat, amelyek hamisságuk és ezerszeres cáfolatuk ellenére ezeregyedszer is újból elhangzanak.
Szálasi nemzetvezető a német kapitulációt követően rövid időn belül amerikai fogságba került,(kb. 1945 május 22) ahonnan már októberben hazaszállították, és mint háborús bűnöst a népbíróság kezére adták.
Mikor is volt a német kapituláció?
Japán -német közös hadmüvelet ,komolyabb csata volt valahol?
Május 15 a te naptáradban késöbbi dátum mint május 22 ? Ez Szálasi ami fogságba kerülésének idöpontja. Aztán nem egyedül volt fegyveresen
„...a német összeomláskor 300 000 magyar katona tartózkodott német területen”
(Major Ferenc visszaemlékezése)
December utolsó napján végre megérkezett a törzsem, a családtagokkal együtt. Pár napos berendezkedés után megindulhatott a komoly munka, mely elsősorban a nyilvántartás minél pontosabb felfektetésére irányult.
Szálasi nemzetvezető a német kapitulációt követően rövid időn belül amerikai fogságba került,(kb. 1945 május 22) ahonnan már októberben hazaszállították, és mint háborús bűnöst a népbíróság kezére adták.
Mikor is volt a német kapituláció?
Japán -német közös hadmüvelet ,komolyabb csata volt valahol?
Az alábbi inkább nevezhető rágalomnak, mint legendának,
de e topicban a helye:
"Magyarország/Horthy volt a hitleri Németország/Hitler utolsó csatlósa."
Ezt a szöveget még ma is lehet hallani/olvasni.
(A külföldi rosszakarókon kívül) a magyar baloldal szokott "dolgozni" ezzel, legutóbb Heller Ágnes.
(:–(((((
A fent idézett szöveg hamis.
Bizonyítás:
"A hitleri Németország/Hitler csatlósá"-nak azon országokat/országok vezetőit lehet nevezni, amelyek/akik a tengelyhatalmakhoz (Németo., Olaszo., Japán) csatlakoztak.
A II. vh. lefolyását ismerve, ezek közül három országot érdemes vizsgálni az "utolsó" jelző jogosságát illetően.
Nézzük:
1.)
Magyarország
1944. okt. 16.: Horthy Miklós kormányzó lemond, ettől kezdve nem vezetője az országnak
1945. ápr. 13.: a magyar határmenti utolsó harcok vége
2.)
(I.) Szlovák Köztársaság
1945. márc-ápr. (nap ismeretlen) Jozef Tiso elnök elmenekül az országból
1945. máj. 1.: a szlovák határmenti utolsó harcok vége
3.)
Független Horvát Állam (NDH)
1945. ápr. 15.: Ante Pavelic poglavnik elmenekül az országból
1945. máj. közepe (!): az usztasa állam hadserege leteszi a fegyvert.
Tehát:
Magyarország NEM nevezhető "a hitleri Németország/Hitler utolsó csatlósá"-nak,
mert nála tovább harcolt mind a Szlovák Köztársaság, mint a Független Horvát Állam.
Horthy Miklós NEM nevezhető "Hitler utolsó csatlósá"-nak,
mert mind a szlovák vezető (Tiso), mind a horvát vezető (Pavelic) hónapokkal tovább maradt hatalomban, mint a magyar.
2006-os választások előtt Gyurcsánék nem hozták nyilvánosságra a makrogazdasági adatokat, amit pedig közzétettek, azok hamisak voltak
A valóság ezzel szemben az, hogy másodfokon is pert nyert Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, Veres János a pénzügyi tárca egykori vezetője, és a Pénzügyminisztérium.
Móricz Zsigmond levele Pákozdy László ny. főállatorvosnak
"Kedves Barátom,
én a zsidókérdést egy nagy negatívumnak tekintem a magyar sorsproblémák közt. Ha valamennyi zsidót agyonverünk is, avval még egyetlen magyar sem lesz sem okosabb, se szorgalmasabb, se gazdagabb. Igen gazdagabbak lesznek a hazai asszimilált németek. Biztosítalak, hogy minden pozíciót ők foglalnak el.
Én rettenetes harcot vívok azért, hogy a magyart ráébresszük önmagára. Tanulj, és taníttasd fiadat. Tanuld meg, hogy a zsidó két generáción avval tudta elfoglalni az összes vezető vonalat, hogy minden zsidó minden gyerekét, ha maga éhen halt volna is, taníttatta. Sőt a zsidóság taníttatta a gyerekeket.
De evvel szemben mi van Hódmezővásárhelyen. Szeretném, ha megkérdeznéd s kiszámítanád. Fene ette vóna mög a zsidait: mért van annyi összetartás bennük? Azért, mert együtt kalapálják őket. Majd jön még ránk olyan idő, hogy összebúvunk, mint a nyáj a viharban. Akkor majd mi is nekilátunk a munkának.
írta Dobszay László, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem tanára
Sok mindenért sajnálom a székelyeket, de legjobban talán a - mostanában egyre több politikai rendezvényen is elhangzó - "székely himnuszért". Ennél biztosan jobbat érdemeltek. Mindenekelõtt: nehéz elképzelni magyartalanabb dallamot. Mindaz (ritmus, dallamvezetés), amit Kodály, Bárdos és mások annak idején úgy tanítottak, hogy ellenkezik a magyar zenei hagyománnyal, mint egy állatorvosi lóban, mind együtt megtalálható benne. S nehéz elképzelni csúnyább dallamot. Ez az, amire azt mondják: tömény giccs.
És a szöveg? Szerinte népünket nem Isten, hanem a Végzet vezeti, göröngyös úton, sötét éjjelen. A segítséget Csaba királytól várjuk, de nem világos, hogy a gyõzelmet õ itt fogja-e megadni, vagy vezetésével emigrálunk a Tejútra. A göröngyös út végül nem a csillagos égben elnyert gyõzelemhez vezet, hanem a tengerbe, olyan tengerbe, mely a népek harcától zajlik (a tenger, amint zajlik?). Ott a székelység egy különös sziklává válik: míg a szikla a Bibliában, a költészetben a szilárdság, biztonság jelképe ("én erre a kõsziklára építem Egyházamat"), addig ennek a tengerben álló sziklának az a tulajdonsága, hogy porlik.
Ez a porló szikla a maroknyi székely. (De ha csak maroknyi, akkor nem volt-e törvényszerû Trianon és Erdély elvétele?) Nem elég baj a porlás, még amellett fejünket (a szikla-fõt?) is újból és újból elborítja a zajló tengeren. Ilyen nagy bajban mégiscsak elõkerül a végzet és Csaba királyfi helyébe Isten, aki nem hagyja elveszni Erdélyt. A székelyeknek sohasem volt külön himnuszuk. Ez a "himnusz" sem Erdélyben keletkezett, hanem Budapesten. Az 1920-as években kezdtek szervezni a Zugligetben "tavaszi nagyáldozatokat", a Hadúr tiszteletére gyújtott tüzekkel, lófõkkel, pohárnokokkal, rabonbánokkal, címerrel (kék mezõben véres kard, amelynek bagoly a markolata; jobb válla felett hold, a bal fölött nap), és sok egyéb kellékkel. A hozzá kapcsolódó mítoszok a hun ideológiára épültek.
A "székely himnusz" egy viszonylag kicsiny, sajátos gondolkodású csoport tulajdona maradt a közelmúltig. Magyarországon ellene hatott nemcsak a politikai tilalom, hanem a többé-kevésbé mégis érvényesülõ értékigény is. Erdélyben az elnyomatás évei sajátos érzelmi töltést adtak a tiltott gyümölcs élvezetének. De az erdélyi értelmiség körében megszólaltak a kritikai hangok is. Azoké, akik nem akarták azonosítani vele sem magyarságukat, sem erdélyiségüket. Egyesek más székely himnuszt ajánlottak: népdalokra vagy Bartók Este a székelyeknél dallamára írt-keresett versezeteket. Itthon a falurombolás elleni tüntetésekben hozták elõ azok, akik fiatalkorukból emlékeztek rá. Bizonyos, hogy sokak számára õszinte érzés kifejezése volt, akár a nemzeti érzésé, akár az Erdély melletti kiállásé. Rosszabb, amikor cinikus politikai manipulációk eszközévé vált. Igazi végiggondolás persze nem állt mögötte. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy ez a lényegében pogány mentalitású szöveg egyes templomokba is behatolt.
De ha az erdélyi magyarsággal való összetartozás kifejezésének tekintjük, felvethetõ: hol a felvidéki himnusz? Hol a vajdasági vagy a kárpátaljai himnusz - vagy éppen a burgenlandi? Nem lenne jobb egy olyan himnusz, mely minden magyaré? De hiszen van ilyen, úgy kezdõdik, hogy "Isten, áldd meg a magyart"!
,,Én ember és ember között faj-, nyelv-, vallás- felekezet miatt soha nem tettem s nem is fogok tenni különbséget; az antisemita agitatiót mint a XIX-ik század embere szégyellem; mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom; — kárhoztatom már csak azért is, mert a fenforgó sociális és közgazdászati bajokra nézve a symptomákat okoknak tünteti fel, s mintha a hazánk jólétét akadályozó érdekek szolgálatába állott volna a valódi okok felismerésétől az orvoslat kutatásától és sürgetésétől a figyelmet elterelni."
Bartók a fasizmus fojtogató légköre elől menekült el Magyarországról, amiről a következőket írta 1938 áprilisában: "Amit eddig írtam, Magyarországra vonatkozik, ahol sajnos a »művelt« keresztény emberek majdnem kizárólag a náci rendszernek hódolnak: igazán szégyellem, hogy ebből az osztályból származom."
Bartók már a harmincas évek elején felismerte az előretörő fasiszta és náci eszmék veszélyét, és hírnevét kihasználva folyamatosan harcolt ellenük. Eleinte Olaszországba nem volt hajlandó beutazni, majd felszámolta ausztriai és németországi kapcsolatait is, megtiltotta, hogy zenéit olasz és német adókon közvetítsék. A kör azonban hamarosan beszűkült körülötte, megírta híres végrendeletét:
"...Ha netán halálom után utcát akarnának nevemről elnevezni, vagy ha nyilvános helyen velem kapcsolatban emléktáblát akarnának elhelyezni, akkor kívánságom ez: Mindaddig, amíg a budapesti volt Oktogon tér (Mussolini tér) és a volt Körönd (Hitler tér) azoknak az embereknek a nevéről van elnevezve, akikéről jelenleg van, továbbá mindaddig, amíg Magyarországon erről a két emberről elnevezett tér vagy utca van vagy lesz, rólam sem utcát, sem nyilvános épületet velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen."
