Ha a hatékony élelmiszer- és utánpótlás-szállítást sikerült volna megszervezni, valahol a Délvidéken vagy a Balkán ésazki peremén egy komolyabb mezei csatában szerintem sorsdöntő győzelmet lehetett volna kicsikarni a bugyogósok ellenében.
Hiszen akkoriban egy jól kiképzett nyugati zsoldos harcértékben már jóval felülmúlta mind a jancsárokat, mind a szpáhikat, az oszmánok többi alakulatáról ne is beszéljünk:-)
A fő probléma a kiélt Kárpát medencében a seregek ellátása volt. A Duna volt a lekönnyebb szállító útvonal. 1686 után gyorsan a Délvidékre került a háború.
Ehhez a feldkreuzi témához még annyit, hogy szerintem ennek az egyik fő oka az volt, hogy akkor a nyugati zsoldoskatonaságra még nem volt jellemző az a fegyelem és precizitás, ami főleg a 17. sz. közepétől jellemezte a nyugat-európai, főleg az északabbi népek (angolok, hollandok, svédek, szászok, poroszok) hadviselését.
Mellesleg én azt mondom, hogy még akkor sem lett volna késő mit kezdeni, amikor a hájpacni III. Mehmedet az elzsírosodott szíve 1603-ban elvitte az élők sorából.
Az új szultán, I. Ahmed ugyanis gyermek volt még, de az új nagyvezér Lala Mehemed basa sem volt egy lángelme sem politikai, sem katonai szempontból.
A Habsburg-hadvezetés helyében én hagytam volna a francba Budát és egy erős hadtesttel egyenesen délnek indultam volna Nándorfehérvár ellen.
Nándorfehérvár eleste után az egész hódoltsági területen a török uralom magától összeomlott volna, mint az a 90 évvel későbbi felszabadító hadjáratok tanúságai is bizonyították.
A következő évben viszont Mezőkeresztesnél óriási történelmi lehetőséget szaljtott el a nyugati civilizáció: ha azt a csatát megnyerjük, 70-80 évvel korábban ki lehetett volna picsázni a türköket a Kárpát-medencéből.
Helyette mi történt: a katonaság fegyelmezetlensége miatt III: Mehemed megnyerte a félig már elvesztett csatát.
No nem mintha a hájas disznó, élveteg III. Tehemednek túl sok köze lett volna a győzelemhez: a nyugati zsoldosok sikeres előrenyomulása láttán úgy megijedt, hogy még a hű janicsárjait is hátrahagyva dél felé menekült.
Valahol Szolnok környéákén érték utol a kísérői, hogy jelentsék neki, hogy tkp. megnyerték a csatát:-)
Hodzsa Szinán basa, a korabeli nagyvezér éppen hazatérőben volt a sikeres 1595. évi hadjáratból, amikor átkeltek a Dunán Gyurgyevónál, de a könnyűlovas akindzsi hordák az északi parton rekedtek, amikor a hős erdélyi fejedelem, Báthory Zsigmond serege rajtuk ütött.
Az akindzsikon a magyarok irtózatos bosszút álltak, előbb ágyútűzzel irtották őket, a maradékot meg levágták (szó szerint).
Az akindzsi hadosztály teljesen megsemmisült, ezért kellett a következő évszázadban tatárokkal feltölteni az oszmán könnyűlovasságot.
No nem mintha azokkal jobban jártunk volna, ez a fegyelmezetlen, csak a zsákmányolásra és pusztításra vágyó krími söpredékbanda 1658-1660-ban szörnyű pusztítást végzett Erdélyben.
A Díványban az öreg Szinán basát tették felelőssé a verségért és rövid úton leváltották.
Ez volt az első komolyabb magyar győzelem 1479 (Kenyérmező) óta, ha a sikeres várvédéseket nem számoljuk.
"Kevélyekkel és kicsapongó bűnösökkel szemben pedig, minél biztosabbnak érzik azok magokat a szerencse karjain, azon örök bölcsességnek semmi sem édesebb, semmi sem gyönyörűségesebb, mint az ilyen felfuvalkodott kevélységű fennhéjázás megtörését soha meg nem bánni, tudván, hogy a zabolátlan erős lelkeket az erősségökben, a bölcseket az ő bölcsességökben, a ravaszokat az ő ravaszságokban fogja meg, kiket, midőn azok mitől sem tartanának, hirtelen és oly véletlenül megsemmisíti, hogy a gonoszoknak helyök sem találtatik."
Korábban már volt szó a topikon a mezőkeresztesi csatáról.
Ott elég jól el van magyarázva, hogy miért buktuk el: a császári zsoldosok megálltak fosztogatni a halott törököket, pedig az oszmanlik félig már verve voltak.
Eccerűen döbbenetes, hogy Mezőkeresztesnél hogy nyerhettek a törökök, hisz a németek már egy edzett profi hasereg volt, az erdélyiek meg bizonyítottak előtte Havasalföldön ?
Egy a történészeink által elfeledett győztes ütközet a hosszú háború előestéjén:
1588-as szikszói csata
Noha Szikszót, mivel nem volt hadászati jelentősége, nem foglalták el a törökök, azt elvárták, hogy rendszeresen adót fizessen nekik a város. Mivel a szikszóiak rendszeresen megtagadták az adófizetést, a törökök többször is feldúlták városukat. 1588-ban Szikszónak már 1,000 arany tartozása volt, ezért a budai pasa büntető-adóbehajtó hadjáratot szervezett.A hatezer lovast és ugyanennyi gyalogost Kara Ali bég, a fehérvári parancsnok először Putnok ellen vezette, majd, miután azt nem tudta bevenni, Szikszó irányába indult. Október 8-án délután érkezett a város alá, és azonnal meg is kezdte a templom-erőd ostromát, amelyet a felfegyverkezett polgárok védtek. Két órai ostrom után viszont, kénytelen volt visszavonulni, mert 5 óra tájban megérkeztek a Rákóczi Zsigmond egri várnagy vezette felmentő csapatok, 2,000 magyar vitézzel és 500 főnyi német harcossal. Kara Ali felgyújttatta a templomot és a körülötte lévő házakat, majd a Hernád-Bársonyos háromszögébe vonult vissza, ahol rendezte a seregét. A jobbszárnyra a lovasokat, a balszárnyra pedig a janicsárokat rendezte, középen állította fel négy ágyúját. Rákóczi seregét középen Homonnai Drugeth István zempléni főispán, Felső-Magyarország leghíresebb vitéze vezette, a balszárnyon a fekete lovasok támadtak, míg a janicsárokkal a német puskások ütköztek meg. Már rögtön a csata elején súlyosan megsérült Kara Ali, így a parancsnokságot Musztafa szécsényi bég vette át, aki nem sokkal később szintén elesett. Ekkor a janicsárok áttörték a támadó magyar seregek hadrendjét, Drugeth István fogsága esett, és már Rákóczi is a visszavonulást fontolgatta, amikor a magyar balszárny is a németek segítségére sietett, és így sikerült visszaverni a janicsárokat. A hadrend teljesen felbomlott, az ember ember elleni küzdelem pedig a késő éjszakába húzódott. Ekkor már a harmadik török fővezér, Bajazid pasa, a janicsárok vezére is elesett. Szintén elesett Heling, a németek kapitánya. 11-re a török seregek megfutamodtak. A lovasság a Sajóig üldözte őket, Homonnait is sikerült kiszabadítani.
1,700 török és több száz magyar meg német katona halt meg az ütközetben. A közös sírt, ahova a halottakat eltemették, azóta is Törökhalomnak nevezik.
Nagy nevet szerzett magának ezzel a győzelemmel Rákóczi, Rudolf császár még évtizedekkel a csata után is megemlítette a fényes diadalt, amely a két sereg létszámkülönbsége miatt volt különösen értékes.
A Pallavicini család rendkívül régi itáliai nemesi család, amelynek négy ága is volt. Egyébként érdekes, hogy olasz létükre udvarhű politikát folytattak általában. A magyarországi Pallavicinik közül az utolsó magas polcon lévő személy Pallavicini János, K. und K. nagykövet volt többek közt olyan fontos helyeken, mint Szentpétervár, Kostantinápoly, 1941-ben halt meg Pusztaradványban (Abaúj). A Pálinkás őrnagy is Pallavicini volt ( csak magyarosított), aki kiszabadította 56-ban Mindszentyt - ezért később ki is végezték.
