Mannerheim marshall, a finn függetlenség megteremtője már 1928-ban azt mondta, hogy a finneknek el kell feledniük, hogy 1919-ben ki melyik oldalon állt, és valóban többé nem emlegették ki volt vörörs, ki fehér, a spanyolok a Moncloa-paktummal és a közös emlékművel akartak a polgárháború végére pontot tenni. Ugyanakkor az Elbától keletre újra és újra gyermekekre, unokákra örökítve a gyűlölet zsarátnoka élesztgetik, szítják. Lesz ennek vége? Lesz béke a gyermekek, unokák, dédunokák között?
Beismerte bűnösségét a hágai Nemzetközi Törvényszéken szerdán a horvát Ivica Rajic, aki a boszniai háborúban csapatával feldúlt egy muzulmán falut. Rajic vádalkut kötött a törvényszék ügyészével az enyhébb ítélet reményében. A tíz vádpontért, amelyek között gyilkosság, nemi erőszak, fosztogatás és rongálás is szerepel, így összevont büntetésként 12-15 év börtönre számít. Az ítéletet novemberben hozza meg a bíróság, amelyre nézve azonban nem kötelező az alku elfogadása.
A Rajic vezette különítmény 1993 októberében Boszniában megtámadott egy falut, ahol legalább 16 civil lakost megöltek, és felégették a települést. Rajic a háború után nyolc évig bujkált, s csak 2003-ban fogták el Horvátországban, és adták át a Nemzetközi Törvényszéknek.
akkor nagyon hasonlatos az itthoni helyzethez az ottani, ráadásul atótl tartok, ha nálunk is csak két nagy párt marad, akkor itt is ugyanaz lesz, hogy az FB tagságtól az igazgatósági tagságig szépen felosztanak mindent maguk között és előbb utóbb jön a rechtradikal, mert mindenki megunja...
szükség lenne egy európai, átfogó baloldli megújulásra, valamiféle új paradigmára, amely érdemi választ ad a posztindusztriális társdalmi kihívásokra...
Akadni eppen akad, de sajnos Becs a vizfej es ok osztjak a penzt, paripat fegyvert. Szimpatikus a salzburgi tartomanyfonokno, a Felso-Ausztriai SPO-s fonok, vagy az uj steier tartomanyfonok, Lacina stb. Sok volt a szociknak a 30 eves regnalas. Ez a funcionariusok tobbsegeben maradando fouri erzeteket indukalt, pedig mar 5 eve hogy nincsenek a mezesbodon kozeleben. Gusenbauer is sajnos ebben az aramlatban uszik, pedig nem hulye. A masik problema vele szvsz az klasszikus es politikus eseteben megbocsathatatlan hiba, hogy altalaban az alulrol jovo politikusokra jellemzo hibat koveti el. Egyreszt kijatsza a sanyaru gyereksorsot (o is elohozta a mamat es nyugdijat) ami meg nem is lenne baj, de egyuttal sovarog az elimeresert. Ezert meg kepes az ellenfelhez dorgolodzni is es rugja fenekbe ezaltal a potencialis valasztoit. Az emberek nem hulyek, ezt eszreveszik.
és nincs valami potens utódjelölt? a brit munkáspárt is abban halódott évekig, hogy nem volt egy komoly jelöltjük, bár ez sem mindig van így, a néppárti Aznar legalább annyira karizmatikus mint egy szakszervezeti bizalmi, de mégis vagy 8 évig miniszterelnökösködött...
Hat Istenem, azt olvastam egyszer rola, hogy annyira karizmatikus szemelyiseg, mint amennyire csak egy, az SzK(b)P tanacskozo termeben allo pancelszekreny lehetett. ;-)) Szvsz egy f@sz, pedig nem hulye, de lehetove teszi majd megint Schusselnek, hogy ujra kancellar legyen ha tovabbra is ilyen kovetkezetes marad az idiota cikk-cakkjaival. /Lasd Karinthiaban FPO-szoci megegyezes, de szakajtoszamra tudnek ilyet felhozni, hol egyik naprol a masikra valtoztatja a velemenyet./ Nem vagyok rola meggyozodve, hogy 45 utan nem volt szoci tartomanyi fonok, szvsz volt, de lusta vagyok utana nezni.
viszont Stájerország jelzésértékű, mert azt hiszem ott a szocik még nem nyertek talán soha és ott még az FPÖ se jutott be, bár biztos vannak helyi sajátosságai a dolognak, országosan nem nagyon látszik valami megnyerőnek a szoci vezető...
Semmivel, mivel tartomanyi (Becs) valasztasrol van szo. Fiakeresnek (igy hivja a becsi nepnyelv a szoci polgarmestert) idaig is abszolut tobbsege volt, megtartotta Szovetsegi nincs jelentosege. Aztan vastag bor van a schwarzok kepen es a pofatlansaguk az hatartalan. Elgondolkodtato, hogy pl. a mostani valasztason a kormanyzo partok nem kaptak meg a szavazatok 20%-t , de van kepuk alkotmanyossagrol papolni. A tortenet eleje, hogy Haider alapitott egy uj partot BZÖ-neven, az addigi FPÖ-s kepviselok egy-ket kivetelellel atleptek es biztositjak a jelenlegi kormanyzat parlamenti tobbseget. A witz az egeszben, hogy ezt a BZÖ-t senki nem valasztotta meg, nem jutottak be se Steierlandban, Burgenlandban es Becsben se a partszakadas utan tartott tartomanyi valasztasok utan a tartomanyi parlamentekbe, de allitolag valasztok allnak mogottuk. ;-)) Szoval, demokracia nagykanallal ;-)))
Csehországban senki nem tárgyal az utódpárttal, pedig ott is volt már 1% többség, a szövetségi parlamentben sem volt hajlandó velük egyezkedni senki. helyi szinten elég sajátos párosodások léteznek, nálunk nógrádban előfordul SZDSZ-MSZMP együttműködés, Bpesten az V kerületben meg alkalmi MSZP-MIÉP, furcsa párosok, nemde? a lengyel utódpárt most bukott akkorát mint az ólajtó.
Azert javasolnam, hogy ma este hallgasd meg a becsi valasztas vegeredmenyerol szolo tudositast. Oszinten szolva meglepodnek, ha Haider uj partja egyaltalan bekerulne a tartomanyi parlamentbe. Azert ne aggodj, a masik hulye Stracher sajnos be fog kerulni , de remelem hogy nem kapja meg a partja a szavazatok 10 %-t. Ez a fogtechnikus gyerek tudod olyan kulturleny, mint a partja. A steier valasztasokon plakatjuk igy toborzott: Pragaban egyetemista, Grazban kurva.
ugyanmár királylány, honnan veszed a kis butuskaságaidat? Berlinben szocdem-PDS koala van, Scédországban a Baloldali Párt kormányon, Olaszországban most fognak választásokat nyerni, Görögországban épp a jobboldallal voltak koalában egy ideig, Franciao-ban a Fabius kormányban négy kommunista miniszter volt, ha valamitől elborzadnak az a PiS-szerű pártok kelet-európai feltűnése, a lett és észt SS-ek emlékgyűlései, meg a Vadim Tudorokkal, Meciarokkal, Csurkákkal kokettáló kelet-európai kvázi jobboldal, amely képetelen önmagát megtalálni és csúszkál a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali demagóg retorika között
Haider most bukott Stájerországban akkorát mint az ólajtó, a tartományi parlamentbe se jutottak be, Le Pen pedig a maga 10-15%-val soha nem fog a francia választási rendszer mellett a parlamentbe se bekerülni, szépen hangzik a rechtradikal előretörése, meg a különböző pillanatnyi hivatkozások, de egy-egy személyiséghez kötött mozgalmakról van szó, amelyek folyton szétesnek, ahogy a 'vezér' lelepleződik, vagy meghal, protest szavazatokat tudnak gyüjteni, de a józan többség nyugat-európában sehol sem engedi még csak a hatalom közelébe se őket, inkább baloldali reneszánsz várható, mert a szavazók jó része elégedetlen a szocdemek jobbra tolódásával és liberalizálódásával, ami átmeneti konzervatív kormányokhoz és erős a szocdemektől is balra álló baloldali ellenzékhez és aztán szocdem-linkspartei szövetségekhez vezet
Csak, tegyük hozzá, azzal, hogy a baloldal vádjai miatt folyamatosan hátráló jobboldali pártok helyét szépen betöltik a radikális pártok, Le Pen-nek és Haidernek van vagy 20% támogatója.
Kaddis Dorosicsban
2005.10.14., 2005. évfolyam, 41. szám
szerző: Szendrei Lőrinc • forrás: 168óra
A második világháborúban meggyilkolt zsidó munkaszolgálatosok emlékére állította a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma Hadtörténeti Intézete és Múzeuma s az Ukrán Zsidók Alapítványa – olvasható ukránul és héberül is azon a gránittömbön, amelyet Dorosicsban állítottak föl az 1943 tavaszán fölgyújtott pajtából menekülő, majd legéppuskázott magyar zsidók tömegsírja fölött. – Ez egy szent hely! – mutat körbe Aron Berger, a korosztenyi főrabbi, és végtelen mélységeket idéző hangján belekezd a kaddisba. A könyörgés az Úrhoz az 1943. április 29-én legyilkolt munkaszolgálatos magyar zsidókért szól.
2002 januárjában találkoztam először az akkor 87 esztendős Kaufmann Gyulával, aki 1943-ban már a harmadik munkaszolgálatos behívón volt túl. Korábban a nagykátai hóhér néven elhíresült Muray (Metzl) Lipót alezredes alatt szolgált, aki azzal az utasítással küldte útjára a munkaszázadokat, hogy egyetlen embert se merészeljenek visszahozni. Kaufmann Gyulát és társait a katonák maguk előtt terelték, hogy kitapossák az utat a mocsarakban, hogy alattuk robbanjanak föl az aknák, s közben meglopták a fejadagjukat, elvették a bakancsukat és a meleg ruhájukat.
Így jutottak el a Koroszteny és Kupiscse között található tanyára, ahol a kolhoz pajtájába zsúfolták be a legyengült, többségükben flekktífusztól szenvedő munkaszolgálatosokat. Kaufmann Gyula felidézte, kikkel reménykedett együtt, hogy túlélik a megpróbáltatásokat: a harmincéves Fehér Pista mérnököt, aki tüdőlövést kapott, Szilágyit, akit a németek vertek félholtra, de beszélt Sebők őrmesterről, Horváth tizedesről és Rónai Miklós parancsnokról is, akik igyekeztek emberségesek maradni.
És elérkezett 1943. április 29-e éjszakája.
– Arra ébredtem – mesélte Kaufmann Gyula –, hogy fojtogat a füst. Azonnal tudtam, hogy ránk gyújtották az épületet. Akik a kapun át igyekeztek menekülni, beleszaladtak a géppuskatűzbe. Magyarok lőttek magyarokra. Kimásztam a tetőre. Föntről még láttam, hogy futás közben lőtték le az embereket. Aki nem mert kibújni a pajtából, bennégett.
Kaufmann Gyula úgy menekült meg, hogy a közeli szántóföldre futva halottnak tetette magát. Másnap az életben maradt munkaszolgálatosok és az odakényszerített ukrán parasztok szedték össze a holttesteket, és az üszkös pajtától alig ötven méterre ásott tömegsírba temették őket. Két nap múlva Kaufmannt megidézték egy bizottság elé, ahol azt akarták bizonyítani, hogy a munkaszolgálatosok gyújtották föl a pajtát. Igyekeztek eltüntetni a nyomokat. Egyfolytában szabotázsról meg merényletről beszéltek, hogy igazolják a golyózáport.
– Minket, zsidókat – emlékezett a túlélő – úgy akartak megvásárolni, hogy a korábbi néhány dekával szemben egy fél kenyeret kaptunk, és elsőbbséget élveztünk a kondérnál.
Kaufmann Gyula végül is hazajutott, de itthon már nem talált otthonra. 1956-ban Izraelben keresett új hazát. 1967-ben ismét katonaruhát öltött, és a Sínai-félszigeten szolgált a mostani miniszterelnök, Saron parancsnoklása alatt.
Amikor utoljára beszélgettünk, abban reménykedett, hogy egyszer emlékművet kapnak a legyilkolt bajtársai Dorosicsban. „Még egy fát sem ültettek a sírjukra” – mondta keserűen abban a Rumbach Sebestyén utcai házban, amelynek pincéjében az ukrajnai lágerből hazatérve bujkált.
2005. szeptember 28. Itt vagyunk hát Dorosicsban, amelynek nevét hiába keresnénk a térképen. A kicsi tanya Kijevtől száz kilométerre, Zsitomir megyében, Koroszteny járási székhelyhez közel, Kupiscse község határában található. Alig százötven kilométerre „alszik” Csernobil. A közeli falvak már belül esnek az atomerőmű felrobbanása után meghúzott biztonsági körön. Máig néptelenek.
Kaufmann Gyula nincs velünk.
Eljött viszont Zsigmond Anna egyetemi docens, akinek édesapja a szerencsés túlélők közé tartozott, és köztünk van Lebovits Imre nyugalmazott egyetemi tanár, aki Tiszafüredtől az ukrajnai Varohtáig járta be a magyar munkaszolgálatosok katorgáját, majd onnan – Kassát érintve – Mauthausenbe szállították, ahol aztán 1945. május 5-én felszabadult.
Táskájukban kövek kopognak. Egyikük a Farkasréti temető zsidó parcellájának útjairól, másikuk a Raoul Wallenberg-emlékmű környékéről hozta a kavicsokat. Mielőtt ideérkeztünk, két szovjet hősi emlékművet is fölkerestünk. Ezen a környéken szinte minden kilométerre jut egy szobor, egy sír, egy tábla: Vecsnaja szlava gerojám. (Örök dicsőség a hősöknek). Ezek a táblák is kaptak a kavicsokból.
A mező közepén, a tömegsírt körbeölelő, fehérlő kerítés körül több százan gyűltek össze. A hivatalok vezetőinek kényelmes autói kopott, kikalapált Zsigulik között állnak. Keményen elegáns magyar katonatisztek keresnek helyet a kissé gyűrött fehér ingben és a portól szürkéllő fekete nadrágban békésen várakozó, arasznyi pajeszos ukrán zsidó tinédzserek között. Barázdált arcú asszonyok ölelnek hatalmas fehér masnis kislányokat.
Mintha mindenki zavarban lenne. Aki nem tudja, az is érzi: ez a borzalmak mezeje. Itt égő emberekre lőttek, a betegeket a latrinába dobták, a mezőt belepték a holtak tetemei, üszkös emberi maradványok füstje terült a falu fölé.
Az első közös hang a két himnusz. Soha nem éreztem még ennyire, hogy valamennyi himnusz találkozás.
Háborúról, embertelenségről, végtelen fájdalomról és a halálról beszél mindenki. Arkagyij Iljics Monarszkij, az Ukrán Zsidók Alapítványának vezérigazgatója emlékszik a háborúban megsemmisített hatmillió zsidóra, akik ugyan különféle nyelveken beszéltek, de egy nép fiai voltak. Tóth János nagykövet úgy érzi, végre lesz hová gondolniuk és elzarándokolniuk az áldozatok hozzátartozóinak. Anatolij Nyikolajevics Azercsuk, a Koroszteny járási államigazgatás vezetője, aki óráról órára követte az emlékmű felépítésének folyamatát, csak annyit mond: – Amikor katonaként Magyarországon szolgáltam, megszerettem önöket. Persze hogy segítek.
Egy idős ember szólít meg. Arról beszél, hogy az apját az iskolánál fogták le a magyar katonák, és kényszerítették, hogy menjen sírt ásni. Miközben mesél, az autójához húz, a csomagtartójából almával kínál. Ahol állunk, 396 magyar zsidó munkaszolgálatos neve sorakozik a tömegsír földjére rajzolt menóra hét ágában végződő utak végére állított gránittömbökön. A legszívesebben idemásolnám valamennyit.
Ábrahám Ernőtől Farkas Jenőig, Farkas Lászlótól Herzog Hugóig, Hirsch Dezsőtől Klein Árpádig, Kun Ferenctől Peristein Ernőig, Pollák Ábrahámtól Steiner Miklósig, Strassburger Mórtól Zugó Ferencig.
Berger Ignác, Dicker Andor, Ehrentheil Noe, Grünzweig József, Haufmann Andor, Kaufmann Mózes, Lebovits Márton, Magyar Gábor, Nagler Manó, Nyúl Mihály, Oroszlán Ernő, Perl Mózes, Sztrulovics Sámuel, Wiener Chaskell és Zsámboki József – hányféle név, arc, és egyazon sors...
Ezen a helyen dr. Szentendrei László őrnagy, a 116. számú tábori kórház parancsnoka volt a rangidős tiszt 1943-ban. Ő adhatott ki tűzparancsot. A háború végén elmenekült.
A dorosicsi mészárlás kapcsán egyetlen büntető- per folyt, amelynek következtében 1948. augusztus 27-én kivégezték Gyarmati László karpaszományos őrmestert.
A tábor őrségének fellelhető listáján harminchárman szerepelnek. Közülük egy még életben lévővel találkoztam. Ágyban feküdt, és alig-alig tudott beszélni.
Egy kivételével senkinek semmi bántódása nem esett – jut eszembe, ahogy körbenézek a dorosicsi mezőn, amely a korabeli elbeszélésekhez képest szinte semmit sem változott.
Holló József Ferenc tábornok, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója úgy beszél az áldozatokról, mintha neki kellett volna megmentenie őket. Annak a katonának hallom a hangját, aki a vállán húzza ki a sebesültet a harcvonalból. A bűn elismerése nem válik bűntudattá. Nem is kell. Azt mondja: aki nem ismeri a múltját, arra van kárhoztatva, hogy megismételje – aztán csöndben hozzáteszi: ezt senkinek nem kívánja.
Hazaindulás előtt még megállunk a tömegsírnál. Erősen esteledik. (Zelk Zoltán írta a Dorosici alkony című versében: „Mennyit temettünk!... Rakhattuk föl az egekig.” Lebovits tanár úr meggyújtja a mécseseket, visszhangzik bennünk a kaddis.
Taníts ó Mester! Én nem Medgyessy, Orbán meg hasonló nem túl széleslátókörű karrierlovagok beszédeivel kele, fekszem, mit mondott Medgyessy, ami ilyen mély nyomot hagyott benned?
Amúgy ha lehet legálabb mi ketten ne pömpikézzünk csorbánozzunk, meg viktátorozzunk, meg lopcsányozzunk, ha egy mód van rá, valahogy - talán mert a régi iskola tanítványa vagyok - számomra az ilyesmi agát a mondanivalót kérdőjelezi meg, de ez is csak szvsz...
"A történelmi amnézia, a felejtés ellen gyűltünk ma itt ismét össze ezen a sötét évfordulón" - hangsúlyozta beszédében Budapest főpolgármestere.
2005.10.15 19:35 MTI
A történelmi amnézia veszélyére és az emlékek védelmére figyelmeztettek a nyilas hatalomátvétel 61. évfordulóján rendezett megemlékezéseken Budapesten.
ne hülyéskedj már, semmiféle árok nem volt megásva, milyen árok volt ott megásva, ahol a Kádár nosztalgiára épít a jobboldal, Pozsgait meg Szűröt lobogtatva és karvalytőkézik?
mindig elfelejtitek, hogy Magyarország nem abból a négy-ötezer emberből áll, akik klán-szerű leszámolásokkal rendezték egymással a népi-urvánus vitákat, hanem abból a 8 millióból is, amelyik megtanult írni olvasni, megismerte a villanyt és a fürdőszobát a dicsőséges nemzeti korszak után, a kommunistázás csak a szokásos elenség-kép képzés, zsidózni már nem olyan komilfó, kommunistázunk egy kicsit és az a kommunista, akit mi annak nevezünk, nincs itt semmiféle árok, próbáljátok szugerálni, de nem megy...
Szlovákiában már évek óta nincs utódpárt, de Meciar, Slota ugyanúgy az élbolyban van, Lengyelországban sincs már utódpárt, de megy a komcsizás ezerrel, ahogy a zsidózás is, pedig már zsidók sincsenek
az a baj, hogy egy idő után már elhiszitek amit addig csak célszerűségi okokból szugeráltatok másoknak és úgy maradtok, ezért fér bele bármi a 'jobboldalinak' nevezett ideológiába, mert hit kérdéssé vált, ami amúgy célszerűségi kérdés lenne, tipikus Óceánia mindig is Eurázsiával állt háborúban szindróma...
mondom, van hogy az ember nem áll be a hiénák közé
azt felejtitek el mindig - vagy bocsánat, felejti el a mindenkori jobboldal vezető ereje, hogy abba a csapdába esik folyton, hogy ő használja eszközként a szélsőjobbot, pedig mindig fordítva van...
ezt voltak képesek felismerni pl. a franciák, amikor Chirac nem engedte, hogy a jobboldal akár csak megyei szinten is együttműködjön Le Penékkel, akkor elvesztették a választásokat, de négy év múlva fölényesen nyertek, mert a középen álló, mindig nagyobb tömeget jelentő választópolgárok számára vállalható volt, mert biztosak lehettek abban, hogy nem állnak össze Le Penékkel, ezt felejti el mindig a magyar jobb, hogy éppen az összetartása miatt és az összemosakodása miatt rengeteg embert eleve eltaszít
pedig biztos, hogy szavazók százezreit lehetett volna Fr. o-ban is megnyerni demagóg jelszavakkal, a jobboldal mégsem ezt az utat választotta, ahogyan nem ezt választotta Németo-ban, a skandináv államokban, valahogy ezt az utat csak Kelet-Európába választja a jobboldal, még Olaszországban sem...
én nem hiszem, hogy bárki így akarná beállítani, legfeljebb igyekeznek megvédeni, amikor falkában nekirontotok - kénytelen vagyok többes számot használni, mert időnként beállsz a hiénahordába megadni az alaphangot, ezt szoktam én rohamosztapoknak nevezni
valahogy van az úgy, hogy az ember vagy nick bizonyos csordákkal nem üvölt együtt, mégha a véleménye valami hasonló is... de ez csak az én szerény véleményem
biztosan így van, csak valahogy sose érzik szükségét, hogy ezt így ki is mondják, összekeverednek velük, a rendezvényeiken közös pulton a szennyirodalom és az orbános kitűző, Bencsik a kultúra hordozója arrafelé, a Demokrata az ajánlott irodalom, és még sorolhatnám...
az szdsz-ről meg veled nem lehet normálisan beszélni, mert számodra valami ősgonosszal egyenértékű, olyan vagy vele mint a soha nem felejtő csalódott szerelmes...
köszi, mondjuk jellemző, hogy mindkét oldal - az szdsz kivételével - inkább agyonhallgatja az egészet, pedig elvileg ennél egységesebb kérdés nincs mint a nyilas hatalomátvétel elítélése, persze a gyakorlatban a jobboldal folyamatosan feszegeti a határokat, hogy mé medig lehet elmenni, mennyi a társadalom tűrőképessége az 1920-44 közötti időszak rehabilitációjában...
