..... folytatás....
Végzetes hiba volt a szovjet haderõk behívása abban az idõben, amikor még fegyverben voltak a tömegek, más ország katonaságát hívni, hogy leckét adjon az illetõ ország népének, még akkor is, ha lövöldözés elõfordult. Nagy hiba volt. Ez még jobban felbõszítette a népet és így került sor a spontán felkelésre, amelyben a kommunisták akaratukon kívül is együtt találták magukat a különféle reakciós elemekkel.
A reakciós elemek beavatkoztak ebbe a felkelésbe és kihasználták azt a saját számukra. Talán nincs itt elég horthysta? Valamennyien tudjuk, hogy Horthynak nagy Nyugat-barát erõi voltak Magyarországon, azonkívül ott voltak a nyilaskeresztesek, különféle más reakciós elemek, Nagy Ferenc és így tovább. Egyszóval volt ott igen sok ember, aki nem volt híve a kommunizmusnak, aki nemcsak Rákosi-ellenes, hanem ellenzi a szocializmust is. És mindezek az elemek belekeveredtek a forradalomba. Ezek a reakciós erõk nem merték felemelni fejüket, habár sokszor szólították fel õket külföldrõl felkelésre, és külföldrõl segítséget is kaptak. Nem volt sem erejük, sem bátorságuk felkelni mindaddig, amíg azt hitték, hogy a párt egységes és sziklaszilárd. Mihelyt azonban látták, hogy a párt kettészakadt és hogy a párttagság óriási része felkel a Rákosi-klikk és a múlt maradványai ellen, rögtön beleavatkoztak õk is.
Ezek a reakciós erõk nagyon gyorsan, két-három nap alatt megmutatták igazi arcukat, amikor a nép felháborodott minden ellen, ami a múltban történt.
Mi a tanulság ebből, milyen történetmi tanulságot volnahtunk le ebből, mi szocialisták?
Az akkori vezetõség azonban nem mutatta meg, hogy el akarja távolítani azokat az elemeket, akik felháborították a magyar népet, és nem mutatott nagy hajlandóságot arra, hogy a szocializmus fejlõdésének egy valóban magyar útjára lépjen, tekintetbe véve ennek az útnak minden belsõ sajátosságát. Így a dolgok gyorsan más irányt vettek, és a reakció egyre erõsebben uralkodni kezdett. Egy klikk elleni indokolt felháborodás és felkelés volt ez, amely átalakult az egész nép felkelésévé .
Meg lehetett-e ezt most akadályozni? Úgy látszik, késõ volt már.
Ha a kormány erélyesebb lett volna, ha nem ingadozott volna ide-oda, ha elszántan fellépett volna az anarchia és a kommunistáknak a reakciós elemek részérõl történõ öldöklése ellen, ha elszánt ellenállást tanúsított volna a reakcióval szemben, a dolgok talán helyesebb útra kerültek volna, talán nem került volna sor a szovjet hadsereg közbelépésére. És mit tett Nagy? Fegyverbe szólította a népet a szovjet hadsereg ellen és kérte a nyugati országokat, hogy avatkozzanak be. Nyugaton ezt a beavatkozást óriási mértékben kihasználták. Az imperialisták használták ki, akik alig várták, hogy megtámadják Egyiptomot. Egyiptomot éppen a magyar tragédiának ebben a fázisában támadták meg, remélve, hogy a Szovjetunió nagyon el lesz foglalva és nem képes beavatkozni az agresszió ellen. Magyarországon így került sor az újabb harcokra. A szovjet csapatokat megerõsítették. Nagy megszökött, és új kormányt alakítottak. Mondhatom, hogy ezeket az embereket az új kormányban személyesen ismerem, és véleményem szerint azt képviselik, ami Magyarországon a legbecsületesebb.
Szenvedtek Rákosi alatt, börtönökben voltak és õszintén egy új fejlõdés hívei.
Felmerül most a kérdés: szükséges volt-e a szovjet közbelépés? Az elsõ közbelépésre nem volt szükség.
Az elsõ közbelépés, amelyre Gerõ felhívására került sor, teljesen hibás volt.
A másik hiba abban rejlett, hogy a felelõs emberek ahelyett, hogy a második közbelépésre vártak volna, nem tették meg rögtön azt, amit késõbb megtettek, amikor a második szovjet beavatkozásra került sor, vagyis nem teremtettek új kormányt, nem adtak ki a deklarációt. Ha elõbb alakítottak volna új kormányt és deklarációt adtak volna ki, a munkás és kommunista erõk valószínûleg elkülönültek volna a reakciós elemektõl, és könnyebb lett volna kilábalni ebbõl a válságos helyzetbõl.
A szovjet kormány ugyanis nem tûrhette volna el a Nyugat beavatkozását, a horthysták, a régi reakciósok uralomra jutását. De mit is csináltak ezek a reakciós elemek? Már az imént elmondottam, hogy ezek az elemek egykettõre megmutatták valódi arculatukat. Világos volt, hogy ezek az elemek egyre nagyobb teret hódítottak maguknak, mert hiszen elrendelték, hogy többé nem szabad használni az elvtárs szót, elrendelték, hogy le kell tépni a vörös csillagot. Világosan látszott ez abból is, hogy a kommunista nem merte többé azt mondani, hogy kommunista, mert ellenkezõ esetben végeztek volna vele. Látszott ez abból is, hogy kommunistákat felakasztottak. Ha mindez csak egy esetben fordult volna elõ, csak akkor nem lett volna oly borzalmas, ha egy csoportnyi ember végezte volna, de ez általános mészárlás volt. Sopronban 20 kommunistát akasztottak fel. Az utcákon fogdosták és gyilkolták meg az embereket, csupán azért, mert sárga cipõt hordtak, azért, mert sárga cipõt leggyakrabban a rendõrség tagjai viseltek. Behatoltak a házakba, és öldösték a kommunistákat. Ezt cselekedte a szabadjára engedett fasiszta, reakciós csõcselék.
Nagy Imre kormánya semmit sem tett, hogy ezt megakadályozza.
Szüntelenül siránkozott a rádión keresztül, segítséget hívogatott, ahelyett, hogy harcolt volna az ilyesmi ellen és valami úton-módon akaratát nyilvánította volna arra, hogy útját állja a kommunisták és a haladó szellemû emberek legyilkolásának. Ehelyett kiáltványt adott ki, azaz szózatot, amellyel lemondott a varsói egyezményrõl, hogy kinyilvánítsa az ország függetlenségét stb. Mintha az adott pillanatban ez lett volna a legfontosabb! Mintha a varsói egyezménybõl való kilépés jelentett volna valamit!
De ha õk elõbb megtették volna a szükséges intézkedéseket, nem került volna sor semmiféle katonai intervencióra. Ez a hiba azért következett be, mert õk még, sajnos, mindig azt hiszik, hogy a fegyveres erõ – minden.
A fegyveres erõ azonban nem oldhat meg mindent. Íme, nézzétek csak, hogy egy gyengén felfegyverzett, úgyszólván puszta kezû nemzet milyen elkeseredett ellenállást tanúsít akkor, amikor van egy célja: az a cél, hogy felszabaduljon és független legyen. Ezt a népet többé az sem érdekli, hogy milyen lesz ez a függetlensége, nem érdekli, hogy az országban restaurálódik-e a burzsoázia és a reakciós rendszer, csak az a célja, hogy kivívja nemzeti függetlenségét.
......
Tudni kell, hogy az USA pillanatnyilag nehéz helyzetben van. Világosság gyúlt most agyukban és látják, hogy a terrorizmus ellen itt nemcsak az USA harcol, hanem a magyarok is, a világ szinte összes országa.
Fejtegetéseim után feltehettek kérdéseket, mert egyes dolgokat nem mondtam el eléggé világosan. Egyben azonban legyetek meggyõzõdve: éspedig abban, hogy mi sohasem tanácsoltuk nekik, hogy katonasággal menjenek Irakba. Mi sohasem adtunk ilyen tanácsokat, és ezt most sem tehetjük, amikor válságba jutottak.
Ebben a nehéz helyzetben mást nem mondhatunk nekik, csak azt, hogy tegyék jóvá a régi hibákat.
Ebben rejlik a dolog lényege. Ezek szerint nálunk vissza kell utasítani az olyan híreszteléseket, melyek az USA intervencióban csupán beavatkozási cselekedetet látnak. Ez nem helyes, errõl én, mélyen meg vagyok gyõzõdve. Mély meggyõzõdésem továbbá, hogy az a sok vér, amely Irakban folyt, és azok a nagy áldozatok, amelyeket a magyar és az amrikai nép hozott, pozitív hatásúak lesznek. A iraki barátaink , sõt a fideszes elemek agyában is világosság gyúlt, belátják, hogy így többé nem lehet dolgozni. Nem, így többé nem lehet dolgozni.
Mindannyiunk tragédiája abban rejlik, hogy az USÁt egy óriási csapás érte szept 11én. Kompromittálták. Emlékeztek-e rá, , milyen gyakran hangoztattuk, hogy az ily módszerek csak kompromittálhatják a terrorizmust. Igen, ezt mondottuk. Nincs szándékomban és nem szeretném, ha mi most ezért a mellünket vernõk, örülnénk, és így beszélnénk: megmondtuk mi ezt nektek, hogy nem lesz így jó! E tragédia alkalmával csak egy dolgot szeretnék mondani:a különféle jobboldali pártok felelõtlen elemei, amelyek még mindig sztálinista-fasiszta módszerekkel voltak hatalmon, nagyon rossz támogatást nyújtottak az USÁnak, ha azt tanácsolják neki, hogy úgy járjon el, ahogyan õk gondolják.
Úgy vélem, ezekben a pártokban vannak becsületesek, akik sokkal távolabb látnak ezeknél a különféle sztálinistáknál. És ha azt akarják, ott is javuljon a helyzet, de nem olyan módon, mint ahogy ez Magyarországon történik, hanem békés, polgári módon, akkor bírálniok kell a negatív dolgokat, meg kell hallgatniok a tömegek hangját, a párttagok hangját, az egész nép hangját, mert ezek a jósok és tanácsadók továbbra is ilyen romboló módon hatnak, és ha továbbra is célszerûnek tartják, hogy rágalmazzák hazánkat, ha továbbra is sarat dobálnak ránk, akkor természetes, hogy a fidesz még nehéz órákat él majd át.
....
