Egyvalamire jó volt ez a műsor. Megtudtam, hogyan legyek tévésztár! Elég venni egy lerobbant keleti autót, lefesteni rondaszínűre, aztán összeszedni 4-5 k*rvát, akik pénzért bármit vállalnak, csak azt nem (a kamera előtt), nagyokat káromkdok, böfögök, fingok, eljétszom a hülyét (mintha nem lennék az), rombolok mindent, ami elém kerül, és a fiatalok k*rvára fognak szeretni, mert "önmagamat adom". Ja, kérem, az igazi bunkóságot nem lehet eljátszani!
Hát megértük, hogy jobblétre szenderült a sorozat. Ez az egyetlen értéke, amelynél csak akkor lett volna nagyobb, ha el sem kezdődik. Vagy még az elején megtörténik ez egy már említett kóboráram kedves közreműködésével.
Lassan tehát e topik is elszenderülhet. Attól tartok azonban, hogy hasonló csúfságok még történni fognak, táptalajt adva újabb, hasonló topikok születésének.
Nos, tegnap ha alles klappt, lezárult a magyar televizilózás egy újabb szégyenfoltja, amit moshatunk aztán hagyományos mosóporral, hipóval, napalmmal, legfejlebb csak egy még nagyobb és büdösebb folt tünteti el, mint ahogy a vöröshagyma szagát is egyféleképpen lehet legjobban szétoszlatni: fokhagymával!
A lezárás persze méltó az eddig látottakhoz. Először még ki kell iktatni a zavaró tényezőket, le kell zárni ezt a kapcsolatot vagy micsodát. Ezek most az én szavaim, de a képernyő túloldalán se nagyon gondolhatták másképp. Persze hótt jogos, aki érzelmeket akar, az nézzen latinamerikai végtelen gilisztát. Itt is ehhez méltóan kezdenek, egy kis (őr)mesteri ébresztés, ami után valami csúnya flashback tör rá eddigi csúnyaságunkra, és ismét elkezd kajabálni ebe után, amelynek viszont úgy látszik, ismét flashback-je van, és inkább elbújik előle. Tökéletes interpretáció, már az előző érzelgősködés során is mindent elsöprően hozta "a lény" pofázása a nagy üzenetet: jaj az emberiségnek...
Naszóval azok ketten meg úgy döntenek - pontosabban kopaszkám, a többi meg mindegy, ez nem kívánságműsor, és ehhez igazítják a haveri körünkben is közismert szállóigét: "Ha nem tetszik, haza is lehet menni!" Csaj meg el is megy, de még nem állja meg egy kis pampogás nélkül, s jön egy újabb paradoxon, hogy az hozta őket össze, hogy különbözőek. De egyben az is vitte őket szét. Át kéne a káoszelméletet nyergelni a matematika helyett az emberi kapcsolatok vizsgálódására. Meg miféle különbözőségről beszélnek ezek? Ha mondjuk én odamennék, na én pl. nagyon különböző lennék hozzájuk képest, persze legfeljebb máshogyan negatív irányba, de hogy már az első egy órában inkább busszal mennék tovább, az is biztos, ha ilyenekkel lennék összerekesztve...
Csajtól tehát megszabadulnak, mi nők meg tartsunk össze, a maradék két olyan, akire az angolban azt mondanák, hogy "she", nemigen veszi a fáradságot, hogy búcsút vegyen tőle, vagy megvigasztalja, mondván a férfiak mind disznók meg hasonló dumák. Vagy a nagy női szolidaritás is csak a barátokköztben létezik már? Akárhogy is, nem leszek meglepve, ha ehhez az életstílushoz igazítják majd a szappanoperákat, ha majd generációváltás lesz...
Ezek után pedig ismét felvisítanak a fogaskerekek, ahogy hatalmas fordulatszámon csikorognak, hogy mivel lehetne még mindig behozni azt a hiányzó félmilliót, úgy tűnik, a múltkori kaszinózás nullszaldós volt. Meg is van a megoldás... én meg eldöntöttem, hogy majd megkérdezem a közgáztanáromat, hogy van-e valami neve annak a jelenségnek, amikor hatalmas veszteséget próbálunk leküzdeni, és ehhez minimális tökével mozgatunk meg minden követ. Speciel már dolgoztam olyan cég mellett, amellyel rendezvényt is szerveztünk, igaz, mellékprogramként és akkor sem követtem a pénzügyeket. Akárhogy is, ez a paradox folyamat ledöbbent, hogy működik... pláne, hogy alig pár nap alatt sikerül csekély promócióval annyi embert összerántani, amely hajlandó fizetni diszkóbelépőt, külön a pólót, és emellett még fogyaszt, sőt, kukkol is...
Az esemény önmagában még semmi több, mint bármelyik hasonló dicsó, minden velejárójával. Legfeljebb az öltözékben. Még ezzel se lenne semmi gáz, tematikus party, váljék egész seggükre. De a magyar nyelv ápolása és művelése már ennél sokkalta fájdalmasabb. Semmi gond azzal, ha szavakat honosítunk, ha egyszer nincs rá megfelelő magyar szó, végül is nyelvünk nagy részben amúgy is török, szláv és német keverék, mindössze csak alapvető szavaink és a nyelvtanunk saját. Velem is hányszor előfordul, hogy egy német vagy angol szónak nem találom a passzentos magyar megfelelőjét. De bazmeg, hát az, hogy rózsaszín, az egy teljesen elfogadott és bejáratott magyar szó, és tökéletes arra, hogy mindenki tudja, mit akarunk vele jelölni. Rózsaszín párduc, Rózsaszín Pittbull, rózsaszínű repülő elefánt, ha nagyon beszittyóztunk, rózsaszín álmok, sőt, "legyen babarózsaszín" az a jobb napokat látott Robur is. NEM pink SZÍNŰ!!! Mit kell itt affektálni kérem szépen. A koncepciót felvezető bájgúnárunk aztán a következő mondatban megadja a kegyelemdöfést Grétsy Lászlónak és társainak, mikor azzal folytatja, hogy a fiúk meg white ruhában jelenjenek meg. Én ugyan kifejezetten internacionalista vagyok, elítélek mindenféle vadmagyarkodást, de úgy vélem, az a legjobb, hogy szerte a bolygón rengeteg olyan dolog van, ami nekem fontos és értéket jelent, de még azon az alap-sémán belül is (mint pl. édesség, régi villamos, rajzfilm) megvannak a különbségek - de attól még mindegy adott esetben, hogy mondjuk magyar, usák, csehszlovák, német, lengyel, vagy svájci produktumról van szó. Legyen globalizáció, de úgy legyen, hogy ne uniformizált legyen, hanem vegyük át egymástól a jó dolgokat, őrizzük meg a sajátunkat, s használjuk fel a továbbiakban, akár ötvözve, akár saját képünkre formálva, akár eredeti formájában mindet - s így lesz a világ mindenhol sokszínű és mégis egyedi.
És valahol a nyelv is pontosan ilyen. Habár ezek úgy érzik, nekik ezt nem muszály észrevenni. (Pontosabban a technikusoknak nem, ők készítették a feliratot.) Egy ilyen rózsaszín-fehér világban persze nem is könnyű. Micsoda szerencsém van, hogy a tévém éppen generálon van, így azt a kései minividi-leszármazottat cipeltem be a konyhából, amit anyám szokott néhanapján bámulni-hallgatni. Aprócska képernyő, és fekete-fehér, tehát egy hatalmas vizuális sokktól menekültem így meg. De méltó is volt ehhez az egészhez, a kiábrándító, lehangoló világok képei mindig fekete-fehérben b@sznak oda a legkeményebben. Lásd Schindler listája, lásd Johnny Got His Gun (amiből a Metallica az One klipjét csinálta), lásd Lacrimosa-borítók. Csak a Lacrimosa ugye legalább szép...
(Közben bejön anyám, kérdezi, mit nézek, erre rávágom: "a bunkókat" - és egyből tudta, miről beszélek.)
S eljön a legvégsőbb pillanat. Ha eddig hiába vártunk néminemű erkölcsi épülést, hát most is hiába tesszük. Normális esetben befuccsolna a bulijuk, s ők bevonulnak a börtönbe. Nade a pedofilokat és csalókat sem ítélik meg egységesen, van, aki már a "gondolatbűnért" is éveket kap, meg van, akinek érdekében a "sztárok" és a nagyközönség emel szót, és fel is mentik őket, vagy legalábbis könnyen megússzák a dolgot, s népszerűségük ettől csak emelkedik. Most sem történik másképp, hogy minden jótett elnyeri méltó büntetését és minden gaztett a maga méltó jutalmát. Sőt, még "shoppingolni" is el lehet menni belőle (Széchenyit pedig fúrópajzsként használhatják a négyesmetró rekordgyorsaságú megépítésére, úgy forog a sírjában, hogy a magyar nyelv ápolására létrehozott testülete csak tehetetlenül néz mint mozi a Roziban...). A végén pedig csak gúnyosan vigyorognak a képünkbe maffiózókat utánozva, hogy lehetsz akármilyen prosztó, a végén csak neked fog állni a zászló, mert a világ teli van hasonszőrűekkel...
közben nekem felrémlik az igazi méltó befejezés... ahogy nem egy üres majomházban, mint a baromságshow-k esetében, hanem egy teli börtöncellában húnynak ki egymás után a lámpák, majd a kamera távolodik kifelé a folyosón, majd a bv-intézet udvarán, végül pedig a falakon kívül... s maradjanak velünk, mert végre valami normális műsor következik...
Végre valahára elérkezett beszédtémáink számára az a megálló, amit annyira vártunk korábban: a győri vagongyár szakszervezeti üdülője, azaz a RÁBA-SZOT. Derék fakabátjaink pedig úgy tűnik, a helyzethez méltóan kezelik az alanyokat. Nem megy persze minden könnyen, ha egyesek mindjárt a jogokkal hozakodnak elő, mármint a megszokott kettős mérce szerint, hogy nekik aztán szabad részegen törni-zúzni, lopni-csalni-hazudni, de rendőrbácsi csak vigye onnan a mancsát és a mancsovát, mert hát ők ismerik a jogaikat. A kötelességeket és a joggal való visszaélés tilalmát persze nem, nade oda se neki, ezt néha a jogászok is hajlamosak elfelejteni. Szerencsére a zsék is ismerik jogaikat, és máris élnek vele, hogy egy új körvonalat alakítsanak ki a Robur oldalán, miután felkenték oda a pácienst. A következőkben az összes eddigi jelenet legélvezhetőbbike következik: ül, fekszik, kulturáltan szórakozik! Közben meg bevezetjük itthon is a „Cops”-t, hátha később azt is el tudja adni a retekklub, legalábbis a Szolgálunk és Védünk Rt. nemigen emel kifogást aziránt, hogy mindez filmre kerüljön. Még odabent a kapitányságon sem, noha valahogy nem tűnik túl hitelesnek az ujjlenyomat-vétel, meg az se, hogy az operatőrt is bezsuppolják a fogdába kamerástul...
Közben fognak egyet, és kihallgatásra viszik. Erről ugyan csak hallomásunk van, de megtudjuk, hogy a zsernyákság végig a dolgozó népet szolgálta, és tudott mindenről, amit ezek csináltak a házelárasztástól az összes lopkodásig. Hogy mégis csak hónapok után mozdította meg a popóját, mikor úgy tűnt, végre sikerült túllépni a „vétség” és a „bűntett” értékhatárát, mert a fizetetlen számla már belefér ebbe (De egy házat lakhatatlanná tenni, az is jócskán, meg szerintem egy szétvert Zsiga is.), az viszont már egy kicsit felkelti kételyeinket a bűnüldözés hatékonysága iránt. Mert az egy dolog, hogy egy viszkist, egy móri gyilkost nehezebb meglelni, de hogy itt ilyen nehéz volt a nyomukra akadni? Na jó, minden bizonnyal szaladgál még néhány rózsaszín Robur néhány hasonlóan viselkedő sutyerákkal a fedélzetén, nehéz volt kiválasztani a megfelelőt. Most viszont hogy megvannak, jöjjenek a tények. A legfőbb gaztett az az előző részbeni nem fizetés, amit le kéne mosogatni. Mert ha nem, akkor pénzfőbüntetés. Na igen jogászkodni könnyű néhány hallott fogalom alapján, amivel már szakértőnek tűnhetünk minden kívülálló fogalom alapján, és könnyebb is, mint reál tárgyakkal villogni, ami már önmagában is idegesítő, de még inkább, ha olyanok szájából jön az infó, akik elvileg értenek egy kicsit hozzá.
Na jó, akkor tegyük tisztába egy kicsit a dolgokat. Pénzfőbüntetést csak akkor szabnak ki, ha a cselekmény legfeljebb „vétség”, amitől előbb mentesülhetsz. „Bűntett”-ért (amibe egy mindig szabadságvesztés jár, kivéve különleges méltánylást érdemlő esetekben, akkor dönthet a bíróság arról, hogy pénzbüntetés legyen. De azt nem méltányolja senki, hogy magától lett részeg disznó, sőt! Ja és a pénzbüntetést (amit ha nem fizetsz, leülsz) Állam bácsi kapja, emellett szállodás bácsi még lepereli rajtuk a tartozást mint polgári jogi igényt. Ez utóbbitól tehát akkor sem menekülnek, ha a hűvösre rakják őket, ami azért igencsak illene nagyobb kárt okozó csalás, kétrendbeli nagyobb kárt okozó rongálás, többrendbeli kisebb értékű lopás és egy közúti közlekedés biztonságának veszélyeztetése után, ami így cakkumpakk négy és fél évig terjedő szabadságvesztés is lehet akár. Na jó, legyen felfüggesztett (már ha két évnél kevesebbre értékelik mindezt), de a tények akkor is makacs dolgok. Mit lehet tehát tenni? A csapatszellem ismét munkál azon a széles skálán, melynek egyik végén a „vigyük el a balhét”, míg a másikon a „húzzunk el és ne fizessünk semmit” áll. Konszenzus ilyenkor persze nincs, de ezt nem is várta senki...
Másnap úgy döntenek a rendvédelmi szervek, – lgalábbis Szörnyella de Frász reakcióit figyelembe véve, aki egy oxigénsátorban is képes lenne fulladásos halált produkálni, vagy legalábbis befigyelt az a német úr, mármint Klaus von Trophobia – hogy elég volt ezekből, most ússzák meg egy kis ejnye-ejnyével. De szerintem elmondták nekik, hogy ha ismét így viselkednek, a következő az előzetes letartóztatás lesz, amit már most is a nyakukba varrhattak volna jogosan. A Pécs vége táblát viszont valamilyen okból nem foglalják le, pedig az önkormányzat feljelentést is tett miatta, amit speciel elfért volna a helyi kisebbségek bűnlajstromán is akár, de ha már megvan, valahogy senki sem érzi szükségesnek, hogy besorozzák a bizonyítékok közé. Ki a franc érti ezt?...
Na mindegy, meghúzzák magukat valahol, s ismét elkezd túltengeni a csapatszellem, hogy mit lehetne csinálni annak a pénznek a tizedéből, amivel lógnak a hotelben. Hogy melózni, esetleg együttest alakítani (miért is ne, majd magyar hangjuk Stefanidu Janula, egy-két videoklippel és a kutyának se kellő lemezzel simán hoznák a tuctucatszintet…), az még mindig nem nyerő ötlet, valahogy nem lesz az eddigi elsütött ötleteknek se nagyobb keletje… na mi van még?! Bőven belefér: dupla vagy semmi, tegyük fel a kaszinóban!
Hogy aztán ott az 50 rugóból lesz ismét 50 rugó, aztán bankot robbantanak, valahogy ez nekem eléggé zavarosnak tűnt, lényeg az, hogy hirtelen nincs több parázás. Hogy aztán kifizetik-e a tartozást ebből, vagy mi történik, az ismét csak lényegtelen, hiszen van annál fontosabb is, minthogy megtanítsuk az ifjúságot arra, hogy igyekezzen tanulni abból, ahogyan tetteit megítélik, s tegye jóvá, amit elrontott. Inkább az a lényeg, hogy azt lássuk, hogyan gondoskodnak pártjaink és kormányaink már hosszú évek óta, ideológiától függetlenül egységesen a proletárok szórakoztatásáról, akik ilyenkor végre egy kicsit elengedhetik magukat közterületen is össznépileg. Ez amúgy is illik a műsorhoz. Igaz, az Armageddon soundtrack-jét hallva és a képeket látva inkább azt várná az ember, hogy essen ezek fejére is egy meteorit, de valahogy az atomvillanást se sajnálná tőlük, még ez is megoldható, állítólag van olyan kis atombomba, mely csak egy ház lerombolására elég...
De kéne valami érdekfeszítőbb is, még anélkül is, hogy prosztók vagyunk. Régi jó baromságshow-s módszer módszer szerint megint az érzelmi oldalt forszolják, azon belül kiderül, hogy kopaszkám és szöszi kalandja még mindig nem lezáratlan akta, sőt, most kerül igazán nagy hőfokra az egész. Igaz, ez csak mindössze néminemű smárolásban merül ki, meg hogy kedvesebbek vagyunk egymáshoz az átlagnál. De úgy tűnik, manapság már ez is számít valaminek. Abban a világban, ahol mindössze két véglet létezik, az egyik az, hogy elvagyunk, bulizunk, szexelünk, ha meg néha félremegyünk egy kicsit nemiszerv-vezérelten, az is bőven belefér a pakliba. A másik véglet meg csak az, hogy házasság, gyerekek és a többi közhely. Hogy közte is van nem kevés érzés és élmény, azt valahogy sokan hajlamosak manapság elfelejteni. Vagy csak mellettem szaladt el az idő, és már az én felfogásomnak nincs helye a világban? Hiába no, egy diliházban a bolondok tartják az egyetlen normálist bolondnak…
De e két véglet folytán nemigen tudnak közös hangot találni, hiszen házasságot egy se akar (kopaszkám meg lekötni se magát), az egyikük meg köszöni, amúgy se akarja magát lekötni, a másik meg szerelmes, de hogy bonyolódjon a helyzet, olyanba, aki tök másmilyen hozzá képest, és amúgy se az esete. Mondják, a szerelem vak. Hozzáteszem: hülye is! De azért járni nem járnak, csak smárolnak, csak együttalszanak, meg ilyesmi. Ki a rák tud kiigazodni ezen?... úgy látom, se ők, de a többiek, csak beszélnek össze-vissza, mint ahogy a balos meg a jobbos sajtó ítéli meg a tényeket, közös hang az nincs. Jakérem, vannak bonyolultabb dolgok, mint az állati módon viselkedés…
Ennyit erről az egészről. Már csak egyetlen kérdés marad hátra, milyen töketlen módon vetnek véget ennek az egésznek. Habár ezek után egyet mondhatunk csak: tökmindegy, és nem lesz folytatás, meg ami ebből kimarad, mindössze csak valami, amivel később a kúltévé műsoridejét ki lehet tölteni. Oda talán még jó lesz…
Ma sikerült "elkapjak" pár percet az ominózus sorozatból... Mit ne mondjak... Eddig is tisztában voltam - nagyjából - a műsor "mélyértelmével", na de ez azért kicsit már erős :-(
Gratulálok KOLOSI PÉTER műsorigazgatónak és a tisztelt RTL Klub vezetőségének!!! Igen! Még több ilyet! Még több ótvart, még több tapírságot, ide nekünk minden sz*rt!!!
Győzike után Bajkeverők... a nívótlanság csimborasszója.
Szinte sajnálom Kepes Andrást, aki egy - urambocsá' - kulturális műsort próbált becsempészni az esténkbe... sikertelenül, mert későn van, az ember fáradt és már hívja az ágy. Ezt a hozzászólást is csak azért most írom, mert egy, most ért véget a tapírparádé, kettő, mostmár ki kellett - volna - ordítanom magamból azt a dühöt, amit eziránt érzek >:-(((
Mindig is sejtettem valahol, hogy az ország elbutítása nagyüzemi méretekben halad előre... :'-(((
Sok esetben igazolást nyert már az az egyszerű tételezés, mely szerint akinél hiányzik a tudás és az ízlés, az akkor sem fogja bepótolni az e téren jelentkező lemaradásait, sőt, inkább csak még jobban kidomborítja azokat. Hiszen ahogy az alkohol is tökéletes arra, hogy kiemelje azokat a negatív tulajdonságainkat, melyeket inkább takargatnánk, hasonló a célja a pénznek is, igaz, egy kicsit más irányból: teret ad minden lefojtott vágyunk és álmunk megvalósításához – amelyek viszont csak önmagunkból jöhetnek, csakúgy, mint jelenlegi életformánk, amely szintén felturbózásra kerül általa. De ha már ezeknél az alapoknál kihívásokkal küszködünk, utána sem lesz kellemesebb az eredmény (azokról nem is beszélve, akik elvesztik eszüket, mikor sok suskához jutnak, de ez utóbbi jelen esetben úgysem állna fel).
Így tehát nem is ütközik hatalmas nehézségekbe történetünk szereplőinek, hét középosztálynál nem magasabb anyagi státusú prosztónak, hogy eljátsszák a gazdag prosztót. Amúgy is kéne már egy kis változatosság, hiszen fogytán van a pénz, és a Roburba még talán megint le lehetne szívni egy kis petrót, vagy ha mást nem, 12 vonattal hazajutni Pestig, mint ahogy azt egy gyerekkori cimborám tette Győrből hazafelé tartva egyetlen büdös buznyák nélkül, amikor éppen punkkorszakát élte. De ki a franc akar hazamenni, és ismét beállni a robotba nyár közepén a postán, a mekiben vagy a plázabutikokban… más munkahelyet ezeknek nemigen tudok elképzelni, mert ahhoz biztos hibádzik ez-az, hogy yuppie-ek lennének, még ha elvileg az is bőven beleférne a pakliba. Na jó, akkor játsszunk poszt-szovjet maffiózót. A két főszerep hamar elosztásra kerül, pláne hogy rémségek kicsiny boltja valóban medve bátyuska földjéről való, kopaszkám meg egyébként is az a bizonyos „ránézésre három év letöltendő”. Van dagadt securitisnek való is, és mindenkinek akad valami passzentos szerep. Csak éppen a ruhákon kéne változtatni, mert az még talán belefér a furcsa ízlések közé, hogy rózsaszín Roburral mászkálunk, melyen büszkén hirdetjük, hogy vesszen Pécs, hiszen alapmű a Tomcat által publikált droidtörténet, melyben egy ilyen kaliberű arc egy porszívót használtatott fel számítógépháznak, ami véletlenül ott parkolt a komputerbolt sarkában, és az tetszett meg neki, de azért ezek valahogy mindig adnak az öltözködésre, legfeljebb csak a sleppbe tartozó csajok néznek ki valahol a „vadító” és a „kurvás” között mozgó terepen.
Még szerencse… nem az, hogy van Gábriel, hanem hogy annyi pénz azért még van, hogy bevásároljanak ruhákat (mert hazaküldetni valakivel öltönyért és estélyiért, az túl egyszerű lenne…), meg még holmi szépségszalonokba is betérjenek, igaz, kilépve tapasztalhatjuk, hogy már megint nem kerültek sorra…
Készen áll tehát minden, hogy tiszteletüket tegyék valami puccos kastélyszállóban, életükben minden bizonnyal először. Szögezzük le, ez nem szégyen, én is csak akkor aludtam egycsillagosnál magasabb kategóriájú szállodában, mikor melóztam és a cég ugyanazt fizette nekem, mint a vendégeknek. Egyébként meg elég a tiszta, meleg és kényelmes ágy, a nagyobb szükségekre is alkalmas klotyó és a korlátlan melegvíz fürdésre, a nap nagy részét úgyis azzal tölti az ember, hogy elmegy látványosságokat nézni meg „csak úgy” mászkálni, és csak az alapvető emberi szükségletek kielégítésére megy a kéglire. Mindegy, belőlük viszont kitör a homo turisticus vulgaris, amelyet simán és könnyedén el tudnának játszani, ha valahol határainkon túl járnának. Az a típus, aki kiissza a minibárt fizetés nélkül, lerabolja a svédasztalt, morog, hogy miért nem magyaros kaját szolgálnak fel neki, halálra unja magát minden olyan programon, ami nem fürdőzés, fennhangon kurvaanyázza a bennszülötteket, akik mindig csak át akarják verni, de különösen akkor, mikor előtörnek belőle a Gorenje korszakos emlékek, és jól be akar vásárolni odakint. És ehhez még színészkedni se nagyon kéne nekik… ha meg még most nem ilyenek, majd lesznek…
Na jó, de egyelőre marad a maffiózós sztori, aminek keretében nyugodtan ki lehet minden olyan dolgot próbálni, amelyről mindenkinek egyből egy szó jut eszébe: drága. Ilyen a „wellness” meg a golf is. Egészségükre. Az, hogy mindezt kamerázzák, miért is ne, ha mások a gyerekeik visongását meg csetlését-botlását veszik sohasem vissza nem nézendő (vagy esetleg csak a látogatókkal szemben kínzóeszközként használt) videóra, ez bőven belefér. De túl sok az árulkodó jel, valamely orosz vagy ukrán nagyvárosban azonnal feltűnne mindenkinek, hogy hiba van a kréta körül. Legalábbis szerintem ha egy valódi ilyen környezetben a securitis elkezdené Fekete Pákó tánctudását utánozni vagy csak úgy ide-oda hadonászni a stukkerrel, úgy rúgná ki a gazdája, hogy utána legfeljebb egy tajga széli fatelepen lehetne éjjeliőr. Meg hogy a golftargonca mellett csak kengyelfutók, de a medencébe már ők is beugrálnak? Na ne, hát ilyen környezetben az a minimum, hogy végig a medence mellett követik oda-vissza a hosszokat békésen lenyomó górét, mint a Tanú című örökbecsűben. Meg hát itt azért eléggé tartják a beosztottakkal szembeni három lépés távolságot, a külvilágról nem is beszélve. Pár éve vittünk egyszer efféle „nagy embereket” egy különvonattal, és még a technikusunkat sem voltak hajlandók beengedni az ő kocsijaikba, amikor pedig megálltunk egy közbenső állomáson, hogy a mozdonyt itassuk, mindjárt leszálltak a gorillák, és még azokat is elhessegették a szerelvény kétméteres körzetéből, akik csak szimplán ott voltak a peronon és nem érdekelte őket, miféle vonat is ez…
Este aztán a szokásos társasági élet, ebkergetés és ezen összezördülés, míg a többiek ezen nagyon röhögés, mert hüjepicsa megint önmagát hozás. Szöszi és kopaszkám második este együttalvás, piszkos fantáziálás hogy micsinálás, de csaj aszondás hogy csak első randi levés. Végül is nekem is már ilyen első randi levés, mert előtte azt virtuálisan nagyon megalapozás, de nem értés, hogy hogyan randizás, mikor már hetek óta összezárva levés. Amennyire én tudás, randi azzal levés, aki nem velünk lakás, még átmenetileg sem. Meg tagadás, hogy bármi extra levés, habár kevéssé elhiszés, hogy egész éjjel csak sakkozás meg Nauru gazdasági jövőjéről diszkutálás, ha egyszer ott foszfát elfogyás. (Habár amennyire én hallás, foszfát ott már korábban elfogyás.) Tehát megszokásos egyszerű életet élés… Másnap pedig rájövés hogy ezt így sokáig már nem csinálás, mert ha rájövés, akkor nagy balhé levés. Tehát kiszlisszolás, úgy, hogy személyzet lehetőleg nem észrevevés. Így tehát csomagok kidobálás, de nem értés mi a francot nejlonzacsiba pakolás. Kioldalgás, majd roburba szállás, ott úgy vélés, hogy csak este észrevevés és utánuk eredés, vagy pláne nem is üldözés, mert azt hiszés, hogy szálloda magát losernek tartás, hogy ezt bekajálás, és inkább nem bolygatás. De nagy tévedés, mert nem szólás, hogy takarítás nem kérés, meg hogy nem realizálás, hogy vérbeli maffiózó ilyennel magát nem blamálás, hogy nem fizetés, hiszen pláne azzal villogás, hogy ők ezt megfizetni tudás. Így tehát csodálkozás, mikor zsernyákság cobra11-nél is sebesebben érkezés, itt szerencsére műsor végetérés.
Jövő héten pedig úgy tűnés, végre az igazság eljövés…
Ha már elindítottam, kötelességemnek érzem olvasni a topicot. Bevallom az adásokat nem nézem rendszeresen és végig. De megérte indítani. Bahnscorper hozzászólásaiért feltétlenül.
Én nem tudom, hogy mi volt a zertéelklub célja ezzel az überfos "sorozattal"?? Ez annyira borzalmas, hogy az valami hihetetlen. Idióta barmok elöre megkoreografált csínytevéseket követnek el, milyen kúlok! Hihetetlen. A legjobban az a lepényszájú liba idegesít, tegnap úgy vernyákolt, hogy eltünt Baba, hogy az valami hihetetlen. Vártam, hátha felvágja az ereit igéretéhez híven...szóval ez a szar ez nagyon az. Nem tetszik, tehát nem is nézem, nehogy még valaki rámpirítson....
Lassan már én is eljutok odáig, hogy kezdem elunni ezt a műsort. Hogy ennek a tegnapi résznek még az átlagot is alulmúló összhatása-e az oka, vagy azért, mert most már ráérek végre élni az életemet, nem tudom. Azért csak mondjunk valamit…
A bevezetés és a második felvonás elintézhető egy füst alatt igazándiból. Ahogy egyre jobban közeledik a műsor vége, egyre jobban rádöbben mindenki, hogy az eddigi teljesítmény nemigen hozta azt, amit oly sokszor ígérgettek már a szeptemberi bevezetőkben is. Ilyenkorra viszont a teknős már lassan beballag a célba, a nyúl tehát futhat tüdőkiköpésig, a veresége mindenképp garantált. Akárhogy is, most próbálnak minden olyan rosszaságot a nyakunkba zúdítani, de ezzel tulajdonképpen nem mondanak semmi de semmi újat. Magyarországon a bűncselekmények 2/3-a vagyon ellen történik (ilyen a lopás, csalás, sikkasztás, rablás, de a rongálás is), amelyeknek 2/3-a (tehát az összes bűncselekmények 44 %-a) lopás. Na jó, demonstráljuk is ezt. Mindjárt az elején a Pécs vége tábla elvitelével. Ez nem számít annak, mint a lámpa múltkori elkommunizálása, hiszen ezzel nemigen veszélyeztetjük a közlekedés biztonságát, mindössze szivatjuk egy kicsit a környéket nem ismerő autósokat, hadd tartsák fel 50 km/h-val a többieket. Aztán még tojáslopás, benzinlopás (mert a pénz az kell piára, ha nem bírjuk már meginni, akkor eladjuk, a bevételt pedig majd elisszuk), viráglopás. Vagy legalábbis annak látszó cselekmények, hiszen a sértett beleegyezése kizárja a büntethetőséget. A Zsiga szétverésénél úgyszintén, csak úgy tűnik, a retekklub jogászai most annyira nem voltak dörzsöltek (Mert amúgy biztos tudnak valamit, amivel a legjobbak között lehetnek, hogy rá tudnak venni embereket az apróbetűs szerződéseikben, hogy adják el a lelküket (már ha van nekik) az ördögnek – igaz erre sokakat nem is kell kapacitálni.), nem esik le nekik, hogy a garázdaság még így is megvalósul. De most mindezzel mi újat mondtunk? Mindennapos, kis hazánkban sokfelé előforduló események, mind megélhetési, mind öncélzattal. Az öncélzat körébe tartozik, ha úgy vesszük, a poénkodás is. Mi is csináltunk már ilyesmit a haverjainkkal, pontosabban csak az egyikünk lopott tojást (de nem egy raklapra valót), meg munkafeladatként kaptuk meg egy kézikocsi apró darabokra szétflexelését. Pontosabban nem mondták meg, mekkora az a darab, ami már belefér a kukába, így a lehető legkisebbekre vágtuk, már csak hülyülésből is…
Igen ám, de mikor mi mindezt csináltuk, még büntethetőségünk kizárt lett volna gyermekkorunk miatt, vagy pedig fiatalkorúként lettünk volna megítélve (meg akkoriban dobáltuk egymást tojással is "tréfás vetélkedők" visszatérő elemeként). Azóta is baromkodunk nem keveset, és egyikünk sem szándékozik elmerülni a felnőttkor mocsarában, de azért csak tudjuk, hol a határ. Ja és persze senkiben sem merült fel soha olyan, hogy ezt mozgóképen kéne rögzíteni, pláne nem az, hogy mindezzel ismeretleneket traktáljunk. Ha valaki élni akarja az életét, tegye azt, amíg ezzel nem zavar másokat (amiben a lopás vagy a garázdaság már nincs benne) illetve amíg el nem kapják. De könyörgöm, legyen meg a saját és mások „privacy”-ja iránti olyan mértékű tisztelet, hogy ezt megtartja magának, és nem terheli másokra. Igaz, amilyen mértékben ezt megkapjuk, már csak a rikácsolás jöhet a „városi csibészek” megjelenése kapcsán, mire a polícia odaér, ők már úgyis messze járnak…
A társadalmi viszonyok jogi determináltságát ezzel az adás ki is merítette. Most jöhet egy kis szociopatólógia meg parapszichopatológia. Van, amit nem lehet kiadni feladatba, így a stáb cselekszik. Lehet persze, hogy csak öncélúan és kíváncsiságból, hogy vajon hogy reagálja le a legarrogánsabb szereplő, ha eltűnik az élő plüssállata. Tanulságos történet lesz, az biztos. A kurjászás után (amiből nem hozzák ki azt a klisét, hogy a brigád továbbáll később a Roburral, a csaj meg valami messzi háttér (Párizs, Moszkva, New York, Kínai Nagy Fal, sivatag, sarkvidék – vagy ebben a sorrendben) előtt mászkál és óbégat, hogy Baabaaaaaa…) aztán kiderül minden. Valahol ezt a viselkedést is megérteném, ha a kutty egy hosszú évek óta fennálló valami lenne, vagy valamely halott családtagjára, barátjára emlékeztetne (tőle kapta, övé volt) – vagy pedig nincs senkije és csak ez jelenti neki az egyetlen társat az életben, és amúgy teljesen el van idegenedve az emberiségtől. Így viszont csak rohannék neki pengét meg Sentenced-albumot vinni, mikor érfelvágással fenyegetőzik, ha nem tudnám, hogy az öngyilkosságban való közreműködés is büntetendő, meg hogy ez amúgy se élő adás. Blöki viszont még ekkor sincs. De akkor hol van? Biztos megsértődött rá. Elképzelem, ahogy a kis vakarcs öntudatra ébred, mint a Terminátorban a Skynet, és aszongya: „Szentséges Canis Merga, hát kik közé keveredtem?” Habár ennek kevés az esélye, hisz a kutyák színvakok, nem kapnak vizuális sokkot attól a rengeteg rózsaszíntől, meg akkor sem mindig támadnak vissza, ha verik őket… Vagy tényleg megunta ezeket a birkákat és szamarakat, és inkább a közeli állatseregletbe vetette be magát birkák és szamarak közé… vagy pedig csak elment egy körre azzal a kuvasszal közepes kutyát csinálni az egér-elefánt viccek szellemében.
Utóbbi mégse, mert nem a végletekig kitágult hátsóval jön vissza a képbe. Stáb úgy dönt, ennyi elég volt, és elengedi megint. E kis szusszanás után viszont ismét hatalmas szenvedés, hogy megszorongatja a gazdi, hiába kapálózik. Naná, hiszen olyan, mintha egy autót vagy fukszot vesztett volna el. Ha viszont csak dísztárgy, akkor miért úgy viselkedett, mintha a gyereke tűnt volna el? Na jó, amikor kicsi voltam, nekem is voltak ilyen kedvenc plüssállataim, amelyekhez nagyon kötődtem, és rossz volt, ha nem találtam. Azóta viszont vigyázok mindenre, odafigyelek rá. Ez sem mindegy…
Marad még egy kis eszmefuttatás az élet dolgairól, kisebb-nagyobb igazságokat puffogtatva, melyek persze csak relatív igazságok. Méghogy annak nincs önálló gondolatvilága, aki még az őseivel lakik. Hát azoknak se sok, akiknek nem, ez nem azon múlik. Meg pontosan ők beszélnek felelősségről, hogy az aztán nagy dolog az önálló életben. Olyan nagy dolog ám, hogy attól mindenki szabadulni akar manapság (ez persze nemcsak a műsor szereplőire igaz). Meg hogy aki sokáig lakik az őseivel, az később a feleségében is az anyját keresi. Na nálam pont az ellenkezője igaz… Szerintem inkább már nem bírták kölcsönösen egymást az ősökkel otthon, azért léptek le…
Naszóval ennyi. Ha így folytatják, tényleg nem lesz sok mindenről írnom. De a vég majd az lesz, ha szimplán én is elunom nézni, mert egész egyszerűen tényleg kritikán aluliak lesznek. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy több mint 12 részre való csetlést-botlást vettek fel, de hogy a maradék soha nem fog képernyőre kerülni, az igencsak valószínű…
Mi történt Dallasban? Mi újság a Futrinka utcában? Minden bizonnyal sokkal több, mint a vizsgálódásunk trágyául szolgáló műsorban, ami már csak azért is nagy teljesítmény, mert ugyebár sem a stúdiókban, sem a képernyőkön nincs túl nagy mozgolódás alkotásuk és alkalmazásuk terén. Habár ezzel is megvan a párhuzam…
Egy szokásos punnyadós és semmittevős reggelen valakinek beugrik, hogy már napok óta igen rossz arányban képviseltetik magukat a nőstény nem azon egyedei, melyek szépségét a M.A.G.U.S.-ban minden bizonnyal csak 3k6 értékkel dobhatták. Ez pedig nem mehet így tovább, még idővel jön a rondasági slambucman és panaszt tesz diszkrimináció miatt. Mit lehet tenni? Minden bizonnyal érdekes, és botránykeltést szándékozó (de csak szándékozó) esemény lenne egy helyi castingolás ezen a terepen, és minden bizonnyal nem is járna eredménytelenül, hiszen tradicionális bányavidéken járunk, ahol ráadásul egyre jobban kezd ezen ipar leépülni, biztosan akad tehát munkanélküli bányarém. (Ne intézzenek most a pécsiek emiatt nekem napirend előtti felszólalásokat, szép lányok persze mindenhol vannak, ahogy ezt a Svejk-ben is megmondták, és nemcsak azóta, mióta az unokatesóm Pécsre ment férjhez.)
Szóval ez nem lesz jó, alkalmazzunk inkább beváltabb megoldásokat. Hiszen a két kiszavazott arc közül az egyiket nemcsak úgy találtuk a parkolóban, arra még azt is mondtuk, hogy a baráti körünkben van. Itt derül ki tehát, mit is akartak a Hetefejércse nevű táblával az alkotók, mivel ezen település legfeljebb orosz arányokban van közel Pécshez… az bizony a Beregben van, túl Mátészalkán is. Jómagam is csak azért tudok róla, mert Moldova György megemlítette a megyéről szóló könyvében, mint a hanyatló falvak egyik jó (vagy inkább elrettentő) példáját. Szóval ide került a kiscsaj, állítólag a nagyszüleit látogatni, de a tényeket ismerve jobb élni a gyanúperrel, hogy büntetésből küldték le ide, azért, mert ilyesmit elvállalt. Az első képek is ezt igazolják, ahogy kukoricát morzsol, s tovább reménykedünk, azért teszi ezt, hogy a nap hátralévő részét azon térdepelje végig. Azért a falusi levegőnek van valamennyi jótékony hatása is, kisimítja az arcvonásokat, már nem úgy néz ki, mint egy kiélt negyvenes, már csak úgy, mint egy kiélt 25 éves. Minden bizonnyal csak az elöregedő lakosság miatt, mivel ebben az új megvilágításban nagyon jól beugrik, hogy ez sokkal jobban illik hozzá, mint a panelproliság… a balszerencse már vetett hasonló kategóriájú falusi picsák útjába, melyeket mind külső, mind belső alapján nyugodtan beválogathatták volna ebbe a műsorba. Igaz ugyan az is, hogy ha 15 éves anakronizmussal is, de végre sikerült a szocializmus egy nagy ideáját megvalósítani, eltűntek a város és falu közötti különbségek, mindkét településfajtán elterjedtek az efféle tahók...
Tehát egy öncélú telefonhívás után kiscsaj filózik, hogy ez most mi volt, először elmarják maguk közül, aztán most visszainvitálják, közben a túlsó fronton ugyanezt eljátsszák, igen megoszló véleményekkel, de diszkusszió nem történik, mint kiderül a plasztikbomba egyébként sem az a típus, aki el tudná viselni, hogy a józan ész és megfontolás diadalmaskodjon. Dehát ez nem olyan műsor, hogy ilyesmi szerepet kaphasson itt. Meg hát az igen fontos érv, hogy születésnapja is van, azt illik megünnepelni. Hiába no, az emberi lélek – pontosabban jelen esetben annak csökevényeinek – rejtelmein nehéz kiigazodni, akármennyire is próbálnak görcsösen megoldásra jutni orvosok, papok és szipológusok.
Kiscsaj tehát elindul, a MÁV pedig kitesz magáért, mert nagyon hamar átzötyögik az országot Mátészalkától Pécsig kemény 80 km/h-val, egy szakadt Bz-motorkocsival, melyről talán nem jogtalanul járja az a pletyka, hogy a csehszlovák ipar bosszúból szállította nekünk, amiért ’68-ban mi is résztvettünk megszállásukban. És egész tűrhetően viseli, igaz persze, hogy ő nem 30 bunkó vasútbaráttal van összezárva 8 órán át folyamatosan, mint amilyen utak nekem már osztályrészül jutottak munka címszó alatt. De aki ezt a személyszállítási bravúrt megoldotta, azt igen magas pozícióba kéne juttatni, hiszen a két említett település megközelítése már Pestről és IC-vel is hatalmas időbeni ráfordítást jelent (de amúgy nemcsak vonattal).
Mikor pedig odaért, a kreativitás továbbra is gigantikus mértékekben… nem szárnyal, csak túr, hiszen ki látott már föld alatt repülő vakondot? Pláne olyat, amit még a helyi bányászbékák is csak rekordszámba menő mélyfúrásokkal találnának meg. Mint kiderült, a korábbi magasházi eseményeket csak főpróbának szánták egy többszemélyes bulihoz. Erre össze kell trombitálni az embereket, naná hogy jó messziről, mert ha ők jelentkeznek, mindenki azonnal ráér és ugrik, és még egy több órás odajutást is bevállal a valószínűleg legnehézkesebben megközelíthető magyar metropoliszba. Főleg ha olyan stílusban invitálják meg őket, mint kedvenc szörnyetegünk. Nem mondom azt, hogy infantilis, hiszen a gyermekbarát szervezetek biztosan kikérnék ezt maguknak, mondván gyerekek ilyesmire biztos nem képesek.
Tehát irány ismét a kísértetház. Ha majd anyám egyszer már nem lesz e világon, vagy már nem lesz annyi ereje és energiája, hogy közös képviselőként működjön, és nem lesz más lakó, aki elvállalná helyette ezt a tevékenységet, már biztosra tudom, hogy azt a céget biztos nem fogom megbízni házkezeléssel, amelyikhez ezen építmény tartozik. Azok után, hogy jött a drót, hogy néhány garázda suhanc betört és randalírozott, a továbbiakban sem fordítanak nagy gondot az őrzésre, és a helyi rendfenntartó erőknek is scheiss-egal hogy leverték a lakatot és egy oda nem illő járgányt parkoltak be. Vagy ennél súlyosabb dolgok is történtek már Pécsett, hogy ez már fel sem tűnik? Vagy a rend derék őrei még most sem tértek magukhoz a nagy örömünnepből, hogy sikerült néhány huligánt elijeszteni a környékről, minden bizonnyal olyannyira, hogy még a pécsi kesztyű említésére is kirázza őket a hideg. Summa summárum, kurvára nem érdekel senkit, hogy odabent sokakban felébred a nosztalgia, és szívesen ugrálnak neki párnázott felületeknek, akár gumiszobai emlékek, akár a népvándorláskori gyökerek (azaz a vandál származás) hatására. De a népvándorlás koránál is jobban vissza akarnak menni az időben, s teszik mindezt néhány neoprimitív barlangrajzzal, modern korunk barlangjában, a panelházban.
A nagy előkészületek után pedig buli! De nem ám akárhogy, hiszen óvatos és előrelátó emberek vagyunk, szükség lehet anyagi fedezetre, a szerződésben biztos nem volt benne az, hogy a retekklub állja a büntető- és szabálysértési eljárások során felmerült eljárási és szankcionális költségeket. Üzletben pedig nincs barátság, a rendőr is ezért kevert le egy nagy sallert járőrtársának a közértben. Lehet persze, hogy ismét én vagyok a tájékozatlan, és élek még mindig egy naív hitben, hogy a privát házibuli költségeit a házigazda állja (és mindig más szervezi az eseményt), legfeljebb elkér mindenkitől némi hozzájárulást, vagy pedig a régi dal szerint „ha hoznak, esznek” – de mindenképp egy döbbenet már az előzetes gondolkozás, hogy majd áruljuk a piát a népnek. Egyes emberek ilyenkor biztosan egy olyan vallási csoport nevét kiáltanák, akiknek férfitagjai kalapot és pajeszt hordanak, de ez több szempontból is kizárt ugyebár. Más magyarázat pedig nemigen akad erre a lépésre, mert ugye pont az ilyen szub-unkultúrában nem kap nagy hangsúlyt a pénz megkeresése – mert az más forrásokból, de van mindig – legfeljebb csak elverése. Mindegy, megcselekszik, természetesen a megszokott közegszemlélettel, tehát az ár és a minőség fordított arányában, neszebazmeg módon műanyagpoharakba dilettáns koktélokat vagy töményet adagolva, nem csekély összegekért. De amíg erre a lócitromra száll elég veréb, addig nyema problema…
A nagy bulizás közben aztán a zenei szerkesztő ismét eltévelyedik egy kicsit, és hirtelen olyan melódiák csendülnek fel, melyeket számomra kellemes hallani, de a helyzethez és a személyekhez körülbelül annyi kötődéssel bír, mintha az indiai központi televízióban a marhapörkölt elkészítési módját ismertetnék gazdagon illusztrálva. Ezt ugyan már bizonyította, hogy ismét ragaszkodott az előzetesekben a Romance-hez a három szeretnivalóan őrült csellónyűvő finntől, de most ismét megteszi. Talán arra akar hajazni, hogy érzelmek, de egy nyaláb betonvasban több érzelmet találni, mint a szereplőkben...
Miután eltelt újabb négy rész, így muszáj ismét személyi problémákat generálni, úgy látszik van valami meghatározhatatlan együttható szerinti ciklikusság a dolgokban.
Tehát buta szöszinek hirtelen eszébe jut, hogy kopaszkám talán jobban fixírozza egy kicsit az átlagnál, és ez nála sem marad hatás nélkül. Itt jön viszont egy csavar, (melyhez remélhetőleg anya is tartozik, hogy lehessen hova küldeni) hogy neki van valami barátja, és hirtelen az is hiányozni kezd neki. Ha mást nem, Altáj vidéki bizsergés szempontjából, ami jelen esetben nem valami ritka közép-ázsiai betegség. A már említett csökevényes érzelmekkel persze ezt nem tudja hova tenni ő sem, kopaszkám se, meg a többiek sem, akiknek ugyan kis sűrűségű vodkaszagú fingjuk sincs, miről is lehet szó, de mivel ilyenkor nagyon okosnak lehet látszani hasonló értelemtől duzzadni tűnő félmondatokkal, hát elejtenek néhányat… aztán mikor szerelemről esik szó, hirtelen mindenki döbbent kussba mered, hogy ebben a közegben ilyesmi lehetséges… s az apokaliptikus képet csak fokozza a műanyag izé monoton pofázása, a semmiből a semmibe…
Szerelem, szerelem… nekem legfeljebb ez akkor merül fel, ha épp a villanyt szerelem! Voltam már párszor ebben a helyzetben, reménytelenül, egyoldalúan, hiábavalóan – azóta nem tudok lenni. De mi az, ami ebben a helyzetben ilyesmit tud generálni? A kiszemelt valaki személye? Ugyan már és ha-ha-ha! Ez csak egyféleképp tud működni: ha az, aki szerelmes, az sem egy bonyolult valaki. Már jópár rész kapcsán el akartam mondani a következő gondolataimat azoknak válaszként, akik a műsorban szereplő olyan egyedek felhasználási területeiről értekeztek, akikre bináris kódban 1 az értéke annak az állításnak, hogy „pina van rajtuk”, és annak is, hogy „kinéznek valahogy”. Tehát hogy a mai közfelfogás szerint biztos velem van a porbléma, de valahogy nekem ennél többre van szükségem. Hogy elvihessem őket például a két és fél évvel ezelőtti dél-csehországi utamra, ahol a legjobb haverjaimmal rengeteg hangulatos városban, szép kastélyokban jártunk, utaztunk kisvasúttal, megnéztük a villamosmúzeumot Brno-ban… és közben rengeteget baromkodtunk, beszélgettünk sok mindenről, az élet igen mély dolgairól is, és közben néha egész kellemes zenéket hallgattunk, meg kiültünk Cesky Krumlov-ban egy este a Moldva partjára… oly régi vágyam már, hogy egy ilyen jellegű útra tényleg másodmagammal menjek, hogy ennyi mindent átéljünk, ami többet ad nekünk asztrál- és mentálsíkon egyaránt, és ami részben a külvilág dolgaiból, de részben önmagunkból is ered. De hogy várhatnám el ezt az ilyenektől, akiken minden bizonnyal még Axel Rudi Pell lassú számai is csődöt mondanának (pedig azt még az a barátnőm is szerette, akinél elég sok különbség volt ahhoz kettőnk között, hogy ne tartson sokáig kapcsolatunk), és még annyi érdeklődést se mutatnának a dolgok iránt, mint amenyit ő mutatott, amikor elvittem Bécsbe meg a Vasúttörténeti Parkba, még az általam érzett több-kevesebb szeretetből eredő egyszeri mértékben sem…
Naszóval ilyen arcok ilyen helyzetben beszélnek érzésekről és szerelemről… s hogy hogy is működik ez valójában, mindjárt kiderül, mikor szöszi az otthon maradt barátját is felhívja, hogy próbáljon valamit makogni, mi van tulképpen. A csóka viszont úgy tűnik, egy magasabb értelmi sávba sorolódott be, mindjárt leveszi, hogy itt neki nem osztanak már túl sok lapot, és ennek megfelelően válaszol. Már persze ha tényleg ő az, nemcsak valami szinkronszínész – a műsor dramaturgiájába ez is belefér bőven. S utána a csaj még azon rinyál, hogy nem volt elég erős a kapcsolatuk. Na igen, az az igazán erős kapcsolat, amiben simán és egyből megemésztik, hogy az ember párja félrekúrt, vagy már nem olyan erősek az érzései a másik iránt, hogy ne csak ő legyen azon a kizárólagos első helyen. Legalább akkor tessék ezt bevallani többé-kevésbé nyíltan és őszintén, hogy az idő és a távolság betesz a dolgoknak, és hogy ezt nem lehet így bírni, de nem duzzogni. Velem is eljátszotta mindezt a fentebb említett volt barátnőm, igaz, ott én nem tudok arról, hogy valaki más is képben lett volna. Csak annyit mondott, hogy „megváltoztak az érzelmei”. Meg mindez azután történt, hogy biztossá vált, hogy ősszel megyek ki Berlinbe, ami eléggé elbizonytalanította, hogy kibírja-e nélkülem. Vagy inkább úgy általában fiú nélkül? Na mindegy, de ez is csak a fentebbi tézisemet igazolja, hogy ezektől még annyit sem lehetne elvárni, mint tőle. A háttérben pedig e zárójelenetek alatt egy absztrakt horrorfilm kulisszái rajzolódnak ki az éjszakában, halottaskocsi helyett rózsaszín Roburral, bagoly és denevér helyett pedig rózsaszín ölebbel. S mindezt megkoronázandó feltűnik Jason Voorhees ehhez mért alteregója, láncfűrész helyett rózsaszín elektromos fogkefével…
Végkövetkeztetés. A mai ember kutatja a múltat az alapján, ami megmaradt, megpróbálja az ősember, az egyiptomiak, a görögök, a rómaiak és a középkori ember életét, erényeit és ocsmányságnak/aljasságnak tekintett dolgait elemezni a mai szemléletével. De a jelennek élve és a múltat elemezve vajon gondolkozunk-e azon, hogy cselekedeteinket hogy fogják megítélni a jövőben? Hogy több száz és több ezer év múlva, ha addig még nem irtottuk ki egymást, és nem tettük lakhatatlanná a bolygót, mit fognak gondolni rólunk utódaink, mit hagytunk nekik örökül? És hogy ők milyenek lesznek ennek alapján? Elítélnek, megvetnek, kiröhögnek minket, vagy nem ismerik fel e dolgok szörnyűségét, ők is minket utánoznak? Vagy hálásak lesznek nekünk, amiért ezt hagytuk rájuk? Most már eljutottunk odáig a gondolkodásmódban, hogy ez is kérdés és filozófia lehessen. És bízok abban, hogy a Szarkavarók és az általa képviselt világ és szemlélet az első kategóriába fog tartozni, de csak egy ilyen lesz, mind egy szélsőséges de egyben kvintesszenciális megnyilvánulás… de nem ez lesz a XXI. század hajnalának egyetlen tanúsága.
Köszönöm érdeklődésedet, de tudom magamról, hogy nem vagyok tökéletes. Ronda vagyok, antiszociális (ezt az egyik legjobb haverom mondta rám), és nemigen szeretek már reál tárgyakkal foglalkozni. Ennek ellenére nagyon sokfelé jártam a haverjaimmal, baromkodtunk is nagyokat, némelyiket még a mai napig is emlegetjük. Csak tudod, ezt is lehet kulturáltan és művelten csinálni. Néha persze belefér a kisebb-nagyobb alkoholizálás (mármint a haverjaimnak, mert nekem nem ízlik), de ne ez töltsön ki minden szabadidőt. Meg persze nem muszáj mindig filózni, az élet jó l'art pour l'art módon is. Ami nem egyenlő viszont az állati viselkedéssel. És nem állandóan, cél nélkül kell csinálni. Ez a nem mindegy...
Ja, és kritikáról, véleményről nem hallottál még? Én csak elmondom, mit érzek, mit gondolok az egyes részek láttán. Nem kívánom, hogy egyetértsenek velem, nem akarok se híveket, se rajongókat. (Ettől persze még jól esik, ha valakit szórakoztatok vele.) Csak egy klasszikust tudok idézni:
"Mindenki döntse el mi tetszik neki és mi nem, mit néz és mit nem ! Ha nem tetszik ez, te ne nézd !"
Tuti volt tegnap, mikor a kamera belülről mutatta, ahogy Laci átvágja a lakatot és bejut... biztos a kameráért ment, mert azt véletlen bezárták.
Előzetes alapján jövő héten lesz, amit már írtam, hogy ott volt ez a rakás szerencsétlen, ahol édesanyámék nyaraltak. Szétvertek egy autót, amitől a mienk pár méterre állt csak, végül elálltunk onnan szó nélkül, ha már nem fogták fel a barmok, a művészetért ugye minden. Meg egész éjszaka kiabáltak Babáért, a környéken senki nem tudott aludni, de az állatokért mindent.
Ú, milyen nikk... Van önkritikád, az biztos!:) Egyébként nekem is tetszik a műsor, egy igazi szexgépet mutatnak benne, aki (ami?) BESZÉL a szájával. Mondhattok bármit, ez világszám!
Te vagy a tökéletes ember, nem? az ETALON !? Csak ezt hagytad ki az írásaidból !
Mindenki döntse el mi tetszik neki és mi nem, mit néz és mit nem ! Ha nem tetszik ez, te ne nézd !
Én pl jókat nevetek rajta, nem kell mindig mindennek az értelmét keresni,
Valszeg te nem voltál még haverokkal sehol vagy ha igen, akkor az elég unalmas lehetett ! Matekoztatok a 4 fal között meg fizikáztatok Albert Einsteines pólóban !
Pécsiként, ráadásul a Magasháztól kb. 30 méterre élő lakosként nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek ezen az epizódon. Egyébként is borzalom volt az egész már az elejétől, de amit utána a 25. emeletessel kapcsolatban el akartak hitetni!!!
Nem kell éppen pécsinek lenni, hogy érezze az ember, ha valami bűzlik, de azért miheztartás végett: én született pécsi létemre még sohasem jártam a Magasházban, mivel le van zárva, őrzik, legfeljebb különleges alkalmakkor (pl. egyetemi nyílt nap, rendezvény, ilyesmi) juthat be oda az átlagember. A rendőrök pedig csak akkor nem kapják el a kapun kirontó tömeget, amikor nem akarják. Ennyire a rendőrök se hülyék, ugye.
Ami a roburos menekülést illeti, nemtudom, hogy melyik utcában vették fel, de nekem erősen gyanús, hogy nem a környéken. Nem volt sok időm megfigyelni (meg annyira nem is erőltettem), de ha ott parkoltak, ahol felülről látszott a kocsi, akkor az az utca, amelyiken menekültek lehetett akár Szekszárdon is. Marhára nem volt ismerős.
Nem mintha ez sokat számítana, nem is realitisót néztünk (tényleg, mit nézünk, amikor a Bajkeverőket nézzük?), de ennyire tényleg nem kéne hülyének nézni senkit.
